Érdekességek, filmek, történelem, közélet

panelmedve

A panel-feeling 5 eleme

2024. március 02. - Panelmedve

Panelben lakni élvezet alapigazságát a "panel-feeling" képezi, mely tetten érhető a 10 emeletes szalag-panelek sajátos életmódjában. Van szerencsém ilyenben lakni jó néhány éve, egy pajkos kis 600 fős közösségben (7 lépcsőház alkotja a tömböt, lépcsőházanként 30 lakással). Összegyűlt néhány tapasztalat bennem, amelyet szívesen megosztanék itt. Lássuk tehát sorban:

panelek.jpg

A kép forrása: portfolio.hu

1. Minden hétvégére jut egy lakás-felújító

Nem telik el hétvége, hogy valaki ne érezné szükségét egy jó kis lakásfelújításnak, természetesen nyílászáró-cserékkel és fürdőszoba átalakítással, így éktelen kalapálással és fúrással. Ez valahogy a panel-élet szerves része, mert bármelyik lakásban is folyjon a munka, azt az egész tömb hallgatja, hiszen kb ez a legzajosabb dolog ami végezhető (főleg a fürdőszobák régi csempéjének leverését tekintve).

2. A falfúrás a mindennapok része

Minden szalag-panelben falfúró bajnokok élnek. A fúrások gyakoriságát alapul véve a magyar panelek ementáli sajtokhoz hasonlatosak, hiszen valaki valahol mindig fúrja a lakása falát. Én amikor beköltöztem a saját kis 60 m2-es kis lakásomba, magam is végeztem fúrásokat, majd akkor is, amikor a klímát berakattam a nappalimba. De ennyi. Azóta nyugton vagyok (ami a fúrásokat illeti). Viszont körben minden szomszédom serénykedik azóta is folyamatosan, bár elképzelésem sincs mi a jói&tent fúrnak állandóan.

3. A liftet csak dohányosok és szellentő bajnokok használják

A panelek liftjeiben kétféle szag az uralkodó: dohány-szag és szellentés szag. A legtöbb dohányzó azt a nagyjából 10 másodpercet is kihasználja a dohányzásra, amíg a liftben tartózkodik, így ha utánuk következel, szagolhatod. Ami szellentést illeti: a minimális légköbméter elbírja kitétel nagyon nem igaz, néha vágni lehet a hátrahagyott levegő-gáz koktél bukéját. Ilyenkor a 10 másodperc is elég soknak tűnik.

4. A TV bömböltetők mekkája

A panel a TV bömböltetők Mekkája. Tipikus panel-viselkedés az 50 m2-en úgy felhangosítani a TV -t, hogy a lakás egészét bejárva is mindenhol hallani tudja a kedves lakótárs a híreket és kedvenc műsorait. Akkor is ha a fürdőben tartózkodik, akkor is ha a konyhájában mosogat és akkor is, ha az erkélyen tereget. Ilyenkor te sem maradsz le az RTL híradóról, akkor sem, ha inkább másra koncentrálnál. De ilyen ez a szelaví, ha panelben élsz.

5. A gyermek-zajok bájos kakofóniája

A szék tologatás a konyhában, a fel alá rohangálás dobogása és az ordibálások sokszínűsége színes kakofóniában egyesül a panelek legtöbbjében, főleg ha van szerencséd egy nagy család alatt venned lakást. Bár ezt kerüld el, ha rám hallgatsz. Ilyenkor sokat nem tehetsz, tűrsz és rosszalló pillantásokat lövellsz rájuk ha összefuttok a lépcsőházban, de ezt többnyire magasról le ...

Ennyi kb egyelőre, de szívesen veszem, ha a komment részben te is gyarapítod saját tapasztalataiddal a felsoroltakat.   

csik_1.jpg

 Ha tetszett a poszt, ezeket is ajánljuk: 

A panelek reneszánsza jön / Berki Krisztián halála, Az öt autóvezető típus, A legjobb Afganisztános filmekKét sorozatgyilkos története, Halottak hadserege - zombis film, Hiroshima és Nagaszaki, Családi ház vagy lakás, Három gyakori tévedés történelmi tudásunkban, Észbontók - igaz vagy nem?, 10 gyakori szülőtípus,  panelmedve_alsosor.jpg

A panellakások reneszánsza következik

Az átvett poszt elé tennék néhány gondolatot. Először is egyre nagyobb gazdasági recesszió felé tart a világ és benne Magyarország is. Az áram és a gáz illetve úgy általában a rezsi egyre magasabb lesz és nem tudjuk hol áll meg. Így nagyon nem mindegy, hogy hol és mekkora életteret kell ellátnunk gázzal, árammal és vízzel. Egy fűtött lakásokkal körbevett 60 nm-es panel például 2021-ben még magas közös költséggel sem került többe (rezsi téren) 25-30 ezernél. Ez az összeg 2023-ban megugrik majd (azt nem tudjuk mennyivel), de így sem lesz nagyságrendekkel több. Tehát a végkövetkeztetés az, hogy talán a sokak által lesajnált panelok újra virágkorukat élik majd, joggal. És most nézzük Villany Péter posztját (mely 2022 augusztus 26-án az Index blogketrecében is megjelent):

villanypeter.blog.hu cikke (2022.08.26.):

A panellakás lesz az ideális méretű élettér a jövőben

Lehet ezért a kijelentésért sokan meg fognak kövezni. Nem gondolom, hogy ördögtől való lenne ez a gondolat. És ha nagyon pontos szeretnék lenni, akkor nem feltétlenül a lakásra gondolok, hanem a méretére

Elsősorban a méretéből adódó fenntarthatóságra, energiaigényére, fűthetőségére, stb. Bár egy panellakásnak számos hátránya van (pl. szobák elosztása, kis konyha, kis fürdő, stb.), mégis a fűtés, energiaellátás szempontjából ideális. Persze elsősorban olyan szempontból, hogy kis ráfordítással fenntartható és követhető a fogyasztásunk.

