Síkságról a hegyre

Grossglockner Ultra Trail

2017. július 25. 12:53 - Laczkó Ági

 A hatalmas sziklák éles széleinek hegyes körmei minden figyelmem lekötötték. Nem engedték, hogy gyönyörködjek a hegyekben, a kékes-zöld tavakban. Mégis eufórikus állapotban a többiekkel együtt kerestük lehajtott fejjel, előre dőlve és néma csöndben a stabilnak tűnő köveket. Nem lehetett mást hallani, csak a lihegést, a versenyzők  épéseitől megmozduló köveket, a botok hegyének csattanását a kövek felületén... Ez volt a Grossglockner Trail-en.sportograf-104873467_lowres_1.jpg

Egy újabb UTMB pontszerző versenyen vettem részt hétvégén Ausztriában, Salzburgtól nem messze. A verseny előtt néhány napig gyengélkedtem. Nem is edzettem a megszokott és Tibi által javasoltak szerint, így kicsit aggódtam, vajon hogyan fog reagálni a testem erre az 50 km-es távra 2.000 méter szintkülönbségre. Reméltem, hogy az eddigi edzéseket nem felejtette el. :) Pénteki "gyors" kiutazást követően kora este már át is vettem a rajtcsomagom (jut eszembe, nem találkozott valaki a csomagban kapott pólómmal? Ismertetőjegye a gyerek mérete…)

Szóval kb 5,5 órát sikerült is aludni. Nagyon hasznosak az időjárás előrejelző appok még reggeli előtt, bár nem oldotta meg dilemmámat a magammal hozott két cipő között. Salomon Fellraiser cipőmet nem akartam tönkre tenni a nyilvánvalóan várható sziklás terepen, ezért úgy döntöttem, hogy egy olyan cipőben futok, amelyikben még sosem csalódtam (Nike Pegasus 29). És mindenkit arra ösztönzök, ha nem biztosak a körülmények, akkor a legkényelmesebb, legkedvencebb cipőjét húzza fel! Én is így tettem, és milyen jól! 

4.30-kor már buszon a társaság, irány a start. (Amint elindultunk eszembe jutott, hogy a botom a szálláson maradt). 6 óra körül el kezdett szakadni az eső, de a 7 órás startra már csak csepergett, hamar szét is szakadt a mezőny, rövid idő alatt utol is értem Papp Gergőt (futócimbi, rövid tapasztalatcsere, hogyvagymizu…). Egy ideig együtt nyargaltunk, de hamar tovább álltam. Éppen kezdtem élvezni a kellemesen megázott, homokos talajt, meg milyen jó, hogy nincsenek nagy bunkó kövek, mikor az út átváltozott gonosz, kijáratlan, ingatag, sziklás tereppé. Az emelkedőn kaptatva csökkentek ugyan a sziklák méretei, sőt hamarosan átváltozott a talaj kisebb kövekre, de újabb meglepi következett. Brutál erős széllel és hideggel kellett küzdenünk, miközben a leszálló felhő ködbe borított mindent körülöttünk. Nagyon fáztam. Felvettem az esőkabátot, a széltől valamennyire védett, de a combjaim teljesen átfagytak, és a lassú tempó miatt eléggé lemerevedtek.

fb_img_1500784846953.jpg(Kovács István képe)

A bátorságomnak köszönhetően egész gyorsan lekúsztam a már korábban tapasztalt és újra előtűnő óriás köveken.Az első (szélvédett, meleg!) frissítőponton (túl) sok időt töltöttem. Pihenés közben fedeztem fel azt a vörös hajú, német lányt, akivel a Dolomiti Extreme Trail-en is együtt haladtunk kb 30 km-en keresztül... Nagyon megörültünk egymásnak! :) Megbeszéltük, hogy az a verseny arra volt jó, hogy azóta minden terepet könnyűnek találjunk! :) Repültek a percek, 30-40 perc melegedés/beszélgetés/evés/ivás után indultam csak útnak. Bepöccentem saját magamra az elfecsérelt idő miatt, nem érdekelt sem a becuppantós sár, sem a járhatatlan talaj, felvettem a rambó tempót! Sikerült folyamatosan visszaelőzgetni az emberkéket (akik nem trécselték el a drága időt…), majd jött a második hegyi menet felfelé. A tempón csak kicsit vettem vissza, előztem tovább folyamatosan. Néha fel-fel néztem, hogy vajon melyik hegygerincen át visz az út, hol lehet a féltáv? Olyan rettenet távolinak és beláthatatlannak tűnt minden! Futás, gyerünk tovább!

