Berlin felett az ég / Der Himmel über Berlin (1987)
2017. május 24. írta: FilmBaráth

Berlin felett az ég / Der Himmel über Berlin (1987)

Sokrétű mondanivalóval bíró alkotás, amelynek hatására kellőképpen el lehet morfondírozni az élet nagy kérdésein

berlin_felett_az_eg.jpg

Amikor a gyermek még gyermek volt, hitt az angyalokban. Főként a jóképű, talpig feketében járó égi lényekben, akik veszedelmesen hasonlítottak Nicolas Cage-re fénykorában. Az Angyalok városa hatalmas kedvencem volt régen, és még ma is jó filmnek tartom a saját műfajában, és természetesen mindvégig tudtam, hogy Wim Wenders Berlin felett az ég című alkotásának a remake-je, de egészen idáig nem éreztem ingerenciát megtekinteni, mert eléggé vegyes véleményeket olvastam róla, vagy nagyon utálták a nézők vagy imádták. Most azonban kiváncsian vágtam bele a megtekintésébe, és azt kell mondanom, hogy nekem alapvetően tetszett, de az tény, hogy hangulat kell hozzá, mert ez bizony nem az a látványos mozi, sokkal inkább egy filozófiai látomás, amelyben egyrészt látképet kapunk a 80-as évek Berlinjéről, másrészt pedig elgondolkodhatunk azon, hogy érdemes-e feladni a halhatatlanságot azért, hogy igazi érzelmeket élhessünk át, valódi ízeket érezzünk, még akkor is, ha tudjuk, hogy csak rövid ideig élvezhetjük az élet minden zamatát. Mer mire való az öröklét, ha üres, évezredek után meg lehet unni a kívülállást, eljön az a perc, az a nő/férfi, akiért úgy érezheti még egy angyal is, hogy megéri felcserélni a végtelen szürkeséget az emberlétnyi idejű színes hétköznapokra. Wim Wenders filmje inkább hangulatában nyújt maradandó élményt, a csapongó történet, a hosszú filozófiai fejtegetések dacára mégis összeáll egy különleges történet, amolyan nagyvárosi fantasy, amelyben éppen annyi misztikum van, hogy érdekes legyen, de a főszereplő mégsem Damien, az angyal, aki emberré lesz, hanem maga Berlin, a magány, a bonyolult emberi lélek, és természetesen a férfi-nő viszony. Sokrétű mondanivalóval bíró alkotás, amelynek hatására kellőképpen el lehet morfondírozni az élet nagy kérdésein.

Damien, az angyal (Bruno Ganz) barátjával, Cassiellel (Otto Sander) élik a maguk kis halhatatlan életét, és nagy kedvüket lelik az emberek megfigyelésében, akik számára láthatatlanok, és érdemben nem tudnak beavatkozni a sorsukba, viszont reményt tudnak adni nekik. Aztán Damien lassan, de biztosan beleszeret a Marionba, a cirkuszi artistalányba (Solveig Dommartin), és úgy dönt, ideje megérezni az élet ízét...

Az angyalok végignézték, hogyan népesíti be az ember az érintetlen természeti tájakat, az egykori végtelen területek helyén ma lakótelepek állnak, és rengeteg ember, akiknek minden gondolatát hallják. Az ő világuk emelkedett, áthatja a lélek fensőbbsége, azonban titokban nagyon is vágyakoznak az emberek színes világába, amelyet látnak ugyan, de nem érezhetnek át. A 80-as évek Berlinje eklektikus képet mutat, a lepusztult környék, a rengeteg ember dacára mégis ott lüktet benne a multikulti nagyváros minden bővérű kalandja és lelketlen uniformizáltsága. Az emberek sokfélesége, az őket őrlő gondok és csapongó gondolatok, amelyekből kirajzolódik saját kis életük drámája lenyűgözi az égi lényeket, akik meg vannak fosztva attól, hogy igazi részesei lehessenek az ő ingergazdag világuknak. Cassiel nem tart még ott, mint Damien, aki már régóta fontolgatja, hogy emberként folytassa a létezését, a lány megjelenése az utolsó csepp, de az igazi fordulatot nem az tartogatja, hogy milyenek az első napok emberként, hanem Columbo hadnagy.

Peter Falk feltűnése a filmben számomra hatalmas meglepetés volt, ahogyan az a sok humoros beszólás is, ami a figuráját éri (saját magát játsssza, azaz a Columbo hadnagyot játszó színészt, aki éppen egy filmet forgat Berlinben), és egy olyan csavar, amit biztosan nem gondoltunk volna. Érdekes, hogy pont egy büfében elfogyasztott kávé mellett érzi úgy, hogy a világa kerek, ez az igazi boldog állapot, amiért érdemes volt áldozatot hoznia. Damien nyilván a szerelemben éli meg ugyanezt, a néző kíváncsiságát igen erősen csiklandozza, hogy vajon az út végén is úgy gondolják-e, hogy megérte. Marion karaktere sem hétköznapi, egy magányos lány, aki a cirkuszban ragyog, a hétköznapokban azonban nem érzi magát túl jól, kár, hogy kicsit túltolásra került a szövege, amelyet akkor mond el, amikor emberi mivoltában először találkozik Damiennel.

berlin_felett_az_eg2.jpg

Bruno Ganz zsenialitására rácsodálkozhattunk már A bukás - Hitler utolsó napjai című filmben, de ebben az évtizedekkel korábban készült alkotásban is bebizonyította nekünk klasszisát, hiszen az éteri angyal minden lelki tusáját érzékeltetni tudta, ahogyan az emberi létet habzsoló hedonizmust is. Peter Falk erős alakítással örvendeztet meg bennünket, Otto Sander szintén, Solveig Dommarton nemcsak szép, hanem tehetséges is.

Wim Wenders lassúdadan hömpölygő látomása időnként kicsit álmosító, azonban a hangulata egészen különleges, és rengeteg emlékezetes jelenettel ajándékoz meg bennünket. Hosszú téli estékre vagy esős hétvégére érdemes tartogatni, mert le kell hozzá  lassulni és el kell mélyedni benne, de ha jókor találkozunk vele, életre szóló élményt jelenthet, annyira sokrétű mondanivalóval rendelkezik, ha viszont rosszkor, akkor jót bosszankodhatunk azon, hogy vajon mások miért vannak oda érte. Mert bár egy kicsit hosszúra sikeredett, de mégis benne van az a bizonyos plusz, és olyan eszenciálisan ragadja meg az élet értelmét, amiért nem felejti el, aki látta.

8/10

A Berlin felett az ég teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr1612535845

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

David Bowman 2017.05.25. 14:28:52

Már 2x láttam, és most is le van töltve. Vár a sorára. Mondjuk egy esős napra.
Bruno Ganzot nagyon szeretem. Másik nagy kedvencem Ricardo Darín.
süti beállítások módosítása