A 2009-es JJ Abrams-féle Star Trek-film új életet hozott a Star Trek univerzumába. A társasjátékok világában Trek-ügyben hosszú ideig a "kötelező körökön" kívül (Monopoly - tudtátok, hogy van klingonos?, Uno, kő-papír-olló) kínos csend honolt. Ezen változtatott 2011-ben az egykor jobb napokat látott Wizkids kiadó, amikor megjelentette a Star Trek: Expeditions-t, amelyben egy eddig sosem látott Star Trek-epizód részesei lehetünk.
Reiner Knizia a modern társasjáték-tervezők egyik nagyágyúja. Számtalan játék fűződik a nevéhez, két kedvenc játékom tőle (az Elveszett városok és a Samurai) is bizonyítja, hogy a könnyed kétszemélyes kártyajátékoktól kezdve a többjátékosos, komolyan elgondolkodtató stratégiai játékokig szinte mindenhol otthon van. Az egykori matematikusból lett játéktervező nem tagadhatja le múltját, játékai (legalábbis, amelyek eddig a kezem között jártak) erőteljesen matekosak, olyannyira, hogy témájuk néha igencsak ráerőltetettnek tűnik. Ez egyfajta állandó pengeélen táncolást jelent a játék témája és mechanikája között, és nincs ez másként a Star Trek Expeditions-ben sem.
A történet szerint az Enterprise Nibia bolygója körül kering, ahova azért érkezett, hogy előkészítse a bolygó csatlakozását a Bolygók Egyesült Föderációjához. A megérkezéskor azonban kiderül, hogy a bolygó Elnöke a korábbi meghívás ellenére nem igazán örül a küldöttségnek, emellett egy polgárháború lehetősége kezd kialakulni, egy energiakrízis is fenyeget, és mindezeken túl a hajó érzékelői szerint egy klingon hajó járt a közelben.
Gyönyörű játékosbábuk
Ezeknek a rejtélyeknek kell hát együtt utánajárjunk. A Star Trek Expeditions ugyanis egy kooperatív játék, ahol négy karakter közül választhatunk. A Kirk, Spock, McCoy és Uhura alkotta team tagjait egy-egy gyönyörűen kidolgozott miniatúra formájában vehetjük kézbe. Kézbevételkor rögtön feltűnik a furcsa, kerek formájú alap, amin a figurák állnak: ez az ún. Heroclix. Az alapban kivágott kis ablakon láthatjuk karakterünk három tulajdonságát jellemző mérőszámát (Command-sárga, Science-kék, Operations-piros), a karakter sérülésekor az alapot eggyel elfordítjuk, a számok ilyenkor csökkennek. Minden karakternek mindhárom területen vannak értékei, pl. Kirknek magasabb a Commandja és kisebb a Science-e, Spocknál viszont fordított az arány.
Így néz ki az asztal a játék kezdetekor
Leküldjük tehát a csapatot a bolygóra. A tábla 15 helyszínre van felosztva, a játék elején mindegyikre egy-egy Captain’s Log kártyát helyeztünk le arccal lefelé, ezek tartalmazzák azokat a kihívásokat, amelyek hozzájárulnak a három küldetés megoldásához. A fő küldetéseink minden játékban ugyanazok, az első részküldetések rossz/jó/legjobb megoldásától függően kerülnek játékba a második részküldetések, és hasonlóképpen a harmadikok (kb. úgy, mint annó a Kaland-Játék-Kockázat könyvekben, csak itt az eredmény függvényében kártyák kerülnek elő, nem pedig lapozunk). A fő küldetések mellett vannak kisebb részküldetések, a Captain’s Log Supplemental kártyák, ezek minden játékban változnak (összesen 16 db van, ebből egyszerre 6 játszik). A küldetések megoldásáért pontszámokat kapunk, melyeket az erre szolgáló játéktáblán tarthatunk nyilván.