Ugyanakkor persze benne van a pakliban, hogy a kényelem egyik ára a kiszolgáltatottság ezen a téren (mind az áram, mind a fűtés esetén), bár ez a veszély egy családi ház esetén is fennáll (ha elfogy, akkor elfogy).

Már csak azért is igaz lehet a teória, mert nemhogy csökkent volna a kereslet a panellakások iránt, hanem a várt csökkenés elmaradása helyett területenként komoly növekedés jellemezte az ingatlanpiac ezen szegmensét.

De, ha az életteret veszem figyelembe, a régi házakat is kb. panel méretűre tervezték, csak más adottságokkal. Ha utána néztek egy kicsit, akkor az ún nevezett Kádár-kockák tervei is ezeken az alapokon nyugodtak.

Úgy hiszem, hogy az akkori (szűkös?) lehetőségek eleve szükségessé tették a kisebb terek kialakítását. Persze tudom, hogy az uniformizálás, az egyformaság, és az egyszerűség dominált, de úgy hiszem, hogy az akkori tervezők is végeztek különböző energiahatékonysági számításokat.

Szóval lehet, hogy az akkori 60-70 nm-es alapterületű lakás vagy ház lesz az ideális méretű élettér újra? 

csik_1.jpg

 Ha tetszett a poszt, ezeket is ajánljuk: 

 / Berki Krisztián halála, Az öt autóvezető típus, A legjobb Afganisztános filmekKét sorozatgyilkos története, Halottak hadserege - zombis film, Hiroshima és Nagaszaki, Családi ház vagy lakás, Három gyakori tévedés történelmi tudásunkban, Észbontók - igaz vagy nem?, 10 gyakori szülőtípus,  panelmedve_alsosor.jpg

 

Berki halála

berki.jpg

Kép forrása: szegedma.hu

Az alig 41 éves egykori labdarúgó, FTC-vezér majd médiaceleb csütörtökről péntekre virradó éjjelen halt meg, egyelőre teljesen ismeretlen okból, IX. kerületi, társasházi lakásában. Botrányos életet élő, büntetőfékező (emiatt elítélt), politikával is kísérletező, gyanús eredetű vagyont felhalmozó, here-vasaló, másokat lekezelő, testére különösen büszke, öntelt és provokatív ember volt, viszont két kislányt hagyott hátra: egy 8 és fél évest és egy alig féléves csöppséget. (Sajnos az idősebbik lány talált rá pénteken reggel.)

Berki Krisztián tragédiája elsősorban fiatal kora, családjának, gyermekeinek ragaszkodása miatt is érthetetlen, így sokan vagyunk kíváncsiak halálának okaira, körülményeire. A szomszédok szerint sokszor hallatszott veszekedés lakásából, ahol már nem élt vele második felesége. A halál oka állítólag nem idegenkezűség, de akkor mi lehetett jobblétre szenderülésének igazi oka?

Öt autóvezetői alaptípus az utakon

Sokan vezetünk rendszeresen és legtöbben napi szinten autózunk a nagyvárosokban vagy a közutakon. Van, aki naponta száz kilométereket, a többség azért ennél valamivel kevesebbet tölt az utakon. Mindenesetre mindannyiunkban kialakul egy-egy markáns vélemény a többiekről, a többi autós vezetői stílusáról.

autosok.jpg

A kép forrása: futurecar.com

Nézzük az 5 leggyakoribb autóvezetői alaptípust (szubjektíven, de mások véleményére is kíváncsian):

A vérprofik 

Hogy rögtön egy pozitív kategóriával kezdjünk: itt vannak a vérprofik, ahová azok az autósok tartoznak, akik valóban sokat és jól vezetnek, mondhatni fél életüket az utakon töltik. Gyorsak, de szabályosak (többnyire) és határozottan jó mögöttük haladni, mert valahogy lendületesen vezetnek, az akadályokat mindig simán "leküzdve". Pillanatok alatt fél kézzel leparkolnak, mégpedig tűpontosan és oda, ahová szeretnék. Érzik az autót, érzik az utat, mondhatni oda születtek. Csupán azt autósok 10%-a tartozik ide.

A száguldozó kamikaze sofőrök

Ellentétben az első kategóriától ide azokat lehet sorolni, akik ugyan gyorsan és offenziven vezetnek, ám öngyilkos vakmerőséggel haladnak, kamikaze módjára, rengeteg meggondolatlansággal és veszélyes helyzeteket kialakítva. A nagyvárosok tipikus autósai ők (főleg Pesten), akik azt hiszik, hogy profik, ám sokkal inkább veszélyforrások. Koccanások, ütközések, katasztrófák főszereplői. Nagyon sok köztük a fiatal.

