Renovator

Renovator

Ilyen volt - ilyen lett

2020. november 22. - Renovator

Befejező cikkünkben egy kisebb képösszeállítással szeretnénk szemléltetni a lakás átalakulását. A rendelkezésre álló képek közül igyekeztünk ugyanarról a helyről egy-egy, az eredeti, a munka közbeni és a végleges (vagy majdnem véglelges) állapotot ábrázolót kiválogatni. A könnyebb tájékozódás kedvéért a lakás általunk készített alaprajzát is megmutatjuk.

alaprajz.jpg

11_3.jpg

A hálószoba a folyosóról nézve

12_1.jpg

A háló belülről

13_1.jpg

14.jpg

A fürdőszoba

15_1.jpg

A folyosó a háló felől nézve, még tolóajtók nélkül

16.jpg

A konyha

17.jpg

A wc

18.jpg

19.jpg

A nappali

20.jpg

és végül az erkély

A felújítás 2016 szeptember első napjaiban kezdődött, a beköltözés pedig 2017 augusztus végén történt. Az első napokban, amikor még vártunk a kivitelezők jelentkezésére, csak a bontást kezdtük el, mert úgy gondoltuk, hogy ezzel valamivel csökkenthetjük a költségeket, és valószínűleg nem nagyon tudjuk elrontani sem. Az idő előrehaladtával viszont rengeteg mindent saját kezűleg, vagy családtag segítségével oldottunk meg. Utólag több dologról is megállapítottuk, hogy lehetett volna kicsit egyszerűbben, vagy más módszerrel csinálni, de a végeredményt szemügyre véve kijelenthetjük, hogy nem volt rossz döntés amikor mi magunk kezdtünk el olyan dolgokat megcsinálni, amivel korábban nem próbálkoztunk. (Kivéve persze amiket mi is nagyon nagy falatnak éreztünk, vagy nem volt megoldható szakember nélkül, mint pl. a gáz és fűtés rendszer felújítása) A felújítás így természetesen szinte minden szabadidőnket elvette, de rengeteg tapasztalattal lettünk gazdagabbak és nem utolsó sorban sokat spóroltunk is vele. 

 

Az utolsó simítások

A nyár során végre bekötötték a gázt, és üzembe lehetett helyezni a kazánt is. Nyár lévén fűtésre nem volt szükségünk, de a fürdéshez és mosogatáshoz való melegvízhez így már gond nélkül hozzájutottunk.

Az előző cikkben részletezett beépített szekrény elkészítése után már megfelelő tárolóhellyel is rendelkeztünk, és a felújítás is lassan a végéhez közelített, így majdnem pontosan egy évvel a munka megkezdése után, augusztus végén beköltöztünk új otthonunkba. A lakásban még csak a legszükségesebb gépek és egy ágy volt, de már lakható állapotba került. A beköltözést követően minden helyiségbe felszereltük a lámpákat és egyesével beszereztük a bútorokat is. Ezen kívül az alábbi kisebb munkálatokra volt még szükség otthununk még kényelmesebbé és élhetőbbé tételéhez:

A helyiségek, és a különböző jellegű burkolóanyagok találkozásánál alumínium burkolatváltó profilokat helyeztünk el.

1_9.jpg

A fürdőszobában a kád szélére felszereltünk egy üveg zuhanyfalat, hogy fürdéskor minél kevesebb víz kerüljön a kádon kívülre, valamint a mosdókagyló fölé csavaroztunk egy tükrös szekrényt.

2_5.JPG

A konyhában a falra függesztett szekrény aljára egy led sort helyeztünk el, amit a mennyezeti lámpától függetlenül a falon lévő villanykapcsolóval lehet kapcsolni; valamint a szekrénnyel szemben lévő oldalra felkerült egy fából készített, lazúrral színezett polc is.

3_2.JPG

A nappaliban a díszkandalló két oldalára a konyhaihoz hasonló, a kandalló párkány színével megegyező „lebegő” polcok kerültek. A befalazott ajtónyílás nappali felé levő oldalán egy kisebb (25cm-es) mélységű beugró keletkezett, amit szintén fából készített polcokkal tettünk hasznosabbá. A polcok mellett pár kisebb szekrényt is építettünk, amiket a nappaliban helyeztünk el. A lebegő polc titka, hogy a falra csavarozott, rögzítést szolgáló elemek a polc "testébe" csúsztathatók, így ezek rejtve maradnak. Ezt mi a falba fúrt lyukba helyezett 10mm-es menetes szár darabokkal oldottuk meg.

11_5.jpg

5_3.JPG

A "lebegő" polcok

4_5.JPG

A fentiekhez képest jelentősebb munkálat volt viszont a háló- és a fürdőszoba tolóajtajának elkészítése. Az ajtó lapja két, az ajtókeret színéhez illő, 18mm-es bútorlapból van. A felfüggesztéshez szolgáló síneket és az ahhoz tartozó görgőket bútorszerelvényboltban vettük meg. Elsőként az alumínium sínek kerültek fel a falra, gondosan ügyelve arra, hogy a faltól megfelelő távolságra legyenek; valamint a vízszintességre, hogy az ajtók ne nyíljanak ki vagy csukódjanak be maguktól. Az ajtólapokba kb. 7-8mm mély „gödröket” kellett készíteni, ahová a mozgatását segítő fémszínű műanyag fogantyúk kerültek. Az ajtó alá a padlóra egy kis műanyag csapot csavaroztunk, ami az ajtólap aljába mart hosszanti nútba illeszkedve akadályozza meg az ajtó kilengését. Ezután az ajtó tetejére erősítettük a futógörgők csatlakozásához kialakított elemeket, majd a helyére kerülhetett az ajtólap is. Miután meggyőződtünk az ajtó megfelelő működéséről, következhetett az alumínium sínek és a görgők eltakarása, amit úgy oldottunk meg, hogy a sínek elé téglalap alakú, poliuretán habból készült díszléceket rögzítettünk, amit a fallal megegyező színűre festettünk.

