R. Král Éva

2020\07\20

Mit jelent számodra anyának lenni? Hogyan életed meg az anyaságot?

Felszállt a rózsaszín köd. Nem most. Akkor, amikor felsírt. Sőt attól a pillanattól, hogy megfogant. A terhességemet végig láttam. Láttam, hogy addig szeretnék edzeni, amíg jól érzem magam. Láttam, hogy arra fogok törekedni, hogy természetes úton szülessen meg a gyermek. Azt persze már nem láttam, hogy már a 33. héten meg akar születni, azt se láttam, hogy a 34. hét 5 napján mindössze 2 óra vajúdás után veszi élete első levegőjét végül. Bár gondolhattam volna, hogy ő fogja ezt is irányítani. Mert onnantól kezdve, hogy megfogant, átvette a kormányrudat. Én voltam a gazdatest ő pedig a kisfőnök. Ezt egyél, ekkor, annyit igyál, nehogy többet, mert akkor bizony jön a rosszullét, most túl sokat edzettél, nesze 2 hét kényszerpihi…. Nem akkor születek meg, amikor kellene, mert már türelmetlen vagyok, látni akarlak és különben is, szűk már itt a hely ( ezt kb 3 évesen közölte velem, amikor a babák születéséről beszélgettünk és elmeséltem az ő születésének körülményeit és megkérdeztem, miért jött előbb a vártnál)

woman-playing-with-her-kids-3806962.jpg

Elly Fairytale fotója a Pexels oldaláról

 

A szülés utáni résszel viszont nem igazán terveztem. Azt az egyet tudtam, hogy szoptatni szeretném, ameddig lehet. De amúgy egy nagy fekete folt volt. Mivel előbb jött, lelkileg  még nem álltam rá készen. Az első 6 hét olyan volt, mintha álmodnék. Az volt a kényszerképzetem, hogy egyszer csak felébredek, 16 éves vagyok, épp táncversenyre megyünk. Persze az anyai ösztönöm működött, elláttam, pelenkáztam, szoptattam, mert szerencsére volt elég tejem, méricskéltem, fejtem, böfiztettem és szépen fejlődött is, de egy masszában éreztem magam és mechanikusan végeztem a dolgom. Nem éreztem, hogy ő az én lányom. Egy baba volt. Egy bőrkontaktus hozott vissza a jelenbe. Egyszer nagyon sírt, nem tudtam megnyugtatni sehogy sem. Aztán bevillant, hogy mi lenne, ha a mellkasomra fektetném és hallaná a szívverésem, teljes bőrkontaktussal. A gondolatot tett követte, majd pillanatok alatt megnyugodott és elaludt. Ez volt az a momentum, amikor megérkeztem anyai mivoltomba. A felismerés feloldott bennem egy gátat, átszakadt. A gátszakadásra leginkább jellemző, hogy ami feltornyosult mögötte, az elemi erővel mindent elsöpör.  Ez történt velem is. Elöntöttek az érzelmek és minden, ami ezzel jár, legalábbis nálam. Percekig tartó sírásrohamban törtem ki, ami elég nehéz volt, mert ugye a gyerek ott pihent végre a mellkasomon. 

 

Szóval az én anya válásom nem egy tündérmese. Meglátni és megszeretni koránt sem egy pillanat műve volt. Amúgy van olyen, vagy csak tényleg a mesében? Vagy csak kergetünk egy álmot, egy vágyat, hogyha már 9 hónapig megosztottuk vele mindenünket, akkor azonnal kell szeretni, mert különben rossz anya vagyok? 

 

Azóta eltelt majdnem 6 év. Nem tudtam, hogy tudok valakit ennyire szeretni, mint ahogy őt szeretem. Persze voltak hullámvölgyek, a dackorszak, és még lesznek is, pl: kamaszkor. De csak a hajam lett őszebb és kicsit kevesebb, az érzéseim nem változtak. Sőt!

