Valójában itt most nem is egy pite történetét olvashatjátok, hanem egy kísérletét. Ennek alapja pedig a gasztroirodalom egyik jeles darabja, méghozzá Erdélyből: Hasznos útmutató a középosztály számára – így olvasható az ajánlásban – az Erdélyi konyha,  Kolozsvári szakácskönyv című szakirodalom,  melyet férjhez menő húgának írt egy székely asszony.

A kiadás évét pontosan tudjuk: 1906, a szerző azonban csak „egy székely asszony”-ként írta alá művét, szóval nem tudhatjuk ki írta a gyűjteményt. Mindenesetre arra törekedett az előszóban írtak alapján, hogy „könnyen áttekinthető, szolid, megbízható és helyi jellegű” könyvet írjon. Tény, hogy receptjeit nem cifrázza túl, szóval kicsit gondolkodnia és számolnia kell annak, aki ki akarja próbálni az ételeit. A fertály, kupa, lat és font mértékegység  átszámítást igényel, azon meg csak töprenghetünk, vajon a krajcárban vagy fillérben megadott élesztő mennyit jelenthetett – ide bizony némi konyhai tapasztalat szükségeltetik. :)

Azért én belevágtam egy kísérletbe, találtam ugyanis egy receptet, melyben a meggy és a mandula duója játssza a főszerepet, ez pedig olyan páros, aminek nehéz ellenállni. Szóval számolgattam egyet, kevertem-kavartam és pikk-pakk kisült a „székely pite”, ahogy elkereszteltem. Nem ragozom, isteni. Íme:

Meggyes tészta mandulával

Hozzávalók:

• fél font cukorpor (1 font kb 0.36 kg, ennek felét, kb 18 dkg cukrot vettem)
• 8 tojás
• fél font írósvaj (kb 18 dkg)
• fél font őrölt mandula (kb 18 dkg)
• negyed liter szitált prézli
• kis fahaj (fahéj)
• ízlés szerint meggy

Először a porcukrot és a tojások sárgáját kevertem habosra („eldörzsöltem”), majd hozzáadtam a puha vajat és ezzel is jól összedolgoztam.

A masszához öntöttem először a mandulát, aztán a prézlit és mindkettővel alaposan összekevertem. Aki szereti, ezen a ponton fűszerezheti a tésztát például fahéjjal.

A tojások fehérjét ekkor kemény habbá vertem. Ebből először egy keveset tettem csak a masszához, ezzel jól fellazítottam az anyagot, csak ezután tettem bele a maradék habot, amivel már csak óvatosan forgattam a tésztát.

A masszát aztán jól vajazott-lisztezett „pléhre” kell önteni, én ezúttal egy kerámia tortaformát választottam, ebbe simítottam a tésztát, majd belenyomkodtam a meggyszemeket.

Közepes meleg sütőben, kb 160 fokon sütöttem, figyelni kell, mert hamar kész – ezt tűpróbával érdemes többször ellenőrizni. Én a formában hagytam kihűlni. Aztán már csak a „cukorporra” és a szitára volt szükség, hogy kicsit csinosítsunk is a művön

Bevallom őszintén, mivel a 8 tojás kicsit húzósnak tűnt egy egyszerű kísérlethez, ezért egy fél adaggal próbálkoztam csak. Ha belevágtok ti ne legyetek ilyen óvatosak, mert a székely „pite” egy igazi üdítően friss desszert: összedobni könnyű és eltüntetni sem nehéz. Szóval a Kolozsvári szakácskönyv jól vizsgázott, már szemezek a Gyümölcstorta receptjével, amit nem egy habos-babos csodaként kell elképzelni, hanem valamiféle gyümölcskenyérként, amibe füge, apró szőlő és kandírozott narancshéj kerül. Nem hangzik rosszul, ugye? :)