Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én már nagyon unom, hogy az Inter ellen rendre alárendelt szerepet játszunk, hébe-hóba megnyerünk egy derbit, de az összkép mindenképpen siralmas. A mostani zakó során már az eredmény is tükrözte, hogy mennyire sansztalanok vagyunk ellenük. Ha a Pioli-éra mérlegét megvonjuk és egészen 2020-ig visszanézünk, akkor az alábbi eredményeket értük el: 14 mérkőzésen 3 győzelem, 2 döntetlen, 9 vereség, a gólkülönbség: 12-29... Ebből 4 meccs még Conte munkájához köthető, így nem feltétlen csak Inzaghi-fóbiáról beszélnék Pioli esetében. Az Inter 29 góljából 10 született úgy, hogy viszonylag rendezett védelemmel találták magukat szemben, nálunk ez 5-ször történt meg a 12 lőtt gólunkból. Az Inter 13 olyan gólt rúgott, amikor kiszabadult a letámadásunkból/presszingünkből vagy lekontráztak minket. Nálunk ez 4 alkalommal történt meg. Az Internek 3 pontrúgásból elért gólja volt, míg nekünk 1. A véletlenszerű gólokban is jobbak voltak, ott 3-2 lett a javukra. Tehát a derbik során az Inter a góljainak csaknem felét a rendezetlen védelmünk ellen szerezte, de az sem jelentett garanciát hátul ha létszámfölényben voltunk a tizenhatoson belül, hiszen ilyen szituáció során is 13 gólt kaptunk. Itt jegyezném meg, hogy mi 12 gólt szereztünk összesen... (A cikk alján a meccseket részletezem) 

Itt talán érdemes lenne elővenni azt a gyakorlatot, amit Jonathan Wilson idéz Sacchitól a Futballforradalmak című könyvében:

"Gullitot és Van Bastent azzal győztem meg, hogy elmondtam nekik, öt szervezetten játszó játékos képes legyőzni tíz szervezetlent. És be is bizonyítottam nekik. Fogtam öt játékost: Giovanni Gallit állítottam a kapuba, Tassotti, Maldini, Costacurta és Baresi volt a másik négy. A tízfős csapatot pedig Gullit, Van Basten, Rijkaard, Virdis, Evani, Ancelotti, Colombo, Donadoni, Lantignotti és Mannari alkották. Tizenöt percet kaptak, hogy gólt szerezzenek az én ötösöm ellen. Egyetlen szabály volt: ha a védők megszerezték a labdát, vagy ők elveszítették, a félpályától tíz méterre, a saját térfelükről kellett újrakezdeniük. Állandóan ezt játszattam velük, de soha nem sikerült gólt szerezniük. Egyetlenegyszer sem."

Sajnos nincsenek most a fentiekhez mérhető védőink, de éppen ezért a szervezettségnek még hangsúlyosabbnak kellene lennie, aminek hiánya a pontrúgásoknál is szembetűnő. Véleményem szerint Pioli túl sokat akar: labdabirtoklást, gyors átmenetet védekezésből támadásba, céljátékos megjátszását támadásban, míg védekezésben letámadást 1v1-ben, visszatámadást és presszinget izolálva, de létszámfölényt is a boxban. Mindez pedig káoszt okoz, és ha egy kiforrottabb edzővel és játékosanyaggal találja magát szemben, akkor elbukik. Giroud-val kapcsolatban például el kellene felejteni a letámadást vagy azt, hogy létszámhátrányban harcoljon a védőkkel. De Leao sem igazán alkalmas a visszatámadásra, ahogy Calabria sem tud kontra ellen védekezni, ha esetleg kiszabadul az ellenfél a letámadásból. Ezeket a dolgokat szemlélve nem igazán mondható az, hogy Pioli fejlődőképes lenne, ugyanakkor az is igaz, hogy most jelentősen átalakult a keret és egy meccsből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. De sajnos az Inter is legalább akkora változáson ment keresztül, a játék képe pedig maradt ugyanolyan rossz, ha nem lett rosszabb... A Newcastle ellen talán már jobb arcát mutatta a csapat, de az elkövetkező pár hét jobban meg fogja mutatni, hogy mennyire járunk jó úton Piolival a rendszert illetően. A Real Sociedad mindenesetre megmutatta, hogy a 4-3-3-at az Inter ellen is lehet jól játszani, csak ugye nem statikus centerrel kell letámadni és támadást építeni. Be kell látni, hogy Giroud már nem teljes meccses center, főleg nem egy jó csapat ellen és főleg nem ebben a rendszerben. És itt azért visszaüt a nyári balfékség Thuram és Taremi kapcsán, hiszen mindkettejükkel előrébb lennénk ezen a téren. Mindenesetre a Verona ellen meglátjuk hogy muzsikál a csapat Giroud Papa nélkül.

A Pioli-éra Inter elleni mérkőzései

Inter - Milan 4-2 (félidő 0-2) 2020. február 9.

Kapott gólok:

1. Felállt védelem ellen Candreva balról hozza befelé, lövése lepattan, amit Bozovics kapásból bebombáz a kapunkba.

2. Szintén a mi bal oldalunkon passzolgatnak, majd Sanchez bemozog a védelmünk mögé , de kisodródik, a visszapasszolt labdáját Vecino rúgja be. Tizenhatoson belül: 5v3-ban vagyunk.

3. Szöglet: De Vrij fejeli be.

4. Bal oldalunkon kevergetnek a hosszabbításban, húzni akarják az időt, de végül beadják és Lukaku befejeli a hosszún Kjaer mellett.

Szerzett gólok:

1. Felállt védelem ellen felívelt labda, Zlatan fejeli le Rebicnek, aki az üres kapuba passzol.

2. Szöglet után a hosszúra csorog, ahol Zlatan befejeli.

Inter - Milan 1-2 2020.10.17.

Kapott gól:

A mi bal oldalunkon próbálunk presszingelni, de kibújnak, Perisic elmegy a mi jobb oldalunkon és Lukaku érkezik. 6v5-ben vagyunk a boxban...

Szerzett gólok:

1. Kontra után Calhanoglu ugratja ki Zlatant, aki csinál egy cselt, de felrúgják. Zlatan tizi, beveri.

2. Kontra után Leao megy el a baloldalon és Zlatan érkezik.

Inter - Milan 2-1 2021.01.26. Coppa Italia

Kapott gólok:

1. Felállt védelem előtt passzolgatnak, Barella beindul, meg is kapja, visszacsel és Leao odacsúszik. 8v5-ben voltunk a fault pillanatában a boxban. Tizi. Lukaku belövi.

2. Eriksen szabadrúgásgól

Szerzett gól:

Szöglet utáni kavarodás után Zlatan lövi ki a hosszút.

Milan - Inter 0-3 2021.02.21.

Kapott gólok:

1. Labdavesztés után indítás, Lukaku a hátára veszi Romagnolit, 3v2-ben vagyunk hátul, a beadást blokkoljuk, majd az újabb beadást 2v2-ben befejeli Lautaro. A tizenhatoson belül 6v2-ben voltunk.