 

Megtanultam együtt élni a kicsi énemmel. Aki ugyanolyan szeleburdi és szétszórt mint én. Aki képtelen egy dologra koncentrálni, ő, ugyanúgy, mint Chuck Norris, az összesre akar figyelni, pont, mint én! Aki annyira tud szeretni, hogy néha nem is tudom, hogy megérdemlem-e. Aki minden nap tanít. Hol arra, hogy egy nyári zápor kellős közepén milyen jó is a pocsolyákban felhőtlenül ugrálni, miközben a nyári eső simogatja a bőröd, hol arra, hogy bizony saját magamba kell néznem, ha azt látom, hogy ő nyugtalan, hisztis, mert lehet, hogy csak engem tükröz vissza.

Anyának lenni nem könnyű! Nem csak azért, mert nincs időd semmire sem, hanem azért is mert a gyerek egy tükör. Aki bizony nem görbén, hanem a teljes önvalódban tükröz vissza. Minden hibáddal, erényeddel együtt! 

 

Te hogy látod magad ebben a tükörben? Hogyan éled meg az anyaságodat? Kiteljesedtél benne? Netán bekorlátozva érzed magad? Vagy valamiben bekorlátoz, de más területen kiteljesít? El tudod fogadni, könnyen jön vagy küzdesz, kapaszkodsz tíz körmöddel? 

close-up-portrait-of-human-eye-322070-2.jpg

Hidd el, nincs se rossz se jó anya! Anya van! Ember van! Akinek lehetnek szélsőséges érzelmei, aki lehet fáradt, aki hibázhat, aki bizony lehet türelmetlen. Te megengeded magadnak, hogy felülj az érzelmi hullámvasútra, ahol megélhetsz elképesztő boldogságot és feneketlen(nek tűnő) mélységet vagy kizárod az érzelmeket, nem engeded, hogy elhatalmasodjanak rajtad? 

 

Ha felülsz a hullámvasútra melyik típus vagy? Aki az első sorban felemelt kézzel, teli vigyorral üli végig a menetet és örömében sikítozik, vagy a harmadik sorban ülsz, szorítod a korlátot, becsukod a szemed és azon imádkozol, hogy legyen már vége és lehetőleg ép ésszel úszd meg? Bármelyikre is esett a választásod, jól érzed magad benne? Ez tényleg te vagy? Vagy esetleg ezt várják el tőled? 

 

Ha úgy érzed, hogy kicsúszott a lábad alól a talaj, nem tudod, hogy merre, milyen úton és hogyan indulj el, vagy menj tovább, keress bizalommal! Segítek neked felismerni a saját túraútvonal jelzéseidet, hogy eljuss ahhoz a helycsúcshoz, ahhoz a célhoz, ahhoz az anyai képhez, amit elképzeltél magadnak. Aki mindig is ott volt benned, csak még nem sikerült előhozni, mert túl nagy volt körülötted a zaj! 

 

www.evakral.hu

info@evakral.hu

 

Iratkozz fel a hírlevelemre 

 

kapcsolat önismeret anyaság coaching coach life coach lifecoach anyavagyok szülőség szülőnek lenni rkraleva jókérdésekjóhelyen miacoaching majd helyett most jókérdésekjókor

2020\04\10

Szülői lét a korona árnyékában - 15 +1 kérdés, hogy jobban érezd magad

Szülőnek lenni alapesetben sem egyszerű dolog. Ott van a hatalmas felelősség, saját magunk és a kompetenciánk folyamatos megkérdőjelezése, az általunk és a külvilág által felállított elvárások. A munka - család - önmagam hármas egyensúlyának megtartása.... Amikor az ember végre beállítaná ezt a hármast, kicsit toldozva, kicsit foldozva, egy hajszálnyit se tévedve, mert akkor borul minden, mint egy kártyavár, na akkor száll az ólomszárnyú, rézf@szú bagoly (elnézést) egy koronavírus képében a rendszerre és nem hogy felborítja, de a csőrével még jól szét is tépi a képzeletbeli hármast millió darabra.  Legyél egyszerre tanár, ovónéni, ovóbácsi, a legjobb barát, a játszótárs, a táncedző, a zenetanár, megbízható munkaerő, fejlesztő, logopédus, kívánatos feleség, macsó férfi, moss-főzz-takaríts, edzz és persze, amit közben elfelejtenek megemlíteni, hogy ne bolondulj meg.

