A bürökrácia az mindenhol csak bürökrácia marad, lehetsz Európában vagy Közép-Amerikában. A helyzetet némiképp tovább bonyolítja, ha mindkettő egyszerre igaz, és még a helyi nyelveket sem beszéled. A franciakurzus befejeztével új hobbit kerestünk magunknak, amivel eltölthetjük a reggeleinket, így elkezdtünk utánajárni a TB-nek. Korábban már írtunk róla, hogy sikerült kinyomozni, hová is kell menni, így egyből a megfelelő helyen kezdhettünk. Hétfőn reggel megtaláltuk az ügyfélszolgálati irodát Baie Mahaultban (ejtsd: bámáó). Egy felújítás előtti ocsmányirodát kell elképzelni, de OTP barna helyett kék-zöld-sárga falakkal. Egy szobányi előtető alatt várakoznak az emberek, néhányan a csukott ajtóhoz közel állnak. Csatlakoztunk mi is hozzájuk, hisz valakiknek nagyon el akartam mondani, mit is szeretnénk. Szinte egyből nyílt is az ajtó, és Security bácsi harmadik "Purqois" (miért) kérdésére is helyesen válaszolva kaptunk egy sorszámot, sőt bebocsátás nyertünk a mennyei légkondis váróba.

Ha nem vagy nagy ismerőse a francia veteránoknak, a cikkből kiderül, mi is az a rönó delfin.

Ezzel a mondattal kezdődött pénteken a kampányindító prezentáció. Bulit tartott a Digicel a szerény nevű Le Yacht club bárban. A helyről annyit érdemes tudni, hogy a Győzelem teréhez közel van, ami így a péntek esti fényárban még a sarkon várakozó úrnőkkel együtt is impozáns látványt mutatott. Gondoltam, hogy ezt mindenképpen megmutatom Banyának is. El is mentünk PTP-be vasárnap, hát igazán gyorsan körbe lehet nézni, az egy dolog, hogy kihalt, de nagyban hasonlít egy jó népszínház utcára úgy az egész város. Két meztelen pasast láttunk kószálni, ezen kívül egy két gyanús alak sétálgatott a parkban és ennyi is volt vasárnap a város népessége. Mikor elmeséltük Sandrának a hétvégénket, felakadt szemekkel kérdezte, hogy mit akartunk mi vasárnap délután a városban? Ott csak szombat délelőtt van élet!

Megérkezésünktől kezdve, szépen apránként hétről hétre nyílt ki a világ itt Tádé számára. Az első hónapban teljesen úgy kezelte az ittlétet, mintha elugrottunk volna egyet nyaralni. Nem igazán tudta hová tenni a helyzetet, hogy mindennap itt vagyunk, amint kinyílt az ajtó vágtázott a kocsihoz. Imád autózni, de ez az állandóan az autóhoz szaladás, tette világossá számunkra, hogy ilyenkor azt várja, hogy haza menjünk.

"Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt"
Szeptember vége van, és ha a bérc tetejét nem is fogja hó takarni, a jó időtől mi is elbúcsúzunk egy időre. Látjuk, hogy otthon már előkerültek a kabátok, a központi fűtés bekapcsolásáról pletykálnak. Gudeloupeon persze ilyenről szó sincs, csak elővesszük a téliesített strandpapucsot. Komolyra fordítva a szót kabátból is csak a vízálló fajtára lehet szükségünk, ugyanis az ilyen képektől hívják szezonnak:

Tanakodtunk, hogy merre kéne menni legközelebb, pakolgattuk a prospektusokat, mikor kezünkbe akadtak az állatkert kombinált belépői. Kiderült, hogy nem csak az akváriumba, de még a nemzeti parkba is érvényesek, ahol a belső rész belépős. A Chut du Carbet 3 vízesésből áll, ezek közül a harmadik, legalsó szakaszt tűztük ki célul, így még mindig él a Nature pass.

Megérkezésünk óta eltelt egy negyed év, 3 hónap, 92 nap, 22089 óra, rohadt sok perc, és még több másodperc. Eme jeles alkalomból szeretnénk újragondolni itteni életünk mindennapjainak sarkalatos pontjait. Bizonyára sokan emlékeztek a Monthy Python film klasszikus jelenetére:

Ezen gondolatmenetet követve állítottuk össze a mi kis listánkat is.

Először is azzal kell kezdenem, hogy meg kell kövessem magam, a trace zenei stílus nem létezik, csak tévé és rádiócsatorna, csak a kollégám próbált világító toronyként fényt nyújtani számomra a helyi zenék tengerének viharában. Vannak azért nyelvi korlátok, na! :) A stílus neve Soca.