20170725_124127.jpg

A talaj egy nedves-növényzettel tarkított terepről, sziklás pokollá, majd köves, szűk ösvénnyé változott. Mégis valahogy jobban ment, mint az első hegyi emelkedő. Sokan megálltak, próbáltam őket bíztatni, mert tapasztaltam, hogy így csak rosszabb. Bátorító biccentés, intés és mozdulat: ha kicsiket is lép, de haladjon! Jó érzés volt, ha hallgattak rám. A hegygerincre érve újabb terepviszony lepett meg: hófödte talajon kell lelavírozni. Nem aggódtam, mert fölösleges stressz lett volna. Ezt felejtse is el mindenki! "Jaj, vajon hogy fogok lejutni!? Biztosan csúszni fog! Mások hogyan mentek le? Meddig tart? Milyen mély?" Hahóóóó.... Ahelyett, hogy bestresszeled magad FÖLÖSLEGESEN, ne gondolkozz, indulj el!!!! Majd lesz valahogy! ;) Én sem aggódtam túl, meg is tanultam gyorsan síelni futócipőben egy lábbal. :) A jobb lábammal löktem magam, mintha gördeszkáznék, és így pikk-pakk le is értem esés nélkül.

fb_img_1500978875575.jpg

(Kovács István képe)

A havas szakasz után egy srác beelőzött. Nem tudom hogy képzelte... :D Talán ő tényleg jobban gördeszkázik. Oké, észbe kaptam, felvettem vele a tempót, együtt rohantunk le a hegyről. Tudtam, innen már csak lefelé vezet az út, így nem kíméltem magam. Járhatóbbá vált a talaj, és ekkor csaknem minden érzékszervemet öröm ért: a szemem megpihent a hegyről lezúduló vízesések százaiban, füleim soha nem hallott patak hangot kaptak, bőrömet a végre előbukkanó napsütés cirógatta, és az előttünk terülő gyönyörű, óriási víztározó kékje.... Ilyen szín nincs is! A hegy oldalán szinte síkon futottunk. Néhány vízesés fölött fa gerendákon keltünk át, de volt, ahol könyörtelenül keresztül mentünk a lezúduló patakon. Esély sem volt arra, hogy száraz maradjon a cipő. :)

20170722_132953.jpg

A 2. frissítőpontnál (35. km) gondoltam belekukkantok a cipőmbe: minden kétely elszállt, igen kiszakadt mindkét zoknim. Feltöltöttem magam enni- és innivalóval, zoknikat végül nem cseréltem le, mert valahogy éreztem, hogy hiábavaló lenne. :) A havas résznél gördeszkázni jól tudó fiúval ismét egymást váltogatva folytattam/folytattuk az utat. Itt már tehenek legelésztek az út mellett, sőt: kanapén tévét néző túristáknak kialakított úton futottunk lefelé. Éreztem, hogy túl keveset ettem, cukorra vágytam és eszembe is jutott az előtte lévő napon vacsoránál kapott csomag gumicukor. Hohohóóó, meg is van! Egy nagy marék minigumicukrot bedobtam a számba és amekkora lendülettel futottam lefelé, ugyanakkora erővel haraptam rá a bogyókákra. És a fogamra. Ami ezzel a gyönyörű harapással le is tört. Kiköptem, megnéztem, betudtam, folytattam a futást. Elérkeztem egy olyan szakaszra, ahol vészesen meredek lett a talaj. A kövek kb 40 cm-re egymás alatt voltak és szinte ugrani kellett... Meg is sérelmezte ezt a hirtelen függőlegesen esőmozgást mindkét térdem! Hosszúnak tűnt ez a rész, rettentően vártam, hogy kiérjünk az erdőből egyenletes talajra, nagyon fájtak a térdeim! Számolgattam a km-ket, és tudtam, hogy igazán kell következnie az utolsó frissítőpontnak, de valahogy elbújt előlem, sőt teljesen kimaradt nálam! Nagy jelentőséget nem tulajdonítottam neki, hiszen közel volt a cél. Kaprunba érve visszatarthatatlan széles vigyor ült az arcomra, mindenki tapsolt, szurkolt, ösztönzött, nagyon jó érzés volt! :)

Összességében én a könnyebb verseny kategóriába sorolom, nagyon élveztem! Íme mérleg: -2 kg, -2 zokni, -1 fog, -1 kulacs, -1 zsebkendő, -1 köröm, 0 aggódás, +1 kedvenc/kiváló fogorvos (Rózsa Ildikó), +1 esés, +1 sör, +2 zselé, +4 ember akit tovább segítettem, +40 perc várakozás, +9,5 óra önfeledt boldogság, +minimum két hét mosolygós visszavágyás, +100 vízesés, +millió kapott taps és mosoly!

Grossglockner Ultra Trail: 9:21:45 50 km, 2000 m+, 39. (női) helyezés.

sportograf-104862062_lowres_1.jpg

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://siksagrolahegyre.blog.hu/api/trackback/id/tr5012683943

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zaskar 2017.07.26. 19:14:12

Gratulálok a teljesítéshez, jó volt olvasni a beszámolódat, és közben felidézni a saját, tavalyi emlékeimet a versenyről. Ha érdekel, olvasd el az én írásomat is ugyanerről a távról:
merkaptse.hu/cikk.php?hid=501

Laczkó Ági 2017.07.27. 05:03:13

@zaskar: Kedves Zaskar! Köszönöm, örülök, hogy sikerült felébreszteni benned az emlékeket! Gratulálok én is a tavalyi eredményedhez, jövőre remélem a start kapuban találkozunk.

zaskar 2017.07.27. 05:27:31

@Laczkó Ági: Kedves Ági! Köszönöm, és én is remélem, hogy jövőre ott leszünk a rajtban, bár ilyen előre nem szoktam tervezni...:)
süti beállítások módosítása