Rockpanoráma

Rockpanoráma

Agnostic Front ‎– Get Loud! (2019)

2019. november 27. - rockpanorama

gostic-cover.jpgTöbb szempontból is különleges eset az Agnostic Front. A New York-i keresztapák ott voltak a legelső HC bandák között. Sőt, az is kijelenthető, ők a világ legrégebbi hardcore bandája, legalábbis a nagyobbak közül egész biztosan. 1982-ben (bár erről vélemény megoszlás van, többen 1980-at jelölnek meg indulásként, de feltehetőleg Roger Miret 1982-es csatlakozásától számítják a banda működését) alakult ugyanis a zenekar, így akárhogy is nézzük, a horda idestova már 40 éve mozog a zenei életben. Persze, mint minden banda életében, náluk is voltak hullámvölgyek (elég csak megemlítenem a frontember Roger Miret börtönbe csukását a drogügyletei miatt) és bizony volt időszak (1992-1997 között), amikor Agnostic Front nélkül zajlott az élet. 1997-ben aztán visszatértek, azóta is rendületlenül tolják.

Tovább

Dokken – Back In The Streets (1979/1989)

dokken_back_in_the_streets.jpgKétségtelen, hogy ha a dallamos heavy metal kialakulását elemezzük, akkor nyugodtan kijelenthető, hogy a Dokken a legeurópaibb amcsi zenekar. A norvég felmenőkkel rendelkező frontember, Don Dokken a 80-as évek végén Európában szívta magába a zene illatát. 12 éves korában még gitározni tanult, de aztán az egyik sulis fellépésen nem jött el a csapat énekese, így Don kényszerből ragadta magához a mikrofont. Olyan jó hangja volt (amit persze énekleckékkel képzett tovább), hogy talán kevesen tudják, de amikor Klaus Meine, a Scorpions frontembere a Blackout című Scorpions lemez felvételei közben megbetegedett, Don Dokken demózta fel a dalokat.

Tovább

1349 - The Infernal Pathway (2019)

A ’90-es évek vége felé kezdett kifogyni a lőszer a black metal tölténytárából, azonban Norvégiában is akadtak még olyan arcok, akiknek volt mondanivalójuk ebben az éjfekete irányzatban. A középkori pestisjárvány kitörésének gyászos évszámát felvett 1349 megalakulásának 1997 számít, azonban a banda két oszlopos tagja, Ravn (ének, dob) és Seidemann (basszus) már 1994-ben is együtt zenélt a Hofdingi Myrkra csapatában, akik aztán Alvheim névre keresztelték magukat. Ennek jogutódja az 1349. A 2003 áprilisában kiadott Liberation debüttel a banda szinte egymaga rázta fel a fásulás komoly jeleit mutató skandináv black metal mozgalmat. A csapat folyamatosan adta ki a gyors, brutális lemezeket. Kezdetben még csak sejteni lehetett, hogy a tucat arcfestés és klisés megjelenés mögött valami ígéretes dolog készülődik. Aztán a második, Beyond The Apocalypse, de még inkább a harmadik, Hellfire című lemezük nyomán azonnal a black metal krémjéhez csaptuk őket.

Tovább

Tesla - The Great Radio Controversy (1989)

A KlasszikuShock műsorában már foglalkoztunk a Kalifornia poros fővárosából, Sacramentóból származó Tesla 1989-ben The Great Radio Controversy című lemezével. A zenei kritikusok többsége szerint az ezt követő ’91-es Psychotic Supper korong számít a banda csúcspontjának, én mégis erre a kettes lemezre teszem le a voksomat. Szerintem nem túlzok, ha kijelentem, hogy ez a hatvan percnyi (13 dal) anyag maga a rocktörténelem.

Tovább

Avatarium - The Fire I Long For (2019)

Jennie-Ann Smith énekesnő és bandája egy újabb varázslatos zenei kalandra csábítja rajongóit: a The Fire I Long For album november 22-én, pénteken szabadult a világra, rajta kilenc vadonatúj doom-himnusszal. A zenekar ezzel a lemezzel tér vissza epikus doom-gyökereihez, miközben olyan rock-legendák előtt rója le a tiszteletet, mint a Rainbow, a Led Zeppelin és a The Doors.