2. Felpasszolt labda Lukakura, akihez felzárkóznak a többiek és üres kapuig játszák ki a jobb oldalunkon. 6v5 a boxon belül.

3. Lukaku 3 ember között beviszi félpályáról…

Milan - Inter 1-1 2021.11.07. Inzaghi első derbije

Kapott gól:

Kessie összeakad Calhanogluval, tizi. A török berúgja (és mutogat).

Szerzett gól:

Tonali oldalszabadrúgását De Vrij fejeli a saját kapujába.

Inter - Milan 1-2 2022.02.05.

Kapott gól:

Szöglet: Perisicnek elzárnak és 7 méterről berúgja…

Szerzett gólok:

1. Labdaszerzés a félpályánál, gyors kontra, Brahim lövése lecsorog, Giroud érkezik a hosszún.

2. Felállt védelem ellen Calabria behúzódik, felpasszolja a labdát Giroud-nak, aki lefordul Skriniárról.

Milan - Inter 0-0 2022.03.01. Coppa Italia

Inter - Milan 3-0 2022.04.19. Coppa Italia

Kapott gólok:

1. Végigpasszolgatják a labdát a felállt védelmünk előtt, majd a beadást 6v5-ben Lautaro tisztán belövi…

2. Labdavesztés után szétszakad a pálya, a jobb oldalról Correa passzolja be a védelem mögé bemozgó Lautarónak, aki megböki Maignant.

3. Felállt védelmünk előtt passzolgatnak, Brozovic beindul mélységben, tisztán kapja, a hosszún érkezik Gosens.

Milan - Inter 3-2 2022.09.03.

Kapott gólok:

1. Letámadás az Inter az ötösről indítja a labdát. Lautaro Tomoriról, Correa Kaluluról fordul le, Brozovics beviszi.

2. Felállt védelem ellen Calabriát kijátszák egy kényszerítővel, Dzeko érkezik a röviden.

Szerzett gólok:

1. Letámadás, Tonali megszerzi, ráviszi a védelemre, lepasszolja balra Leaónak, aki bevágja a hosszúba. 

2. Leao bal oldali beadása után Giroud vágja be a labdát a kapuba.

3. Felívelt labdát Giroud készíti le mesterien Leaónak, aki három ember között beviszi.

Milan - Inter 0-3 2023.01.18. Szuperkupa

Kapott gólok:

1. Labdavesztés után nagy területeket hagyunk, csiki-csuki, Dimarco fejezi be.

2. Felállt védelem, szabadrúgás! és lapos indítás!!! után Dzeko elküldi Tonalit egy csellel, majd bevágja.

3. Ugyanez magas labdával, Lautaro lefordul Tomoriról és beveri.

Inter - Milan 1-0 2023.02.05.

Kapott gól:

Szöglet: Lautaro megelőzi Kjaert.

Milan - Inter 0-2 2023.05.10. BL

Kapott gólok:

1. Szöglet: Dzeko Calabria mellett berúgja.

2. Labdavesztés után Calabria mögé teszik be, Dimarco bepasszolja  a második hullámban érkező Mkhitaryannak.

Inter - Milan 1-0 2023.05.16. BL

Kapott gól:

3v6-ban malmoznak meg minket a jobb oldalunkon.

Inter - Milan 5-1 2023.09.16.

Kapott gólok:

1. 7v5-ben vagyunk a tizenhatoson belül, de  Mkhitaryan rúgja be.

2. Labdavesztés után indítás, Thuram vs Thiaw. Hatalmas gól.

3. Labdavesztés után jobb oldalunkon Lautaro a második hullámban érkező Mkhitaryanhoz passzol. Tizenhatoson belül: 8v5...

4. 11-es szitu: bedobás után 6v3-ban vagyunk a boxban, de Theo odarúg. A török beveri.

5. Labdavesztés után 4v3-ban lejátszák a kontrát.

Szerzett gól:

Giroud-ra felpasszolt labda, mesterien beteszi a védők mögé, Leao begyalogol a labdával a kapuba.

Az első dolog, amit le szeretnék szögezni, hogy Paolo Maldini a mindenkori kedvenc játékosom, így nehéz szubjektíven értékelni az elmúlt napok eseményeit. Nézzük azokat a dolgokat, amelyek azt mutatják, hogy Maldini és Massara távozása nem biztos, hogy akkora érvágás a Milan számára:

• Az ingyen távozók névsora: Donnarumma, Çalhanoğlu, Kessie, Romagnoli. Ha a pénzügyi szempontokat vesszük előre, akkor egyértelműen kudarc az elmenetelük, ha a szakmai oldalt nézzük, hogy mennyit veszítettünk volna velük az eredményesség szempontjából, akkor már nem ennyire egyértelmű a helyzet, de ezt lehetetlen megmondani. Mindenesetre más kluboknál ezt valahogy jobban megoldják azért...

• Az idei szezonban csak a Juventus pontlevonásának köszönhetően indulhatunk a BL-ben. Ebben Pioli is vastagon benne van, hiszen a kiscsapatok elleni pontok hiányoztak a legjobban, valamint a téli felkészülés is tragikus volt. Persze ebben benne volt a vb és a tragikus igazolások terhe is, ami már Maldiniék felelősségét is felveti.

• Besült igazolások: Úgy néz ki szegény CDK nemcsak a pályán teljesített tragikusan, valószínűleg Maldiniék távozásában is kulcsszereplő, hiszen vele a 19-re lapot húztunk a nyáron, és úgy néz ki, hogy ezzel a vezetőség ki is szállt a játékból. Az igazolások közül egyedül Thiaw vált be, a többiek nagyon nem. Az idő majd eldönti, hogy ki volt a hülye: Piloi, hogy nem tudta beépíteni őket, vagy Maldiniék, akik rossz játékosokat hoztak. Az mindenesetre már az előző nyáron is szarul nézett ki, hogy Renato Sanchezre vártunk, mint a messiásra, míg egy Enzo Fernandezt aprópénzért sem vettünk meg.

• Bármennyire is a kedvencem, az biztos, hogy Maldini nem egy könnyű ember. Volt nézeteltérése Berlusconiékkal, a kínaiakkal, Gazidisszel és amit ne felejtsünk el, magukkal a szurkolókkal is.

Persze azt is látni kell, hogy pénzügyileg behatárolt lehetőségeik voltak, de pont ezért vannak ők ott, hogy ezt megoldják. Mindenestre nehéz kívülről megmondani, hogy meddig mehettek volna el az ingyen távozók esetében vagy mennyire volt megkötve a kezük az igazolások során. Mindenesetre volt olyan időszak, amikor remekül gazdálkodtak a kevésből is. Most nézzük, hogy milyen érvek szólnak Maldiniék mellett:

• Leao, Theo, Maignan, Tonali, Bennacer, Kalulu, Tomori, Thiaw. Aprópénzért jöttek és komoly potenciállal bírnak. Mellettük még Kjaer és Giroud is nagy fogásnak bizonyult, hiszen jelentős érdemeik vannak a Scudetto elnyerésében és az idei BL-elődöntőben is.

