Mindannyian szeretjük a meséket a hősökről, a szörnyekről és a természetfeletti lényekről. Na, de mit tennénk akkor, ha az általunk hallott történetekről kiderülne, hogy nem csupán kitalációk, mégis van valóságtartalmuk-ráadásul nem is kevés. Ransom Riggs könyv trilógiájának első kötetéből Tim Burton rendezett filmet. Vajon sikerült neki a vászonra átültetni azokat az összetevőket, amitől a trilógia olyan különleges?

Jake nagyapja történetein nőtt fel. A felnőttek ezeket mindig kétségekkel fogadták, mert olyan mesésen hangzottak: különleges képességekkel bíró gyerekekről, gonosz lényekről és egy távoli sziget árvaházáról szóltak. A fiú is egyre inkább sületlenségeknek tartja őket, ahogyan nő, mindaddig, amíg egy nap a nagyapja az őrület határán fel nem hívja. Aznap a fiú élete gyökerestől felfordul.

Pár hónappal később az édesapjával elutaznak a nagypapa történeteinek színhelyére, egy távoli, Wales partjai közelében fekvő kis szigetre. Itt a fiú rátalál Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekek számára alapított árvaházának omladozó romjaira. A helybéliektől megtudja, hogy 1943. szeptember 3-án bombatámadás érte az árvaházat, és nem volt túlélő. Azonban a fiú születésnapjára kapott a nagyapjától egy levelet, melyet két évvel ezelőtt adott fel Vándorsólyom kisasszony. Ez mégis hogyan lehetséges? Jake elhatározza, kideríti, mi a rejtély megoldása, így nyomozni kezd a szigeten. Legmerészebb álmaiban sem tudja elképzelni, amit talál…

Mindig nehéz dolog, ha egy könyvet adaptálnak a filmvászonra: meg kell felelni az olvasók elvárásainak; a történetet megfelelően kell feldolgozni (esetleg átírni, de nem annyira, hogy azzal csorbuljon egy rajongott könyv cselekménye). Én másfélszer olvastam (a felét akkor, amikor elkezdtem a második részt, hogy felidéződjenek az események), így egész jól emlékeztem Jake és barátainak kalandjaira.

Amikor kiderült, hogy Tim Burton lesz a rendező, megörültem, az ő fantáziája nagyon jól passzol Ransom Riggs könyveinek világával, egymásnak lettek teremtve, és hálát adhatunk azoknak, akik összehozták a két művészt. Azonban féltem is, hiszen Burton utóbbi néhány filmje már nem olyan, mint a régi szép időkben. Csak reménykedni tudtam, hogy most végre visszatér régi önmagához.

Szóval, nagyon akartam, hogy jó legyen...

Nézzük a végeredményt:

• A főcím alatt régi képeket látunk, melyek mindegyike valamiért hibás: vagy az emberek szeme; valamelyik testrésze hiányzik; de olyan is van, amelyiken csak egy sziluett tűnik fel. Jó volt látni, hogy a film megtartotta ezt az összetevőt (több jelenet is köré épül), hiszen Ransom Riggs tudatosan, több ember gyűjteményéből származó képek köré építette Vándorsólyom kisasszony és a gyerekek történetét.

• A történet jól fel van építve, azok számára is elmondanak mindent egész részletesen, akik nem olvasták a könyvet. Egy percig sem éreztem, hogy unatkozom, minden percet kitöltöttek.

• A karakterek és a színészek is szerethetőek, Samuel L. Jackson, Judi Dench (több játékidőt neki) és Eva Green hozzák a tőlük elvárható színvonalat. Örültem, amikor megláttam a főcím alatt Rupert Everett nevét (akkor meg pláne, amikor egy kis nyúlfarknyi szerepben feltűnt), hiszen már rég szerepelt valami jó és emlékezetes filmben.

• 1943 hangulatos lett (még repülő bombázók is vannak), Vándorsólyom kisasszony által irányított intézménybe pedig nagyon szívesen bekerültem volna, csak hát ugye különleges képesség hiányában ez bajos lenne.

• Ha már képességek: bármelyik szuperhős megirigyelhetné a gyerekektől, bár némelyik félelmetes. Szerencsére nem rohantak végig a bemutatásukon, többször is tanújuk lehetünk, ahogyan használják őket. Fontos változás a könyvhöz képest, hogy Olive és Emma képességeit kicserélték.

• Ha már cseréről van szó: az utolsó nagyobb események (amelyek a 2016-ban játszódnak) egy alternatív lezárása a filmnek, a könyv olvasóinak szemet fog szúrni, hiszen mind az évet, mind a helyszínt áthelyezték. Nekem azonban nem volt vele bajom (bár elég fura volt látni, mert a könyvben ez egy igazán félelmetes és izgalmas végkimenetel), egész tetszett az életre keltett hajó. És ezeknél az eseményeknél sokkal több különleges képességnek is szemtanúi lehettünk.

• Végül a horrorisztikus elemekre (illetve hiányára) is ki kell térnem. A könyv számomra azért emlékezetes még ennyi évvel az első elolvasás után (2011-ben jelent meg hazánkban), mert a képek még egy lapáttal rátettek a Riggs által olyan ügyesen keltett riogatásra. Ezt azonban Tim Burton filmje sajnos nem tudta visszaadni. Vannak ugyan apró szikrák, amikor egy-két jelenet reménykeltően indul ebből a szempontból, azonban a 12-es karika miatt nem is lehet félelmetes dolgokra számítani. Pedig valószínűleg jót tett volna a fantasy műfajnak, ha végre egy tökös, némi horrorisztikus beütésű történet kerül megfilmesítésre (gondoljunk csak Deadpool sikerére, akinek szókimondásáért odáig voltak a mozinézők).

Néhány bekezdéssel korábban azt írtam, szerettem volna, hogy ez a film nagyon jó legyen. Amikor leültem a kritikát megírni, elgondolkodtam rajta, hogy most akkor milyen filmet is kaptunk. És arra jutottam, hogy egy iparosmunkát...szerencsére a jobbik fajtából. Tim Burton nem ezzel fogja ismét visszanyerni régi fényét, de nem is kell szégyellnie magát.

A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei nem fogja megváltani a világot, de a jó castingnak, a jól megírt karaktereknek és az izgalmas cselekménynek köszönhetően senki sem fog unatkozni. Ja, és ha teljes élményt akarunk, olvassuk el a könyveket is. 7,5/10

A film MAFAB adatlapja

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!