Az Alice In Chains súlyát, jelentőségét, legendáját nincs értelme részletezni. A súlyos témák mellett a kétsávos ének volt még az, ami miatt kilométerekről ki lehetett és lehet még mindig szúrni a csapatot, ennek a kialakulásáról, miértjéről nyilatkozott nemrég Jerry Cantrell gitáros.
"Layne olyan volt, mint egy igazi énekesmadár, bármi dolog, amit meghallott, pontosan le tudta utánozni, nagyon ment neki a dolog. Nekem egy elég erős iskolai kórusos hátterem volt még az általános és középiskolából. Szinte az iskolai kórus elnöke voltam. Akapellában énekeltünk, négy sávval olyan versenyműveket, mint Bartók, vagy a régi klasszikus művek, szóval ilyen sötétebb hangulatú, meg ehhez hasonló dallamokat.
Nagyszerű tanárom volt, nagy hatással volt rám. Ráadásul minden kedvenc zenekaromban is használtak harmóniákat, vagy többsávos éneket: KISS, The Who, Pink Floyd, The Beatles és a legnagyobbak, az The Eagles.
Mindig is szerettem a többénekes és a harmóniákat alkalmazó zenekarokat. Szóval a kettőnk kombinációja, amit már korán kifejlesztettünk, nagyon megkönnyítette a munkát. Amikor írtuk ezeket a dolgokat és nekem nem volt meg valami, akkor ő segített, ha neki nem jött össze valami, én segítettem. Egy egész nyelvet és hangzást építettünk ki ezzel az énekstílussal.
Így ment ez egészen a Sap EP-ig, amikor már a főéneket is elkezdtem csinálni, ezután pedig egyre nagyobb szerepet kaptam, mivel Layne folyamatosan bátorított, hogy énekeljek többet, lényegében kéténekes zenekar lettünk.
Williammel is ugyanígy dolgozunk, holott két teljesen másféle srácról, két teljesen különböző hangról van szó. De működik, mert hasonlóképpen dolgozzuk ki a dolgokat."