6.jpeg

A sinek alulnézetből

7_1.jpeg

A fürdő és a háló ajtaja

A beköltözést követő legnagyobb lélegzetvételű projekt az erkély rendbetétele volt. Az erkélyen egész eddig lomokat tároltunk, amelyeket a munkák befejeztével eltávolítottunk. Az átalakítás célja elsősorban a padlóburkolat felújítása, illetve a dróttal megerősített, sárga színű üveg eltakarása volt. A burkolást megelőzően itt nem szedtük fel a meglévő lapokat, hanem arra helyeztük el az újakat. Ezt a nagyon erősen tapadó, szemcsés, tapadóhíd elnevezésű anyag tette lehetővé, amely a korábbi fényes burkolólapokra kenve száradás után a csemperagasztó tapadását elősegítő, durva felületet képez. Erre kerültek a fa mintázatú kültéri járólapok, amiket kifejezetten kültérbe való, fagyálló, flexibilis csemperagasztóval rögzítettünk. A korlát felújításánál több variációt is felvetettünk, de végül annál maradtunk, hogy a rozsdásodó, vörös vasat egy szürke színű zománcfestékkel vonjuk be, a sárga üveget pedig fehérre festett deszkapalánkkal takarjuk el. A festést megelőzően nagyon fontos lépés volt a korlát alapos csiszolása, ami során eltávolítottuk a fellazult festéket és a rozsdát. Ezután rozsdaátalakítóval és alapozóval történt kezelés után felhordtuk az új festéket.

Az üveget eltakaró építmény maradék deszkákból lett összeszögelve, majd fehérre festve. A deszkák nem lettek kifejezetten finomra csiszolva, valamint a fetést is igyekeztünk nem tökéletesre csinálni, hogy kissé rusztikus hatása legyen. A palánkokat a korlát festését megelőzően felhegesztett kisebb vas alkatrészek tartják a helyükön, melyek leszerelhetőek, ha felújításra szorulna valamelyik elem.

10_3.JPG

A régi erkély

8.jpeg

9.jpeg

Bizonyos szögből nézve még átlátszik a sárga üveg, de határozottan hangulatosabb lett

Építsünk szekrényt

Helytakarékos tárolási megoldás

Az eddigiekben több képen is megfigyelhető volt, hogy a fürdőszobával szemben van egy hely, amivel a régi beépített szekrények lebontása óta gyakorlatilag semmit nem csináltunk, legfeljebb építőanyagok tárolására használtuk. Most elérkezett az ideje, hogy ezt is rendbehozzuk és megcsináljuk a saját beépített szekrényünket. Elsőként, az alapos kitakarítás után mészfestékkel festettük le a falakat, valamint kiegyenlítettük az aljzatát.

A szekrény elkészítésénél a sikeres konyhabútor építés hatására már fel sem merült, hogy mással csináltassuk meg. Az alkatrészeket egy lapszabászatban és egy bútorszerelvényboltban szereztük be. A koncepció az volt, hogy a szekrény belseje sima fehér bútorlapokból lesz és több kisebb rekeszt fog tartalmazni az összehajtható ruhák és kisebb tárgyak, egy valamivel nagyobbat a porszívó részére, és végül két nagy részt a vállfára akasztható ruhák tárolásához. A helytakarékosság jegyében a korábbi, oldalra nyíló ajtókat tolóajtókkal helyettesítettük, melyekhez kétféle színű, fa mintázatú bútorlapot vásároltunk. A szekrény helyének rendbe rakása és kifestése után először két nagy fehér farostlemezt erősítettünk a falhoz, ami a leendő bútor hátoldalát adja.

1_8.jpg

Ezután a két oldalsó és egy középső fal, a padló és a tető elhelyezése következett, ami nem volt kis feladat, ugyanis a bútorlapok nagyjából 60 X 240-270 cm-es méretűek voltak, amikkel nem olyan könnyű úgy manőverezni, hogy ne okozzunk sérüléseket falon, vagy az álmennyezeten. Ráadásul itt ügyelni kellet, hogy a végleges rögzítéskor a bútorlapok ne lógjanak ki a fal síkjából, a padló és a tető vízszintesen, a falak pedig függőlegesen álljanak. Mivel a bútorlapok szabályos téglalap alakúak voltak, a szekrény mögötti fal pedig nem volt sem egyenes, sem függőleges, így a bútor falainak beillesztése előtt azokat fűrész segítségével a kellő formájúra kellett igazítani. Az eddig felsorolt elemek rögzítésével elkészült a szekrény tartószerkezete.

2_8.jpg

Ezután már jöhetett a polcok kialakítása, ami már sokkal könnyebb munka volt. A szekrény részeit csavarokkal erősítettük egymáshoz, több helyen pedig a konyhabútornál is használt kis L alakú sarokprofilokat használtunk.

3_11.jpg

4.jpg

A rekeszek kialakítása után helyükre kerültek a vállfatartó rudak is.

5_2.JPG

A tolóajtók elhelyezésére csak később, a beköltözést követően került sor, viszont, hogy teljes legyen a kép, ebben a cikkben írjuk le. Az ajtók beszerelését a felső és alsó sínek helyre csavarozásával kezdtük, ami után az ajtók összerakása következett. Mint a képeken is látható, egy ajtó kétféle színű bútorlapból áll. A lapok mérete egyenként nagyjából 120 x 150 cm. A két lapot a bútorszerelvényboltban vásárolt alumínium profilok tartják egyben, az alsó, illetve a felső szélükön 2-2 darab, sínben gördülő kerék van. Az ajtók két párhuzamos sínpáron futnak, így a szekrény kinyitásakor az egyik ajtó a másik elé csúszik. Ez ugyan megakadályozza, hogy a szekrény mindkét felében egyszerre lehessen pakolni, viszont a nyitott ajtó nem okoz gondot a folyosón közlekedőknek.

6_3.JPG

Ha már az ajtóknál tartottunk megcsináltuk a kamra ajtaját is, ami két, kb. 45 x 200 cm-es, a keret színéhez passzoló bútorlapból készült el. Az ajtókat 3-3 kivetőpánt tartja a helyén, a fogantyú az összhang kedvéért ugyanolyan típusú, mint amilyet a konyhában is használtunk.