Például, a fenti küldetés megoldásához (amiben meg kell akadályozni a bolygó elnöke elleni merényletet) a helyszínre kell menjünk és min. 19 pontot kell összeszednünk a sárga (Command) értékből. Ez úgy lehetséges, hogy karakterünk aktuális Command értékéhez hozzáadjuk a két kockával történt dobás összegét. Az összeget növelhetjük, ha karakterünknek van olyan képzettsége, ami a küldetésen szerepel (“Combat” és “Communications”); kezünkből kijátszott ún. Energize-kártyákkal; vagy más játékos-karakterek jelenlétével; esetleg, ha van nálunk valami tárgy, az is jól jöhet. A táblán ugyanis “discovery-tokenek” képében különböző felszerelési tárgyak, műszerek vannak szétszórva, melyeket összeszedhetünk, és felhasználhatunk.
Játékos-kártyák: A főtisztek...
Energize-kártyák: a legénység (igen, az ott "Cupcake" )
A táblán a játékosok viszonylag szabadon mozoghatnak (egy körben a transzporter használata csak egyszer engedélyezett), egy helyszínen tartózkodáskor tárgyakat, kártyákat (legénységi tagokat) cserélhetnek, miközben szabadon megbeszélhetik, hogy mikor és mit terveznek. Nem árt azonban sietni, a rendelkezésre álló idő ugyanis nem végtelen. Minden kör elején felcsapunk egy Stardate-kártyát, ami amellett, hogy megmondja, hány akciónk lehet abban a körben (és esetlegesen egyéb eseményt is tartalmazhat), arról is rendelkezik, hány nap telt el. A küldetések sikeres befejezésére 30 napunk van, ha eddig nem sikerült megoldanunk a három küldetést, mindenki veszít. Ha az Enterprise megsemmisül, szintén veszítünk.
Csata a bolygó körül: az Enterprise a klingonok ellen
A bolygó körül keringő Enterprise ugyanis időnként összecsap az ólálkodó klingon ragadozómadárral (pl. a Stardate-kártyák egyik eseményeként). A gyönyörűen kidolgozott két hajó szintén egy-egy Heroclix alapon álldogál, az ő adataik a pajzs és a fegyvereik erősségét (mind közelről, mind távolról) mutatják.
A hajók küzdelme szintén kockadobálásokkal dől el, a támadó hajó kockadobással növelt fegyvereit hasonlítjuk össze a védekező hajó pajzsával. Az értékeket természetesen itt is növelhetjük tárgyakkal, vagy lapkijátszással.
Karaktereinknek van egy-egy speciális tulajdonsága is. Kirk szabadon átirányíthat legénységi tagokat, Spock előre megnézheti egy adott helyszínen küldetését, Uhura kártyalapokat küldhet más karakterek kezébe, McCoy pedig egy helyszínre látogatva is meggyógyíthatja az ottlevőket, nem kell feltranszportálni a gyengélkedőre.
Ilyen feltételek között kell kihozni csapatunknak a küldetésekből a lehető legtöbbet. A küldetéstáblán pontszámainktól függően leolvashatjuk azoknak kimenetelét, amely a pozitívtól (pl. a bolygó csatlakozik a Föderációhoz) az ártalmatlanon át (a bolygó semleges marad) egészen a negatívig (a bolygó a klingonokhoz csatlakozik) terjed. A három küldetésre kapott pontszámot összeadva kapunk egy értékelést, ezt felírhatjuk, és legközelebb megpróbálhatjuk megdönteni.
A játéktábla
Mint többször utaltam rá, a játékhoz adott figurák gyönyörűek és részletes kidolgozottságúak, a többi alkatrész viszont épphogy csak funkcionálisnak mondható. A játéktábla nem valami látványos, sőt, kifejezetten unalmas. A nagyobbik baj a kártyákkal van, amik egyszerűen gyengék, könnyen hajolnak. És mivel a kártyákat állandóan kézben tartjuk, ez elég nagy kérdést vet fel azok tartósságát illetően. A szabálykönyvről sem tudok pozitívakat mondani: az ide-oda csapongások mellett lényeges információkat hallgat el, nevezetesen, hogy mely kártyapaklikat keverhetünk újra, ha elfogytak, és melyeket nem, és emiatt a játék akár értelmét is veszítheti (egyébként a Stardate-lapok újrakeverhetők, az Energize-lapok nem). Egy külön hatalmas baklövést képvisel a játékvégi szöveges értékelés: ha a bolygó a klingonokhoz áll, kitör a polgárháború, és ezrek halnak meg az erőművek leolvadása miatt, a Csillagflottától még simán kaphatunk kitüntetést – és ez olyan dolog, ami egyszerű odafigyeléssel elkerülhető lett volna.