• A játékosok jelentős része egyértelműen felnéz rájuk és jó viszonyt ápol Maldiniékkal, idehozatalukban nagy szerepe volt a klublegenda karizmájának. 

• Bár Maldininek voltak konfliktusai, ma már Gazidis, Galliani, Berlusconi és a szurkolók is mellette állnak. 

Az már most látszik, hogy ez a szezon döntő lesz a klub jövője szempontjából, így Maldiniék távozásának megítélését sem szabad elkapkodni. Most még szinte mindenkinek fáj, de ha jönnek majd az eredmények, akkor gyorsan a feledés homályába vesznek a mostani történések. Ha lesz érdemi előrelépés az új stadion ügyében és a keret összetételén is sikerül jelentősen javítani, akkor lehet ez még sikersztori. Ami bizonyos, hogy Cardinale és társai számára gyors sikerek kellenek ahhoz, hogy megnyugtassák a kedélyeket, és reméljük ezt ők is így gondolják. Legyünk pozitívak, és bízzunk abban, hogy Maldini és Massara távozása kitágítja az utódai korlátait is, hiszen ha Moncada veszi át az átigazolási feladatokat, akkor azért nagyon rosszul nem járt a csapat és Pioli. Azzal ne is foglalkozzunk, hogy mi lesz, ha nem jönnek a gyors eredmények, mert akkor a sötét fellegek gyülekezni fognak felettünk...

Melegszik a pite! Nemcsak a BL-ről, de még az EL-ről is lecsúszhatunk (lehet jobb is). Érezhetően nincs a kezdőcsapaton kívül használható játékosunk. De ez kinek a hibája? Piolié vagy a vezetőségé? Esetleg a tulajoké? Az biztos, hogy nem volt szerencsés a nyári tulajdonosváltás, mert így sokáig azt sem lehetett tudni, hogy mennyiből gazdálkodhatnak Maldiniék, és lecsúsztunk játékosokról (a legfájóbb Enzo Fernandez volt). Persze mondhatjuk, hogy miért vártunk az ingyen igazolható Renato Sanchezre, amikor ott volt Enzo viszonylag olcsón, de a vezetőségnek nem volt túl mély pénzügyi forrása az igazolásokra, így azt a 15-20 millió eurót is tartalékolni kellett, amit egy szabad játékossal átcsoportosíthattunk volna másra. Ugyanakkor olcsó húsnak híg a leve, ami Origivel kapcsolatban teljesen meg is állja a helyét. De azért mégis ott motoszkál a fejemben az, hogy Klopp azért tudta használni és egy BL-döntőben is betalált. CDK pedig nem elég, hogy szar, mellette feltettük rá az összes pénzünket is. És pont ez az, ami elgondolkodtat. Nemcsak mi akartuk a nyáron, a PL-ből is volt komolyabb ajánlata a miénknél, így nem hinném, hogy minden scout rosszul látja a képességeit. Állítólag még most is van olyan ajánlat érte, amivel nullában kijövünk a bizniszből, és ez is árulkodó jel, hogy itt bizony valami fejben ment félre.

És akkor újra előjön Pioli felelőssége. Olaszország messze földön híres abban, hogy a fiatalokat képtelenek beépíteni, és kicsit ezt érzem Stef Papánál is. Mert akit eddig felépített, annál általában kényszerhelyzetben volt: Kalulu, Saelemaekers, Diaz, Leao, Tonali mind-mind olyan játékosok, akiknél a posztjukon nincs (sokkal) jobb vagy sérülés miatt kihagyhatatlanná váltak (Kjaer sérülése). Saelemaekers esetében pedig egyre inkább az az érzésem, hogy mocorog benne valami támadásban is, amit eddig Piolinak csak ritkán sikerült kihoznia. És ott van például Bakayoko, akit annak ellenére berakott párszor, hogy nem a mi játékosunk, cserébe viszont értékelhetetlen  a teljesítménye és hiába akartunk túladni rajta, ő inkább edzeget a jó kis fizuért és nem ment sehova. Volt alternatívája is, hiszen Vranckx nagyjából hasonló karakter, és benne még perspektíva is lehet, ám a mester valamiért mégis Baka Urat favorizálta azokban a pillanatokban, amikor egy zongoracipelőt akart a pályára tenni. És ha már a középpályán járunk, akkor a legnagyobb talány Adli mellőzése. Érte is kiszórtunk 10 millió eurót, de a bizalom legkisebb szikráját sem kapta meg. Bár volt róla szó nyáron és télen is, a kölcsönadás gondolatát is elvetettük, nehogy esetleg fejlődjön a gyerek valamit máshol, amiből mi profitálhatnánk a szezon végeztével (vagy az eladásával vagy a megtartásával). Utólag Colombo elengedése is hibás döntésnek bizonyult, mert Giroud mellett csak Origi és a sérült Zlatan maradt befejező csatárnak (és a nagyon fiatal Lazetic), bár az is igaz, hogy Rebic szezonja jobban indult, mint ahogy most áll a szénája.

De mi van ha mi még csak egy hosszútávú projekt legelején járunk, amikor az eredmények túl korán jöttek felülmúlva a várakozásokat? Nézzük meg a tavalyi top 5 bajnokok átlagéletkorát, és hogy az adott bajnokságban hányadik legfiatalabb csapattal lettek bajnokok: City 27.0 (11.), Real 27.7 (7.), Bayern 26.8 (15.), PSG 27.8 (20.), Milan 25.6 (4.). Ezek szerint van igazság abban, hogy a bajnoki cím kifutott eredmény és tegyük gyorsan hozzá, hogy a BL-elődöntő is felülmúlja a várakozásokat. Ezért érthetetlen, hogy miért a BL-t priorizáljuk a bajnoksággal szemben. Pénzügyileg és szakmailag is fontosabb a jövő évi BL-részvétel, mint a BL-döntő, így a mostani rotálási rendszer hazardírozásnak tűnik. 

Ami biztos, hogy a vezetőség részéről továbbra is a fiatal, nagy potenciállal rendelkező játékosok leigazolása és fejlesztése a cél a jövőben is, így felmerül a kérdés, hogy nem lenne-e jobb mindenkinek egy olyan edzővel nekivágni, aki fejleszti is a fiatalokat, nemcsak használja. De ki az aki jobban megfelel ennek a kritériumnak mint Pioli és meg is tudjuk fizetni? Én De Zerbin kívül nem tudok ilyet, így csak akkor tudnék örülni egy edzőváltásnak, ha ő váltaná Piolit. A 13 millió eurós kivásárlási ára szerintem teljesen rendben van, mert ez még mindig kevesebb, mint egy Conte egy évi fizetése (15 millió euró). Emellett az olasz szakvezető a Sassuolo, a Sahtar és a Brighton élén is bizonyította, hogy tud bánni a feltörekvő tehetségekkel és csapattá is képes formálni őket, ráadásul látványos játékot is játszanak a csapatai. Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy volt Milan-játékos is...

