Néhány napja Budapesten járt a Misfits gitárosa Doyle, aki önmagáról elnevezett bandájával turnézik épp Európa szerte. Mi pedig szerencsénkre feltehettünk neki néhány kérdést az estére való készülődés közepette, aminek kedvéért még a turnébuszban bömbölő Dio klasszikusokat is lejjebb halkította Frankenstein punk rock alteregója erre az időre. Ami lássuk be nagy megtiszteltetés és valóban szerencsés helyzet, hiszen lehet, hogy a Misfits legendás felállása a tavalyi koncertek után, most valóban egy új anyag elkészítéséhez lehet közel, így az ennek szóló kérdések most aktuálisabbak, mint az elmúlt években bármikor.
Hosszú idő után tértél most vissza Európába turnézni ismét és van már mögöttetek néhány koncert. Hogy érzed magad? Milyenek a bulik?
Doyle: Igen, eddig egész jól alakulnak a koncertek. Jó hangulatú bulik voltak. Az emberek rajongása pedig valahogy újrafűszerezi a régi dalokat is. Ez a legnagyobb gondolat egyébként tőlem így a mai napnak. Sokkal jobban is szeretem egyébként az európai rajongókat. Itt valahogy megvan még az a figyelem és kapocs, amit az államokban már nem mindig érzek. Többen is eljönnek a koncertekre egyébként.
2015 egy nagyon aktív év volt nektek. Folyamatosan turnén voltatok. Aztán a tavalyi évben már sokkal kevesebb Doyle koncert volt. Esetleg szerettél volna egy kis időt a magánéletednek, hiszen még friss házas vagy?
Doyle: Sokkal kevesebb buli volt, de egy sokkal sikeresebb év. Anyagilag legalábbis biztosan (nevet). Mivel, hogy ott voltak a Misfits bulik, amikre egyrészt készülnünk is kellett, másrészt elszórva az évben nem tették volna lehetővé, hogy turnén legyen a Doyle. A feleségem Alissa (Alissa White-Gluz/Arch Enemy - a szerk.) pedig amúgy sincs soha otthon, mert ő sem tud megülni, szóval ez miatt amúgy sem állnék le a koncertekkel, nekünk ezt máshogy kell megoldanunk.
Az Abominator album, amivel bemutatkoztatok ebben a felállásban már három éves. Készültök új anyagot felvenni esetleg?
Doyle: Igen. A második album érkezik még idén májusban As We Die címmel. Januárban már volt stúdió munka, felvettünk pár dolgot, amik úgy érzem nagyon jól sikerültek. Nagyon jól fog szólni. Lesznek vendégek is a lemezen. Például a feleségem Alissa és az Arch Enemy egyik zenésze, aki a barátunk. Szóval úton van a dolog és reméljük mindenkinek érdekesek lesznek ezek.
Tavaly sok hír felröppent arról, hogy lehetséges lesz egy új Misfits album a klasszikus felállással. Jerry is arról beszélt, hogy ennek úgy néz ki eljött az ideje és mindannyian akarjátok is. Hol tart most ez a dolog?
Doyle: Én nagyon szeretném, hogy csináljuk meg azt az új lemezt. Ahogy Jerry is ezen van. Azonban nem mi ketten vagyunk ez a zenekar és vannak rajtunk kívülálló dolgok, amiket meg kell várni, hogy szerencsésen alakuljanak. Meg persze ott van Glenn, akinek fel kell énekelnie majd. Vannak alapjaink, témáink, én írtam már jó pár dolgot, de ezeket össze kell rakni és a többieknek is hozzá kell még tenni, hiszen ezek csak ötletek még. Összehangolódni viszont nem könnyű. Azt tudom, hogy én írok, rakosgatom a dolgokat. Tehát abszolút készen állok, hogy csináljuk.
Tehát nincs még kijelenthető idő, amit akár csak sejtetni is lehetne, hogy ebből mikorra lehet valami?
Doyle: Nincs ilyen. Ahogy mondtam ez csak egy lehetőség, ami felvetődött és mi foglalkozunk is vele, de nem történnek még olyan dolgok ezzel, ami ígéret lehet vagy konkrétumok lennének. Itt van most az új Doyle lemez, nálam most ezen van a hangsúly. Sőt, leginkább mindig a Doyle van az első helyen. A Misfits számomra már csak egy sideproject. Valami, ami már nem állandó. A Doyle viszont az.
De a Doyle valahol mégiscsak a Misfits öröksége. Külön tud válni egyébként ez a két út? Neked nagyon más, vagy inkább folytatás?
Doyle: Nem nagyon értem mire gondolsz. Ez egy teljesen másik zenekar. Tehát egy teljesen más út. Valami, ami külön létezik attól.
Csak azért kérdeztem, mert hasonló az arculat, játszotok egy csomó Misfits számot. Szóval nekem mégsem tűnik ez teljesen másnak.
Doyle: Persze játszunk Misfits számokat, mert az emberek ezt szeretnék tőlünk és csalódást okoznék személy szerint tudom, ha nem tolnánk el egy párat. Meg játsszuk őket, mert még nincs elég saját dalunk, hogy tudjunk játszani egy teljes estét. Szóval praktikus oka is van. A régi dalokat mindenki imádja, nekem pedig nem esik nehezemre eltolni őket. De nekem más. Azok a régi idők voltak. Az már nincs. Ez új fejezet.
Dave Lombardo játszott veletek többször is tavaly a Misfits koncerteken. Kinek az ötlete volt, hogy ő üljön bele a dobok mögé ezeken a bulikon?
Doyle: Nem az enyém. Mivel távol élünk egymástól és nem vagyunk napi kapcsolatban a többiekkel, ezért az ezzel kapcsolatos beszélgetések elektronikus úton történtek és egyszer csak ott volt a neve. Viszont nem én hívtam őt, ha erre gondolsz. Régóta ismerjük egymást, haverok is vagyunk és ő egy nagyon frankó dobos, de nem tőlem jött az ötlet.
Inspirálnak egyébként még a horrorfilmek? Úgy értem voltak a régi vonalas horrorfilmek, amikből ti is merítettetek. Meg van a jelen. Készülnek még olyan filmek a műfajban, amik megragadnak?
Doyle: Azt hiszem értem mit kérdezel. Nos, szerintem a műfajnak vannak klasszikusai, amik hallhatatlanok és ezekhez mindig vissza lehet nyúlni. Hiszen hallhatatlanok. Az új filmeket viszont én sem nézem. Vagy legalábbis egyet sem tudnék kiemelni, amire azt mondom neked, hogy a rajongója vagyok.
Van olyan dolog, amit sosem kérdeznek meg tőled, de te szívesen elmondod magadról? Valami, ami nem a zenészről szól, hanem azon túl, vagy az mögött van?
Doyle: Semmi ilyesmit nem tudok mondani.
