Mindenki gyanút fog akkor, amikor vásárlói döntő többsége azonos nemű, vagy amikor ügyfelei gyanúsan sokszor születnek január 1-én. Nem lehetetlen, sőt, van amikor teljesen érthető, hogy így legyen, például, ha kizárólag nőknek szóló terméket árulunk. Általános esetben viszont eléggé valószínűtlen, hogy így legyen, ezért hibára gyanakszunk. Így jártunk mi is, amikor vizsgálni kezdtük a magyar professzionális és utánpótláskorú labdarúgók adatlapját sportadatelemzői szemmel.

Mindenekelőtt tudni kell, hogy Magyarországon nagyjából hasonló arányban születnek az emberek különböző hónapokban. A "legerősebb" hónapok a gyermekáldásban a július, augusztus, szeptember, október és január. Azaz 4 hónap ebből az év második felében van, aminek köszönhetően az év első 6 hónapjában az újszülöttek "csak" 48,4% születik, de némi jóindulattal az újszülöttek fele. Amikor az andorrai vereséget követően a játékosadatlapokat és statisztikákat tanulmányoztuk, feltűnt valami furcsaság a magyar válogatott keretében. A legalább egy válogatottsággal rendelkező, keretben lévő játékosok 63%-a született az év első felében. Ráadásul januártól júniusig nagyjából egyenletes az eloszlás, de utána erősen megcsappan a létszám. Tehetségtelen lenne az, aki július 1. után született – tisztelet a kivételnek?!

Az MLSZ adatbankban az utánpótláskorú gyermekek adatlapjai elérhetőek, kutathatóak. Megnéztük az U17, U16, U15, és U14 – azaz általában a TAO-korosztályok országos I. osztályú bajnokságokban szereplő csapatok koreloszlását hónapok szerinti bontásban. Az U17 esetében a jelenség ugyanúgy jelen van, nem csak a válogatottban. Van olyan csapat, ahol a játékosok több, mint 80%-a az év első 6 hónapjában született, sőt van ahol a csapat fele, kétharmada egyenesen az első három hónapban.

A részeredmények közlése nélkül jelezzük, hogy az U16, U15, és U14 I. osztályú bajnokságaiban a jelenség ugyanúgy megfigyelhető – kivétel nélkül. Nem egyedi eset tehát a legjobbak között ez az aránytalanság. Tegyük rögtön hozzá, hogy a sportadatelemzők világában nem ismeretlen a megfigyelt jelenség. Nem az az újdonság, hogy a jelenség fennáll, hanem az, hogy még mindig fennáll. A nemzetközi szakirodalomban több, mint 20 éve már publikáltak cikkeket a témában, különösen a labdarúgásra vonatkozóan, ezért is meglepő, hogy az utánpótlás-nevelésünkben nem történt azóta változás.

Hogyan választ egy edző tehetséget?

Értsük meg a jelenség természetét! A szakedzőknek nagyon-nagyon jó szemük van ahhoz, hogy kiválasszák a tömegből a jelentősen jobban mozgó vagy viselkedő játékosokat. Kevésbé vagyunk azonban érzékenyek a változásra és általában a lassú fejlődések érzékelésére, ebből adódóan pedig a csalhatatlan érzék nem feltétlenül tévedhetetlen. A dolog megértéséhez lássunk egy szituációt. Egy edző nem tud korlátlan számú gyerekkel foglalkozni, mivel az edzések akkor nem elég hatékonyak, válogatni kell a sportolók közöttük. Hogyan döntsük el, hogy kit emeljünk ki? Tegyük fel, hogy jön két azonos korosztályú, mondjuk két 10 éves játékos egy edzésre, és el kell döntenem, hogy melyik a jobb játékos. Ha egy korszerű eszközökkel nem rendelkező edző vagyok (és ez elég tipikus), akkor futtatom őket, látom labdával rohangálni, és döntök valamelyik mellett a mozgásuk, hozzáállásuk alapján. Az esetek túlnyomó többségében az edző a ténylegesen jobbat választja. De mi is történt a kiválasztás során?