De nyárig még van pár fontos meccs előttünk, így a szezon végeztével nagyobb biztonsággal meg tudjuk majd mondani, hogy mi lenne a legjobb nekünk. Amit viszont már most látni, hogy van egy "kiscsapat-fóbiánk", amiben azért szintén nagy szerepe van Piolinak. Mondhatjuk, hogy a rotálás az oka, de teljes csapattal is sokszor gondban voltunk egy mélyen védekező ellenféllel szemben. Az biztos, hogy erre a jövőben nagyobb hangsúlyt kell fektetni, mert elég egyértelmű, hogy más játék kell a Serie A-ban és más Európában. Mindezt talán alátámasztja Excapitanónk esete is, akiről tavaly és idén is kiderült, hogy a nemzetközi porondon kevés, ám olasz földön ebben a szezonban is egy "felülteljesítő" csapatot erősít. Azonban az új stratégiához biztosan kell majd pár új jellemvonásokkal rendelkező játékos is, ami Maldiniék feladata lesz. De most nézzük, hogy a Lazio ellen mire leszünk képesek: visszanyerjük az önbecsülésünket vagy végleg elbúcsúzunk a top 4-től... Addig is üzenjük Brüsszelnek, hogy oldják fel a góltalansági szankciókat, amit az ngo-s ügynökeiken (Origi, CDK, Saelemaekers) keresztül érvényesítenek rajtunk! Ebből elég!

Ez az a meccs, amelyet szakmai szempontból kár elemezni, mert ötpercenként volt egy hosszabb ápolást igénylő sérülés, de ha ki is alakult valamiféle folyamatos játék, akkor a harmadik passz már rendre pontatlan volt. Pedig most nem volt BL hétközben, frissen, és talán mondhatjuk, hogy a legjobb csapattal mehettünk neki Mourinho csapatának. Náluk azért voltak hiányzók, így nem volt annyira merész dolog a győzelemben reménykedni. Lehet mondani, hogy Orsato szarul vezette és teljesen kicsúszott a kezéből a meccs, de sajnos azt is be kell vallani, hogyha mi pontosabbak vagyunk, akkor így is meglehetett volna a meccs. Ami váratlanul ért, az Giroud pontatlan lekészítő játéka. Persze nem volt 100%-os állapotban, de az alábbi szituációkat azért ő megoldja általában.

Láttunk már gólpasszokat Giroud-tól ilyen játékhelyzetekben, de legyünk pozitívak és írjuk a sérülés rovására a rossz megoldásokat. Amit viszont nehezen tudok elfogadni, az Theo hisztizése. Rendben van, hogy Orsato nem a kedvencünk és mi sem vagyunk az ő kegyeltjei, de most soknak éreztem a színészkedést és a dumát. Főleg mert a teljesítmény rovására ment, mintha ezek a dolgok felemésztették volna Theo összes energiáját a támadások elől, pedig tudjuk, hogy az ő játéka kulcsfontosságú az eredményesség szempontjából. Kalulu sem bír kijönni a negatív spirálból. Nem mondom, hogy csak az ő hibája volt a gól (CDK felborult mint a büdösbogár, Tonali reklamált a visszafutás helyett), de volt már ilyen szituáció, amit ő megoldott. Azért a világ igazságtalansága lett volna, ha a Roma nyeri ezt a meccset, de az egy pont is csak azért jó, mert a Roma nem szakadt el tőlünk. 

A BL létfontosságú lenne a következő szezonban is, így nézzünk egy kis kalkulációt, hogy az első hatosból kinek milyen sorsolása lesz az utolsó 6 fordulóban.

2. Lazio - 61 pont

Játszanak a Sassuolóval, majd jönnek hozzánk, aztán Lecce otthon, Udinese idegenben, Cremonese otthon és végül Empoli idegenben. Leszállóágban vannak, de a sorsolásuk elég jó. Bár az is igaz, hogy ők is ki tudnak kapni bárkitől. Optimális esetben a Sassuolo megvicceli őket is, nekünk nyerni kell ellenük, de az utolsó 4 meccsükből szerintem hármat biztos hoznak. De ha a Sassuoló esetében vereséggel számoltunk, akkor itt számoljunk 10 ponttal. Tehát Lazio 71 pont a végén.

3. Juventus - 60 pont

Otthon Lecce, Atalanta idegenben (majd jön egy Sevilla az EL-ben otthon), Cremonese otthon, (Sevilla idegenben), Empoli idegenben, Milan otthon és Udine idegenben. Nagy kérdés, hogy a 15 pont levonásra kerül-e vagy egyáltalán lesz-e bármiféle levonás, így ezzel most nem kalkulálok. Nem lepődnék meg, ha maradnának az eredeti pontok és az ügy szépen lassan elsikkadna. Szóval a Leccét szerintem verik otthon, de az Atalanta legyőzi őket. A Cremonését még fáradtan is hozzák (1–0 nézhetetlen meccsel valószínűleg), de az Empolit már nem bírják behúzni a sorozatterhelés után. Számoljunk egy X-et ellenünk, valamint az utolsó fordulót lebundázzák a másik zebracsapattal. Itt is 10 pontra jön ki a matek, így 70 ponttal zárnak a végén.

4. Inter - 57 pont

Verona idegenben, Roma idegenben, (BL velünk), Sassuolo otthon, (BL velünk), Napoli idegenben, (kupadöntő a lilákkal), Atalanta otthon, Torino idegenben. Amúgy is ez a legrosszabb sorsolás, de nekik még 3 komoly meccs is közbeékelődik, ami tekintve hogy a legöregebb keret az övék, reméljük, hogy nem sok jót jelent mindez nekik. Szerintem a Veronát még hozzák lendületből, de Rómában kikapnak. A Sassuolo megveri őket fáradtan, a Napoli ellen is hoznak egy X-et, de otthon az Atalantával is csak döntetlenig jutnak. A végén a Torinót lehozzák. 8 pontot hoznak össze, így 65 ponttal zárnak.

5. Milan - 57 pont

Cremonese otthon: ezt hoznunk kell ha bármit is akarunk és a Lazio elleni hazait is. A BL után megyünk a Speziához... 1 ponttal számolok, mert az eddigiekből ez következik. A Spezia ellen amúgy is szenvedünk mindig, most meg BL után megyünk hozzájuk. A következő BL után a Samp jön. Addigra már kiesnek valószínűleg, de nekünk akkor is kemény dió lesz, de itt is nyerni kell. Megyünk a Juvéhoz, ahol X-et számoltunk a zebráknál, majd jön a Verona, akiknek jó eséllyes élet-halál harc lesz az utolsó forduló is. Reméljük bentmaradnak addigra és hozzuk azt is. 14 ponttal 71 pontunk lenne a végén.

