Amedeo Pegoraro és húga, Ofelia egy omladozó bérház állandóan veszekedő és kapzsi tulajdonosai, akik sportot űznek a bérlőik elüldözéséből. Az előbb említett tevékenységükhöz az nyújt inspirációt, hogy egy ingatlanos cég egymilliárd lírát ajánlott az épületükért, amennyiben sikerül kiüríteniük. Amedeo és Ofelia tehát mindent megtesz annak érdekében, hogy a lakásokhoz felettébb ragaszkodó bérlőit eltávolítsa: a legkülönfélébb módszerekkel mennek az agyukra, kémkednek utánuk, valamint bőszen feljelentgetik őket a leterhelt és szánalomra méltó rendőrfőnök, Francisci legnagyobb bánatára.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Jules, a rengeteg szabadidővel rendelkező gazdag pszichológus úgy dönt, elvitorlázik Kaliforniából Hawaiiba, és a kiruccanásra válogatott szépségeket visz magával: fiatal és csini barátnőjét, Jillt; bögyös-dögös mostohalányát, Carolt; valamint legszexibb páciensét, a japán származású Amyt, aki súlyos drogfüggő, és esze ágában sincs leszokni, bár a szülei hatalmas összegekkel támogatják Jules-t, hogy erre ösztökélje a lányukat. A kiszemelt luxusvitorláshoz háromfős személyzet jár: Mack, a kapitány; Eddie, Jules mindenese; és a szakácsként is aktív matróz, Scotty. Eddie nem jelenik meg a kikötőben az indulás időpontjában – távolmaradásának csak a nézők számára ismert oka, hogy valaki az éj leple alatt kicsinálta egy húsbárddal. Felbukkan viszont Jules és Carol régi ismerőse, Andy Mason, aki egy éve tért haza a vietnámi háborúból.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Katie az idősödő (ne finomkodjunk: baromi idős) milliárdos üzletember, Scott kirakatfelesége. Noha több mint 30 év korkülönbség éktelenkedik köztük, a szerelmük nem is lehetne valódibb, és igencsak aktív életet élnek – ágyban és azon kívül is. Egy szomorú napon azonban véget ér a paradicsominak vélt állapot: Scott szívrohamot kap lovaglás közben (nem Katie „lovagolta meg” Scottot túl hevesen, hanem egy paripa hátáról zuhant le az addig fitten viselkedő öregúr), amelyet ugyan túlél, de szörnyű diagnózist kap a doktorától: búcsút kell mondania a szexnek, ugyanis egy túlságosan forró aktus bármikor leállíthatja a ketyegőjét.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

New Yorkban járunk, a hippimozgalommal és mindenféle egyéb érdekes „elhajlással” terhelt 1967-es esztendőben… Egy súlyos anyakomplexussal küzdő sorozatgyilkos abban leli örömét, hogy tisztességben megőszült gyanútlan asszonyokhoz kopogtat be álruhában és „álakcentussal”, majd miután a bizalmukba férkőzött, megfojtja őket, és vörös rúzzsal csókos szájat rajzol a homlokukra. Az ügy felgöngyölítésével a folyton elégedetlenkedő anyjával senyvedő agglegény rendőrfelügyelőt, Morris Brummelt bízzák meg felettesei, aki egy óvatlan pillanatában azt találja nyilatkozni az őt faggató újságíróknak, hogy a legutóbbi gyilkosság elsőrangúan kitervelt mestermunka volt. A tettes hiúságának hízeleg az ellenoldalról érkező elismerés, ezért hívogatni kezdi a munkahelyén Brummelt, hogy a régi és tervezett gyilkosságairól csevegjen vele, kínosan ügyelve arra, nehogy túl sokat áruljon el magáról dicsekvés közben. A mamája által egy rakás szerencsétlenségnek tartott detektív közben belehabarodik a gyilkost pár másodpercre megpillantó csinos szemtanúba, Kate Palmerbe, aki örömmel veti magát a karjaiba. Vajon sikerül kideríteni, hogy ki is ez a mindig más karakter bőrébe bújó gonosztevő, mielőtt a túl sokat tudó Kate élete is veszélybe kerül?