 

kepernyofoto_2020-04-10_0_15_40.png

Photo by Conor Samuel on Unsplash

 

Zsonglőrködünk az időnkkel és az energiánkkal. Jó lenne mindenhol megfelelni, de sokszor, mostmár egyre többször feladjuk. "Játssz a telefonnal, nézd a tévét, foglaljátok el magatokat, de ne öljétek meg egymást", ha több gyerek is van.

Tudom, a jótanácsokkal már tele a padlás és én most nem is akarom osztani az észt. Nincs a bölcsek köve a hónom alatt, nem vagyok jós sem, nem tudom megmondani, hogy meddig kell még ezt csinálnunk, de ahhoz, hogy ép ésszel és lélekkel lépjünk vissza az új "normális" életünkbe, ahhoz feltétlenül szükséges, hogy a helyén kezeljük a saját érzelmeinket. Először is megfigyeljük, megértsük, beazonosítsuk és a megfelelő polcra tegyük. Ne a szőnyeg alá söpörjük, vagy betuszkoljuk egy szekrénybe, hanem felismerjük, megcímkézzük és a helyén kezeljük. 

 

jen-theodore-yg4btwopyo4-unsplash.jpg

Photo by Jen Theodore on Unsplash

 

 

Most, a tavaszi szünetben, kicsit fellélegezhetünk, egy kicsit talán több időnk lesz arra, hogy elgondolkozzunk egy-két dolgon. 

 Milyen típusú gondolataid vannak? 

 

Ha azt érzed, hogy csapnivaló szülő vagy, a gyerekeid jobb szülőt érdemelnének nálad, akkor a következő kérdéseket tedd fel magadnak: 

Mit jelent neked a "jó szülőség"? Mikor éreznéd magad jó szülőnek? Hogyan kellene viselkedned ahhoz, hogy a fejedben azt gondold, hogy jó szülő vagy? Mit gondolsz, milyen szülőre lenne szüksége a gyereke(id)nek? Írd fel magadnak, hogy mi tetszik a szülői viselkedésedben! Szedj össze minél több pozitív viselkedésformát, tulajdonságodat szülőként, minimum 5-öt, de ha több is megy, akkor hajrá! Ha pozitív oldalt megnézted, most jöhet a negatív: Hogyan viselkedsz, amikor nem vagyok jó szülő.

Tegyél egymással szembe 2 széket. Egyik székben te ülsz, a másikban a gyereked (oda képzeled). Most cseréljetek helyet. Legyél te a saját gyereked! Mit mondanál magadnak gyerekként? Neked mire lenne szükséged magadtól? (Kicsit skizo a feladat, de hidd el, nagyon hatásos! )

 

Lépjünk át egy másik szituba. 

"Oké, elfogadom, hogy magammal is kell foglalkoznom, üres kancsóból nem tudok önteni, meg hasonló dolgok, na de mégis hogyan csináljam? Nekem is csak 24 órám van!"

Ha te is így gondolkodsz, akkor érdemes a következő kérdéseket feltenned magadnak: 

Mi a helyzet most? Hány helyen kell helytállnod? Kérlek, hogy tedd őket fontossági sorrendbe. Mi a számodra (és itt a hangsúly a SZÁMODRA-n van) legfontosabb, legkedvesebb szereped, mi a második és így tovább. Melyek azok a szerepek, feladatok, amikhez a te jelenlétedre van szükség? Mely feladatok azok, amihez a személyes jelenlétedre nem feltétlenül van szükség? 

Miért gondolod, hogy egyes tevékenységek elvégzésére csak te vagy alkalmas, míg a többi nélkülözni tudja a személyed? 

 

Remélem, hogy tudtam segíteni! Ha úgy gondolod, hogy elakadtál, folyton csak egy dolgon pörög az agyad és képtelen vagy megoldani a helyzeted, továbblépni, keress bártan! Szívesen segítek! 1/1-es ülések formájában, a  zárt csoportomon keresztül, vagy a hírleveleim által!  

 Ha tetszett a bejegyzés, kérlek, hogy oszd meg azzal, akinek szerinted szüksége lehet rá! 

 

 

önismeret anyaság apaság coaching coach anyavagyok szülőség szülőnek lenni apavagyok koronavírus jókérdésekjóhelyen covid19 jókérdésekjókor szülővagyok

2020\04\03

Karantén idején ismeri meg az ember a párját (újra)

A párkapcsolat koronája

Találkozunk életünk szerelmével, megismerkedünk, összejövünk, dúl a love, összeköltözünk, összeházasodunk, esetleg gyermekünk /gyermekeink születnek és boldogan élünk, még meg nem halunk! Itt a mese vége. Jó éjszakát gyerekek! 

