Delhiben járva meglátogattam a Kutub Minárt. Különleges energiájú, világörökségi védelem alatt álló szent hely ez. A méretes komplexum közepén a minaret áll, 72,5 m magas. A világ legmagasabb minaretje Marokkóban található, 200 m magas, de az nem téglából készült.

A Kutub Minárt több mint 800 éve, 1193-ban rendelte el az építését Kutbuddin Ajbak, Delhi első muszlim vezetője. A legenda szerint a korábban itt álló dzsainista templomokat lebontották és annak a tégláiból készült ez a muszlim imatorony. A cél az volt, hogy magasabb legyen, mint az afganisztáni jami minaret. A torony tetejére 399 lépcsőfokon át lehet feljutni, de 20 éve lezárták, azóta a belseje nem látogatható.

Egy hosszú, városnéző nap borzasztóan meleg délutánján érkeztünk ide. Az eddigi helyeken mindenhol volt külön sor a külföldieknek, de itt nem találtuk. Közel egy órányi izzasztó és tikkasztó sorbanállás után odajött egy biztonsági őr és elvezetett az épület másik oldalán lévő pénztárhoz. Mint a tapasztalataim szerint eddig sajnos Indiában mindenhol, itt is a pénz az úr. Helyieknek 20, nekem 500 rúpia volt a belépő. Ezek a központi helyeken államilag meghatározott, fix árak. A Taj Mahalnál például 50 és 1000 volt az ár. Bosszantóan sok, ez a rendkívüli pénzközpontúság nagy csalodás nekem.

A minaret területére lépve meglepődve láttam, hogy fiatal ölelkező párok vannak a parkban mindenfelé. Indiában a párok gyakran csak az esküvőn találkoznak először, addig egymás arcát sem láthatják. Akik pedig az elrendezett helyett a szerelmi házasságot választják, gyakran semmilyen támogatást nem kapnak a szülőktől, onnantól lényegében kitaszítottként élik az életüket. A helyi szokások szerint a szerelmesek nem mutatkoznak együtt nyilvános helyen, ezért is volt érdekes ez a látvány. Az érintésre szüksége van az embernek, de mivel a párjukkal inkább csak otthon találkoznak, teljesen természetes, hogy a fiúk kézenfogva járják az utcákat.

A minaretet körülvevő épületek és a park ma főleg közösségi helyként funkcionál. Az egykori sírok, emlékhelyek, ősi épületek között pezsgő nyüzsgés van, gazdag állatvilággal. Bármerre néztem, fekete és tarka madarak, mókusok, itt-ott majmok próbáltak eltűnni a perzselő nap elől.

Szeretettel Indiából,
Lukács Zoltán Gábor
Sorslevelek

A pálmalevelek működéséről, az elmúlt évek tapasztalatairól és az indiai utamról könyvet írok. November 4-én jelenik meg, már most előrendelhető. Itt találod a könyv részleteit, kattints rá.