Az agresszív, kötekedők

A legrosszabb kategóriát az agresszív kötekedők, büntető-fékezők, elénk vágók, autóból kiszálló verekedők és ököl-rázó káromkodók jelentik, mert ők kétszeresen veszélyesek: egyrészt a közlekedésben, másrészt testi épségünket fenyegetve (például egy  lámpánál megállva, mert képesek kiszállni és fenyegetőzni). Nem tűrik, ha megelőzzük őket, nem tűrik a lassúságot, nem tűrik a túlzott gyorsaságot, a fékezést, vagyis szinte semmit, ami azt mutatja, hogy jobban vezetünk náluk, vagy azt az érzetet kelti bennük, hogy hangyányit is akadályozzuk őket. Legjobb széles ívben elkerülni őket, már ha időben felismerjük kötekedésüket.

Szerencsétlenkedő mazsolák

A teljesen tapasztalatlanok kategóriáját a "mazsolák" jelentik, akik lassan és rosszul vezetnek. Nem érzik a kocsit, nem érzik az utat és nulla tapasztalatuk van. Képtelenek behajtani a körforgalomba, képtelenek kikanyarodni a főútra, nem tudnak előzni, parkolni, irányt jelezni. Sajnos rengeteg köztük a középkorú hölgy, az idős férfi, illetve az első jogsis tizenéves kamaszlány. Bénák, szerencsétlenkedők, bosszantók. Sokszor miattuk vannak dugók, torlódások. Néha kimondottan életveszélyesek. 

Csigák

Az előző kategóriától eltérően szabályosan közlekednek, csak éppen csiga lassúan. A 30-as táblánál hússzal, a 40-es táblánál harminccal, a városok többségi útjain pedig pedig max negyvennel hajtanak. Csiga lassúak a kanyarokban, bármerre is fordulnak szinte lépésben hajtanak. Mindig mindenkit elengednek, alig várják, hogy a zebrától 50 méterre lévőt is bevárva átengedjék. Idegesítőek, főleg ha sietnénk és akkor kerül elénk egy ilyen csiga-sofőr. 

Ráadás kategória: a megfontoltak

Az autósok fele tartozik ide: megfontolt és szabályos. Mondhatni ez az átlag-vezetők kategóriája. Betartják a szabályokat és mérsékelten vezetnek. Érzékelik a többi 5 kategóriát, rendszerint megszenvedve stílusaikat (kivéve a legelső csoportét).

Ennyi! Biztosan lehetne még csoportokat kialakítani, erre vonatkozóan várom a javaslatokat a komment szekcióban.  

csik_1.jpg

 Ha tetszett a poszt, ezeket is ajánljuk: 

A legjobb Afganisztános filmekKét sorozatgyilkos története, Halottak hadserege - zombis film, Hiroshima és Nagaszaki, Családi ház vagy lakás, Három gyakori tévedés történelmi tudásunkban, Észbontók - igaz vagy nem?, 10 gyakori szülőtípus,  panelmedve_alsosor.jpg

 

A legjobb Afganisztánban játszódó filmek

Az amerikaiak 2020 februárjában Dohában tárgyaltak először a tálibokkal (legalábbis magas diplomáciai szinten) mégpedig az afganisztáni háború befejezéséről és az amerikai kivonulásról. Aztán egy évvel később, 2021 április 14-én Joe Biden hivatalosan is bejelentette egy sajtótájékoztatón, hogy szeptember 11-ig (a 2001 -es New York-i terrortámadások 20. évfordulójáig) kivonja az amerikai katonákat Afganisztánból. Ezt a dátumot módosították aztán szeptember 1-re. Összesen az említett 20 év alatt 2400 amerikai esett el a harcokban és legalább 800 - 900 milliárd dollárt költöttek a háborúra, melynek így most úgy tűnik semmi értelme nem volt. (Hacsak az nem, hogy ez alatt a 20 év alatt az afganisztáni tálib rendszer nem tudta támogatni a nemzetközi terrorizmust. Amit innentől simán újra megtehet majd.)

afghan_war.jpg

A kép forrása: nytimes.com

Hamarosan távozik az a 6000 amerikai katona, akik még a kabuli repteret őrzik és a tálibok fővezére, Hibatula Ahundzáda megalakítja kormányát. Ezt valószínűleg sokkal több ország fogja elismerni, mint a 96-os tálib vezetést. Afganisztán ezzel új korszakába lép, mely alighanem polgárháborúkat hoz majd, de az "afganisztáni háború" néven ismert harc lezárul.

Az amerikai filmipar felhasználta az USA leghosszabb háborújának témáját és számtalan akciófilm illetve dráma készült az elmúlt években, afganisztáni helyszínekkel. Ezek közül négyet mindenképp érdemes kiemelni.

A túlélő

tulelo.jpg

A kép forrása: ew.com

Peter Berg 2013-as, valós eseményeket feldolgozó filmje, A túlélő, Mark Wahlberg főszereplésével Marcus Luttrell amerikai Navy Seal kommandós történetét mutatja be, melynek során a törzsőrmesternek sikerült csodával határos módon túlélnie a katasztrófába fulladt 2005-ös Vörös Szárnyak hadműveletet. Az afganisztáni bevetés tragédiával végződött: a célponttá nyilvánított afgán hadúr likvidálására kijelölt SEAL egység 3 tagját ugyanis megölték a tálibok és a felmentésükre érkező helikoptert is sikerült kilőniük. A gépben 14 amerikai katona lelte halálát. Az egyetlen túlélő, Marcus - akit a filmben Mark Wahlberg alakít - menekülésre kényszerült és egy helybeli lakos segítségének elfogadására. A film valósághűen és megrázóan mutatja be az amerikai kommandósok reménytelen harcát a túlerővel szemben.