Egy szép tündérmese dióhéjban. 

Az élet persze nem ilyen, lehetnek, sőt vannak is hullámhegyek és hullámvölgyek. Úgy szép az élet, ha zajlik, tartja a mondás. Most pedig zajlik bőven! 

 

Egy kapcsolat hajnalán be sem áll a szánk, hajnalokig beszélgetünk, hogy a másik életének minden egyes apró részletét megismerjünk. Mindenre rácsodálkozunk, isszuk egymás szavát. Teljesen nyitottak vagyunk, érdeklődéssel fordulunk a másik felé. Minden új, minden más, mint eddig volt, mert találkoztál VELE. Aztán a rózsaszín köd szépen lassan feloszlik. Már mindent tudsz a másikról, több éve vagytok együtt, talán össze is költöztetek vagy egy következő szintre léptetek és összeházasodtatok. A szerelem még megvan, látjátok egymás szemében a tüzet, de már nem lobog olyan hévvel, mint amikor megismerkedtetek, csak ég. A hétköznapok begyűrűztek a kapcsolatba is. Az újdonságok helyét átvették a megszokások (persze fent lehet tartani az érdeklődést és a tüzet lehet folyton táplálni, de az egy másik bejegyzés témája lesz, hogy hogyan), kialakultak a rutinok, amik amúgy egyszerre teszik egyszerűvé és beszűkültté az életünket, de ezt is majd máskor fejtem ki. 

kepernyofoto_2020-04-02_23_50_31.png

Photo by Pablo Heimplatz on Unsplash

 

 

A puding első igazán nagy próbája a gyerek(ek) érkezése. Szeretjük, imádjuk őket, nélkülük el se tudnánk már képzelni az életünket, de ha nem kaptok észbe, akkor bizony súlyosan megtépázhatja a kapcsolatot. Tisztázzunk már most egy hihetetlenül fontos dolgot! NEM A GYEREK AZ OKA!!!!! A gyerekek nem tehetnek semmiről. A KOMMUNIKÁCIÓ HIÁNYA az, ami miatt elkezdtek távolodni egymástól. Mert már nem beszélgettek annyit, mint azelőtt. Apa dolgozik, anya egész nap a gyerkőccel van vagy ő is dolgozik mellette. Mindketten beszűkültök.  A nap végére annyira fáradtak vagytok, hogy ahhoz sincs kedvetek, hogy beszélgessetek. Ahelyett, hogy kommunikálnátok, elindul egy belső monológ és kitaláltok egy történetet, amit annyiszor ismételgettek, hogy már el is hiszitek. " Biztos azért nem beszél velem, mert haragszik rám / nem tart méltónak rá/ valamit eltitkol előlem /biztos már nem szeret / nem is érdekli, hogy mi van velem/ elhanyagol.... Elindul egy negatív spirál. A másik még nem tett semmi rosszat, de te már gyártod a prekoncepciókat, amitől egyre mérgesebb, elkeseredettebb leszel, hamar felcsattansz, vádaskodsz és vitát gerjesztesz. Ez bármelyik féllel előfordulhat, sok esetben mindkettővel. Ettől még kevesebb lesz a kommunikáció és máris egy öngerjesztő folyamatban találjátok magatokat.

Így alakulhat ki az a szomorú statisztika, hogy egy pár átlagosan naponta 7-10 percet beszélget egymással. Ebben benne vannak a rutin kérdések, hogy pl: Mi legyen az ebéd / vacsora és a gyerekekkel dolgaival kapcsolatos kérdések. 7-10 perc.... hagyok időt, hogy megemészd. 

Az emberek folyamatosan változnak. Ilyen az emberi természet. Nem vagyunk olyanok, mint 2 éve voltunk és 5 év múlva is teljesen másik leszünk, mint most. Más dolgok lesznek fontosak, ugyanarról a dologról lehet, hogy szögegyenesen mást fogunk gondolni, mint most. Namármost napi átlag 7-10 perc beszélgetés alatt, hogyan tudod meg, hogyan változott a párod az elmúlt néhány évben? 