A jobb játékosunk az egyszerűség kedvéért januári születési, a kevésbé jó decemberi. Ugyanaz a korosztály. Jellemzően nem teszünk különbséget kor alapján a két ugyanolyan korosztályba tartozó játékos között, pont úgy, ahogy az iskolában sem szokás. Igen ám, de az egyik egy évvel lényegében fejlettebb normál esetben, azaz közel 10%-kal több hónapot, hetet, gyakorlást, sőt izomzatot és érettséget tudhat maga mögött. Átlagosan nézve a két játékos közül többnyire a januári lesz a jobb, azaz lemondunk a júliusban vagy azután született tehetségesekről. Mikor nem? Az alábbi esetek lehetségesek:

• a decemberi születésű tényleg kirívóan tehetségesebb minden tekintetben – ez a legjobb eset
• ha a januári későn érő típus, azaz a biológiai kora jelentősen fiatalabb, mint a naptári kora,
• ha a decemberi játékos koraérett, azaz a biológiai kora jelentősen megelőzi a naptári korát
• esetleg az előző két pont közül mindkettő fennáll.

A biológiai kor (itt a gyermekek normál fejlődési ugrásai szerint meghatározott kor, angolul kicsit szerencsésebb relative age a neve) mérésekkel igazolható, az kívülről, szemre nem állapítható meg. Bár az adott esetben örülnénk a decemberi választásnak, de a négy lehetséges esetből három is lehet rossz hír. Ha a januári sportoló biológiai kora szerint fiatalabb a naptári koránál, akkor még mindig lehet tehetséges, de máris idő előtt lemondtunk róla. Ha a decemberi játékos biológiai kora megelőzi a naptárit, akkor gyorsan és hatékonyan fog fejlődni, de fajlagosan jóval rövidebb karriert fut majd be, mint társai, de ez még mindig a jobbik eset. Magyarországi tesztek is azt igazolják, hogy a szakedzők a koraérett játékosokat tartják döntően tehetségeknek, azaz tényleg jó szemük van a fejlettebb játékosok kiválasztására.

A Pygmalion-Máté-effektus

Jogosan azt feltételezhetjük, hogy a kor előrehaladtával januári és a decemberi hónapban születettek közötti különbség fajlagosan csökken, és be tudja hozni a lemaradását a korábban ki nem választott sportoló. Matematikailag igaz, a valóságban azonban nem.

Ha ugyanis egy játékost tehetségesnek tartok, akkor a Pygmalion-hatás érvényesülni fog, azaz ő maga előbb-utóbb felnő a mércéhez, adott esetben pedig középszerűvé válik, ha annak is tartják. A korai kiválasztással már előre eldönthetjük a sportolói karrier irányát akkor is, ha ez amúgy nem is állt szándékunkban. Hasonló jelenséggel találkozhatunk az iskolákban is. A tanárnak szimpatikus vagy sokat dicsért gyermek jobban tanulni akkor is, ha amúgy nem tenné, és rögtön visszaesik a teljesítménye, ha a megfelelő odafigyelést, támogatást elveszíti. Ezért (is) szól a mai pedagógia arról, hogy minél többet biztassuk a gyermekeket, minél több pozitív visszajelzést kapjanak, mert ettől fognak szárnyalni. Az utánpótlásedző is pedagógus kell(ene) legyen, hiszen gyerekekkel foglalkozik. A Pygmalion-hatás azonban nem ellenség, jó kezekben akár fegyverré is kovácsolható.