12 katona

12katona.jpg

A kép forrása: za.ign.com

A 2018-as 12 katona (12 Strong) című film ugyancsak megtört eseményeket mutat be, egészen pontosan annak a 2001-es 23 napnak a történetét, mely alatt 12 amerikai különleges katona elsőkként kerülve Afganisztánba (még a nagy amerikai invázió megindulása előtt) együttműködve Dosztum tábornokkal (egy helyi hadúrral) részt vett Mazari Sharif városának felmentésében. A cél akkoriban a tálib-ellenes szövetség egyben tartása volt és annak megakadályozása, hogy az Észak-afganisztáni település ne kerüljön tálib kézre. Az első-filmes Nicolai Fuglsig dán rendező izgalmas, látványos és érdekes háborús drámát rakott össze, melyhez megnyerte Chris Hemsworth főszereplői közreműködését is. A végeredmény egy kétségkívül ütős akció-orgia lett a lenyűgöző és hatalmas afgán hegyvidék hátterével és nagyszerű harci jelenetekkel.

Jarhead 2

jarhead2.jpg

A kép forrása: youtube.com

A sztorinak semmi köze az első epizódhoz. A 2014-es Jarhead 2-ben a helyszín Afganisztán, ahol egy amerikai katonai egység épp rutin-feladatot hajt végre, amikor tálib területen járőrözve egy kommandós-hadnagyba botlanak. A tiszt (Cole Hauser) egy afgán nőt próbál biztonságba menekíteni, miközben egy egész csapatnyi tálib üldözi. Az amerikai katonák rögtön segítségére sietnek és innentől a nő kimentése lesz legfőbb céljuk. Vezetőjük, Chris (Josh Kelly) tűzön-vízen át a feladatra összpontosít és még akkor sem adja fel, mikor a túlerő elragadja a nőt. Elhatározza kiementését a tálibok erődjéből. A Jarhead 2 bár nem az évszázad háborús filmje, izgalmas és átélhető akciófilm, szintén autentikus helyszínekkel.

A helyőrség

helyorseg.jpg

A kép forrása: comingsoon.net

A 2019-es Helyőrség (The Outpost) ütős háborús film (és dráma), mely valós eseményeket dolgoz fel, egészen pontosan a 2009 október 9-én Észak-Kelet Afganisztánban lezajlott kamdeshi csatát. Az összecsapás egy olyan amerikai erődért folyt, melyet a lehető legrosszabbul megválasztott helyre emeltek. Az események 2009 október 9-én fordultak komolyra, amikor összesen 300 tálib támadta meg a támaszpontot (kézifegyverekkel, aknavetőkkel), melyet alig 54 amerikai védelmezett. Közülük 8 esett végül el (ők viszont közel 100-150 tálibbal végeztek, mely számban benne van a felmentésre érkező vadászgépek pusztítása is). Nagyszerű alakítást nyújt Scott Eastwood (a Madal Of Honorral kitüntetett Clint Romesha szerepében), Milo Gibson (Mel Gibson fia), Caleb Landry Jones (a Romesha mellett kitüntetett katona, Carter tizedes szerepében) és Orlando Bloom (mint Keating százados).

csik_1.jpg

 Ha tetszett a poszt, ezeket is ajánljuk: 

Két sorozatgyilkos története, Halottak hadserege - zombis film, Hiroshima és Nagaszaki, Családi ház vagy lakás, Három gyakori tévedés történelmi tudásunkban, Észbontók - igaz vagy nem?, 10 gyakori szülőtípus,  panelmedve_alsosor.jpg

 2021.08.28.09.21:22

Hirosima és Nagaszaki értelmetlensége

Augusztus 6 és 9 a második világháború végén Japánra ledobott atombombák napja, amikor az Egyesült Államok egy teljesen új és minden korábbi fegyvernél pusztítóbb eszközzel sújtott le ellenfelére, a felkelő nap országára. Nem történelemtanárként mondom (noha az volnék), hogy az emberiség krónikájában választóvonalat jelentett ez a két nap (1945 augusztus 6 és 9.) mert elhozták a tömegpusztító fegyverek korát. 

hirosima1.jpg

forrás: history.karpat.in.ua

Ma sem tudjuk pontosan, hogy hányan haltak meg a detonációk napjain és az azt követő hónapokban. A legtöbb becslés úgy véli, hogy augusztus 6-án és 9-én, amikor a 15 illetve 21 kilotonnás bombák felrobbantak (mindkét helyen több száz méterrel a talajfelszín felett) legalább 100 -150 ezer ember lelte halálát a két városban együttesen. Majd a katasztrófa utáni hónapokban újabb 100 ezerrel nőtt az áldozatok száma. (Később pedig sok-sok éven át mindig újabb és újabb halálesetek kötődtek a tragédiához, az akkoriban kialakult nukleáris szennyezések okozta betegségek következtében.)

Az atombombák kapcsán mindig felmerül a kérdés: valóban szükséges volt ledobásuk? Valóban elengedhetetlen volt ez az iszonyatos pusztítás az amerikaiak győzelméhez? Vagy 1945 augusztusában már úgyis győzött Amerika, csupán legújabb tömegpusztító fegyverét akarta még élesben is kipróbálni, amíg még tart a háború? Nos az igazság az, hogy mindkét megközelítés igaz.