Aztán jön egy bizonytalan ideig tartó karantén és gyakorlatilag két ismerős idegen a nap 24 óráját együtt tölti. Remélhetőleg ez az elszomorító statisztika változni fog és újra meg tudunk nyílni a másiknak. Mert most van rá idő. De ez persze nem ilyen egyszerű. Ha évek óta egymás mellett és nem egymással éltek, nem fog egyik pillanatról a másikra elindulni a változás és nem is mindig pozitív irányba. 

De használjátok ki ezt az időszakot arra, hogy feltegyetek magatoknak egy csomó kérdést, hogy megismerjétek újra egymást, hogy megismerjétek az egymáshoz való viszonyotokat, hogy megismerjétek magatokat, mint férjet és feleséget, hogy kik vagytok ebben a kapcsolatban.

Egy kis játékra invitállak benneteket. 

1. játék: A férfi vegye fel a nő szerepét, a nő pedig a férfiét. A gyerek vagy gyerekek, ha már nagyobbak, lehetnek a döntőbírók. Vegyetek elő külön - külön egy lapot, üljetek egymással szemben. Olvassátok fel az alábbi kérdéseket, a válaszokat írjátok fel a lapra és aki eltalálja a választ az kap 1 pontot. Aki veszít, aznap ő mosogat! :-) (Ne feledjétek, szerepcsere van!) 

Írjátok le, hogyan ismerkedtetek meg egymással. Mit szerettél meg a másikban? Milyen körülmények között csattant el az első csók? Mi az, amit most szeretsz a másikban? Szerinted miért vagytok még mindig együtt? Mi mozgatja a kapcsolatotokat? 

Ha nem megy a szerepcsere, akkor váltsatok vissza és közösen beszéljetek meg és válaszoljátok meg a kérdéseket.

 

clem-onojeghuo-dh6rwtyyq_8-unsplash.jpg

Photo by Clem Onojeghuo on Unsplash

 

 

2. játék: A következő kérdésekre már a saját nevetekben válaszoljatok. - ez most nem verseny. Nincs tétje, vagy mégis? 

Ki vagy te ebben a kapcsolatban? Ki voltál és kivé lettél? Jól érzed magad benne? Amikor megismerkedtetek, így képzelted el a közös jövőtöket? Ha igen, ez milyen érzéseket vált ki belőled? Ha nem, akkor ez a tény milyen érzés? 

 

3. játék: Írjatok egy forgatókönyvet közösen: Mi lesz akkor, ha ez a kapcsolat így folytatódik, ahogy most van? Hogyan látjátok ebben az esetben magatokat 10 év múlva?

Írjátok meg ennek az ellenkezőjét! Ha változtattok, akkor mi lesz 10 év múlva? Min kellene változtatni? ( Ne egymásra mutogassatok, hogy kinek hogy kellene változnia.) TE miben változnál? TE milyen változáson vagy hajlandó keresztülmenni a kapcsolatotokért? Mindketten válaszoljátok meg a kérdéseket. 

 

Bízom benne, hogy a feladatok végrehajtása közben jól fogtok szórakozni! Kommentben írjátok meg, hogy ki mosogatott! :-)

 

 

Ha szeretnél változtatni az életeden, de nem tudod merre indulj, nem vagy benne biztos, hogy mit is szeretnél igazán, life coach-ként szívesen meghallgatlak, keress bátran, segítek megtalálni a benned már ott lévő válaszokat. Ha szívesen olvasnál még hasonló írásokat olvasni tőlem, iratkozz fel a hírlevelemre!

Vagy csatlakozz az FB zárt csoportomhoz!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

párkapcsolat pszichológia önismeret házasság coaching coach párkapcsolati coaching koronavírus rkraleva jókérdésekjóhelyen covid19 jókérdésekjókor

2020\03\27

Majd és volt helyett MOST! A psziché koronája

 

kepernyofoto_2020-03-27_11_30_14.png

 

 

A helyzet, amiben most vagyunk, egyáltalán nem szokványos. SŐT!  Soha a történelemben nem volt még ehhez fogható vagy viszonyítható helyzet.

