Mi lett volna, ha? A történelemben, vagy ha úgy tetszik, a valóságban ugyebár nem létezik ez a kérdés, hiszen ami megtörtént, az megtörtént, azonban az írói fantázia határtalan, Philip K. Dick klasszikusa pedig a leghíresebb ilyen témájú alkotás. Jómagam éppen a történelm mániám miatt hagytam ki eddig az életemből ezt az alkotást, soha nem érdekelt a tények alternatív értelmezése, de annyi szépet és jót hallottam már erről a könyvről, hogy győzött a kíváncsiság, és belevágtam a nácik által vezérelt elképzelt világ megismerésébe. Eleve nem voltak illúzióim, hiszen ha a sötétség leple hull rá a világra, abból semmi szívet melengető nem születhet, mégis szíven ütött ennek a rideg, lélektelen birodalomnak a bemutatása. Nem a szórakoztatás volt a cél, hanem az elgondolkodtatás, azonban sajnos éppen a befejezés lett olyan elnagyolt, hogy dühömben falhoz vágtam szerencsétlen könyvet. Nem véletlenül lett ekkora klasszikus ez az alkotás, sokrétű mondanivalóval bír és több kőkemény gyomrost visz be az olvasónak, de a végére sajnos elfogy belőle a szufla, és pont akkor hagy cserben bennünket az író, amikor már a végsőkig felajzva várjuk tőle, hogy megkapjuk a válaszokat a legfontosabb felvetődő kérdésekre. Mindezzel együtt különleges olvasmányélmény, kötelező darab!

A nácik és a japánok nyerik meg a második világháborút, a horogkereszt árnyékában él a németek és japánok által felosztott Amerika. 1962-ben járunk, az árja faj módszerei semmit sem változtak, még mindig a gázkamra és a zsidók likvidálása a fő irányvonal, de mivel most már a hidrogénbomba is az ő kezükben van, mindjárt ki is irtották Afrika népességét. Az űrutazás már mindennapos, azonban a birodalomban lassan, de biztosan rájönnek a lakosok, hogy nem ez minden világok legjobbika, és öntudatra ébrednek az elnyomott emberek...

1962-ben íródott a könyv, és a maga idejében elsöprő sikert aratott, nemcsak a közönség, hanem a szakma körében is, a következő évben megkpata a sci-fi műfajának legnagyobb elismeréseként számon tartott Hugo-díjat is. Hogy mennyire nem ment ki a divatból a történet, fényesen bizonyítja az, hogy nemrégiben tévésorozat készült belőle, vagyis egyáltalán nem egy műfaji őskövületről van szó, hanem egy olyan klasszikusról, ami még mindig be tudja indítani az alkotók fantáziáját. Nem csoda, hiszen az író saját univerzumot teremtett, egy olyan világot tárt elénk, amelynek még a gondolatától is elborzadunk, mégis kíváncsian merülünk bele a történetbe, és persze nagyon erősen várjuk, hogy jön a happy end, és vége lesz ennek a rémálomnak. Nos, nem szeretném lelőni a poént (tessék elolvasni a könyvet!), de maradjunk annyiban, hogy a legnagyobb kérdésekre mindenki saját magában találhatja meg a választ.

Meglepően sok karaktert mozgat a viszonylag rövid (280 oldalas) alkotásban Philip K. Dick, mégis teljes képet kapunk arról, hogyan éli meg ebben az eltorzult lelkű birodalomban a hétköznapokat az uralkodó osztály, illetve a teljesen hétköznapi emberek. Az egész történetet áthatja a keleti filozófia, de még inkább annak felvázolása, hogy mekkora jelentősége van ebben a világban a könyvnek (amelyek a nácik ugye akkora ügybuzgalommal égettek a valóságban anno), hiszen egy több ezer éves jóskönyvtől várnak választ minden kérdésükre az emberek, mégis egy másik írásmű, az Abendsen nevű író által (aki egy erődítményben, a Fellegvárban él a saját biztonsága érdekében) írt S tova hányattatom, mint a sáska című darab, amelyben egy alternatív valóságot vázol fel, amelyben a németek elveszítették a második világháborút, és Amerika a világ vezető ereje, ahol összességében béke honol és a testi-lelki elnyomásnak nyoma sincs. A különböző élethelyzetben lévő szereplők mindannyian elolvassák ezt a könyvet, amely felnyitja a szemüket, amelyet eddig elsősorban kényelemből és meghunyászkodából csukva tartottak. Rájönnek, hogy az életük valójában vegetálás, és igenis létezik egy szebb és jobb világ, amelyért érdemes harcolni. Mindannyian a saját szintjükön próbálnak meg tenni azért, hogy lerázzák a náci igát, még akkor is, ha tudják, hogy az atom korszakában nem lehet győztese egy újabb háborúnak, de jobb szabad emberként meghalni, mint testi és lelki rabszolgaként pergetni az éveket a rémuralom alatt, happy end nincs és nem lehet, de a választás szabadságát még megkaphatják a szereplők.

Az ember a Fellegvárban igazából egyáltalán nem központi figura, lehetne akárki, de ő jelenti a reményt ebben a kilátástalan korban, azt a hangot, amely felrázza a tespedésből a birodalom alattvalóit. A végsőkig fokozza az író a feszültséget, de nem ad igazi választ az általa felvetett erkölcsi és filozófiai kérdésekre, kurtán-furcsán zárja le a történetet, megmarad a hiányérzet. Mégis kár lenne kihagyni az életünkből ezt a remek könyvet, mert egyrészt rendkívül kreatívan játszik el a gondolattal, hogy a mindenki által ismert történelmi szereplők milyen életpályát futottak volna be akkor, ha a nácik nyerik a második világháborút (és teljes szívünkből örülhetünk annak, hogy ez a rémes forgatókönyv sohasem vált valóra), másrészt pedig zseniálisan épít fel egy világot, részletesen kidolgozza minden apró részletét, az olvasó szinte ott sétál az annyira ismerős, mégis idegen utcákon. Félelemetes belegondolni abba, hogy milyen sorsunk lenne, ha ebben az alternatív valóságban kellene létezünk, és meddig tűrnénk némán és teljes beletörődéssel a diktatúrát. A lelkek forradalmát kísérhetjük figyelemmel, nem egy egész népét, mégis sokkal horrorisztikusabban hat ránk éppen az emberközelisége miatt, mintha amolyan hollywoodi módon folyna a vér és nagy totálban tolná az író a pofinkba a lázadás eszméjét.

Inkább stílusbravúr a könyv, mint korszakos alkotás, hiszen a katarzis sajnos elmarad, azonban igencsak komoly erkölcsi kérdéseket feszeget, és nagyon sokrétű mondanivalóval bír, vélhetően mindenkinek az lesz a legfontosabb belőle, amely a legjobban foglalkoztatja a saját kis életében. Meglepően lassan hömpölyögnek az események, de éppen ezért van elegendő idő arra, hogy elidőzzünk a karakterek fejlődésén, és ámulva nézzük azt a rémálomvilágot, amelyet Philip K. Dick végtelen fantáziával megalkotott nekünk. Igazából megírta az olvasó személyre szabott jóskönyvét, hiszen ő csak a kereteket vázolta fel a történethez, amelyet mindenki saját magának folytathathat, és éppen ezért lesz utánozhatatlan olvasmányélmény ez a bizarr látomás.

8/10

A könyvet az Agave Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.