Sok-sok finomság elkészítését tituláljuk gyerekjátéknak és egyre több helyütt olvashatunk pikk-pakk összedobható ételekről. Azért is jó ez,

mert a szakma iránt érdeklődő kicsiknek remek ugródeszka egy-egy ilyen nasi elkészítése: sikerélményt ad, erősíti az önbizalmat, fejleszti a koncentrációt és a felelősségérzetet. Szóval, ha főzni tanítod a kicsit, egyben neveled is – két legyet egy csapásra. A folyamat nálunk már zajlik, - az eredményről itt olvashattok – szerintem türelem azért kell hozzá elég sok, de ne adjátok fel.

És hogy miért is írtam le ezt az eszmefuttatást? Mert visszagondolva rájöttem, milyen ösztönösen neveltek minket így az anyák-nagyik. Nem olvastak hozzá pedagógiai cikkeket, nem is gondolkodtak rajta így mint én, csak érezték, hogy jó így. És hogy mennyire sikeresek voltak, nem bizonyítja jobban, mint hogy én már tízévesen önállóan főztem egy meglepi „ebédet” a dolgozó anyámnak. Igazából csak az a pillanat rémlik, ahogy megdöbben, hogy hazaérve egy tál rózsafánk fogadja. Nagyanyám receptjét megtaláltam ugyan, de sajnos csak foszlányaiban. Szóval én más receptet használtam, egy akkoriban divatos gyerekszakácskönyvből puskáztam az elkészítés módját. Anyaként átgondolva a dolgot kiráz a hideg a gondolattól, hogy a tízéves lányom itthon a gázláng mellett, egyedül, a forró olajban sütögeti a maga gyúrta fánkot. Lehet, hogy a mi kölykeink is ilyen talpraesettek lennének, ha nem féltenénk túl őket? Persze nekem könnyű dolgom volt, nem tudtak róla az ősök. :) Mindenesetre a fánk isteni volt. Próbáljátok ki ti is, vagy bízzátok a srácokra, el fognak vele boldogulni.

Hozzávalók:

• 35 dkg liszt
• 3 tojás
• 1 cs. sütőpor
• 15 dkg porcukor
• 3 kanál tejföl
• csipetnyi só

A száraz anyagokat, vagyis a lisztet, sütőport, porcukrot és sót keverjük össze egy tálban.

Üssük hozzá a keverékhez a tojást és kanalazzuk bele a tejfölt, majd gyúrjuk össze szépen a tésztát.

Aztán kapjuk elő a sodrófát és a gyúródeszkát, majd alaposan lisztezzük meg a felületét.

Nyújtsuk ki a tésztát jó vékonyra és vegyük elő a türelmünket. Most kezdődik a munka macerás része.

Három különböző méretű pogácsaszaggatóra lesz szükségünk, (gyanítom egyformák is megfelelnek a célnak) ha ilyenekkel tudunk dolgozni, akkor valóban szép rózsabimbók lesznek a fánkból.

Szaggassunk ki a tésztából egy nagy, egy közepes és egy kicsi korongot, mindegyiknek a szélét, két-három helyen picit vágjuk be. Ezután a három karikát fektessük egymásra – a nagyra a közepeset, a közepesre a kicsit – úgy, hogy a vágások ne essenek egymás fölé.

A három korongot középen kicsit összenyomjuk, esetleg „ragasztóanyagként” pici tojásfehérjét kenhetünk közéjük. A lényeg, hogy összetapadjon a három kis karika, de a szélek maradjanak szabadon, ezekből formálódnak majd ki a szép kis szirmok.

A munka a hagyományos módon folytatódik tovább. Izzítsuk fel az olajat és dobjuk bele a fánkocskákat. Szép látvány, ahogy kinyílnak a virágok a forró fürdőben. :)

Természetesen papírtörlőre szedjük ki őket, hogy a felesleges zsiradék lecsöpögjön róluk. Aztán már csak a porcukor és az isteni házi lekvár következik, nálunk az én utolérhetetlen narancslekváromból – itt olvashatjátok – kerül egy csöppnyi a közepére.

Ha valami, akkor ez az a desszert, amiről valóban elmondható, hogy nem csak finom, de egyszerűen gyönyörűséges. A gyönyörködésre azonban kevés idő jut. :)