6. Roma - 57 pont

Monza idegenben, Inter otthon, (EL Leverkusen otthon), Bologna idegenben, (Leverkusen idegenben), Salernitana otthon, Fiorentina idegenben, Spezia otthon. Szerintem Monzában nem nyernek (X), az Intert viszont megverik otthon, Bolognában és a Salernitana ellen 3-4 pontot hoznak össze, Firenzében X-elnek a kupadöntő után fáradt hazaiakkal, míg a Speziát verik otthon. 11-12 ponttal számolva 68-69 pontjuk lesz a végén.

7. Atalanta - 55 pont

Semmi más teher nincs rajtuk, csak a bajnokságra koncentrálnak és egyre jobb formában vannak. Spezia otthon, Juve otthon, Salernitana idegenben, Verona otthon, Inter idegenben, Monza otthon. Az Inter ellen X-et számoltam, valamint a Salernitana vagy a Verona ellen is vesztenek pontokat, így 4 győzelem és 2 döntetlen lesz a mérlegük ebből a 6 meccsből, ami 14 pontot, a tabellán pedig 69 pontot jelent. 

Így a sorrend ezzel a számolással ez lenne: 2-3. Milan-Lazio 71 pont, 4. Juve 70 pont, 5-6. Atalanta-Roma 69 pont, majd Inter 65 pont. Ami kulcsfontosságú számunkra az a két hatpontos meccs, ahol nem szenvedhetünk vereséget sem a Laziótól, sem a Juventustól. Persze ez csak játék a számokkal, mert ebben a bajnokságban bárki képes bárkitől kikapni, de az eddigi forma alapján én most ezt érzem. Ami bíztató lehet ránk nézve, hogy a csapat tavaly is jól bírta a nyomást a végén és hozta a meccseket, valamint a rangadókon általában jól nyomjuk, ami alól a januári katasztrofális mélypont adott kivételeket (lásd a Lazio és Inter elleni meccsünk, de a Roma ellen ott is győzelmet szalasztottunk el). Mindenesetre az ezen a héten következő meccseket hozni kell, majd a BL első meccse után lehet újra okoskodni, hogy mennyi esélyünk maradt a bajnokságban, valamint a BL-ben.

17. perc: A Theo elleni szabálytalanság után nem ad büntetőt a spori (Chiffi) és a VAR, majd Messiásnak fekszenek alá, aki lent marad a földön. A Lecce nem rúgja ki a labdát (bár mi kirúgtuk hasonló szituban pár perccel azelőtt), de bedobásra tisztázunk. Messiást még ápolják, de a labda egy ütközést követően kikerül a mi baloldalunkra Gendrey-hez, aki beadja. Előbb Krunic rúg luftot, majd Thiaw véti el a labdát, Kalulu meg lemarad az emberéről. Kapufa... Ekkor azt éreztem, hogy folytatódik a Bologna elleni meccs: rossz bírói döntések, balszerencse és kapitális hibák hátul (akkor is Kalulu maradt le a gólszerzőről). De talán pont a kapufánál fordult meg a bajnoki vesszőfutásunk.

Szóval az első gólunkig elég hasonló volt a meccs, mint az Empoli ellen: meddő mezőnyfölény, de kidolgozott helyzetből kevés helyzetet tudtunk kialakítani. A legnagyobb lehetőségünk egy suta kapuskijövetel után alakult ki, valamint egy megpattanó Tonali-lövés emelte még meg a pulzusszámot. Az mindenesetre kiderült, hogy miért Kjaer játszik a BL-ben, hiszen Kalulu mostanában nem meggyőző, de egy fiatal játékos esetében elfogadható ha van néha egy kis formahanyatlás. Thiaw hozza amit tud, de előrefele talán a dán többet tud hozzátenni. Szóval mi volt a különbség a Bologna elleni meccshez képest? Annyi, hogy a kezdőcsapat és főleg Leao többet volt a pályán. Azt már a Salernitana elleni és az Atalanta elleni meccs elemzésében is kifejtettem, hogy szerintem nem a formációváltás volt Leao gyenge formájának az oka, hiszen a háromvédős rendszerben is kialakultak olyan kedvező szituációk, melyeket Leao a tavalyi szezonban, ősszel, – és hála az égnek – mostanában is megold és góllal érnek véget. Nézzünk vissza pár jelenetet:

De nézzük a Salernitana elleni meccset, ahol még inkább szembetűnő volt a hasonlóság a mostani gólját megelőző játékhelyzet és az ott rosszul megoldott szituáció között:

És nézzük meg a mostani meccs és Leao második gólját:

Szóval tartom továbbra is, Leao formája inkább a kedv kérdése mint a formációé. Reméljük a mostani felfelé ívelő teljesítmény mögött az is megbújik, hogy meghosszabbítja a szerződését. Rebic formája viszont sehogy sem akar elindulni felfelé, sőt, talán inkább visszaesés tapasztalható az amúgy sem túl erős Empoli és Bologna-meccshez képest. A 13%-os párharcmutató még akkor is nagyon kevés, ha egyedül vagy elöl. Pedig kellene valaki, aki tehermentesíti Giroud-t, és a jelek szerint nem Rebic lesz az, Origit kár is említeni, míg Zlatan is szökőévente játszik egy félidőnél többet. Mindemellett úgy néz ki, jobbszélen is csak Diaz tud a Milanhoz méltó teljesítményt lehozni, mert sem Messias, sem Saelemaekers nem jut tovább rövidke fellángolásoknál. Szerencsére a kupából már kiestünk, így ott nem koptatjuk tovább a kezdőnket, de a bajnokságban is lesznek még húzós meccseink. Bár az is igaz, hogy mi a jó csapatok ellen tudunk jól és eredményesen játszani. A Roma ellen lesz törlesztenivalónk, hiszen óriási mákkal vittek el januárban egy pontot a San Siróból, amit reméljük most visszakapunk az égiektől.

Ami viszont örömteli, hogy végre pontrúgásból is eredményesek tudtunk lenni, ami összességében még mindig nagyon kevés, de legalább azt mutatja, hogy foglalkozik a stáb ezzel a kérdéskörrel is. Eddig ez azért nem volt nyilvánvaló, de ne legyünk telhetetlenek: a Napoli elleni két meccsen nagyot javultunk a védekező pontrúgásokban, most már jelét adtuk, hogy van elképzelés támadásban is, így az lenne sorsszerű, ha a Romát is pontrúgásból intéznénk el, különösen, hogy ők is abból találtak két gólt ellenünk az év elején.

Előjött valami a régiből. Sokat vártunk rá (16 évet), de hagyjuk a csúf közelmúltat, most ízlelgessük a BL-elődöntőt. Vannak edzők, akiknek a nagycsapatok fekszenek (hogy ne menjünk messzire, például Ancelotti), és egyre inkább az az érzésem, hogy Pioli is ilyen. Amikor kell, akkor hozzák a játékosok magukat és csapatként is jól működnek a fogaskerekek. És ez még mindig nem az a fényes Milan, amihez 20-30 éve hozzászoktunk, de van rá esély, hogy olyan legyen. Már ez is nagy szó, hiszen ezt az esélyt az utóbbi időben nem sokszor érezhettük.