A Manhattan-project - mely Robert Oppenheimer vezetésével már 1942-től egy atomfegyver kifejlesztését célozta (sőt igazából már 1939-től tervezési fázisban volt) - néhány év után végső szakaszához érkezett és mind a plutónium mind az urán felhasználásával lehetővé tette az első kísérleti atomrobbantást. Erre végül 1945 július 16-án került sor Új-Mexikóban. Kellett azonban egy igazi teszt is, mely a felszín felett mutathatta volna meg a detonáció valódi erejét.

hirosima2.jpgRobert Oppenheimer forrás:  wwiimanhattanproject.weebly.com

Ami a másik szempontot, a háborús győzelem kivívását illeti: az USA mindenképp el akarta kerülni, hogy elhúzódó harc alakuljon ki Japán törzsterületén, mely a rengeteg hegy és a sűrű lakosság, illetve a számukra egyáltalán nem kedvező domborzati viszonyok miatt véres fiaskó lett volna Amerikának. 1945 nyarán a háború legpusztítóbb csatája, az okinavai partraszállás után (melyben 12 ezer amerikai esett el) az amerikaiak nem tudhatták, hogy Japán mire készül: egy végsőkig elhúzódó, városról - városra folyó hónapokig (talán 1-2 évig) eltartó nagy honvédő háborúra vagy pedig teljes megadásra. Washington és a katonai vezetés 1945 nyarán úgy vélték: Nippon küzdeni akar és sok százezer amerikai élet kímélhető meg, ha ledobják az atombombát a két kiszemelt városra. Úgy hitték ezzel ráébresztik Japánt a harc folytatásának értelmetlenségére és reménytelenségére. (Akinek van atombombája, az kiirthatja a másik ország városait - lakosságát, akinek nincs, az meg csak halottait számolgathatja.) Úgy tűnik Japán megértette az iszonyatos üzenetet és 3 héttel Nagaszaki után aláírta a fegyverletételt.

hirosima3.jpg

A kép forrása: pugwash.org

Kérdés azonban az, ha nincs a két atombomba, Japán ugyanúgy kapitulál e? Ami bizonyos: a japán flotta 1945 nyarán szinte már nem létezett, ugyanis 1944 októberében a Leyte-öböli csatában (a Fülöp szigeteknél) Amerika megsemmisítette főbb csapásmérő egységeiket. Ami a felkelő nap országának szárazföldi haderejét illeti: nos, az is csak nyomokban maradt meg, hiszen előbb Ivo Dzsimánál (1945 márciusában), majd Okinaván (1945 június) is óriási veszteségeket szenvedtek. Még a legóvatosabb becslések is 100 ezer japán halottról szólnak a két csatában együttesen. Ugyanakkor Japán rendelkezett még tartalékokkal, nem beszélve arról, hogy saját hazájukban az egész nép összefogott volna a betolakodó amerikaiakkal szemben. Míg 1945 nyaráig a harcok Japán közelében zajlottak, de NEM A TERÜLETÉN, addig 1945 augusztusától egy komolyabb partraszállást követően már a japán városok, falvak következtek volna. Kiszámíthatatlan végkifejletet jelentett mindez, amit az amerikai tábornokok nagyon el akartak kerülni.

hirosima4.jpg

Forrás: armchairgeneral.com

Ily módon igaz tehát a végső következtetés: mind a háborús helyzet, a Japán területén folyó, véresnek és elhúzódónak ígérkező harc elkerülése, mind pedig a kísérleti robbantások éles helyzetre tervezett próbája megkövetelték a bombák ledobását. Előbb 1945 augusztus 6-án az Enola Gay nevű B-29-es bombázó dobta le a Littel Boy névre keresztelt 15 kilotonnás atombombát, majd 1945 augusztus 9-én következett Nagaszaki, ahová a Bock's Car nevű bombázó a Fat Mant dobta 20 kilotonnás pusztítóerővel.

Hirosima és Nagaszaki pusztulása 1945 augusztusában örök példa arra, hogy mire képes a háború és mit okozhatnak a tömegpusztító fegyverek, melyekből napjainkban már nagyságrendekkel veszélyesebbek rendelkeznek a nagyhatalmak.

 panelmedve_alsosor.jpg

 2021.08.08.09.22:18

A legnagyobb szárazföldi ragadozó

A szárazföldi emlősök között legnagyobb az Afrikai elefánt (Loxodonta africana), mely átlagosan 6-7 tonnát nyom, ám az eddigi legnagyobb elérte a 10,4 tonnát is (Angolában ejtették el 1974-ben). Ezüst érmes a Szélesszájú orrszarvú, melynek hímje átlagosan 2300 kg -ot nyom, a bronzérmet pedig alighanem a Nílusi víziló kapja a maga 1500 kilójával. Igen ám, csak ezek az említett emlősök nem ragadozók (bár az emberre való veszélyességüket tekintve a Nílusi víziló felér egy ragadozóval).

