Moszkva tér (2001)
2017. március 25. írta: danialves

Moszkva tér (2001)

moszkva2.jpgTörök Ferenc bemutatkozó alkotása máig viszonyítási pont, A Generációs Film, ami valószínűleg örökké hivatkozási alap lesz bármilyen hasonló linklateri-hangulatfilmes próbálkozás esetében. Tény, hogy a Moszkva térnek viszonylag kevés utódja akadt a magyar porondon (a VAN generációs, a szintén Török rendezte Senki szigete pedig hangulatmoziként tekinthető örökösnek), mint ahogy az is, hogy a rendező tehetségesen nyúlt egy nagyon nehezen működtethető műfajhoz.

Abból a szempontból természetesen nem volt bonyolult dolga, hogy mint sok alkotó, ő is saját fiatalságához nyúlt vissza, egészen konkrétan 1989 sorsfordító eseményeihez - emiatt a Moszkva tér akár mondható is a vele szinte egyszerre érkező Good Bye Lenin fésületlenebb, ötletszerűbb változatának. A film pedig éppen ebben az ellentmondásban ragadható meg a legjobban, hogy egyszerre épít a klasszikus hangulatfilmes eszközökre és csatornázza be ezekbe a rendszerváltást, mint egyszeri, sorsfordító élményt. Persze a szereplők mit sem törődnek a történelem sodrásával, hátat fordítanak a tévének vagy felhangosítják a zenét, ami a maga módján szintén egy érzékletes megragadása a korhangulatnak. Különleges kétarcúság ez, mert amíg ez a szembenállás, a háttérben meghúzódó, villámsebesen változó és egymásnak feszülő értékek, illetve a felszín hedonizmusának összeütközése tartja életben a koncepciót, egy hangyányit nagy vállalkozásnak is tűnik, hogy mű egyszerre legyen egy kordokumentum és felnövéstörténet, hogy karakterei egyszerre adják az elmúló diáklét és a majdani, rendszerváltás utáni Magyarország meghatározó archetípusait.

moszkva.jpgTörök Ferenc rendezéséből ugyanis az a bravúros egyensúlyozás hiányzik, amellyel a Moszkva tér az egymás mellé dobált elemei összességéből valódi szinergiát lenne képes megvalósítani, ahol a szóbeli érettségi gyerekes bája vagy a házibuli-túra gondtalan-csibészes atmoszférája nem önmagában, minden egyéb rovására létezik, hanem egy koherens ívet képes kiadni a többi mozzanattal és karakterrel is. Ez sokszor tulajdonképpen egy szkeccsfilmmé redukálja művét, ahol ugyanazok a figurák lépnek fel újra és újra, még tematikai hasonlóság is felmerül, de minimális a progresszió.

Ugyanakkor bár a Moszkva tér szigorúan véve soha nem áll össze, részeiben mindvégig működik. Karaktereivel, helyzeteivel nem csak azok tudnak azonosulni, akik hasonló életkorban élték meg (vagy egyáltalán csak átélték) ezt a korszakot), hanem gyakorlatilag bárki számára életre kelnek ezek a jelenetek. A korabeli kellékek, események, manírok érzékletes megjelenítése ugyanis egyszerre kikacsintások és lényeges hangulatteremtő eszközök is. Török Ferenc részéről pedig kétségkívül józan gondolkodás, hogy elsősorban ezeket az alapvető mechanizmusokat igyekszik csiszolni, azt pedig teljesen nézőjére bízza, hogy ennél többet is megpróbál-e kihámozni az élményből.

Ez a tökéletes kommunikáció teszi nosztalgián felül is átélhetővé a Moszkva teret, és a "generációs film" besorolás ellenére ezért működik generációkon átívelően is. Ez pedig akkor is elvitathatatlan érdeme, ha kicsit húzhatjuk a szánkat, hogy ennél többre nem vágyik és ennél többet nem is tud adni.

7,5/10

A Moszkva tér teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr7112362885

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

¿Qué tapas hay? 2017.03.26. 21:50:41

Langyos kritika egy gyenge-közepes filmről. Lehet, hogy a 69-70-től született GYES-generációnak ez egy "generációs film", jelentsen ez akármit is, de abszolút nem működik "generációkon átívelően". Amikor először láttam, azt gondoltam, hogy ez egy rossz karikatúra a korszakról azoknak, akik nem éltek még akkor.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.03.26. 22:45:55

@¿Qué tapas hay?: Picit ironikus, hogy erről pont egy olyan embert sikerült kioktatnod, aki történetesen nem ebbe a generációba tartozik. :D

¿Qué tapas hay? 2017.03.26. 23:45:28

@danialves: Bocsáss meg, de hogy jön ez ide? Én a kritikára reagáltam és a filmet minősítettem röviden. A film nekem csalódás volt, mert abszolút nem jött vissza semmi a filmben abból az 1989-ből, amit én éltem meg 23 évesen, ugyanott Budán, ahol a film jórésze játszódik. Ez persze lehet a generációs különbségtől (közöttem és a film főszereplői között), és ez azt is jelenti, hogy az a bizonyos "generációkon átívelő működés" nem igaz.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.03.26. 23:52:50

@¿Qué tapas hay?: Hogyhogy hogy jön ez ide? Hova kéne hogy jöjjön, hogy pont egy olyan embernek nyilatkoztattad ki, hogy ez a film nem működik generációkon átívelően, akinek működött? :D
(Mondjuk azt eleve nem tudom, hogy 5 év milyen univerzumban számít generációs különbségnek...)

bbocs2 2017.06.06. 17:59:18

én pont a Moszkvatéri generáció vagyok.
Megerősíthetem, hogy a filmbeli történések vagy kilenc tizede pont így volt velünk is, veszprém - budapest között
vonatjegy hamisítással, külföldre szakadással, szüleink generációjának csendes lenézésel... pont így
süti beállítások módosítása