Amikor az ember új-építésű ingatlanba költözik, óhatatlanul szembesül azzal, hogy az épület környezetével még mennyi meló van. Lassan pont két éve lesz, hogy beköltöztünk otthonunkba, ami egy földszinti kertkapcsolatos új-építésű lakás. Tavaly ilyenkor a kertünk helyén még csak egy bekerített agyagkupac volt.
A kivitelező ugyanis nem fejezte be az épület körüli tereprendezési munkálatokat, valamelyest elegyengették a talajt - khm, agyagot - elszállították a sittet, de igazándiból többet nem nagyon csináltak. Idén májusban tudtunk voltaképp nekikezdeni a munkálatoknak, mert annyi csapadék volt folyamatosan, hogy az agyagra egész egyszerűen nem lehetett rámenni. A kerítésünk viszont már elkészült tavaly ősszel, úgyhogy elég 'mókás' volt a kert felöltése rendes földdel - de hát ezt is megoldottuk, kisebb dömperek és markoló segítségével. Innentől kezdve viszont robbanásszerűen megindult a kertépítés. Mára büszkén mondhatom, hogy egész takaros kis udvart raktunk össze. :)
A kertünk egyik főszenzációja, a kerítésépítéskor használt raklapok, maradék faanyag és a föld-többlet kreatív felhasználásából keletkezett magasított ágyás. Ami mára nem csak egy szimpla ágyás, hanem télikertté avanzsált. A dicsőség Férjemet illeti, én szinte csak az ötletelésnél és a beültetésnél voltam jelen. :D
Kíváncsian várjuk, hogy vészeli át a telet mind az építmény, mind a növények. Egyelőre minden öröm és bódottá. :)
Hasta la vista!
SKLinda