Aránylag késő volt már kedd délután, amikor kezdtünk pakolászni az angollal, hogy megyünk haza, és beszéltük a másnap reggeli teendőket. Ekkor kérdezte meg Patrice, hogy ugye tudjuk, hogy másnap munkaszüneti nap van. Tudjuk, persze, most már! Későn, de jó hírrel érkeztem hát haza. Úgy megijedtünk a hirtelen jött szabadnaptól, hogy hirtelen azt sem tudtuk, mit kezdjünk vele! Aztán eszünkbe jutott, hogy még anno az akváriumba kombinált belépőt vettünk, ami az állatkertbe is érvényes. Miután Tádét megsétáltattuk a környéken, autóba pattantunk.

Ami Martiniquen a Yoles, az itt a Tour de Guadeloupe, egy rangos, nemzetközi országúti kerékpár-verseny. A legnépszerűbb helyi sporteseményért megvesznek az emberek. Szabadságot vesznek ki, hogy a tévében nézhessék, együtt a családdal, vagy az útvonal egy pontjára kitelepülhessenek. Utóbbihoz persze csak ürügyként szolgálnak a bringások. Nagy napernyők alatt piknikeznek, és a családdal, barátokkal töltik az időt. "Big Boss William", a Digicel gangstája mesélte, hogy fiatal korában ők is mindig mentek a haverokkal, grilleztek, rumoztak, dominóztak, rumoztak, csajoztak, rumoztak, és hangulatfokozónak azért volt náluk egy kis rum is! Ennek most az az apropója, hogy idén a múlt héten került megrendezésre, és pénteken épp a core-buildingben voltam Williammel, amikor mondta, hogy most kimegyünk, mert jönnek.

Végre megérkezett az első fizetés! Múlt hétvégén elmentünk megnézni a Memorial ACTe nevű múzeumot. Csináltunk jópár képet, de csak kívülről. Ez az intézmény egy amolyan helyi kulturális komplexum, van benne étterem, múzeum, ideiglenes tárlatok, előadó és konferenciatermek.

Ami eddig történt:

Banyát és Tehent hátrahagyva át kellett mennem a szomszéd szigetre, üzleti céllal. Szakmailag jól sült el, de magánéletileg elég nehezen telt. A múltkor besokalltunk képekből, így muszáj külön bejegyzésben folytatni. Ott hagytuk abba, hogy voltunk a legészakibb csücskében, ezután jöjjön a legdélebbi.

Legelőször is szeretném bemutatni, kedvenc őslakosomat, a Márti-Niki pókot (nopus curva anjus).

Ahogy a francia mondaná Allez les bleus!

Megint kicsit lemaradtunk, igyekszünk hiánypótolni!

Többen kérdeztétek, milyen itt az idő. Nos, meleg. Bővebben: nagyon meleg!!! Na jó, állandó 30 fok van napközben, és mivel karnyújtásnyi távolságra található némi víz, ezért párás, fülledt meleg van. Enyhítő körülményt nyújt, hogy a felhők szerencsésebb esetben takarják a napot, és sokat fúj a szél, ami kicsit hűsít. De összességében inkább nehezen viselhető. Hogy ezt szemléltetni tudjam, valahogy úgy kell elképzelni, hogy napi 3 zuhanyzás mellett is bármikor tudom magam úgy érezni, mintha egy hete az utcán élnék. Mara nem, neki mindig vattacukor illata van! :) Szóval zuhany reggel, hazaérkezéskor és/vagy lefekvés előtt, és akkor még nem történt semmi extra, Atlanti auchanban fürdés, sportolás, füstölés... A sok zuhany sok ruhacserével jár, így minden hamarabb megy tönkre a sok mosástól. Minden nap esik az eső, leginkább hajnalban. Mostanában előfordul napközben is. Ez pont az angol egész napos eső ellentéte, itt 10 perc alatt vége van, csak azt a 10 percet töltsd fedett helyen! Fél óra után teljesen száraz minden, mintha nem is esett volna. A tengervíz egyébként nagyon kellemesen meleg, de kevés a képeslapokon elképzelt fürdőhely, ha van is, biztosan nagy tömeg van. Júliussal megkezdődött a nyári szünet, sokan jönnek haza Franciaországból, illetve szintén onnan idejönnek nyaralni, éljen a belföldi turizmus! :)

A rekkenő hőségben hősünk hunyorítva néz a hullámzó horizont felé. Tenyerével letörli homlokáról a verejtéket, de marja a sótól kidörzsölt szemöldökét minden érintés. Szinte émelygek az éhségtől. Na jó, nem csak az éhségtől... A guadalupi sivatag melegében még jobban kavarog a gyomra az előző éjjel elfogyasztott tequillától!

No várjunk csak, az a Juan ir blog! Szóval nővérkém rávilágított egy kisebb félreértésre: van Guadalupe és Guadeloupe, és nincsenek túl közel.

Guadalupe: Mexikó, tequila, sivatag, cápák, Juan

Guadeloupe: Franciaország, rum, trópusi sziget, delfinek és teknősök, Sanyi

Csúsztunk a cikkünkkel, megint...

Találkoztunk az elnökkel, megint...

