2017. már 22.

Rizikós vállalkozás átvenni más világát

írta: negyedikfal
Rizikós vállalkozás átvenni más világát

A napokban bombaként robbant hír: remake-t kap a Mátrix. Azóta - a közhangulat nyomásának eleget téve - érkezett egy afféle helyesbítő sajtóközlemény, miszerint nem az eredeti verziót kívánják újraforgatni, hanem bővíteni, kiegészíteni szeretnék ezt a forradalmi világot Morpheus eredettörténetével. Nyilván mindenkinek megvan a véleménye erről a kezdeményezésről – kíváncsi lennék a tiétekre -, viszont a cikk témafelülésében inkább azt boncolgatnám, hogy külsősök – bérrendezők, korrekt iparosok – képesek-e a nagy történetmesélők, „látnokok” nyomába eredni. Elbírják-e az örökség terhét? Egyáltalán illik átadni például James Cameron (Terminátor) vagy épp a Wachowski testvérek életművét más rendezőknek/íróknak pusztán a nagy profit reményében? Arra is láthatunk példát, hogy ezek a kezdeményezések valamikor totál rosszul sülnek el.

Mátrix

Kezdjük rögtön a témánk katalizátorával, a Mátrix-szal. Neo hősi eposzát valószínűleg senkinek sem kell bemutatni. A modern filmművész egyik alapköve, aminek a gondolatrétegének megértéséhez kell egy bizonyos fokú érettség és talán élettapasztalat is - gyerekfejjel anno csak a látványos harci jeleneteket értékeltem. Később, többszöri újranézés után jöttem rá arra, hogy a badass kung-fu mozdulatok mögött milyen üzenet bújik meg.  És ami ebben a digitális forradalomban még aktuálisabbá, fontosabbá vált. A Wachowski testvérek küldetése igazán az első részre vonatkozik. A folytatások a filozófiai gondolatokat felhígították, erősen popcornosítottak.

Amikor meghallottam ezt a Morpheus-projektet, egyből kirázott a hideg. És nem azért, mert Zak Penn esetleg ne tudná megoldani korrekten a feladatot, hanem mert eredetiségben – ami a Mátrix védjegye – nagyon messze van a Wachowski testvérektől. Azt a mélyről érkező gondolatvilágot, eszmerendszert és filozófiát nem lehet csak úgy átvenni, sem átadni. És ha ők nem vállalják el az esetleges „unokájuk” istápolását, akkor jobb lenne békén hagyni ezt a világot.

Nyilván lehet trükközni azzal, hogy elmesélik Morpheus - gondolom benne lesz Niobe-val történő románca – az Építész és az Orákulum kapcsolatát, vagy akár Nabukodonozor megépítését, de ezek az ötletek csak divatos rókabőr lehúzások lennének. Azt gondolom, hogy lehet ez bármennyire is szépíteni, bármilyen oldalról is megközelíteni, a Mátrix nem Neo-tól, Morpheus-tól vagy a látványos közelharci jelentektől vált klasszikussá. Ez a film két ember világnézetőből, „jövőbelátásból” rügyezett ki. Talán békén kellene hagyni.

matrix.jpg

Morpheus is ledöbbent a hír hallatán...

Terminátor

A Terminátor-franchise szerintem jól példázza, amit ebben a cikkben mondani szeretnék. Nevezetesen, hogy milyen az, amikor rossz, óvatlan kezekbe kerül egy olyan örökség, amire a legtöbben blockbuster munkaként tekintenek, pedig a jelentősége túlmutat a robotok fémötvözetén.

James Cameron első filmmel egy nagyívű, korát meghazudtoló franchise alapjait tette le, ami hasonlóan a Mátrixhoz, a technika fejlődésében rejlő veszélyeket járja körül klasszikus akcióközegbe ágyazva, ami a felesleges látvány trükkök helyett komoly kérdésfeltevésekre épített. A Terminátor Atyjának kiválásával a producerek nyilván nem akarták elfogadni a tényt, hogy tényleg hasta la vista lesz a dollármilliós történetnek, ezért időről-időre megpróbálták feléleszteni, új megközelítésből elmesélni John és Sarah Connor legendáját. Még egy rövid életű televíziós sorozat is készült, aminek a premierje anno milliók voltak kíváncsiak. Ez is jól példázza, hogy a rajongók mennyire ki vannak – voltak? - éhezve egy jó Terminátor-sztorira. Sajnos sem a young adult beütésű sorozat, sem az McG által levezényelt mozis folytatás nem teljesítette a hozzáfűzött reményeket. Az 2015-ös Alan Taylor-féle verzió pedig kvázi áramtalanította a Skynet-et. Nem véletlenül csaptak le éhes cápa módján a különböző médiumok - írtam is róla -, hogy James Cameron tervezi a visszatérését a franchise életébe. Biztos nagyon rossz lehet nézni azt, ahogy filmről-filmre lerombolják az egyik életművét. Ha valamiből, hát abból a vesszőfutásból, amit Terminátorral elkövettek, tanulhatnának a stúdiók, hogy nem lehet következmények nélkül csakúgy beültetni valakit egy olyan franchise-be, aminek a küldetése és a megítélése jócskán túlmutat a forgácsszagú stúdiókomplexumokon. Pedig az ötletek és szív is megvolt mindegyik koncepciónál, „csak” a lélek hiányzott. Nem akarom ezt a kálváriát újraélni a Mátrixnál.