7.jpeg

Ajtókeret házilag

Az ajtók és az ajtókeretek cseréjét már a kezdetekben elhatároztuk, így azok kivétel nélkül kibontásra kerültek. A padlók burkolása után elérkezett az új ajtókeretek beszerelésének ideje is. A keretek keresése céljából több üzletet is végigjártunk, de azt tapasztaltuk, hogy gyakorlatilag csak ajtóval együtt lehetett keretet vásárolni, ami azért volt probléma, mert mi a háló és a fürdőszoba esetében tolóajtót, a nappali és a konyha esetében pedig csak keretet szerettünk volna beszerelni. A beltéri ajtók közül csak a mellékhelyiség képezett kivételt, oda az ablakok és bejárati ajtó cseréjével egyidőben beszereltettünk egy fenyőfa ajtót. Mivel ismét nem találtunk egyszerűen megvásárolható és beszerelhető megoldást, megcsináltatni pedig nem lett volna olcsó, és már amúgy is annyira belejöttünk a barkácsolásba, a kereteket végül házilagos megoldással készítettük el.

Első lépésként egy fatelepen vásároltunk 2cm-es vastagságú, hosszabb deszkákat, amiket méretre vágás, gyalulás, csiszolás és lazúrozás után az ajtónyílások belső oldalaira szereltünk. Az előkészítő munkálatok egyikünk családjánál a garázsban, illetve még a padló lerakása előtt a nappaliban zajlottak. A deszkákat purhab, néhány helyen pedig csavar tartja a helyén. Amikor a deszkák a helyükön voltak és beállítottuk a vízszintet/függőlegességet, purhabot fújtunk mögéjük, majd kisebb lécdarabokkal és maradék padlólapokkal lettek kiékelve, hogy a száradás közben táguló hab ne mozdítsa el őket. A kitámasztásként szolgáló fadarabok végeihez egy-egy összahajtott rongy vagy kartonpapír darab került, hogy megóvja a fát a sérüléstől. A teljes száradás után a kitüremkedő purhab darabokat eltávolítottuk.
1_2.JPG

2_4.JPG

A belső rész elkészülte után következhetett a takarásként szolgáló lécek felhelyezése. Ezekhez fatelepen és barkácsáruházban nem találtunk megfelelő anyagot, így végül lambériát vásároltunk, amit először még vékonyabbra gyalultunk, aztán fűrésszel, és reszelővel minden ajtónál a kellő méretűre és formájúra alakítottunk. Alapvetően nem lett volna nehéz művelet sok egyforma méretű léc legyártása, de mivel a fal szinte sehol nem volt egyenletes, a rosszabb helyeken pedig még függőleges sem, így minden egyes lécet külön-külön kellett a kívánatos formára igazítani, ami elég sok időt igényelt. A takarólécek lazúrral való színezése után már csak rögzíteni kellett azokat, amihez faragasztót és univerzális erősragasztót használtunk. A ragasztóval bekent és helyre illesztett léceket asztalos szorítóval rögzítettük az anyagok száradásáig. A ragasztásra azért volt szükség, mert ha szöggel, vagy csavarral történik a rögzítés, az könnyen megrepeszthette volna a néhol 1cm-nél is vékonyabb lambéria darabokat, valamint kilátszódna a csavar vagy szög feje is. A szorítók eltávolítása után el is készültek az új ajtókeretek, amik sokkal szebb látványt nyújtanak, minha csak meghagytuk és átfestettük volna a régieket, valamint, mivel nem kell egy ajtó súlyát elbírniuk, így vékonyabb anyagból készülhettek, ami kicsivel tágasabbá is tette az ajtónyílásokat.
6_1.jpg

5_1.JPG

Az előbbiekben említett wc ajtó is ugyanazzal a lazúrral lett lefestve, a szélére pedig szintén takaróléceket ragasztottunk.

31.jpg

Az ajtónyílásokba küszöböt nem raktunk, ezekre a helyekre később fém burkolatváltó profilok kerültek.

img_1113.JPG

7_1.jpg

8_2.jpg

A szobáktól eltérően a kamra ajtaját kicsit más módszerrel oldottuk meg. Mivel a kamrára egy szekrényhez hasonlóan, két felé nyíló, 18mm-es bútorlap ajtól terveztünk, ennek a kis helyiségnek az ajtókeretét fehér bútorlapból készítettük, amit a purhab mellett oldalanként 3 nagyobb csavarral is rögzítettünk a falhoz.

91.jpg

A csavarral történő megerősítés itt fontos szerepet kapott, mert később erre a keretre kerültek az ajtókat tartó kivetőpántok és a két ajtó is. A kamra belsejében elhelyezett fehér bútorlap polcokat falhoz csavarozott fém sínek és konzolok tartják.

11_2.jpg

12_2.JPG

Díszkandalló építés

A konyhabútor és a csempézés után a nappali és a hálószoba padlójának elkészítése következett. Ezt megelőzően viszont kitaláltuk, hogy a nappaliba építünk egy kandallót, amit dekorációnak szántunk, valamit a tűzterébe terveztünk helyezni egy, a helyiség fűtésére ugyan alkalmatlan, de látványos kis bioetanolos kályhát is. Ezt a tűzhelyet a laminált padlólap lefektetése előtt kellett megcsinálnunk. Mivel csak egy “álkandallóról” van szó, így nem kellett azzal törődnünk, hogy olyan anyagokból építsük, ami komolyabb hőhatásnak is ellenáll. A szerkezet csemperagasztó és ytong felhasználásával épült, a külsejére pedig természetes mészkő burkolatot helyeztünk fel. A külső burkolatot mindenképpen rusztikus jellegűre szerettük volna csinálni, amihez többféle mesterséges – betonból és hasonló anyagokból készített – falburkoló anyagot szemügyre vettünk, de a természetes kő sokkal szebbnek bizonyult; az árukat illetően pedig nem volt számottevő különbség. A mészkövet megvásárlása után sok szennyeződéstől és néhány helyen algától kellett megtisztítanunk, ami nem volt könnyű feladat – ezt sírkőtisztító vegyszerrel és erős szőrű súrolókefével oldottuk meg.

141.JPG

Az ytong váz elkészülte után a mészkő darabok kandalló sarkaira eső széleit a természetesebb hatás kedvéért nem flexszel, vagy egyéb eszközzel vágtuk egyenesre, hanem eltörtük és egy kőműves kalapáccsal faragtuk megfelelő alakúra. Szerencsére a puha mészkővel viszonylag könnyű dolgozni, így a kisebb élek és sarkok letörésére még egy nagyobb kombinált fogó is segítségünkre lehetett. A méretre igazított köveket ezután csemperagasztóval az ytongra ragasztottuk. A legalsó sor burkolatot kicsivel több mint 1cm-rel a padló síkja fölé helyeztük, hogy később a padlólapokat alá lehessel csúsztatni. A kövek között nem hagytunk réseket, a burkolat nem lett kifugázva.
142s.JPG

1411.JPG

143.JPG

144.JPG

A külső burkolat elkészültét követően leraktuk a laminált padlót. Ehhez először egy habszivacsból készült hang és hőszigetelő réteg lefektetése szükséges (bár nem kötelező); erre helyezhetjük az általában összepréselt fahulladékból készült és egy szines laminált réteggel ellátott lapokat. Az általunk választott lap sötétbarna fa mintázatot kapott, valamint maga a műanyag fedőréteg is a fa erezetét utánzó dombornyomással készült, így egy nagyon élethű padlót kaptunk. A lapok lefektetésénél fontos, hogy a sorok eltolva helyezkedzenek el. Mi a lerakásnál úgy jártunk el, hogy az első sort egy egész lappal kezdtük, a sor végére érve az utolsó lapból levágott maradékkal pedig a következő sort kezdtük el. Így a lapok úgymond “kötésben” fognak elhelyezkedni, és szinte semennyi hulladék nem marad a lapokból. Ez a módszer természetesen csak akkor használható eredményesen, ha az első sor végén nem csak egy apró, pár cm-es darab marad; azzal nem javasolt a következő sort elkezdeni, ilyenkor érdemes levágni egy kb 1/3 lapnyi darabot és azzal indítani a második sorunkat. Eztután már fel tudjuk használni a sor végi maradékokat.

145.JPG

146.JPG

A lapok lerakásánál még fontos, hogy a fal mellett hagyjunk legalább 3 mm-es hézagot, ami bizotsítja a helyet a burkolat tágulásához; így amikor a lapok megszívják magukat párával és kissé kitágulnak elkerülhető a padló felpúposodása. Miután leraktuk a lapokat, méretre vágtuk és univerzális erősragasztó segítségével felrögzítettük a szegélyeket is.

147.JPGMiközben leburkoltuk a két szoba padlóját, megtaláltuk a kadnalló belsejéhez megfelelő burkolóanyagot is, ami a vékony szeletekre vágott vöröstégla lett. Ezzel és világosszürke fugával megcsináltuk a kandalló “tűzterét” is. A tűzhely párkányait fából készítettük el, amik méretre vágás, gyalulás és csiszolás után lazúrral lettek a képen látható színűre festve.

149.JPG

1410.JPG

Konyhakész állapotban

A fürdőszoba után a konyha kialakítása következett a listánkon. Ez a konyhabútor beépítését jelentette, amit először bútoráruházból akartunk beszerezni. Rövidebb nézelődés és tanakodás után megállapítottuk, hogy a nevesebb áruházakban kapható, különböző modulokból összeállítható bútorokat nem a mi pénztárcánknak találták ki. Emellett szemügyre vettük a már készen összeállított, barkácsáruházakban kapható egyszerűbb bútorokat is, de azokat is elvetettük, mert ugyan árban megfelelő lett volna, de minőségi és esztétikai szempontból alulmúlta az elvárásainkat. Ennek a problémának a megoldására ismét a bevált módszerünket alkalmaztuk: megcsináltuk magunknak.

Utánajártunk a lapszabászatok árainak és azok alapján nagyjából kiszámoltuk a bútor költségét, ami már sokkal kedvezőbb volt számunkra, mint amiket az üzletekben láttunk. Sok órányi alapos tervezés során megalkottuk a leendő berendezés terveit és árajánlatot kértünk az egyik közeli lapszabászatból. Ha esetleg valaki ilyenre vetemedne, a bútorlap és a leendő élzárás vastagságát semmiképpen ne felejtse el figyelembe venni a tervezéskor. Mi is rengetegszer újraellenőriztük a terveket és mindig igazítani kellett pár milimétert itt-ott. A sok ellenőrzésnek hála a lapszabászattól kapott anyagok közül csak az egyik ajtóból kellett 3 mm-t levágni, hogy megfelelően illeszkedjen. Először magasfényű fehér bútort szerettünk volna fa mintázatú munkalappal, de erről a variációról a fehér bútorlapok ára miatt végül lemondtunk és más színkombináció után néztünk. Végül is a szekrények ajtaja számára a “spanyol tölgy” fantázianevű bútorlapot választottuk, a belső részekhez pedig sima fehér lapokat rendeltünk. Az ajtók szélére 2mm-es élzárást rakattunk, amely annyiban különbözik a házilag is (vasalóval) felragasztható 0,3-0,5 mm-es élfóliától, hogy egyrészt a bútorlap széle ívesebb lesz és nem egy éles sarokban végződik; másrészt szebben is néz ki. A tölgy színű ajtók miatt a fa hatású konyhapult már nem volt opció, így egy barna márvány szín mellett tettük le voksunkat. A bútorlapok elkészülte és helyszínre szállítása után beszereztük a többi szükséges kiegészítőt is (csavarok, kivetőpántok, fióksínek, bútorlábak, mosogatótálca, stb…).

5_3.jpg

A bútorok részleges összeszerelése a hely szűke miatt többnyire a nappaliban történt, ez után lettek a helyükre szállítva. A fehér bútorlapokból álló váz csavarok, L alakú fém pántok; bizonyos helyeken pedig fa tiplik és faragasztó segítségével lett összeállítva. A fal felőli oldalukra egy fehér farostlemez lett erősítve kis szögekkel. Először a konyha egyik oldalára szánt felső konyhaszekrényt csináltuk meg, amelyből ki kellett vágni a bútor mögött futó gázcső, valamint a leendő elszívó kivezetőnyílásának helyét. Az ajtókra felcsavaroztuk a kivetőpántokat, a szekrény oldalaira pedig a hozzájuk tartozó rögzítőelemeket. Mikor elvégeztük ezeket az előkészületeket és meggyőződtünk, hogy megfelelő méretű lett a szekrény, a konyhába cipeltük és nem kis fáradság árán hárman a falra erősítettük. Ezután felszerelésre kerültek az ajtók is, amiket később a kivetőpántokon levő csavarokkal még sokáig állítgatni kellett, hogy egymástól és a szekrénytől is megfelelő távolságra helyezkedjenek el.

1_6.jpg

2_3.JPG

3_6.jpg

6-7.jpg

Az alsó szekrények is hasonló eljárással lettek összeállítva. Itt a lefolyó és a vízvezetékek helyén kellet lyukakat vágni a hátul lévő farostlemezbe. Mikor a vázat összeraktuk, az aljára csavaroztuk a műanyag bútorlábakat. Ezek (típustól függően) kb. 10-15-cm között állítható műanyag lábak, amik a padló kisebb egyenlőtlenségei esetén nagy segítséget nyújtanak, hiszen a lábak ki/becsavarásával állítható a bútor pozíciója. Az ajtók felszerelése előtt dekopírfűrésszel méretre vágtuk a munkalapot, valamint kivágtuk a mosogató tálca és a gázcső helyét is. Miután a munkalapot alulról a bútorhoz erősítettük, felkerültek az ajtók is.

4_4.JPG

11_1.JPG

Ezt követően a lábazatot raktuk fel, ami a következő módon igen könnyen megoldható: A lábazatnak szánt bútorlap belső oldalára kis C alakű műanyag alkatrészeket kell csavarozni, ami egy mozdulattal könnyedén a bútorlábakra csiptethető. Ezt a lábazatot a szekrényajtókhoz képest nagyjából 3-cm-rel bejjebb helyeztük el.

A hűtőszekrény felőli oldalon a szekrény egyik rekeszét fiókosra csináltuk meg. A fiókokat ugyanabból a 18mm-es bútorlapból szerkesztettük meg mint amiből a szekrény áll, egyedül az aljuk lett farostlemez. A fiókok összeállítása után felszerltük a síneket is, aminek egyik része a szekrény belső oldalára, a másik pedig a fiókra kerül.

8_2.JPG

9_1.JPG

10_2.JPG

A gáztűzhely, mint ahogyan a képeken is látszik, nagyjából 7 cm-rel alacsonyabb mint a konyhapult, így a bútorlapból annak is készíttettünk egy lábazatot ami megfelelő magasságba emelte.

12.jpg

13.jpg

14.JPG

15.jpg

Sokan valószínűleg más sorrendben csinálták volna, de mi a bútor elkészülte alatt választottuk ki a konyhai csempéket, így az csak akkor került felrakásra, mikor a kész szekrények már a helyükön voltak. Ezt azért is csináltuk így, mert csak a kész konyhabútor láttán tudtuk kiválasztani, hogy mi lesz az a burkolóanyag, ami illeni fog a konyhába. Több helyen is megfordultunk mire végül megtaláltuk a számunkra megfelelő csempét. A választásunk a fehér metrócsempére esett, amelyet szintén fehér fugával helyeztünk a falra. A burkolás idejére a bútorokat lefóliáztuk a sérülések elkerülése végett. Miután befejeztük a burkolást, felhelyeztük a munkalap színével megegyező vízvetőket is, valamint az ajtókra való fogantyúkat is. A teljes konyhai berendezés elkészültéhez még hátra voltak apróbb műveletek, de a burkolás és a konyhabútor építésének befejeztével egy újabb nagy lépést pipálhattunk ki, amley tekintve, hogy még sosem csináltunk ilyen, meglehetősen szépre sikerült.

Fürdésre készen

A lakás falainak kifestése után elérkezettnek láttuk az időt a fürdőszobai szaniterek felszerelésére. Ez a kád, a mosdókagyló és a csaptelepek telepítéséből állt. Elsőként a káddal kezdtük, hiszen a mosdókagyló jelentősen akadályozta volna ezt a munkát a nagyjából 4m2-es helyiségben. A korábbi ütött-kopott, kb 90 kilós, öntöttvas kád a vastelepre került, helyette pedig beszereztünk egy lemezkádat, amit sokkal könnyebb volt mozgatni, így a beépítése is egyszerűbb volt. A régi kád téglából és mindenféle törmelékből épített támasztékon foglalt helyet, az újhoz viszont már tartozott egy két részből álló, állítható magasságú, kis fém állvány, aminek köszönhetően könnyebben be lehetett állítani kívánt magasságot és a vízszintet. Mivel ha csak erre az állványra helyezzük a kádat, túl alacsony lett volna, így az aljzatra ragasztottunk egy-egy bontásból származó téglát, amire rögzítettük a lábakat. Miután sikeresen elhelyeztük a kádat a végleges pozícióba, jöhetett a befalazás.

1_1.JPG

2_2.JPG

Ezt további, bontásból visszamaradt téglákból és ytongból oldottuk meg falazóhabarcs segítségével. A fal építésénél ügyelni kellett arra, hogy függőleges legyen, valamint, hogy a fal síkja kicsivel bejjebb essen, mint a kád széle, hiszen a burkolás a későbbiekben még növelni fogja a fal vastagságát. A lefolyó mellett a falban kihagytunk egy nagyjából 25x25 cm-es lyukat, ahová később a tisztítást/karbantartást lehetővé tevő műanyag szerelőajtó került. Természetesen a falépítés megkezdése előtt bekötésre került a lefolyó is, amit le is teszteltünk, nehogy a falazás után okozzon problémákat.

3_3.jpg

A kád nagyjából 3cm-rel rövidebb a szoba szélességénél, így ezt a hézagot is kisebb ytong darabokkal töltöttük ki. Ezen a helyen a burkoláskor a csempéket kb. 20-25 fokos lejtéssel helyeztük el, hogy a víz ne álljon meg a sarokban, hanem a kádba folyjon. Hogy a fém kád ne közvetlenül érintekezzen a fallal és legyen egy minimális mozgástere, valamint nem utolsósorban, hogy a lecsurgó víz ne folyjon a kád mögé, a fal és a kád pereme közé szilikon került. A burkolásnál külön figyeltünk, hogy a falon lévő csempézés mintája (a középen futó sötétbarna sáv) és a fugák elhelyezkedése illeszkedjen az eddig felrakott lapokhoz. A kád pereme és az elé épített fal közét is egy szilikon csíkkal tömítettük, hogy rugalmasságot biztosítson és a teher ne közvetlenül az alatta levő kis falra, valamint a csempékre nehezedjen.

4_3.JPG

5_2.jpg

A fugázás és szilikonozás után pedig helyére került a műanyag szerelőajtó, a mosdókagyló és a csaptelepek is.

6_2.JPG

A szaniterek után felszereltük a helyiség méretének megfelelő radiátorokat a nappaliba, a hálóba, a fürdőbe és a konyhába. A fürdőbe praktikus okoból egy törölközőszárító radiátor került, amely egy elekromos fűtőpatront is kapott. Ez a szerkezet lehetővé teszi a fürdő fűtését akkor is , amikor még a fűtés nem üzemel és a többi szobát nem szükséges melegíteni. Ez az átmeneti (őszi-tavaszi) időszakokban lehet hasznos. A fűtőtestek elhelyezését követően a fűtésrendszer csatlakoztatásra került a kazánhoz, amelyet a rendszer légtelenítése és a nyomáspróba követett. 

7_2.JPG

8_1.JPG

91.JPG10_1.JPG

A fenti műveletekkel egyidőben már megvásároltuk az új gáztűzhelyünket és hűtőszekrényünket, ami a lakás állapotát nézve kissé elhamarkodottnak tűnhet, de a leendő konyhabútort ezekhez akartuk méretezni. Ezen kívül felszereltük az új villanykapcsolókat és konnektorokat is. 

11_1.jpg

12_1.JPG

Festés és aljzatkiegyenlítés

Az előző cikkben felsorolt munkák után megkezdtük a falak előkészítését is festéshez. Ez alatt azt kell érteni, hogy minden felületet lecsiszoltunk, eltávolítva ezzel a régi festékrétegeket és velük együtt a szagokat, amik az elmúlt 30-40 évben beléjük ivódtak. A csiszoláson kívül több helyen le is kapartuk a régi, fellazult, vagy zsírral átitatott rétegeket. Ez a művelet ismét irtózatos mennyiségű porral töltötte meg a lakást, amit seprűvel, ipari porszívóval és a már leburkolt felületek felmosásával távolítottunk el.

1_1.jpg

A csiszolás befejezése és a kitakarítás után már érezhetően kellemesebb lett a levegő a lakásban. Ekkor nekiláttunk a kisebb-nagyobb repedések; a villanyszerelők és az általunk kivésett majd visszafalazott területek glettelésének is, ami után az egész lakásban szép sima falfelületet kaptunk. A nagyobb repedések, falazások gletteléséhez a korábbiakban is említett üvegszálas glettelőszalagot használtuk, ami a falak kisebb mozgása esetén megakadályozza az újabb repedések kialakulását és a festék lepattogását.

9_1.jpgNappali

2_1.JPGHálószoba

8_1.jpg

Még valamivel korábban, a burkolást követően a helyére szereltük a wc-t és a kis csaptelepet is.

Ekkor már neki is kezdhettünk volna a festésnek, de még hátra volt a nappali és a hálószoba aljzatának kiegyenlítése. Ezt mindenképpen a festés előtt kellett elvégeznünk, hiszen a felfröccsenő beton és aljzatkiegyelítő elcsúfíthatja a frissen festett falat. A nappaliban a szoba közepét vettük kiindulópontnak, ott volt a padló legmagasabb pontja, ahonnan, mint egy domb, a szoba 4 sarka felé lejtett. A sarkokban és a falak mentén a lakás többi részéhez hasonlóan esztrich betont használtunk, amit 2-6 cm-es vastagságban raktunk le. A nappali többi területét és a hálószobát önterülő aljzatkiegyelítővel tettük simává.

Az aljzatkiegyenlítő egy zsákos kiszerelésben kapható anyag, amit vizzel kell elkeverni, hogy egy igen híg masszát kapjunk. A keverést kézi erővel gyakorlatilag képtelenség megfelelően elvégezni, így ezt egy fúrógépbe fogott keverőszárral oldottuk meg, nagyobb méretű vödrökben. Az így kapott folyékony anyagot kell a kikeverést követően lehetőleg gyorsan szétteríteni a helyiségben. A sietség oka, hogy a vízben az anyag rövid idő elteltével leülepedhet és besűrűsödhet, ami a megfelelő terülést gátolja. A kiterített anyag ideális esetben önmagától egyenletesen szétterül a felületen és nem is igazán kell már hozzányúlni (bár ezt csak hallottuk, nekünk nem volt lehetőségünk megtapasztalni...). A szétterítés után ha szükséges, akkor egy egyenes léccel lehet elegyengetni, valamint nagy segítséget jelenthet egy hosszú nyélre szerelt tüskés henger is, ami segít az anyag egyenletes eloszlatásában és a benne maradt légbuborékok kilyukasztásában. Ilyen hengert mi nem szereztünk be, sajnos munka közben kellett rájönnünk, hogy sokat segített volna. A szétterített anyag egyengetésére összesen legfejebb pár perc áll rendelkezésünkre, ha még ez után is simítgatjuk az anyagot az már hibákat eredményezhet. Az aljzatkiegyenlítés komoly gyakorlatot igényel, kezdők számára sok fejfájást tud okozni. Fontos, hogy a kiegyenlítendő felületen előbb használjunk mélyalapozót, amellyel csökkenthetjük a felület nedvszívó képességét, így nem szívja ki a vizet pillanatok alatt a folyós anyagból. A művelet befejeztével és az aljzatkiegyenlítő száradása után egy ugyan korántsem tökéletes, de az előzőhöz viszonyítva egyenletes felületet kaptunk. Ahol kisebb mélyedések maradtak az aljzatban ott később egy kis csemperagasztóval gletteltük ki a felületet. Ez után a lépés után már csak a laminált padlólapok lerakása volt hátra a padló befejezéséhez, de arról majd később.