Na de nézzük a tegnapi mérkőzést. Amiben kellett feljavultunk, amit meg kellett tartani, azt megtartottuk az odavágóhoz képest. Ami talán a legfontosabb volt, hogy Calabria újra semlegesítette Kvaratskheliát. 

A Capitano újra a legszebb időszakait idézte, de azért nagyon kellett időnként Kjaer és Diaz támogatása is, hogy a grúz legjobb esetben is csak kiszorított helyzetből lőhessen, de általában már a betörési kísérleteit is semlegesítették. Kjaer is kezdi visszaverekedni magát a csúcsra. Az odavágón egyszer csúnyán megszopatta Kvara-pajtás, most azonban már a meccs elején tisztázta, hogy ez nem az a meccs és a párharcokban 3–0-ra verte összeségében a grúzt.

Kjaer mellett Tomori is nagyot melózott, ő 8–2-re verte a párharcokban Osimhent, ami akkor is hatalmas teljesítmény, ha tudjuk, hogy a nigériai csatár sérülésből tért vissza. Tomorinál kicsit zavar, hogy viszonylag gyakran dob egy nagy hibát, ami általában egy tizit eredményez az ellenfélnek (Chelsea, Fiorentina, Napoli), de nem akarok szigorú lenni, ebben most a balszerencse is bőven benne volt. Reméljük az idő előrehaladtával ezek a momentumok szépen kikopnak nála, mert amúgy hihetetlen jó testi adottságai vannak: gyors, erős, technikailag sem rossz, jól lép be a játékba, jól fejel (súlypontemelkedése is átlagon felüli) és azért érti is a focit a példás mentalitása mellett. Theo most is inkább a védőmelóval foglalkozott, szinte hibátlanul (volt egy beadás, amit rosszul számolt ki), aztán amikor megiramodott, parádés akciót vittünk végig és tizi lett a vége.

 Nálam ez volt a meccs jelenete Leao szólója mellett. De térjünk vissza a védekezésre. Sikerült rendbe tenni a pontrúgásokat, ami ugye az odavágón nagyon nem ment. Enélkül most nem is beszélhetnénk továbbjutásról, úgyhogy jár a pacsi a stábnak. De nemcsak a szögleteket, az akcióból történő beadásokat is jól semlegesítettük, pedig szépen záporoztak a beívelések a kapunk elé.

A beadásokat nem tudod kivédekezni egy jó kapus nélkül. De talán azt nem is kell senkinek bizonygatni, hogy Maignan mennyire jó kapus, hiszen a szenzációs védései önmagukért beszélnek. Arról is esett már szó, hogy mennyire fontos Maignan lábbal való játéka a csapatnak, de most mindez újra felszínre tört. Az alábbi statisztika nem is szorul különösebb magyarázatra.

Amit azért mégis kiemelnék, az a hosszú (40 méternél hosszabb) labdáinak a pontossága. 81% még egy mezőnyjátékosnak is dicséretére válna, de például a lábbal híresen jó Ederson is csak 33%-ot produkált a Bayern ellen ebben a mutatóban. Illusztrációként azért ideteszem a kedvencemet, mert nem elég, hogy hatalmas (78 méter) utat tett meg a labda a levegőben, mindezt nagyon gyorsan is, így a védőknek kevés ideje maradt reagálni, így Leao nyugodtan le is vehette a labdát.

A középpálya megint nagyot ment. Bennacer, Tonali és Krunic is nagyszerűen teljesített, utóbbit mégis kiemelném, hiszen 91%-os passzpontosságot produkált, pedig egész meccsen nagy nyomás alatt játszott (előbbiek "csak" 72%-kal passzoltak).  Leao világklasszis volt most, jó lenne, ha ezt a formát minél nagyobb arányban tudná hozni. Diaz talán egy picit elmaradt az utóbbi két meccsen mutatott teljesítményétől, hiszen most nem volt gólt érő cselsorozata, de mezőnyben ő is hozzátette a magáét a sikerhez. Csakúgy mint Giroud, akinél valahogy éreztem, hogy kihagyja a tizit, főleg amikor Méhes Gábor elmondta, hogy eddigi pályafutása során csak egyszer hibázott. A kimaradt büntetőnél viszont bevillant Sheva kihagyott tizije a Bayern ellen, amely után továbbjutottunk, így egy kicsit megnyugodtam, de csak a következő kimaradt Giroud-ziccerig. De Giroud azért Giroud, hogy legyen az bármilyen könnyű vagy nehéz gól, ha nagyon kell, akkor pöttyint egyet. Ezt most megköszönheti Leaónak, de a gól most is az ő neve mellé került. A cserék közül Messias (bár a gólnál picit bealudt, de a beadások védekezése nem igazán az ő műfaja) és Saelemaekers is odatette magát, de az is pozitívum volt, hogy Origi is hozzátett egy kicsit a védekezéshez. Reméljük a veretlen mérlegünk az elődöntő után is megmarad az olasz csapatok ellen a BL-ben és akkor utazhatunk Isztambulba.

Volt szív, volt akarat, volt egység és voltak klasszis teljesítmények. Van esély rá, hogy újra legyen legendás védelmünk. Éppen ezért szép jövő áll előttünk, ha a lyukakat sikerül befoltozni, és minőségben is tudunk majd rotálni szezon közben. Nézzük meg a BL és a Serie A csapatainak átlagéletkorát, valamint a mi keretösszetételünket az életkor alapján. Jól látható, hogy a játékpercek kihasználtsága alapján a keret meghatározó magját a fiatal és a karriercsúcs időszakába nemrég belépő játékosok adják, hiszen Kalulu és Tonali az előbbi, míg Leao, Theo Hernández, Tomori és Bennacer az utóbbi kategóriát képviseli. A tapasztalt játékosok közül csupán csak Giroud és Tatarusanu lépte át az elérhető játékpercek 50%-át, de Tatarusanu is csak Maignan sérülése miatt állhatott ilyen sokszor a kapuban. Most talán Kjaer is feljön melléjük, de hogy van jövőnk, az tisztán látszik.

A meccs előtt olvastam, hogy hazai pályán még soha nem szenvedtünk vereséget BL-negyeddöntőben. Aztán úgy kezdődött a találkozó, hogy most ez is megtörténik, de szerencsére kapott gól nélkül átvészeltük a nápolyi rohamokat. Igazi látványos, parázs meccs lett az odavágó, sokféle forgatókönyv megvalósulhatott volna. Az elején benne volt akár a többgólos vereség is, aztán magunkhoz tértünk és helyzetek voltak mindkét oldalon. Ekkor egy nézőcsalogató, mindkét oldalon több gólt hozó meccs is ott volt a levegőben. Aztán Kjaer kapufájánál és a második félidőben már azon bosszankodtunk, hogy miért nem nagyobb az előny. Volt sok vitatott bírói ítélet, emiatt frusztrált és ideges játékosok voltak a pályán, és elégedetlen edzők, cserejátékosok és szurkolók a pályán kívül. Hektikus meccs volt minden szempontból, inkább az érzelmek domináltak és nem a taktika, így elemzői szempontból nehéz kiemelni jól beváló visszatérő taktikai húzásokat vagy gyakori hibákat. Egyedüli dolog, amit folyamatosan rosszul csináltunk, az a pontrúgások kivédekezése volt, így erre még visszatérek. 

Akit mindenképpen ki kell emelni, az Maignan. Az nem lehet kérdés, hogy Tatával ennek nem clean sheet lett volna a vége, ami a pontrúgásainkat elnézve nemcsak a román hálóőrnek lett volna felróható. Maignan hatalmas védéseket muatott be, szinte megbabonázta a nápolyiakat. Emellett labdakihozatalban is mindig volt egy biztonsági biztos láb hátul, ami egy Napoli ellen – és úgy általában egy BL-negyeddöntőben – nagyon nem mindegy. Emlékezzünk csak a Tottenham elleni első meccsre, amikor túl hamar kellett felrúgnunk a labdát Giroud felé, aki csak örlődött a robosztus védők között, de felidézhetjük a Chelsea elleni meccseket is, amikor nagyon esetlegessé vált a játékunk, ha a hátulról kellett építkezni.

A védelemben Calabria nagyon rendben volt, amennyire lehetett, leszedte Kvaratskheliát és még a passzai is rendben voltak nagyjából. Tomori és Kjaer is hozták magukat, utóbbinak csak egy megingása volt, amikor Kvaratskhelia csúnyán elküldte gyufáért egy cselllel, a dán védelmi miniszterünk meg kicsúszott a nézőtér első sorbába. Viszont ha a kapufája bemegy, akkor most mindenki az újjászületéséről beszélne. Theo most inkább a védőmunkájával tűnt ki, ami örömteli abból a szempontból, hogy előrefele eddig is a világ egyik legjobb balhátvédja volt, de most már védekezésben is afelé halad. Tonali, Bennacer és Krunic hozták a nápolyi formát, bár Tonalinál meg kell említeni, hogy láttunk már olyat, hogy belövi az olyan helyzetet, amit most kihagyott.

Szerencsére Bennacer odaért a kapu elé és megmentette a középpálya becsületét, amihez a második félidőben Krunic is majdnem hozzátett egy gólt (két ígéretes helyről eleresztett lövése is volt), de ő sem találta el jól a labdát egyik esetben sem. Diaz mostanra is tartogatott egy csodás, gólt érő cselsorozatot (reméljük a visszavágóra is tartogat), Giroud pedig kibrusztolt egy gólpasszt most is, de Tonali most kihagyta a lehetőséget, nem úgy mint Diaz Nápolyban. Leaónak most is voltak remek megindulásai és gólt érő megmozdulásai, de a szögletzászlóval való küzdelme (és a kihagyott ziccere) összességében azért egy jó átlagosra lövi be a teljesítményét, ugyanis egy bombaformában lévő Leao biztosan rúgott volna egy gólt. Reméljük majd a visszavágón!

Amin viszont javítanunk kell, az a pontrúgások kivédekezése. Nézzük milyen szituációkat úsztunk meg a mostani meccsen.

Első nápolyi szöglet:

A negyedik Napoli-szöglet:

Ötödik Napoli-szöglet:

 Hatodik Napoli-szöglet:

Kilencedik Napoli-szöglet:

(A szöglet abból alakult ki, hogy Theo újra későn tolta fel magát Politanóig egy kifejelt oldalszabadrúgás után, aki így be tudta adni a labdát Di Lorenzónak. Ekkor történt a káprázatos Maignan-bravúr.)

És voltak még veszélyes Napoli-pontrúgások, úgyhogy kétségtelen, hogy javulnunk kell ezen a téren. Jobban kell támadnunk a labdát a röviden, kifejelt labdák után gyorsabban kell feltolni a védelmi vonalat és előbb ki kell érni az emberekhez, valamint az ellenfelek elosztását is jobban meg kell oldanunk. A feladat adott.

Ezt a meccset beáldozta Pioli. Pihentette Leaót, Giroud-t, Diazt és abban bízott, hogy így is megverjük otthon az Empolit. De sajnos a támadójátékunk csődöt mondott. Az előbb említett úriemberek sem tudtak ebben a szezonban folyamatosan jól teljesíteni, de voltak fellángolásaik, és sokat tettek hozzá az eredményességhez. Sok mindenünk van már, de sok mindenünk hiányzik még ahhoz, hogy igazán nagycsapat legyünk újra. Kezdjük a szomorúbb résszel. Nincsenek épkézláb cseréink támadásban. Origi és Rebic használhatatlanok jelenleg. Egyre inkább érik mindkét játékos eladása. Rebic azért szerzett pár kellemes pillanatot számunkra az elmúlt négy év alatt, így érte elmorzsolunk majd egy halvány könnycseppet. Az Empoli ellen is többet mutatott, mint Origi, ő "legalább" kihagyott egy hatalmas ziccert és pár ígéretes szituációja is volt. Origiben viszont eddig semmi örömünk nem volt, és valószínűleg már sok nem is lesz. De nézzük meg, hogy csapatszinten van-e problémánk a helyzetek kialakításával és a gólszerzéssel: 

Látható, hogy nagyjából annyi gólt szerzünk amennyit a kialakított helyzetek veszélyessége indokol (amiben harmadikak vagyunk), míg az Inter alulteljesít mindezek tükrében, a Lazio, a Juventus és az Atalanta pedig túlteljesít. Reméljük mindez a szezon végéig realizálódik kicsit, és benne leszünk az első négyben. De nézzük meg a támadók vonatkozásában is ezeket a számokat, hátha kicsit közelebb kerülünk az igazsághoz, hogy miért is szenvedünk a kiscsapatok ellen.

Az ábrán a legalább 5 mérkőzésen szereplő és legalább 1 gólt szerző támadókat mutattuk meg. Látható, hogy Giroud átlagban hozza amit tud (ami az egész Serie A-t nézve is élmezőnyt ér), míg Leao kicsit több gólt szerez, mint amit a helyzetei alapján várhatnánk tőle. Még Rebic mutatói sem rosszak (nála inkább a sérülékenysége a probléma), az utánuk jövő csapattársak viszont már a mezőny végén találhatóak mind a szerzett gólok arányában, mind a helyzetek minőségét illetően. Messias teljesítménye bennem nem gerjeszt indulatokat, hiszen az ő pályafutása így is a csoda kategória. Saelemaekers még fiatal és őt általában nem is a gólok miatt tartjuk a pályán. Akit viszont semmi másért, csakis a gólokért küld pályára Pioli, az nem más mint Origi. A BL-döntőben gólt szerző csatár egyértelműen alulteljesít minden tekintetben, így vele kapcsolatban csak abban reménykedhetünk, hogy minél több pénzért küldjük vissza Angliába a nyáron. De nézzük meg mi is pontosan a baj a játékával.