A másik ok ennél nehezebben kezelhető. Tegyük fel, hogy az egyik sportolót az NB I-ben játszatjuk, a másikat pedig folyamatosan az NB II-ben. Melyik fog többet fejlődni? Ha magasabban jegyzett játékosokkal vagyok körülzárva, és ugyanolyan megfelelési kényszerem van, akkor magasabb szintű teljesítményre is vagyok kényszerítve. Ráadásul több figyelmet, türelmet, lehetőséget kapok, mert az első csapatnál több anyagi és emberi erőforrás áll rendelkezésre, mint a másodiknál. Összességében tehát jóval több tapasztalatot szerez az, aki NB I-ben játszik. Ugyanez történik az utánpótláskorú gyerekekkel is. Ha kiválasztottam valamelyik időpillanatban a tehetségeket, akkor a kiválasztott gyermekek jelentősen több tapasztalatot gyűjtenek társaiknál, azaz a különbség továbbra is fennmarad, sőt, a tapasztalatok szerint tovább nő. A szakirodalom ezt Máté-effektusnak (lásd Máté evangéliuma: akinek van, annak adatik...) szokta nevezni.

A folyamat eredményeképpen, nem helyes, esetleg túl korai korai kiválasztási rendszert alkalmazva ténylegesen is lemondunk a tehetséges fiatalok közel feléről.

Mit lehetne, kellene változtatni?

Az utánpótlást érintő gondolkodáson, a programok felépítésén biztosan lehetne és kellene változtatni, bár ez lassú folyamat. Nem vétlenül változott meg a nemzetközi felfogás is a fiatalok képzéséről az elmúlt évtizedekben, nevezetesen a fiatalkori eredményesség helyett a fiatalkori technikai fejlesztést helyezik előtérbe. A versenyszellem, az éles versenyt igyekeznek eltolni a későbbi, 16-18 éves időszakra. Magyarországon is egyre inkább törekszenek erre, de a számok ezt ma még nem támasztják alá. Természetesen a nagy mennyiségű TAO-pénz beáramlás az amúgy is teljesítményorientált utánpótlás-nevelést különösen nagy nyomás alá helyezi, tovább kényszeríti az egyesületeket teljesítmény felmutatására. Igaz, senki nem gátolja az egyesületeket, hogy a hosszú távú célok oltárán feláldozzák a rövid távú érdekeiket, ez azonban csak bizalmi légkörben valósítható meg.

Adminisztratív úton is lehet változtatni, például az ifjúsági bajnokságok lebonyolítási rendszerén keresztül. Ennek kidolgozását a szakértőkre bízzuk, mi csak tippeket tudunk adni. Az alábbi ötletbörze nem egy átfogó, kigondolt javaslatcsomag, egyszerűen olyan laikus ötletek, amelyek segíthetnek kitalálni a szakmailag értékes megoldást. Például lehetne kisebb korban félkorosztályok számára kiírni bajnokságokat, amely bár jelentős ráfordításokat igényelne, de több teret és lehetőséget is adna a tehetségek felfedezésére. Lehetne akár az alacsonyabb korosztályokat szélesíteni is például 2-4 évre, hogy a kiválasztás szempontjánál a folyamatos fejlesztés kerülhessen előtérbe. Hasonlóan az utánpótláskorúak felnőtt csapatba építéséhez, mézesmadzagként akár támogatni is lehetne a július után születettek szerepeltetését az utánpótláskorúak körében. De akár büntető jelleggel, "ostorként", egyszerű diszkriminációnak is minősíttetheti az MLSZ az ilyenfajta eljárást a kluboknál, ha erre előtte felhívja a figyelmet.

Sportadat-elemzőként – hazabeszélve – a folyamatos mérésekre, a technológiai támogatás növelésére helyezném a hangsúlyt, amely pont a folyamatosság miatt pontosa(bba)n követi a sportolók fejlődését, azok ugrásait is, ezáltal segít elkerülni a valódi, nem korfüggő tehetségek kiválasztását is. Tudjuk azonban, hogy ez a csapatoktól jelentős anyagi és emberi ráfordítást igényel. A jó hír az, hogy elvben erre való a TAO-támogatás.