terminator.jpg

Alien

Ridley Scott karrierjének egyik főműve afféle kakukktojás a listán. Az idős mester egyszerűen nem engedi el a gyermeke kezét, és ezt nagyon bölcsen teszi. Nemcsak írja és rendezi, hanem egyenesen érti is az Alienek nyelvét. A prequel-nek is megvolt a jól definiált szerepe: komplett teremtéstörténetként funkcionált. A direktor együtt lélegzik és mozog a teremtményeivel. Lehet, hogy nem fogtok egyetérteni velem, de nekem az előzménynek számító Prometheus is nagyon tetszett. Hiába rendezték le az Alienek születését egyetlen mondatban, végig borzongatóan erős atmoszférával és rejtélyközpontúsággal bírt. Egyedül csak a „túltelítettségtől” tartok: Ridley Scott a Covenant – és a már bejelentett Alien: Awakenings - után még három történetet szeretne az univerzumhoz illeszteni. Nem lesz ez így már kicsit sok?

Ha mégis úgy döntenek, hogy tényleg átadja a stafétát, akkor az utódjának kijelölt Neill Blomkamp -t (Chappie, District 9) ügyesnek és kreatívnak tartom ahhoz, hogy elbírjon a Ridley Scott-féle örökséggel.

ridley_scott_alien.jpg

Fűrész

James Wan-t tehetséges zsánerrendező. Kiváltképp a horror műfajban jelent a neve garanciát, bár a Halálos iramban 7. is korrekt popcorn munkára sikeredett. A saját komfort zónájában olyan jó kis horrorokat adott a világnak, mint a Halálos hallgatás, az Insidious vagy a Démonok között. És nem utolsó sorban a hét részre duzzasztott Saw, ami rengeteg kritikát kapott a rajongóktól - a profitközpontúsága miatt a Resident Evil-höz hasonlítják. Nem hibátlan a történetfolyam, de a felvonások mögé írtak egy sajátos gondolatvilágot, nézetet, amihez igazították a kulcsszereplő szikár motivációját. Volt értelem és racionalitás abban, hogy mit miért tett, és ezt manapság nem sok horror film tudja elmondani magáról.

Ezért is vérzik most a szívem, mert a The Final Chapter ide vagy oda, a stúdió egyszerűen nem bírta ki, és úgy döntött, hogy valahogy visszahozz Jigsaw-t az élők sorába. Nem számít, hogy nincs már bőr, amit le lehetne húzni a franchise-ról, mégis megpróbálják. Ráadásul kicsit dühítő a Legacy alcím, mert ezzel a filmmel pont ezt veszélyeztetik. Felesleges folytatás, amit a stúdió sem tarthat már túl jó ötletnek. Jóformán semmit sem tudunk a nyolcadik felvonásról, pedig elvileg idén októberben bemutatásra kerül.

james_wan_saw.jpg

Star Wars

Szerencsére akad arra is példa, amikor egy-egy rendező és/vagy stúdió tisztelettudóan nyúl egy generációkat átölelő örökséghez. A Star Wars felélesztése biztos több álmatlan éjszakát okozott Kathleen Kennedyéknek. Nagyon nagy lehetett a nyomás: nem engedhették meg maguknak, hogy felsüljenek, hiszen a népharagon túl négymilliárd dollár forgott kockán. A The Force Awakens 2015-ben nagyot szólt, viszont a megítélése mára már jócskán megváltozott. Bár meg tudom érteni azokat, akik azt mondják, hogy a hetedik rész egy New Hope – másolat volt, és nem hozott igazán újat az űroperába, viszont szerintem valahogy így kell tíz év után feltámasztani egy ekkora birodalmat. Elsősorban a nosztalgiára, a fun service kiszolgálására építettek. Nem mellékesen sikerült megteremteniük a Star Wars egyik legjobb antagonistáját Kylo Ren személyében. Egy szó, mint száz: szerintem J. J. Abrams jó munkát végzett, Rian Johnson pedig elindulhat egy merészebb, sötétebb, változatosabb úton.

Amivel viszont nem tudok azonosulni, az a Star Wars Story munkacímen futó spin-off kezdeményezések. A Rogue One teljesen jó lenne, mint háborús sci-fi, viszont, mint nagybetűs Star Wars-mozi már nem működött. Erőltetettnek éreztem. Nem éreztem rajta az őszinteséget és azt a fajta felelősségvállalást, amit ez az örökség megérdemel. Afféle kiskapu az univerzumon belül: ha nem sült el volna jól, lényegében akkor sincs gond, hisz nem az igazit rontották el. Szerencséjük volt, hogy érvényesülni tudott a kecske is jól lakott, a káposzta is megmaradt el. Ha ettől eltekintek, akkor az új fejezettel maradéktalanul sikerült megőrizni és bővíteni George Lucas örökségét. És ez szerintem nagy szó!

star_wars_story.jpg

Szólj hozzá

star wars válogatás mátrix remake fűrész terminátor alien örökség hollywood 2017