Na jó, Forrest Gumpnak könnyebb megbocsájtani.

Villámtények:

- A Dacia Dokker életidegenül fest a pálmafák alatt

- A Skoda Fabia és a Suzuki Swift valahogy egy fokkal jobban illik a képbe, de még mindig véleményes

- Lettek kiscsibéink, bár azt se tudtuk, hogy van tyúkunk! :)

- Az éjszaka csendje igazából elég hangos

- Aránylag kevesen hallgatnak errefelé Halott pénzt :)

- 2 hete nem dohányzom, de ki számolja!

Kicsit hanyagoltuk a blogolást mostanában, ezért sűrű elnézéseteket kérjük! Szóval az elmúlt héten leginkább annyi történt, hogy bedugult a fülem, és 80%-os süket lettem. Hála a világ legkedvesebb fogorvosának, mindenre fel vagyunk készülve, így nagy erőkkel gyógyulok! Azért fülgyertyát kellett volna beszereznem, ami két okból rohadt nehéz: 1. itt nincs 2. azt sem tudják, hogy mi az! :) Szombaton a már-már szokásos Carrefour látogatásunk alkalmával azért csak találtunk valami hülye bio boltban, ahol szerintem aznap mi voltunk az első és utolsó vásárlók, de minderre három eladó várt készségesen. Ennek megfelelően 15 EUR-t kóstált a két viaszhenger… No mindegy, megvettük, használt, javulok.

Sziasztok!

Kezdjük egy gyors áttekintéssel, hogy mi merre is található! A bal oldali csillag Baie Mahault, vagyis a kereskedelmi főváros Jarry nevű kerülete. Itt dolgozom. De ha már itt tartunk, igen, van egy kis Amszterdam-Hága szindróma. Ugyanis Baie Mahaultban van mindennek a központja, repülőtér, kikötő, pláza, stb… egy szóval tényleg minden, miközben a főváros(?)/megyeszékhely(?), szóval a hivatalos helyi főtelepülés Basse Terre szigetén Basse-Terre városa, itt van egy katedrális és egy erőd is. Ezt egy gyors guglizásból tudom, nem voltunk még ott.

Ha már a Galaxis útikalauz stopposoknak lett a világ leghosszabb, négy részes trilógiája, engedtessék meg nekem, hogy megírjam a legrövidebbet, három bekezdésben!

Érkezett egy kérdés, hogy mivel is foglalkozom, hogy is kerültem ide.

Öcsémék szerint így jellemezhető a munkám:

A repülőtéren élénk mozgás van, befutott az esti nagy gép. A taxik érkeznek sorra, vadásznak, majd sebtében indulnak is tovább, hátha belefér még egy fuvar. Sűrű pálmaház-szag lengi be a fülledt levegőt. Hiába múlt már el este hét óra, és ment le a nap, a meleg még így is mellbe vág. Fújtatva tekerem ki a rögzítőcsavarokat az immár lakatlan kutyaszállítóból. Azt mondta a srác, negyedóra az út a házig, negyedóra vissza, és utána engem is elvisznek. Keservesen lassan telik az idő a pálmafák tövében. Olyanok, mint Belgiumban a szembe szomszéd kertjében voltak, csak úgy 8-10 méterrel magasabbak, és kettőnél több van belőlük. Lassan csendesedik a reptéren a mozgás, alig van már érkező autó. A vigyorgó, bandukoló arcokat nézem, akik hangos nevetéssel köszöntik egymást. Csak engem zavar az idő lassúsága. Hosszú nap volt, 30 órás, és az előző éjjel sem aludtunk. Jöhetne már az autó… Peugeot kombi volt, de még a színére sem emlékszem, csak elvitte a feleségemet, a kutyámat, és az összes cuccunkat! Itt még nem tudtam, hogy az idő itt ennél sokkal lassabban is tud telni.

 Sziasztok!

Néhány fontos dolog felett átsiklottam a beköszönő cikkben, úgyhogy ezt gyorsan pótoljuk is: Guadeloupe Franciaországhoz, Európához, az EU-hoz tartozik a schengeni övezethez meg nem. Így útlevélre szükségünk volt, viszont technikailag egy EU-n belüli és egy belföldi utazáson vagyunk túl.

Múltkor beharangoztuk, most elmondjuk, hogyan is jutott Tádé idáig, mert nem egy „beguglizom, hogy készül a paprikás krumpli” bonyolultságú kérdéskörrel álltunk szemben, hanem kőkemény, átláthatatlan, mindig másra mutogató, száraz bürokráciával! Nekünk nem volt ilyen összesítés, hátha az utánunk lévőknek segíthetünk.

Sziasztok!

Szombaton útnak indulunk Guadeloupe szigetére. Igen, én is pont ennyit tudtam róla ezelőtt. Szóval Karib térség. Erről már hallottunk, Jack Sparrow, Fekete Gyöngy, kalózok, stb. Szóval a Karib térség Közép-Amerikában van: