Ujj Mészáros Károly a Liza, a rókatündér rendezőjeként aratott kirobbanó sikert két éve, azóta pedig nem tétlenkedett, hanem már második alkotásán dolgozik. Az X című produkciótól azonban jó eséllyel drasztikusan más élményre számíthatunk, ugyanis a rendező egy skandináv szerzőket idéző krimin dolgozik. A forgatás nemrég fejeződött be, ennek kapcsán beszélgettünk a készülő műről.

A Liza, a rókatünder nagy siker lett, a kritikusok, a nézők is szerették, számos díjat is nyertetek vele. Úgy tűnik, rátapintottál a siker receptjére, ez mennyiben befolyásolta az új filmed elkészültét?

Szerintem nincsenek receptek. A Liza sikere minket is meglepett, nem gondoltam volna, hogy ennyi nézőnk lesz. Ilyenkor biztos sokan egy ugyanolyan filmmel próbálkoznának következőre, de én valami teljesen mást szerettem volna. Vannak ebben a produkcióban is hasonló dolgok, ugyanúgy egy női karakter a főhős, ugyanúgy vannak problémái – nem egy tipikus hős-alkat. És található benne érzelem is, de alapvetően hiányzik belőle az irónia, miközben az a Lizában meglehetősen fontos elem volt számomra, még a legérzelmesebb pillanatokban is.

Akkor mondhatjuk, hogy kihívásként fogtad fel, hogy egy teljesen más filmet készíts?

Abszolút, ez nagyon sok szempontból kihívás. Ez lehet, hogy furán hangzik, de a Lizában nagyon sok biztonsági játék volt. Az első filmmel az ember még óvatos, főleg ha nem nagyon fiatalon kap lehetőséget, de ez az új projekt sokkal kísérletezőbb, sokkal inkább kívül esik a komfortzónámon.

A legtöbb forgatási riport és sajtóközlemény a „skandináv krimi” jelleget hangsúlyozza ki az X-ben, amiről nyilván mindenkinek él egy kép a fejében. Számodra mit jelent ez, mitől lesz ez a film skandináv hangulatú?

Alapvetően nemcsak filmekre gondolok, amikor skandináv jellegről beszélek, hanem akár krimi-regényekre is. Nesbø krimijeit például nagyon kedvelem, és neki van egy sajátságos történetmesélési módszere: egyrészt nem klasszikus hősökkel dolgozik, minden szereplőnek megvan a maga komoly defektusa, másrészt a krimi számára csak egy ürügy, hogy az őt foglalkoztató különböző társadalmi jelenségekről beszéljen. A média helyzetéről, az igazság érvényre jutásának esélyeiről, a korrupt zsarukról, a gazdag Norvégiában borzasztóan súlyos problémát jelentő drogfogyasztásról. Az igazság sem úgy győz nála soha, hogy rácsattintják a bilincset a főbűnös kezére, hanem ha győzedelmeskedik is, az mindig valamilyen furcsa, kiszámíthatatlan módon történik - ezeket próbáltam én is megvalósítani. De a hangulata is hasonló: bár május végéig forgattunk, február-március környékén játszódik a sztori (nem is örültem a napos időnek), komor, nyomott atmoszférájú film lesz.

Akkor itt is azt lehet majd érzékelni, amit a Lizánál is tapasztaltunk, hogy a hangulata, helyszínei jellegzetesen budapestiek voltak, de mégis el volt emelve egy teljesen más atmoszférába?

Szerintem már az első képkockánál fel fog ez már tűnni. Budapest lesz, de nyilván egy picit máshogy.

Ez a nesbøi attitűd egyben azt is jelenti, hogy a film a hazai közegre, a magyar társadalom jelenségeire is reflektálni fog? Tehát nem lesz egy tisztán műfaji film, amelyben a magyar sajátosságok minimálisan kapnak csak szerepet?

Rengeteg szállal fog kötődni a mai magyar valósághoz, nem egy klinikailag kizsigerelt krimiről van szó. Olyan szempontból is hasonlít a Lizára, hogy „többfenekű”: ahogy ott az érzelmeknek és a humornak is igyekeztünk több réteget kialakítani, ugyanúgy itt is adott egy krimi, egy nagyon erős magánéleti szál, ami szintén sok érzelmet és drámai anyagot szolgáltat. Próbáltuk máshogy megközelíteni, de a mai viszonyokba beágyazni - sokféle motívum fog egyesülni benne.

Ez szerinted visszafelé is működni fog? Milyen reakciókat várnál a filmmel kapcsolatban Svédországban vagy Norvégiában? A Liza kapcsán például milyen visszajelzések érkeztek a külföldi fesztiváloztatás során?

Szerintem ilyen szempontból abszolút érthető lesz külföldiek számára. A Lizánál mondjuk azért Amerikában megkérdezték, hogy mi tényleg ilyen ételeket eszünk-e, de a legtöbb helyen ezeket sem gondolták komolyan.

Nekem úgy tűnik, a hagyományos detektívtörténetek számára egyre kevesebb mozgástér marad a filmvilágban, az utóbbi években azok az alkotások tudtak érvényesülni, a Holtodiglan, A lány a vonaton, amelyek mind másfajta megközelítést próbáltak alkalmazni. Neked vannak ilyen ambícióid?

Tulajdonképpen bármelyik zsáner csak egy keretet ad, és teljesen tőled függ, hogy mivel töltöd meg vagy mit raksz még hozzá. Igen, nehéz krimiben újat, szokatlant mutatni, amennyiben komolyan követi az ember a zsáner szabályait, de nem feltétlenül ettől érdekes egy krimi. A héten néztem meg a Tripla kilencest, azt például nagyon lehúzták a kritikák, de (nyilván ehhez képest) számomra egy élvezhető, intenzív darab volt – és az végül is egy klasszikus krimi. Szóval lehet, hogy mások az igényeim, de például a Holtodiglan is rendkívül tetszett, és ezt gyakorlatilag tényleg csak annak az egyetlen csavarnak köszönheti.

Ha korlátlan lehetőségeid lennének, milyen filmet készítenél, van-e ilyen álomprojekted?

Ebbe bele sem gondoltam, mert úgysem lesz ilyen. Tervben semmiképpen sincs, sőt, esetemben pont az ellenkezője igaz: most egy igazán kis költségvetésű, családias forgatásra vágyom. Ehhez a produkcióhoz készítettünk kamerateszt ürügyén egy kisfilmet, és úgy voltam, hogy ha már forgatunk, akkor legyen egy kerek kisfilm. Azt négyen vettük fel nálunk (plusz a két színész) egyetlen lámpa nélkül, és ennek a hangulata nagyon tetszett. De egyáltalán arra az élményre vágyom, ami a rövidfilmek készítésénél megvolt: most már nyolc éve, hogy utoljára kisfilmet forgattam és igazából ez hiányzik, nem a hatalmas büdzsé. Nem mondom, hogy ne tudtunk volna 3-400 millióval többet költeni erre a filmre, jól jött volna. Erőltetett menet volt, 45 nap teljes őrület, és sajnos hajcsárnak kellett lennem. Volt olyan, hogy 30-40 beállítást vettünk fel egy nap. Úgyhogy inkább költöttem volna azt a feneketlen pénzt erre és most inkább egy kicsi, családias projektbe vágnék bele. De ha már felmerült, szívesen rendeznék egy űrhajós sci-fit is.

Kulka Jánossal te forgattál először, amióta felépült, ez milyen élmény volt?

Tavaly februárban beszéltem először vele erről, amikor még semmi baja nem volt. Igazából ezt a szerepet rá írtuk. Borzasztó hálás volt, amikor megkerestem tavaly augusztusban, hogy még mindig rá gondolok, és óriási odaadással, akaraterővel, szívóssággal, fegyelemmel dolgozott. 5 napig forgattunk csak vele, de az elég intenzív volt, mert akkor gyakorlatilag csak ő szerepelt. Teljes mértékben elégedett vagyok a munkájával, de emberként is rettentő nagyra tartom. Pont tegnap ültem egy kerthelyiségben, és egyszer csak ott termett, megölelgetett és aztán elszaladt. Szívet melengető volt dolgozni vele, és elmondása szerint ő is nagyon szerette csinálni.

(Az X várhatóan 2018 novemberében mutatkozik be a magyar mozikban.)