10.JPGAljzatkiegyenlítő száradás közben a hálóban

Az aljzat kiegyenlítése után már semmi sem veszélyeztette az újonnan festett fal épségét, így elkezdhettük a festést, amelyhez megvásároltuk az alapozót és a festékeket. Mindegyik szobába világos színeket választottunk, ezzel is növelve a tér érzetet. A nappali, a folyosó és a konyha egy enyhén sárgás/krémszínű árnyalatot kapott; a fürdő és a wc, a kamra és a beépített szekrény helye pedig fehér mészfestékkel lett kifestve. A plafon a fehértől kicsivel sötétebb árnyalatú lett. A hálószobába a többinél valamivel sötétebb, „meghitebb” színt szerettünk volna, amihez az üzletben meg is találtuk a megfelelőt. A szoba megvilágítása viszont nem egyezett az áruház neonfényben úszó polcaival, így kissé megilletődve vettük tudomásul, hogy a hálónk „malacrózsaszín” lett, így egy másik festékkel újrakezdtük a műveletet, ami végül bevált. A festéket a falakra és a plafonra hengerrel, a sarkokba és egyéb nehezen hozzáférhető helyekre pedig ecsettel vittük fel. Természetesen ezt a lépést is alapozó felhordása előzte meg. A festékeket a minőségüktől és az alattuk lévő réteg színétől függően több rétegben kell felhordani, előtte pedig ajánlott papírszalaggal és fóliával letakarni azokat a felületeket, amiket meg akarunk óvni a festéktől. A sorrendet illetően mi először a plafont festettük, így nem volt baj, ha a falra lecsöppent a mennyezetre szánt festék. A plafon teljes száradását követően a sarkok mentén fóliát ragasztottunk fel, hogy megóvjuk a már kész festést, majd megcsináltuk a falakat is. A festés befejezésekor, a burkoláshoz hasonlóan ismét egy rendkívül látványos változás történt a lakásban, a friss festés pedig még jó darabig garantálta az „újlakás” illatot.

4_2.JPGA kamra alapozása

3_1.JPGA háló,

5.JPGa fürdő,

61.JPGés a nappali festés után

Újabb lépések a fűtött lakás felé

A burkolás befejeztével elkészültek és jóváhagyásra kerültek a gáztervek is, így tavasszal folytatódhatott a fűtésrendszer kialakítása. Ehhez a következő lépés a kazánhoz tartozó füstgázelvezetés kivitelezése volt. Alapvetően a korábbi vízmelegítőhöz hasonlóan a ház közös kéményébe szerettük volna bevezetni füstöt, de azt az előírosaknak megfelelően ki kellett volna béleltetni, ami igen költséges és bonyolult megoldás lett volna, valamint a közös képviselő sem rajongott az ötletért. Másik alternatívaként egy saját kémény fúrása is felvetődött, ami egy lapos tetős ház legfelső emeletén egész életszerű megoldásnak tűnt, de több akadályba is ütközött, így ezt is elvetettük. Végső megoldásként a fürdő külső falának kifúrását választottuk, ahová elvezettük a kémény csöveit a kazántól.

1.JPGAz új kazán

A ház oldalfalának kifúrásához egy magfúrógépet vettünk igénybe, ami pont az ilyen nagyobb átmérőjű lyukak vastag falakba/aljzatokba történő fúrására való. Ezt a gépet a méretei miatt csavarokkal kellett a falra rögzíteni, a használata közben pedig nem kis zajt csap.

7.jpgA gép

A fúrás után, a kazán telepítésével egyidőben felszereltük a kivezetőcsöveket a fürdő plafonjára, majd szigeteléssel láttuk el őket. A csövek a képeken láthatóan a falak mentén haladnak a kivezetőnyíláshoz.

2.JPG

3.JPG

4_1.JPG

Mivel az álmennyezet kialakításakor a fürdőszobát kihagytuk – éppen azért, mert nem tudtuk még biztosan, miként lesz megoldva a kémény kérdése – ezt a nem túl dekoratív, az egész szobán áthaladó vastag csövet a később megépített álmennyezetbe rejtettük, biztosítva a hozzáférési lehetőséget karbantartás/javítás esetére. A cső tisztításához kialakított kis ajtó előtti részt nem építettük be gipszkartonnal, oda egy kivehető kis lap került. Az álmennyezet megépítése a korábbiaknak megfelelően történt, azzal a különbséggel, hogy a cső mentén lévő rész kb 15cm-rel lejjebb került.

8.jpg

9.jpg

A gázterv alapján felhelyezésre kerültek a réz gázvezetékek is, melyek lefestésén az elején gondolkoztunk, de később a kész lakást látva elvetettük az ötletet, mert illik hozzá a rézcsövek vörös színe.
12.JPG

Attól függetlenül, hogy az eddigiekben szinte mindent saját magunk oldottunk meg, sokszor házilagos módszerekkel, a gázzal, kéménnyel és kazánnal kapcsolatos munkák előkészítése és kialakítása szakember közreműködésével és ellenőrzésével történt, betartva a szükséges óvintézkedéseket és szabályokat. A gáz visszakapcsolása ekkor még nem történt meg, erre csak a később lefolytatott ellenőrzéseket és további kisebb munkálatokat követően került sor.

A fürdőszoba mellett a konyhába is fúrtunk egy hasonló méretű lyukat, ami már nem a fűtéshez kötődött, hanem a leendő szagelszívó kivezetőnyílása lett.

 5_1.jpg 6.jpg

A “nagy fúrásokon” túl ebben az időszakban végeztük az egyik ajtónyílás befalazását. A korábbiakban a hálószoba és a nappali közötti átjárást egy ajtó biztosította, amire nekünk már nem volt szükségünk. A megszüntetését nem téglákkal, hanem gipszkartonnal oldottuk meg. Az álmennyezet építésekor már beszereztük ehhez is az anyagokat. A fal létrehozásához a fém profilokat az ajtókeret helyére csavaroztuk, majd arra rögzítettük a gipszkarton lapokat, a réseket és a csavarok helyét pedig kigletteltük. A gipszkarton lapok közé üveggyapot került, ami kiválóan hangszigetel.

 10_1.jpg 11.jpg

 

 

Burkolás házilag

Megoldás a szakemberhiányra

Miután a falon és a padlón kiegyenlítettük a felületeket, következhetett a hidegburkolás, amit a mellékhelyiségben kezdtünk, hogy minél hamarabb helyére kerülhessen a wc, valamint az egyik csaptelep, és a továbbiakban komfortosabban lehessen dolgozni.