Tovább

TNT - Intuition (1989)

A norvég rock színtér egyik legpatinásabb zenekara kétségkívül a Trondheim városában 1982-ben megalakult TNT. A  Ronni Le Tekrø gitárzseni vezette kvartett a ’80-as évek második felében előremutató dallamos hard rockjával szerte a világban óriási sikereket aratott. Az aranytorkú amerikai énekes, Tony Harnell közreműködésével készült TNT lemezek a skandináv melodikus metal valódi ékkövei, ám ezek közül is kiemelkedik az 1989-es Intuition, minden idők egyik legjobb melodikus metal anyaga.

Tovább

Atlantean Kodex - The Course Of Empire (2019)

The Course Of An Empire címmel szeptember 13-án, a Ván Records gondozásában jelent meg a doomos, epikus heavy metalban erős, bajor Atlantean Kodex harmadik albuma, a 2013-as White Goddess lemez folytatása. Az új album borítóját Mariusz Lewandowski készítette. A zenekar felállásában idén májusban történt egy jelentős változás, hiszen Michael Koch szólógitáros ízületi problémák miatt nem tudta folytatni a zenélést, helyére Coralie Baier érkezett. Magát az anyagot pedig sötétebbnek, súlyosabbnak, nyersebbnek és komplexebbnek ígérték az eddigieknél. Nézzük mi valósult meg belőle.

Tovább

Crimson Glory - Transcendence (1988)

Kíváncsi vagyok, 2019 végén mennyien emlékeznek még egy bizonyos Crimson Glory zenekarra. Pedig a bandát az amerikai progresszív metal-mozgalom egyik zászlóvivőjeként tartják számon, a Queensrÿche, a Dream Theater, a Fates Warning és a Watchtower mellett. A ’80-as évek közepén a floridai zenekar azon új csapatok közé tartozott, akik visszahozták és újra divattá tették a technikás játékot és az erőt a Heavy Metalba. Volt is nekik négy nagylemezük. Két zseniális, vérbeli alapú, egy nagyon jó album, és egy olyan pocsék, amelyikről kár a szót pazarolni. Ebben a rovatban nyilván én is a mesterművekre fókuszálok, azon belül a Crimson Glory kiteljesedésére, amely az 1988-as Transcendence albummal következett be. Ez a gyöngyszem, minden kétséget kizáróan a stílus egyik etalonja mind a mai napig.

Tovább

Alcest - Spiritual Instinct (2019)

Spiritual Instinct címmel október 25-én jelent meg a Neige vezette francia Alcest duó hatodik albuma, jövő februárban pedig az Alcest Budapestre is elhozza az új anyagot. A koncert az A38 Hajón lesz február 23-án, az Alcest előtt a szintén francia és már a hatodik magyar bulijára készülő melodikus hardcore trió Birds In Row, valamint az izlandi szinti-punk trió, Kælan Mikla játszik. Amolyan koncertre hangolódás gyanánt járjuk kicsit körbe az Alcest új művét.

Tovább

Skid Row - Skid Row (1989)

Sebastian Bach 2011-es Kicking & Screaming szólólemezének beharangozójában arra célzott, hogy az új szerzemények erősen hajaznak majd korábbi bandájának, a Skid Row-nak első két lemezén található gyöngyszemeire. Nem kell ahhoz személyesen is ismernünk a frontembert, hogy rájöjjünk a nagyotmondására. Állítólag amúgy is hajlamos Münchausen bárót is megszégyenítő füllentésekre, de itt másról van szó. A debütáló, illetve az 1991-es Slave To The Grind című Skid Row lemezt egyszerűen nem lehet felülmúlni. Sőt, még csak hozzá hasonlóakat is nehéz készíteni. Én most a debütáló lemezről írok pár sort, mely egyértelműen egy metal alapkő, olyan brutálisan megfogalmazott zenét tartalmaz, amely 23 év után is képes lezúzni az arcunkat.

Tovább
süti beállítások módosítása