Massimo Monaldi római egyetemista olykor eljár a burzsoáziát és a kapitalistákat szidalmazó vörös zászlós diáktüntetésekre, de ideje nagy részét dílerkedésre és révülésre fordítja. Hogy kisegíthessék anyagilag az Indiába vágyó meditáció- és drogfüggő barátaikat, Massimo és kedvese, a befolyásos arisztokrata családból származó Cinzia, ellopja Cinzia apjának rengeteg pénzt érő antik tubákos szelencéjét. Massimo a szelencét a város rettegett drogkereskedő maffiózójának, Busceminek adja el: a tárgyért kapott összegből nem csupán a haverok ázsiai kiruccanását lehet megfinanszírozni, hanem bőven marad belőle egy jókora drogmámoros összejövetelre is, amelyet Massimo tehetős barátja, Rudy lakásában tartanak, miközben Rudy családja épp nem leledzik otthon.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Adrian közlegény egyike a megannyi besorozottnak, akit a vietnámi háború idején (1970-ben járunk) tengerészgyalogos kiképzésben részesítenek egy San Diegó-i bázison. Úgy hozza a sors, hogy Thomas Drake őrmester csapatába osztják be, aki a szakma nagy öregjének számít, és úgy ordít naphosszat közvetlen közelről az újoncai arcába, mint aki a rekedtség fogalmát hírből sem ismeri. Adrian meglehetősen problémás külsővel érkezik a támaszpontra: szandálos, hosszú hajú hippi ez a legény, akinek ráadásul gyakran bukkan fel az arcán az a fajta önelégültnek vélt, ám valójában pusztán egészséges derűt tükröző mosoly, amelyet a militáns gondolkodásúak szívből utálnak.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Ted Angelo, a régebben tehetségesnek tartott újságíró Kolumbiában tengeti alkoholgőzös napjait, miközben volt felesége, Maureen De Havilland (aki csak névrokona a Retrokult blogon élve eltemetett feleségnek), New Yorkban üzleti sikert üzleti sikerre halmoz. Maureen egy szép napon azzal hívja fel Tedet, hogy immár nem csak a hitvesi ágyban, de a cégének dolgozók listáján sem tart rá igényt. Ted épp fontolóra veszi a hazatérést Itáliába, amikor alkalmi szeretője, Juanita − a lakóhelyéül szolgáló lepukkant motel szobalánya – egy impozáns azték kést kínál neki eladásra, melyet a hölgy ősei emberáldozatok bemutatásakor használtak. A leletet Juanita másik szeretője, Paco, a marihuánaárusként is aktív halász hozta onnan, ahol állítása szerint sok hasonlóan értékes tárgy várja még a bőkezű „fehér főnököt”.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

A 70-es évtized közepén járunk... Los Angeles szélén áll a Swing-a-Ling bár, ahol a nem épp illusztris vendégsereg olyan kétes értékű produkciókat „élvezhet” két pohár tömény felhörpintése között, mint egy vérlázítóan tehetségtelen transzvesztita éneklése vagy a nem kevésbé kontár stand-up komikus zsibbasztóan bárgyú szexviccei, akit a kevésbé toleránsak igen hamar megdobálnak a söröskorsóikkal. A Kenny Rogers hasonmásának beillő gátlásos Tom Brady azonban nem a műsorért jár ide, hanem a lengén öltözött pincérnők miatt, akiket egyrészt romlott erkölcsű lotyóknak tart, másrészt alig várja, hogy az említett hölgyek egy jó szót szóljanak hozzá. Ez utóbbi sajnos egyre ritkábban történik meg, Boo-Boo, az érettebb korosztályt képviselő, de még mindig bombázó felszolgáló pedig sorozatgyilkost szabadít a városra, amikor gúnyosan „lekisfiúzza” Tomot.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

A szörfös dokumentumfilmek műfaja az 1960-as évek elején született meg, amikor a sport és a hozzá kapcsolódó hedonista életstílus gyökeret vert Hawaii és Kalifornia partvidékén, valamint Ausztrália keleti részén. A korai szörfös filmek közönsége kezdetben szinte kizárólag szörfösökből állt, ám az USA fiataljain igen hamar úrrá lett a hullámlovagláshoz kapcsolódó divatőrület, például az Impacts, a Surfaris, a Beach Boys és társaik által játszott surf rock slágerek hatására. Innentől kezdve néhány esztendőn át amerikai fiatalemberek ezrei akkor is szörfdeszkát erősítettek a kocsijuk tetejére vagy cipeltek a hónuk alatt, ha egyébként több száz kilométerre laktak a legközelebbi tengerparttól és még csak kísérletet sem tettek soha a hullámlovaglásra – pusztán a deszka birtoklásával képesek voltak ugyanis csajozni. Az amerikai szörfös kultfilmek (például az 1966-os The Endless Summer) alapvetően azt a fajta életérzést tükrözték, amely a partok legedzettebb és legjóképűbb férfipéldányainak volt ekkoriban a sajátja, Ausztráliában viszont az 1970-es évek elején olyan alkotások is születtek, amelyek a szörfözés természetközeliségét és spirituális lényegét igyekeztek megragadni. Ezek közül az első az 1971-ben forgatott 1972-ben bemutatott Morning Of The Earth volt, Albert Falzon operatőri és rendezői remeklése.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk női meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.

Olaszország Abruzzo nevezetű régiójában járunk, 1970-ben… A lenyűgöző tájból előmagasodó kastélyt furcsa és kétes erkölcsű arisztokrata család lakja: egy kesernyésen száraz humorú entellektüel mostohaapa, egy unatkozó és kissé álszent anya, valamint magánakvaló, romantikára hajlamos fiacskájuk, aki bár némi megvetéssel szemléli szülei életvitelét, mégsem határolódik el tőlük őszinte vehemenciával. A család azzal tölti nem túl mozgalmas estéit, hogy silány minőségű fekete-fehér stag filmeket (10-12 perces néma pornók, amelyeket főleg bordélyokban vetítettek kedvcsinálónak az 1900-as évek elejétől körülbelül 1971-ig) néz, a látottakat pedig fennhangon, rosszmájú hivatásos kritizálók módjára minősíti.

FIGYELEM! Egyes illusztrációk meztelenséget ábrázolnak, emiatt csak 18 éven felüli és ilyesmire nem érzékeny olvasóim kattintsanak a „TOVÁBB” linkre.