Jogot végzett és újságíróként dolgozott, egyszóval nem volt mestersége a főzés, mégis a gasztroirodalom egyik legmeghatározóbb kötetét, az Ínyesmester szakácskönyvét ő írta. Magyar Elek munkája igazán sokrétű, írt politikáról, helytörténetről, színházról, képzőművészetről, sportról, a lóversenyekről, de ami a legfontosabb, hogy konyhaművészeti rovatot is vezetett. Ő volt a Pesti Napló „Ínyesmestere”.   

 Szakácskönyvét szerintem nem csak akkor érdemes forgatni, ha az ember főzne valamit, esetleg ihletet merítene egy kis sütéshez. Igazán jókat lehet derülni a receptek között itt-ott feltűnő írásokon. A savanyú tüdő kapcsán megjegyzi, hogy korántsem igaz, amit sok férj állít, hogy jót abból csak a kocsmában lehet enni, „inkább csak amolyan férji ravaszkodás ez, mely időnként egy kis sörözési kimenőt akar biztosítani.” – mondja a szerző. Magyar elárulja tehát a tuti receptet a háziasszonyoknak, de figyelmeztet arra is, hogy egy pohár jó friss sör azért kell mellé.

A fácánról kiderül, hogy a természetrajzi írók szerint a legostobább madarak egyike, de Magyar szerint érdemes e fogyatékosságát megbocsátani, jobb ha „pompázó ízű a mellhús” mintha teli lenne a feje mindenféle tudománnyal.  A házi cukrászat kapcsán pedig az angol ötórai tea magyar térhódításáról mesél: miként szorítja ki a „zsúrokat” ez az újfajta találkozó, ahol már igazi angol-indiai teát isznak, kaviáros zsemléket esznek és kekszeket ropogtatnak.

(Magyar Elek kóstol, mellette Gundel Károly)

Szóval jó csemegézni az Ínyesmester könyvéből és persze izgalmas tesztelni is a recepteket. Egy egyszerű kis csokoládés kalács kapcsán én ezt már meg is tettem és nem hibáztam. A lányom szerint „isteni” lett és nagy része a tízórais táskában el is vándorolt a suliba. A mester lényegében egy foszlós kalácsot készített, amit felturbózott kakaóval, szóval „gyerekbaráttá” tette :).  Íme a recept, ahogyan Magyar Elek közzé tette:

Csokoládés kalács

 50 dkg, előzőleg meleg helyen tartott lisztbe belekeverünk 2 dkg, langyos tejben megkelesztett élesztőt, késhegynyi sót, 1 egész tojást és egy a sárgáját és annyi -  4-5 kockacukorral elkevert -  langyos tejet, hogy jó gyönge tésztát kapjunk. Kézzel erősen kidolgozzuk, míg szép sima lesz és hólyagokat vet. Ekkor részletekben, lassanként beleöntünk 5 dkg olvasztott, langyos vajat és újra simára dolgozzuk. (Nem szabad puhábbnak lennie, mint a kenyértészta.) Tetejét kissé meglisztezzük, és meleg helyen lassan megkelesztjük. Jól meg kell keleszteni, mert különben megreped. A kalácstésztát három részre osztjuk, egyik részbe belegyúrunk 1-2 kanál cukrozott kakaóport. Összefonjuk úgy, hogy a kakaós ág mindig középen legyen. Kikent tepsiben újra megkelesztjük, felvert tojással megkenve lassú tűzön pirosra sütjük. Vigyázzunk, hogy a készítés alatt meleg legyen a konyhában.

Finom, pihe-puha kalács lett a miénk, bár kicsit több cukrot „elbírt volna”, ahogyan egy tesztelő fogalmazott. Szóval, aki az édesebb kalácsot szereti, az előírtnál rakhat több cukrot a tésztába. Bár az én roppant édesszájú lányom még így is rajongott érte. :)

(Képek: Wikipédia, Wikimédia)