A legnagyobb szárazföldi ragadozó címért a tigrisek és medvék versenyezhetnek, mely "küzdelmet" egyértelműen a medvék nyerik. (Ha az erőt is figyelembe vesszük, a 260-270 kilós hím gorillák sem elhagyagolhatóak, bár "ők" nem ragadozók.) Visszatérve a tigrisek és medvék versengésére: a legnagyobb méretű Szibériai tigris amit befogtak, 307 kg súlyú volt, viszont a valaha mért legnagyobb tömegű medve (egy jegesmedve) elérte az 1002 kg -ot is (vagyis az 1 tonnát). Felágaskodva 3,39 méter magas volt. Valójában a legnagyobb szárazföldi ragadozó címért két konkrét jószág verseng: egy 966 kilós Kodiak medve és az említett 1002 kg -os Jegesmedve. Ha az átlagos testtömeget vesszük alapul, a Jegesmedvék (Ursus maritimus) a győztesek, mert átlagos súlyuk eléri a 600 - 700 kg -ot, míg a hím Kodiak-medvék inkább "csak" 450 -550 kg -ot nyomnak átlagban.

jegesmedve.jpg

Forrás: polarbearsinternational.org/news/article-polar-bears/

Ami a medvék életmódját illeti: a jegesmedvék vándorló életet folytatnak, napi 70 km -t is megtesznek élelem után kutatva. Futásuk nagyon gyors, elérheti a 40 km/h -t is és az úszásuk is meglepően jó, akár 10km/h sebességre is képesek a vízben. A Kodiak medve kisebb gerinceseket ejt el, de inkább gyümölcsökön, gumókon, gyökereken él, vagy lazacokat ejt.

Sajnos mind a Jegesmedvék, mind a Kodiak medvék veszélyeztetettek, alig néhány ezres populációjuk él csupán természetes körülmények között, szabadon. Ugyanakkor egyelőre nem szerepelnek a kihalással fenyegetett állatok "vörös listáján".

kodiakmedve.jpg

A Kodiak medve (kép forrása: biologydictionary.net/kodiak-bear/

Zárásul érdekességként említeném meg, a világ legnagyobb állata a Kék bálna (Balaenoptera musculus), mely eléri a 173 tonnát és a 30 méteres testhosszt is.

panelmedve_alsosor.jpg

Családi ház vagy lakás?

Közel fél évszázados eddigi "fennállásom" alatt többfajta otthonom is volt: gyermekkoromat egy kertes-házban töltöttem, majd egy téglablokkos (nem panel) 4 szintes lakóépület zárószintjén éltem (a negyediken egy kétszobásban) mégpedig évekig, később megint kertes-házat vettem, végül panelben kötöttem ki, egy 10 emeletesen belül a harmadikon (egy 60 m2-es, 3 szobásban). Összevetve az egyes otthon-típusokat, 3 kategóriát tartok gyakorinak és összehasonlításra érdemesnek: a kertes-házat, a 4 szintes téglablokkos lakást és a 10 szintesek panellakását. Nézzük ezek előnyeit, hátrányait, szubjektíven, saját tapasztalatok alapján!

lakas_vagy_haz.jpg

A kép forrása: bodnaringatlan.hu/blog/csaladi-haz-vagy-lakas/2003

A panellakás előnyei: Mondhatnám az olcsóbb árat, de éppen az elmúlt 8-10 hónap áremelkedéseit nézve, sajnos nem tehetem, mert ugrásszerűen növekedtek a panel-árak. Ugyanakkor még mindig elérhetőbbek, mint más otthon-típusok. A panelek talán legnagyobb előnye a kiszámítható és alacsony rezsi (víz, gáz, villany) illetve a rendszerint városközpontokhoz közeli fekvés. Ide sorolható még a könnyebb, gyorsabb felújíthatóság és az ár-érték arányban kedvezőbb alapterület illetve szoba-szám. Hátrányok: hang-szigetelés teljes hiánya, ami azt jelenti, hogy iszonyúan áthallatszik minden a szomszédoktól. Nálam ez a legelső nagy probléma a panelekkel, második helyen pedig a személytelenség áll, az "egymás szájában élés" idegesítő "romantikája". No meg, hogy egy szöget nem lehet a falba beütni. Végül gond az is, hogy a beton ontja magából a meleget, így kánikulában forróbb, mint a pokol. Az viszont jó, hogy a tízesekben az alsóbb emeletekre (pl  a 3.-4. emeletre) is mehetünk lifttel (már, ha működik).

A 4 szintes téglablokkosok előnye a jobb hang- és hő szigetelés, illetve a kicsit családiasabb környezet (a kisebb lakás-szám miatt). Viszont a negyedikre szívás folyton lift nélkül feljárkálni és a téglablokkosok többnyire kisebb alapterületűek is, mint a nagy panellakások (bár mindkettőből van sokféle méret; én eddig az 55 m2-es téglablokkost és a 60 m2-es panelt ismertem). Végül ott a konvektor-probléma is, mely gyakran műszaki hibák forrása, mert sűrűn meghibásodnak és mindig nagy macera a nyári leállítás utáni őszi újragyújtásuk (a tűz- és robbanás veszélyességről nem beszélve). Ugyanakkor a panelek távhő szolgáltatása is elég para: mert van, hogy meggyullad és van hogy megfagy ezekben az ember.

Nézzük a családi ház előnyeit és hátrányait. Számomra a családi ház óriási előnye, hogy nem kell a szomszédok hangoskodásával törődni (bár vidéken a hétvégén reggel tapasztalható flexelési, fűnyírási láz elég idegesítő, nem beszélve a kerti-party mániás szomszédokról). Ugyancsak előny a nagyobb alapterület és a kert, mely egyszerre nyújt kertészkedési és kikapcsolódási lehetőséget is (medence, napozás, focizás a gyerekkel, pingpong asztal), plusz lehet különböző hobbiknak is hódolni, mint a bütykölés, szerelgetés. Jó, hogy lehet kutyád és saját garázsod is a telkeden illetve tarthatsz grill sütős összejöveteleket is. Hátrány viszont a magasabb fűtésszámla és egyéb rezsi-költség, illetve a tény, hogy bármi baj van az épülettel, az kizárólag a te gondod és neked kell kifizetned is (pl. leesik a vakolat, ledől a kémény, beázik a tető, szétjön az ereszcsatorna, vagy tönkremegy a kerítés). Ugyancsak a kertes ház hátránya, hogy rendszerint messzebb van a városközponttól, így kocsi nélkül nehézkesebb onnan a munkába járás vagy a boltok látogatása.

