Könyvkritika: Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei (2011)
2016. december 01. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei (2011)

Egy közepes alkotás, amelynek nagyobb a füstje, mint a lángja

ransom_riggs.jpg

Általában igaz az a tétel, hogy a könyv jobb, mint a film, azonban ez ebben az esetben sajnos nem igazolódott be. Óriásit csalódtam Ransom Riggs bestsellerében, pedig nagyon kíváncsi lettem rá, miután megnéztem Tim Burton filmjét, mert nagyon jónak találtam a sztorit, alig vártam, hogy belekezdhessek az olvasásba. Hamar lelohadt a lelkesedésem, már akkor éreztem, hogy baj van, amikor nem tudott igazán magával ragadni a történet, de igazán akkor kapott el az indulat, amikor a vége olyan lapos lett, hogy csak azért nem csaptam falhoz szerencsétlen könyvet (kicsit heves természetem van, tudom én), mert könyvtári példány volt. Nem mondanám rémesen rossz olvasmányélménynek, egyszeri szórakozásnak simán elmegy, de engem nem érintett meg igazán a történet, a szerző valóban új színt tudott vinni a fantasyba, a különleges fotók pedig egyedi hangulatot tudtak adni a könyvnek, de összességében ez bizony egy közepes alkotás, amelynek nagyobb a füstje, mint a lángja.

Jacob - ot óriási trauma éri: szeretett nagyapja furcsa körülmények között meghal, ő pedig nem talál nyugalmat, ezért pszichológusa tanácsára úgy dönt, hogy édesapjával együtt elutazik arra a kis walesi szigetre, amelyről nagyapja annyi csodás történetet mesélt neki gyerekkorában. Hamarosan egy nagyon különös helyen találja magát, amelyről kiderül, hogy egy időhurok, amelyben különleges gyermekekre vigyáz Vándorsólyom kisasszony, aki egy ymbryne, vagyis alakváltó, akinek van hatalma az idő felett. És a kalandok elkezdődnek...

Ransom Riggs-nek kiváló fantáziája van, és tehetségben sem szenved hiányt, de íróként finoman szólva sem állt mindvégig a helyzet magaslatán. Jól kezdődik a történet, azonban amint egyre több karakter jelenik meg, annál inkább elkezdenek rakoncátlankodni, mivel az író nem tudja kordában tartani őket, Ez a tendencia a végén teljesedik ki, akkora annyira széttartóvá válnak az események, hogy teljesen elveszünk a részletekben, egyrészt határozottan halványodik a kaland érzete, másrészt pedig egyre kevésbé fajsúlyos a különleges gyereket fenyegető veszély, egyszerűen elfogy a szufla a könyv végére.

ransom_riggs2.jpgErősen érződik az írásművön, hogy a szerző alapvetően filmes alapokkal bír, inkább forgatókönyv ez, mint egy klasszikus értelemben vett regény, ami önmagában még nem lenne baj, sőt, nagyon is jót tesz a történetnek ez a képszerű megközelítés, de sajnos egy idő után az izgalmas fantasyn átveszi az uralmat a külcsíny, és miközben egyre látványosabb jelenetek sorjáznak egymás után, lassan, de biztosan kiüresednek a sorok. Az író egy saját univerzumot tudott építeni, nagyon eredeti a különleges gyerekek sztorija, de közel sem sikerült kihozni belőle mindent. A szárnyaló fantáziát nem sikerült megzabolázni annyira, hogy ne boruljon fel a történet egysége és a karakterek fejlődése. A rendkívül izgalmasnak induló történet lassan, de biztosan matinévé szelidül, a könyv közepe táján elkezd szürkülni a történet, hogy a végén csalódottan nézzen fel az olvasó: tényleg ennyi volt? Nekem nem jött meg a kedvem a folytatásokhoz, kíváncsian várom kommentben azok véleményét, akik olvasták őket.