Ha nem bírjuk az új arcokat, nyomtassunk kártyát a régiekkel
A karakterkártyák (melyek egyébként a 2009-es film szereplőit ábrázolják, de ennek igazából nincs jelentősége - persze ráérő rajongók megrajzolták az eredetiekre is) tulajdonságai nagyon jól hozzák a tematikát, ugyanez igaz a hajókra is. Az Enterprise könnyű préda a klingon hajónak, erre nem árt odafigyelni már a játék elején – ezzel szemben az Enterprisenak szinte megoldhatatlannak tűnik a klingon hajó megsebzése, így semmiképpen se hanyagoljuk el a bolygó körül keringő hajókat, miközben odalent a küldetésekkel bíbelődünk.
A játékot három nehézségi szinten játszhatjuk (a Stardate-lapokon levő három esemény számának figyelembe vételével – első szinten csak az első érvényes, kettes szinten a második is, harmadikon mindhárom), az elsőt csak a tanulójátékhoz ajánlom, a harmadik pedig már komoly fejtörést igényel.
A játékban magában azonban mégis némi hiányérzetem van. Hiányzik ugyanis az izgalom, az akció, a feszültség érzése. Aki már játszott kooperatív játékkal, mondjuk a Pandemic-kel (amiben halálos vírusoktól kell megmentenünk az emberiséget), ott a második körben már az életünkért küzdünk, és próbálunk több körre előre akciótervet felállítani. Az Expeditionsben ez az érzet nincs meg, egyszerűen pontokért küzdünk (vagy önmagunkkal harcolunk, ha már játszottunk korábban), és az előre tervezés se nagyon működik, hiszen eléggé függünk a kockáktól. Persze előre felpakolhatjuk magunkat mindenféle módosítókkal (kártyák, legénység, tokenek) de ekkor viszont átmegy egy könyvelési feladatba az egész: számokat tartunk a fejünkben, és nem küldetéseket. És noha itt van egy sztori, nem nagyon figyelünk rá,és a játékot nem is “megnyerjük”, hanem inkább kapunk egy pontszámot.
A másik probléma az újrajátszhatóság kérdése. Mint említettem, a főküldetések ugyanazok minden játékban, csak a mellékküldetések cserélődnek, pár játék után ezek viszont kiismerhetők. Nem láttam még játékot, ami ennyire kiegészítő után kiált: egy újabb küldetéscsomag kiadása pár kártyával megoldható, és tekintetbe véve a játéktábla semmitmondó kinézetét, eredetileg pontosan ez lehetett a kiadó terve. Ez ugyan nem egy szimpatikus húzás, de nem is meglepő: a Wizkids gyűjtögetős kártyákból és játékokból élt évekig. Sajnos azonban a játék valószínűleg nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket: mindösszesen egy kiegészítőt jelentettek meg, ami össz-vissz három új karaktert (Scotty, Sulu, Chekov) tartalmazott (ők vajon miért nem fértek bele ez az alapdobozba?).
Zsebméretű "kiegészítő"
Ők sincsenek a dobozban, de ez a felderítőcsapat nem a játék része
De jó játék-e a Star Trek Expeditions? Nos, mint társasjáték, abszolúte nem kiemelkedő. Mint licensz-játék viszont, elkerüli a szokásos csapdákat. Az alkatrészek szépek (már amik, ugye), a téma érdekes, tényleg olyan érzésed van, mintha egy Star Trek-epizódban vennél részt.
Az Enterprise-modell alighanem a készlet csúcspontja
A játék megjelenésekor azt írtam róla, hogy az “eddigi legjobb Star Trek-játék”, de ez már akkor sem számított túl nagy dicsőségnek (és azóta már újabb, jobb Star Trek-társasok is vannak). Azok az olvasók, akik nem bánják a limitált újrajátszhatóságot, és még a témát is kedvelik, egy szolid, decens játékot vehetnek a kezükbe. És ha idáig elértél az olvasásban, alighanem te is a célcsoportba tartozol. :-)