A ház inkább a kertészkedőknek, a szomszédok hangoskodásait nehezebben viselőknek, ezermestereknek és nagyobb alap-jövedelműeknek való, a lakás pedig a kisebb keresetűeknek és kényelmeseknek, akik jobban tűrik a szomszédok közelségét és nem igénylik a rózsa-locsolgatást, kutya-tartást, bütykölgetést a garázsban.

csik.jpg

Egyéb posztjaim, melyek talán érdekelhetnek: Híres sorozat-gyilkosok, 10 szülőtípus, Észbontók - valóság vajon, Három gyakori tévedés a töri tudásunkban, Miért nem megy a magyarnak a foci?, A halottak hadserege [kritika], Lukasenka és az utasszállító, Zendülés a Caine hadihajón, A jövő hibrid oktatása, Számít e kiért hagynak el,  

Köszi, hogy szavaztál!

panelmedve_alsosor.jpg

 2021.07.10.(13:27) 

Számít e hogy kiért hagynak el bennünket?

Érdekes kérdés, el lehet rajta gondolkodni: "számít e, hogy kiért hagynak el bennünket?" Persze vannak, akiknek az életében egyetlen egyszer sem vetődik fel ez a dilemma, mert szerencsések és soha nem történik meg velük az egész, vagyis: soha nem csalják meg őket és soha nem válnak el tőlük. (Ezúton is gratula nekik!) Csakhogy ott van a kevésbé szerencsések köre is, akik viszont további három csoportba sorolhatóak: elsők azok, akikkel megesik mindez ráadásul nagyon komoly szenvedések közepette, mert amikor bekövetkezik, akkor még elő a kapcsolatuk a párjukkal, vagyis még kötődnek hozzájuk és még szerelmesek beléjük. Aztán ott a második csoport (ahová magam is tartozom), akikkel olyan módon esett meg a szakítás (válás), hogy már régen kihűlt a kapcsolatuk, sőt az már inkább csak szenvedéssel  volt terhes, így nem okozott nekik nagyobb fájdalmat a különválás. (Persze azért így is megviselte őket a dolog, az esetleg már meglévő gyerekek, a megváltozott élethelyzet és az "elhagyás-élmény" miatt.) Végül a harmadik körbe azok tartoznak, akik kulturáltan, közös megegyezéssel válnak el (vagy szakítanak) és csak KÉSŐBB találnak új párt maguknak, így a szenvedés szintén minimális.

elhagyas.jpg

A kép forrása: www.stephanspeaks.com/forgive-cheated/

Ha elhagynak bennünket (itt hangsúlyoznám nem megcsalnak, hanem tényleg elhagynak) akkor ugyanúgy egy bizonyos fájdalomskálán megyünk végig - mely különböző fázisokból áll - mint egy súlyos betegség esetében (elutasítás, düh, alkudozás, depresszió, belenyugvás). Persze ebben az esetben ez többnyire módosul pontosan ebben a sorrendben: 1. düh (amikor megtudjuk az elhagyás tényét), 2. kíváncsiság (ki az a másik, aki miatt elhagynak, vagy elválnak tőlünk), 3. depresszió (miért történt ez velem), 4. belenyugvó gyűlölet (elhagyott, de gyűlölöm érte őt is meg az új párját is). Ami a legutolsó fázist illeti: az esetek felében "beletörődő semlegességgé" változik az idő múlásával, vagyis elfogadjuk az új helyzetet, továbblépünk a "ha megnyerte hadd vigye" életfilozófiával (az esetek másik felében hosszú a folyamat, vagy örökké tart).

A kérdés ezen a ponton: számít e az, hogy akire lecserélnek bennünket, az kicsoda? Számít e, hogy okosabb, sikeresebb, gazdagabb, fiatalabb vagy szebb e nálunk? Ha a saját esetemre gondolok: igen. Ha az általam ismert esetekre gondolok: igen. Valahogyan úgy vagyunk kódolva, hogy folyamatosan összehasonlítjuk magunkat másokkal. Erre kondicionál bennünket az iskola, a munkahely és az egész élet. Az iskolában érdemjegyeinket az osztálytársakéhoz mérjük, a munkahelyen a többiek fizetés-emelkedéséhez viszonyítjuk sajátunkét és az élet minden területén versengésre kényszerülünk. Mindig másokhoz mérjük magunkat, még a  reklámok és a filmek is erre ösztönöznek bennünket, hiszen mindenki a karcsú modellekre a csinos színészekre és a jóképűen sármos sztárokra akar hasonlítani. Miért épp a magánélet lenne kivétel?