A burkolás egyszerűen felüdülés volt a korábbi munkafolyamatokhoz képest, talán most láttuk először, hogy hónapok óta tartó fáradozásainknak köszönhetően tényleg otthon válhat a munkaterületből. A korábbiakhoz képest ez egy sokkal élvezetesebb és persze látványosabb eredményt produkáló folyamat volt. A járólapokat, a csempéket és a fugázóanyagokat már korábban megvásároltuk; naivan talán túlságosan is korán, így hónapokon át pakolhattuk egyik szobából a másikba, kockáztatva ezzel a lapok törését. A vásárlásnál mindig ügyelni kell, hogy az előzetesen becsült anyagmennyiségnél valamivel többet szerezzünk be, mert a munka közben szinte biztos előfordulnak törések, hibás mérés miatt rosszul vágott lapok, amiket pótolni kell. Természetesen nem árt ha a burkolás befejezése után is marad egy-két tartalék lap, ha javítani kell és a termék már rég nincs készleten az üzletekben.

A csempék és járólapok méretre szabásához kölcsönkértünk egy kézi- és egy vizes csempevágót. Ezeken kívül szükséges a zsákos kiszerelésben kapható csemperagasztó, a burkolólapok színvilágához illő fugázóanyag és szilikon, továbbá a szerszámok: vödrök, fogazott glettvas, kisebb kőműves kanál, gumis fugázó és szivacs.

A burkolást megelőzően a fürdőszobában a padlón és a falakon úgynevezett folyékony fóliát, vagyis vízszigetelést alkalmaztunk. Ez egy vödrös kiszerelésben kapható anyag, ami olyan vízszigetelő réteget képez, mintha „lefóliáztuk volna” az adott felületet. A szigetelendő területre ecsettel kell felhordani, száradás után pedig lehet rá burkolni.

4.JPGA falakon látható fehér réteg a folyékony fólia

7.JPGA kád helye még üresen

A burkolást a megszokott módon, a felület portalanításával, esetleg alapozó felhordásával kezdjük. A csemperagasztót a zsákon lévő arányban kell csomómentesre keverni egy vödörben, amit megtehetünk kézi erővel is, de sok időt és fáradságot spórolhatunk meg egy nagyobb teljesítményű fúrógépbe fogott keverőszárral. A kikevert anyagot a burkolandó felületre kenjük, majd elsimítjuk egy fogazott glettvassal. A fogak mérete attól függ, hogy milyen vastagon szeretnénk felhordani az anyagot – falra a vékonyabb, aljzatra inkább a vastagabb az ideális. Az elsimított ragasztóra ezután ráhelyezzük a burkolólapot, aminek az ideális száradás érdekében érdemes előtte kissé benedvesíteni a ragasztandó oldalát (pl. egy vizes ecsettel). A lapot ezután nem szabad túl nagy erővel nyomni, mert elmozdulhat, kipréselődhet alóla a ragasztó, de akár el is törhet. A szomszédos lapok közé fugázó kereszteket kell tenni, amik biztosítják, hogy a lapok egyforma távolságra kerüljenek egymástól (ezeket a többféle méretben kapható kis műanyag kereszteket száradás után vesszük ki a fugából). Ha jól előkészített falra/ padlóra (és kellő odafigyeléssel) dolgoztunk, a lapok szép, egyenletes felületet fognak kiadni, viszont talán mondani sem kell, hogy kezdő burkolóként ez nem feltétlenül valósult meg, ezért nem egyszer kellett felszedni az adott lapot és több, vagy kevesebb ragasztót tenni alá, majd vízmérték segítségével állítgatni, néha hoszzú perceken át.

A lapok ragasztását persze el lehet végezni úgy is, hogy nem a falat/padlót, hanem a lapot kenjük meg ragasztóval és úgy rakjuk a helyére. Mi mindkét verziót alkalmaztuk, attól függően, hogy mikor melyiket éreztük célravezetőbbnek.

6.JPGA konyha,

11.JPGa folyosó,

1.jpgés a wc fala

A kiálló sarkoknál élvédő profilok használata szükséges, amit még a lapok ragasztása során kell elhelyezni, mivel a profilt a szélső sorban lévő lapok tartják majd a helyén. A burkolt felületet több napig nem szabad terhelni, ez után viszont el lehet kezdeni a fugázást.

2.jpg  3.jpgÉlvédő profil a wc-ben a csempézéskor és a fugázás vége felé közeledve

A fugázás előtt a réseket alaposan ki kell takarítani, ha túl sok benne a csemperagasztó, azt is el kell távolítani belőle. Amint ezzel végeztünk, egy vödörben kikeverjük az anyagot és a hézagokba kenjük. Ezután a gumis fugázót végighúzzuk a burkolólapokon, ezzel egyenletesen kitöltve a réseket és eltávolítva a lapon lévő felesleges anyagot. A felhasznált fugázóanyag fajtájától és a csomagoláson lévő utasítástól függően várunk egy vagy több órát. A részleges száradást követően egy nedves szivaccsal finoman végigsimítjuk a felületet, hogy a lapokról letöröljük a maradék anyagot, a fugában lévőt pedig szépen kisimítsuk. Ezt a műveletet a száradás különböző fázisaiban többször meg kell ismételni, amíg végül a lapokat teljesen tisztára töröljük. A fugákat a munka befejezése után pár napig nem szabad terhelni és víznek kitenni.

A fugázás mellett a burkolás színvilágának megfelelő szilikont is használtunk a sarkokba. Az előkészületek megegyeznek a fugázáséval, annyi különbséggel, hogy a sarkoknak teljesen száraznak kell lenniük, különben nem tapad a szilikon; továbbá érdemes lehet a festéshez is használt keskeny papírszalaggal leragasztani a szilikonozni kívánt terület széleit, hogy csak oda jusson belőle, ahová mi is akarjuk, mert utólag nehéz megszabadulni tőle. Az anyagot egy kinyomópisztoly segítségével lehet a résekbe juttatni. A papírszalagot a szilikon kinyomása és egy íves végű fadarabbal, vagy a bevizezett ujjunkkal történő elsimítását követően el lehet távolítani.

10.jpg

5.jpg

8.JPG

9.JPG

Szakavatott szemmel nézve ugyan biztosan találni pár hibát az általunk végzett burkolásban, de a végeredményt tekintve felülmúltuk a saját elvárásainkat.

 

süti beállítások módosítása