Nem tudjuk mi lesz, nem tudjuk meddig tart. Aggódunk a saját, a szüleink és gyermekeink jövője miatt....

 Hajlamosak vagyunk a múltban vagy a jövőben inkább élni, mint a jelenben. Bosszant, az, ahogy viselkedett velem 1990-ben a Gizi, akinek azóta se bocsátottam meg, és azóta is minden nap eszembe jut, mennyire gyökér is volt. 

Aggódunk, hogy mi lesz holnap! Miből fogunk élni, mit fogunk enni, hogyan fog a gyerek suliba járni!

Ezek mind-mind annyira lefoglalják az agyunk kapacitását, hogy észre se vesszük, mennyire elvonja a figyelmet a mostról, a jelenről. Az pedig a másik oldala a történetnek, hogy nem elég, hogy elvonja a figyelmünket, de meg is mérgezi a mindennapjainkat. Keserű szájízzel ébredünk, egész nap szorongunk és minden nappal egyre jobban beszűkül a látásmódunk. Már csak az aggodalmunknak megfelelő híreket látjuk meg, (ami nem annyira nehéz, hiszen a média még rá is játszik a negatív érzelmeinkre) és egyre jobban beszippant minket a negatív spirál. Egyre magasabb falakat építünk, egyre jobban begubózunk, már levegőt is alig merünk venni, mert mi lesz, ha... Ezzel egyidőben extrém magas lesz a stresszhormon szintünk, ami az immunrendszerünket gyengíti. Ehhez még hozzá jön az, hogy nem ér minket nap, nem vagyunk a szabad levegőn, nem mozgunk és e miatt fizikálisabban is egyre inkább rosszabbul leszünk, ami még jobban alátámasztja a félelmünket, még magasabb falakat vonunk, még jobban bezárkózunk és egyre csak rosszabbul és rosszabbul leszünk.  

 

kepernyofoto_2020-03-27_12_24_20.png

Photo by Alexander Krivitskiy on Unsplash

 

Ahogyan az előbb is leírtam, ahogy amit most érzünk, most gondolkodunk, az hatással van a jelenünkre, ebből következőleg, hatással lesz a jövőnkre is. Ha ezeket a gondolatokat MOST nem figyeljük meg, MOST nem értjük meg, MOST nem gondolkodunk el rajtuk, netán elnyomjuk, lenyeljük, elássuk, az a jövőben, de akár már rövid távon is, hatványozottan visszaüthet.

Minden bejegyzésemben, minden kommunikációs csatornámon nyomatékosan hangsúlyozom, hogy nem szégyen félni, nem szégyen azt érezni, hogy kicsúszik az irányítás a kezedből. Nem szégyen odaállni akár az 5 éves gyereked elé és elmondanod neki az ő szintjén, hogy mit érzel, mi történik most, megkérdezni, hogy ő mit érez, mit szűr le abból, amit a kopasz bácsi minden videó előtt közben és után mond a kellemes, bariton hangján. Nem szégyen a pároddal, barátaiddal erről beszélni, ahogy az se szégyen, ha nincs kivel erről beszélned, nincs aki meghallgasson és szakemberhez fordulsz. Azért, mert jó lenne, ha valaki meghallgatna, értő figyelemmel fordulna feléd, még nem vagy őrült és nem vagy pszichopata. Tudom, hogy Magyarországon még mindig, ha nem is megbélyegzik, de furán néznek arra, aki coach-hoz vagy pszichológushoz jár. Ezek most pont azok az idők, amikor ezeket az előítéleteket le kell vetkőzni. 

Nem szégyen bevallani magadnak sem, hogy nem vagy mindenható és nem tudsz mindent kontrollálni.  Vagy ha azt hiszed, és még mindig tagadod a valóságot, akkor sajnos hazudsz a saját lényednek és épp ideje feltenni néhány kérdés, szembesíteni magadat a gondolataiddal:

Miért akarok mindent kontrollálni? Miért nem tudom elfogadni ezt a helyzetet? Mi az, amitől leginkább félek? Mi lehet a legrosszabb forgatókönyv ebben a helyzetben? De ha ezt a kérdést felteszed, akkor tedd mellé a párját is: Mi lehet a legjobb forgatókönyv ebben a helyzetben? Írd le pontosan mit érzel most. Ha már úgy gondolod, hogy leírtad az összes érzelmet, kérdezd meg még magadtól. Mit érzek még? Fontos, hogy pontos képet kapj a jelenlegi érzelmi állapotodról. Mi az, amit tehetsz azért  most, a jelenlegi helyzetben, hogy jobban érezd magad? Mi kell hozzá? Hogyan tudod megteremteni a jelenlegi körülmények között ezt? Szerinted rossz dolog gyengének lenni? Mit jelent számodra a szó, hogy gyenge? Mit jelent számodra kiszolgáltatottnak lenni? 