Ha úgy érezzük, hogy egy nálunk fiatalabb, okosabb, sikeresebb, jobb külsejű idegen szakítja el párunkat, bizony rosszabbul esik, mint egy olyan harmadik fél esetében, akit nem tartunk különbnek. Aztán persze itt jön be az, hogy kinek mi számít? Mi van akkor például, ha jobb külsejű ugyan de egyébként sikertelenebb, vagy rosszabb külsejű nálunk, de sikeresebb az életben? Az egész akkor tud duplán ütni, ha még mindezen dilemmákon túl nekünk magunknak, meg nem jön össze (az istennek se) az új pár megtalálása. Ekkor azt érezzük, hogy ő boldog egy másikkal (aki jobb parti nálunk) én meg itt maradtam egyedül (és senkinek sem kellek). Aztán csillapíthatja belső vívódásunkat ha időről  - időre (átmenetileg vagy tartósan) párra lelünk. 

Saját tapasztalat, hogy a végleges elhagyásoknál - főleg hosszabb kapcsolatok esetében - az ellentétes szempontrendszer dominál (főleg ha a nő az, aki elhagyja a férfit). Vagyis ha például az új társat találó nő párja sport-mániás volt, akkor az új partnere egy önmagát jobban elengedő férfi lesz, ha a régi kapcsolat munkamániás volt, akkor az új szabadidő fan lesz, ha a régi konzervatív, akkor az új liberálisabb és ... ha a régi szoros kapcsolatot szeretett fenntartani (testesebb alkattal, értelmiségi munkával), akkor az új egy lazább viszonyt kedvelő, vékonyabb, gyakorlatias (pl szerelő típus) lesz. ... stb, stb.

Nyilván igazak a legősibb mondások: "az idő minden sebet begyógyít" és ha valaminek be KELL következnie, akkor az úgyis bekövetkezik (és úgy van jól). Mindenki megérdemli azt, akit magának akar és senki nem főnyeremény még akkor sem, ha az első időkben "nagyon jó embernek" tűnik a hölgy szemében. Aki ugyanis félreismerte az első kapcsolatát, az félreismeri a másodikat is és elkövet majd megint hibákat, mert a mélyen benne kódolt "érték fel nem ismerés" és felszínesség úgyis kihozzák a konfliktusokat. Csak ezúttal új köntösben.

Egy biztos: az elhagyás után (ha az tényleg végleges) elpocsékolt idő minden perc, amit arra fordítunk, hogy a másikra gondolunk. Élje életét, tegyen, amit akar és minden energiánkat a saját boldogulásunkra kell fordítanunk. Akkor is, ha az a személy, akit helyettünk választott szebb és sikeresebb nálunk és akkor is, ha rondább és sikertelenebb. (... és akkor is, ha minden értéke az, hogy a korábbi társ ellentéte.)

Köszi, hogy szavaztál!

2021.07.07.10 óráig: 403 szavazat érkezett (köszönjük), aminek 29% -a (116 voks) jelezte, hogy "egyáltalán nem számít" annak személye, akiért elhagynak bennünket. Viszont 71% szerint számít.

panelmedve_alsosor.jpg

 2021.07.04.(23:55)

Budapesti EB döntő?

Az eredeti tervek szerint az 11 európai városban folyó foci EB döntőjét (és utolsó három mérkőzését) a londoni Wembley -ben tartanák, de úgy tűnik, porszem került a gépezetbe. A 2500 VIP vendégnek ugyanis - akik mind a döntőre érkeznének különböző külföldi országokból - csak karantén UTÁN lenne lehetséges a helyszínre érkezés (a szigorú brit beutazás és járványvédelmi szabályok illetve a delta variáns megjelenése miatt). Ám július 11-ig ez nem megoldható (hisz az érintettek mind eleve csak a döntőre jönnének). Az UEFA döntéshozóiban így felmerült a budapesti helyszín lehetősége. A magyar főváros már csak azért is ideális helyszín lenne, mert jelenleg is CSAK itt zajlanak telt-házas mérkőzések, a többi stadionban fél vagy negyed telítettség engedélyezett. (A Wembley -be max 45 ezer nézőt engednek be, ott 50% az engedélyezett kihasználtság.)

eb_kep.jpg

Kép forrása: turizmus.com

Ami az UEFA esetleges döntését illeti: most vagy csak nyomást akarnak gyakorolni a britekre (a budapesti helyszín belengetésével akarják kicsikarni a beleegyezésüket), vagy tényleg komoly az ügy és akkor óriási lehetőséghez jutunk. A magyar foci problémáiról korábban már írtunk, de egy EB rendezés némileg kompenzálná gondjainkat, főleg, hogy még soha nem rendeztünk sem VB -t, sem EB -t. (A környékünkön volt már EB: 2012-ben például lengyel-ukrán rendezés volt, 2008-ban Ausztria-Svájc adott otthont az eseménynek, 1976-ban pedig Jugoszlávia tartotta.) 

Egy budapesti labdarúgó EB döntő a Puskásban telt-házzal, óriási lökést adna a hazai futballnak és nemzetközi megítélésünknek is. Persze a legjobb az lenne, ha a magyar válogatott győzni tudna vagy a szombati  francia-magyaron. vagy huszonharmadiki német - magyaron (esetleg mindkettőn [:)] ha kérhetjük az égi döntéshozókat). 

focieb_menetrend.jpg

Kép forrása: kitekinto.hu

Szurkoljunk a két most következő meccsen, mert minden biztatás elkél a kontinens legjobb csapatai ellen (ha már így hozta a balsors, hogy a halálcsoportba kerültünk).

panelmedve_alsosor.jpg 

 

 

süti beállítások módosítása