A bizarr képek rengeget tesznek hozzá a könyvhöz, az író nagyon ügyesen szövi bele őket a történetbe, de ez egy idő után már nem elég ahhoz, hogy fenntartsa az olvasó érdeklődését, nem esik szét a regény, csak fokozatosan veszít az érdekességéből a leírás (lehet, hogy az volt a baj, hogy a filmből már ismertem a fordulatokat, de ettől még működnie kellett volna a történetnek), az utolsó oldalakra már csak a méla unalom marad. Egyszerűen nem lett igazán jól megírva ez a sztori, egyáltalán nem rossz a könyv, de nem is olyan jó, mint amilyen a híre. Egy bestsellerről van szó, amely óriási sikert aratott, de ez inkább köszönhető a történet egyediségének, mint az írói zsenialitásnak. Hiába a szárnyaló fantázia, ha nem sikerül formába önteni, elvész a varázslat, megkopik a történet fénye.

Elég sokat fanyalogtam a könyvön, pedig csak annyi a bűne, hogy túl sokat vártam tőle. A film alapvetően tetszett, és azt kell mondanom, hogy hiába nem ez Tim Burton legjobbja, mégis hozzá tudta tenni azt a bizonyos pluszt a történethez, amely a könyvből számomra fájóan hiányzott. Mert egy jó sztoriból is sajnos csak nemes veretű középszer lesz, ha az igazi mélység és a jól átgondolt történetvezetés és karakterépítés, ha nem is hiányzik belőle, de nem sikerül végigvinni a könyv egészén. Kár ezért a könyvért, sokkal több volt benne.

7/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr4111996560

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szilvia Szlovák 2017.02.10. 11:48:48

Mind a 3 könyvet olvastam, íme a véleményem:

1. könyv: kicsit lassan indul...elhúzza az író, de mivel valamilyen szinten egy bemutató, magyarázó könyv így érthető. Jacob gyenge, önmagában is ingatag srác...lehet vele azonosulni. 5/3,5 pont

2. könyv: beindul a könyv, menekülést menekülés követ, ami kezd kicsit unalmassá válni egy idő után, majd a közepétől beindulnak az események és egyenesen szuper lesz. Fordulatok követik egymást, ami miatt nem akarod letenni a könyvet. Jacob személyisége erősödi, ami először imponál, majd zavarba hoz...ilyen gyorsan nem változik meg egy ember sem! (SPOILER: hogy a francba lesz képes hirtelen egy ürest irányítani?!?!?!?! - ha félek a pókoktól, akkor hirtelen nem leszünk puszi pajtások!) 5/4 pont

3. könyv: Jacob eddigi karaktere, amivel azonosulni tudtunk elveszni látszik. Hirtelen mindenre képessé válik és mindenre tudja a választ. Elnyomja a könyv a többi szereplőt, akik amúgy kulcsfontosságúak lennének. Csak a könyv vége felé találkozhatunk velük újra.(SPOILER!!!! Mivel Jacob képes lesz 12!!! ürest irányítani, így a félelem és izgalom az üresekkel szemben megszűnik, s megmaradnak egy kutya szintjén. Unalmasak lesznek.) A lidércek központjában az addig békés "én nem szeretek senkit sem bántani" típusú gyerekek és ymbrynek megölik az ott lévő lidérceket...ezzel felszabadulnak hatalmuk alól. Kérdem én biztos pont akkor és ott volt az összes lidérc, hogy már nem is tartanak tőlük...és a többi hurkok??? Ott nem maradhatott legalább még egy tucat belőlük???? A harmadik kötet végére valahogy minden "csodás" módon megoldódik. Jacob és Emma összejön, úgy hogy egyikük sem öregszik meg előre. ILYEN NINCS! El lett cseszve a 3. könyv úgy ahogy van. Ami miatt gyenge értékelést kap az a legvége - A lelkek könyvtáráról alig esik szó, alig történik ott cselekmény...Hát ennyit a harmadik kötetről. 5/2 pontot kap, mert jóindulatú voltam. Majdnem földhöz vágtam a könyvet miután elolvastam!

U.I.: A film és a könyv között a különbség ég és föld. (Talán az eleje egyezik valamennyire) A film cselekménye gyorsabb és jóval izgalmasabb, mint az első köteté.
süti beállítások módosítása