Ha felteszed magadnak ezeket a kérdéseket és őszintén válaszolsz is rájuk, akkor pontosabb képet kaphatsz magadról. Ha megvan a pontos kép magadról, akkor meg tudod találni a stabil középpontod. Ha megvan a stabil középpontod, akkor nincs az a negatív hír-tsunami, ami kizökkenthet ebből az állapotodból.

Ahhoz, hogy az előttünk álló időszakot ép ésszel megússzuk, két dolog kell "csupán": 

- Önismeret 

- Valaki, akivel őszintén tudsz beszélgetni

"Csak két nap van az évben, mikor semmit sem tehetsz. Az egyik a tegnap, a másik a holnap. Tehát csak a ma a megfelelő nap arra, hogy szeress, hogy higgy és elsősorban, hogy élj!" - Dalai Láma

 

Ha szeretnél hasonló témájú írásokat, videókat, bejegyzéseket olvasni tőlem, iratkozz fel a hírlevelemre! 

 

 

 

 

Borítókép: Photo by Aarón Blanco Tejedor on Unsplash

 

 

 

 

 

 

 

 

pszichológia önismeret coaching coach élj a mának tudatos jelenlét mindfullness koronavírus rkraleva covid19 majd helyett most jókérdésekjókor

2020\03\20

Ki az az ember, aki a tükörből visszanéz?

diego-rosa-sdvqnreanc8-unsplash.jpg

Photo by Diego Rosa on Unsplash

 

 

 Az elmúlt időszak mindent felkavart! Ami igaz volt 2 hete, az már nem igaz ma, ami ma igaz, nem biztos, hogy az lesz 1 hét múlva is. Ebben az örült felfordulásban egy biztos pont van. Te. Az, aki legbelül vagy! De az elmúlt években, évtizedekben bizony sok álarcot vettél fel, sok mindenkihez idomultál. Talán már azt sem tudod ki vagy és mit szeretnél valójában. Pedig ebből a helyzetből az fog kikerülni nyertesen, aki tű pontosan tudja, hogy ki, és hogy mit akar. Akinek céljai vannak! Aki, ha a legszebb álmából felébresztik, akkor is kipattan az ágyból és tudja, hogy mi a következő lépése. Aki nem tudja, azt sajnos magával rántja az örvény. De ne csüggedj! Ez a néhány hét szuper lehetőség, hogy elindulj a változás útján! Úgy, ahogy most az egész világ megnyomja a RESET gombot, úgy te is megteheted!

Épp ezért egy önismereti utazásra invitállak! 

Játszunk el a gondolattal, hogy van 15-20 perced magadra. (Éljen a home office! :-) ) Nem üvölt a gyerek a fejedtől 5 centire (vegyem ki a kezem a biliből? ), nem kell rohanni a munkába (annak, akinek igen, innen üzenem, hogy kitartás. Látunk benneteket tűzoltók, mentősök, rendőrök, katonák, orvosok, eladók, polgárőrök, ápolók, takarítók és mindenki, akik értünk dolgoztok és azért, hogy ne omoljon össze a rendszer. Köszönjük az áldozatos munkátokat! ♥), nem nyaggat a férjed, feleséged, hogy csinálj ezt vagy azt. ( upsz, hogy össze vagytok zárva? Hát, nézzük a jó oldalát, legalább újra megtaláljátok a közös hangot - vagy még mindig abba a fránya biliben van a kezem? :D ) Egy masszába kerülsz erre a kis időre. Körülötted minden lelassul, csak te vagy és a tükörképed! 

