Nagy reményekkel indult neki Bernd Storck legénysége a soron következő világbajnoki selejtezőnek, hogy aztán sima vereséget szenvedjen a friss EB győztes portugál válogatottól.

A Mester némileg szokatlan 5-4-1-s felállást és a Gulácsi – Bese, Lang, Vinícius, Kádár, Korhut – Dzsudzsák, Nagy, Gera, Gyurcsó –  Szalai összeállítást választotta a selejtezőmérkőzésre, ezzel szemben a portugál szövetségi kapitány, Fernando Santos az alábbi kezdő tizenegyet küldte pályára: Rui Patrício – Cédric, Pepe, Fonte, Guerreiro – Joao Mário, William Carvalho, André Gomes – Quaresma, André Silva, Cristiano Ronaldo.

Bernd Storck egy korábban nem alkalmazott, a védelemnek kellő stabilitást adó szisztémát talált ki, így e lépéséből rögtön le lehetett szűrni, hogy mi is a valódi célunk a koraesti lisszaboni mérkőzésen. Kezdésnek rögtön bedobta a frissen honosított, debütáló Paulo Viníciust és köré építette fel az ötvédős Maginot-vonalat. A középpályát két lendületes szélsővel (Dzsudzsák, Gyurcsó) és a megszokottá vált Nagy-Gera duóval spékelte meg, előttük pedig Szalainak kellett volna megoldania a gólszerzést.

Őszintén szólva a mérkőzés első húsz percétől igencsak tartottam, úgy éreztem hogy a megilletődöttségtől még öltözőben ragadt fiainkat gyors gólokkal bedarálják a házigazdák. Szerencsére a félelmem elmúlt, egész jól tartottuk magunkat, bár gólhelyzettel kecsegtető támadást nem tudnék felidézni. Majd aztán jött a 32. és a 36. perc... Még el se szívtam az első gól után mérgemben meggyújtott cigarettát, máris bekaptuk a másodikat. Nem volt kérdés, az addig is domináló portugálok röpke 5 perc alatt eldöntötték a mérkőzést és megmutatták: magyarok, az EB varázsa véget ért. Így tehát az első félidőt valamirevaló helyzet nélkül hoztuk le és két gólos hátránnyal vonultunk a fejmosásra.

Érdemes megfigyelni az első gólt megelőző védekezést:

 és André Silva köszöni szépen, 1-0...

 A teljesen elcsúszott védelem mögül André Silva keresve se találhatott volna tisztább lövőhelyzetet, Kádár Tamás ̶m̶e̶l̶l̶ő̶l̶  mögül magabiztosan stukkolta a hálónkba a golyót. Egy ilyen magasan képzett csapat ellen ilyen gyermeteg hiba végzetes is lehet...és annak is bizonyult.

 A második félidőre változtatni kellett, hiszen 45 perc alatt öt védővel felállva két gólt kaptunk. Mit lehet ilyenkor tenni? Mondjuk minden mindegy alapon beküldeni egy vérbeli, jó formában lévő csatárt, például Nikolicot...kár, hogy a Mester be sem hívta a keretbe. A támadó szellemű cserének szükségességét Kapitányunk is megérezhette a szünetben, mert egyből lehozta az addig szürkén és gyengén játszó Lang Ádámot és beküldte a helyére azt a Lovrencsics Gergőt (akit egyébként személy szerint kedvelek), aki a BL remények fejében igazolt 2016 nyarán a Ferencvároshoz. Nos a jelenleg leginkább cserepadon ülő szélsőnkre hárult a feladat, hogy új lendületet vigyen a csapat támadójátékába. Ezzel a lépéssel egy 4-4-1-1 felállásra váltottunk, a játék képe is kezdett egálba fordulni. Az elfogyasztott sörök mennyiségével párhuzamosan nőtt a beképzelt magyar gólhelyzetek száma, de egy kígyótérről leadott Dzsudzsák lövésen kívül még így sem tudtam értékelhető támadást felidézni. A 65. percben jött az újabb tőrdöfés a magyar szívekbe, Ronaldo szabadrúgása Gulácsi kezei alatt száguldott a kapunkba. 

A mérkőzés előtti nagy kérdésre, miszerint realitás-e a lyoni 3-3-s végeredmény, ma méltó választ kaptunk. A kapott gólok száma stimmelt, de a  ̶h̶e̶l̶y̶z̶e̶t̶k̶i̶h̶a̶s̶z̶n̶á̶l̶á̶s̶u̶n̶k̶ helyzetkialakításunk gépezete botrányosan akadozott. Hiába küzdöttek becsülettel a fiúk, sajnos ez ennyire volt elég.

Ahogy Szalai Ádám is nyilatkozta a mérkőzést követően:

Valahol fáj kimondani, de ez a realitás.

A végeredmény 3-0, becsületes küzdelem, de gyenge védekezés és impotens támadójáték. Maradtunk tehát a harmadik helyen, immár 5 pontra a második Portugáliától és 8 pontra az eddig hibátlan Svájctól. 

Folytatás következik... Felkészül Andorra, 2017. június 9.

https://www.facebook.com/sportbetyarok/

Sz