Nem mondom, hogy könnyű lesz. A férjünk, feleségünk szemébe sem nagyon szoktunk nézni hosszabb ideig csak általánosan 10-30 mp között, nem hogy a sajátunkba. Pláne nem 15 -20 percig. Főleg nem csöndben. Amikor nem szól a tévé, nem csipog a telefon, nem pörög a Face és társai.

(Készülj fel, sokat fogok kérdezni, a dolog oroszlán része rád hárul, no nem üvöltened kell, bár az is lehet, hogy néha egyszerűbb üvölteni, mint szembenézni magunkkal, de a válaszokat majd te adod meg! )

Szóval ott vagy te és az a bizonyos kép! Mit látsz? Milyen a testtartásod? Milyen az arckifejezésed? Milyen a kisugárzásod? Milyen a szemed? Csillog? Fáradt? Reménnyel teli vagy megfakult a fénye? Netán mosolyog? 

Mit gondolsz miért van ez így? Mi vezetett oda, hogy olyan a testtartásod, olyan az arckifejezésed, a kisugárzásod, a szemed? El tudod képzelni, hogy más legyen mindez? Vagy szereted ezeket, úgy, ahogy vannak? 

fares-hamouche-xe9vkcd7_5g-unsplash.jpg

Photo by Fares Hamouche on Unsplash

 

Lépjünk egy kicsit tovább... 

Figyelj, kapaszkodj! Gondolkodj! Ne csak legyints, hogy áh, ez hülyeség, és különben is ki vagy te, hogy ilyeneket kérdezel? Mondtam, hogy nem lesz egyszerű. Érdemes kilépni a megszokott kis keretből és kívülről látni magadat, hogyha netalántán valamivel nem vagy elégedett az életedben, (tudom, minden szép, minden jó, mindennel meg vagyunk elégedve) akkor lásd meg, hogy a változás benned van. Nézd meg, hogy hol állsz most és hova szeretnél eljutni.

Ehhez most egy kicsit mélyebbre megyünk!  

Tegyél le minden álarcot, szerepet, elvárás, sajátot és külsőt egyaránt, állj magad előtt meztelenül, kendőzetlenül, a saját valóddal! 

Fel tudsz sorolni 5 pozitív tulajdonságodat? Használod ezeket, vagy most épp nem csillogtatod őket? Miért szereted őket? Mi az az 5 tulajdonságod, ami NEKED nem tetszik? (nem a szomszéd néni vagy a kollégád netán a feleséged, férjed szerint milyen vagy, csak a saját érzéseid vezéreljenek) Szeretnéd, ha átalakulnának, finomodnának, vagy megtanultál velük élni és jó ez így neked? Ha zavarnak, mit gondolsz, tudsz rajtuk változtatni? Ha igen, melyikkel kezdenéd? A legbonyolultabbtól haladnál a kevéssé zavaróig vagy épp' fordítva? Mikor tudnád elkezdeni ezt a változást? Miből fogod tudni, hogy már elhagytad ezeket a számodra nem tetsző dolgokat?

Tegyük fel, hogy 2021. Március 20.-at írunk. Hogy látod magad? Hol tartasz? Mit csinálsz? Hogyan csinálod? Írd le a lehető legaprólékosabban. Hogyan viselkedsz? Kivel barátkozol? Mi a munkád? Hogyan végzed ezt a munkát? Láss mindent, érezd az illatokat! Mert ez a te célod. Gyűjts hozzá képeket! Nyiss egy füzetet és írd bele mindezt. Olvasd el minden nap, akár reggel és este is. Járják át az egész lényedet ezek a képek! 

Tudom, hogy az önismereti út nem egy sétagalopp, de ha elszántad magad arra, hogy jobb ember legyél, vagy szeretnéd jobban értékelni azt, aki vagy, vagy vannak céljaid, amit szeretnél megvalósítani, akkor az alapoktól kezdve érdemes elindulni.  

Ebben én, mint coach, egy külső szem, aki nem tanácsot ad, nem, nem döntök helyetted, hogyan is tehetném, hiszen ez a te életed, nem terápiát vezet, aki jókat kérdez jó helyen, szívesen segítek neked. 

Ha szeretnél hasonló témájú írásokat olvasni, iratkozz fel a hírlevelemre

 

 

 

 

 

önismeret coaching coach rkraleva jókérdésekjóhelyen

süti beállítások módosítása