Egy másik szituáció, ahol ha jobban olvassa a játékot Origi, akkor akár jó lövőhelyzetbe is kerülhetett volna:

Ilyen jelenetekből rengeteg volt a mérkőzésen, aztán volt amikor nagy nehezen mutatott valamit Origi:

Sajnos abból a pár alkalomból – amikor Origi mutatott valamit – sem tudtunk igazán profitálni, mert vagy ő ügyetlenkedett a labdával, vagy a társak rontottak. Mindenesetre ezekből a mozgásokból kellett volna több a mérkőzésen, és akkor biztosan több veszélyes helyzetünk lett volna. Itt például ő ügyetlenkedett és a visszatámadása sem volt túl intenzív...

De nézzük meg, hogyan sikerült kialakítanunk a meccs legnagyobb helyzetét, amelyet Rebic puskázott el a kapussal szemben.

De nem akarom kizárólag Origi és Rebic nyakába varrni a góltalanságot, hiszen volt, hogy Giroud-val és Leaóval sem volt túl fantáziadús a támadójátékunk. Ilyenkor kellene az ellenfél védővonalában az egymás mellett/mögött helyezkedő játékosoknak ellentétes gyors megindulásokkal megtéveszteni az ellenfél védőit, és a megfelelő pillanatokban bejátszani a labdát a nyíló résekbe. Ebben van hova fejlődnünk, mint ahogy a pontrúgások terén is komoly hiányérzetem van. Az Empoli ellen volt 9 szögletünk és 4 jó helyről elvégzett oldalszabadrúgásunk, de a veszély legkisebb szikráját sem sikerült kicsiholnunk ezekből. Megnéztem hogy állunk a szerzett gólok eloszlásának tekintetében és a félelmeim beigazolódtak. Akcióból nincs nagy gond, hiszen a támadásépítésből és a kontrákból elért góljaink száma is elég az élbolyhoz, ám a pontrúgások terén már elég nagy a lemaradásunk az éllovasokhoz képest. Az elmaradt büntetőkről meg már kár is beszélni, hiszen most is volt egy hatalmas baki a VAR-szoba és a játékvezető kooperációjában, amikor Theo felrúgásáért nem ítéltek büntetőt az első félidőben.

Azonban ezzel nem tudunk mit kezdeni, a pontrúgásokat viszont lehetne finomítani, különösen ha megnézzük, hogy magasságban azért tudnánk kiket mozgósítani: Giroud, Tomori, Thiaw, Theo, Krunic, Kjaer, Kalulu és Tonali is jól fejelő játékosok, valamint azért vannak olyanok is, akik jól be tudják rúgni a pontrúgásokat (Theo, Tonali, Bennacer). Ezen a téren biztosan lehetne előre lépni, főleg ha a Juventus számaira nézünk, akik 12 góllal többet értek el rögzített szituációkból mint mi.

Ami viszont bizakodásra ad okot, hogy a mezőnyjátékkal most sem volt nagy gond, és látszott, hogy a cserék után volt vége is a támadásainknak. Talán egy kicsit előbb is jöhettek volna a cserék, de talán a Napoli ellen pont ez fog kelleni a jó eredményhez. A védelem most is jól nézett ki, Maignannak szinte nem is volt védenivalója. Tonaliban most is éreztem a tavalyi formát, viszont Bennacernek most nem annyira ültek a dolgai. Pobega is ment becsülettel, de valahogy az ő helyét még nem sikerült megtalálni. Saelemaekers most is adott egy gólpasszt, csak Rebic nem rúgta be, de azért látható volt, hogy a Napoli elleni meccs jót tett a lelkének, és lehet rá számítani majd a BL-meccsen is. Szóval a maggal nincs nagy baj, de nyáron bele kell majd nyúlni a keretbe, hogy frissítsük és mélyítsük a garnitúrát, mert sajnos Giroud sem lesz örökéletű, valamint a mellékelt ábra alapján Ibra felett is eljárt már az idő. Személy szerint én nagyon várom a nyarat, hogy miként sikerül Maldiniéknak formálni a csapatot, de a legfontosabb, hogy legyen meg a BL-indulás. A szerdai meccs után pedig okosabbak leszünk abban a tekintetben is, hogy milyen reményeink lehetnek még a bajnokságon kívül.

Visszatértünk a Paradicsomba! Reméljük, hogy mindez nem egy VR-utazás volt, ahol a következő hétvégén az Empoli leveszi rólunk a szemüveget és visszacsöppenünk az Udinese ellen látottakhoz. De ne legyünk pesszimisták, hiszen az idén álomfocit játszó Napolit oktattuk le idegenben.

És pont ez az, ami kérdéseket vet fel. Ők már megnyerték a bajnokságot, így ez a meccs csak nekünk volt fontos. Mindez a pályán is látszott. Ugyanakkor ilyen játékkal biztosan meglesz a BL-indulás, és ebből a szempontból ez a meccs volt a legfontosabb nekünk a háromból. Már a 2. percben jóleső érzés fogott el, amikor Leao visszasprintelt Di Lorenzóval és becsúszva blokkolta a beadását. Aztán a kirúgás után visszarepültünk a tavalyi szezonba és ott is maradtunk a meccs végéig.

10–11 másodperc alatt jutottunk el a saját kapunktól egy tiszta 13 méteres lövőhelyzetig. Aztán gyors visszatámadás és máris nálunk van a labda. WTF??? 2 hete még az Udinese oktatott minket, most meg mindenki duzzad az önbizalomtól, senkinek nincs rossz passza és minden cselünk ül. Labdaszerzésben volt talán a leglátványosabb az előrelépés: folyamatosan kommunikáltak egymással a játékosok, koncentráltan figyelték egymást és mindenki a megfelelő ütemben lépett ki az emberére és helyezett rá nyomást.

Már ennél a jelentnél is jól látható, hogy a Napoli jobb oldalát kicsit szabadon hagyjuk, így egy esetleges labdaszerzésnél Leao szabadon veheti fel a labdát és kontrázhatunk. Mesteri húzás, de kockázatos is, és biztos, hogy Spallettinek lesz erre válasza a BL-meccseken. Most ezzel a Napoli nem tudott mit kezdeni, mert jól helyeztünk nyomást rájuk és jól szigeteltük el a labdástól távol eső embereiket, szinte minden irányban le voltak zárva a passzolási és ívelési lehetőségek. De csak szinte. Az előző jelenetnél is, és a következő példáknál is látható majd, hogy lett volna azért lehetőség a jobb oldalukra forgatni. Nagyon nagy bajban akkor sem lettünk volna, mert hátul létszámfölényben voltunk és egy hosszú labda esetén tolódni is lett volna időnk. Ám ha többször is megcsinálja velünk azt a Napoli, hogy néhány rövid passz után forgat, majd még néhányszor megcsinálja ezt, akkor egyrészt fáraszt minket, másrészt 2-3 forgatás után nagyobb réseket is talál majd a védekezésünkön. A másik nagy kérdés, hogy Leao mennyire ér vissza majd ilyen esetekben. Szerencsére most türelmetlenek voltak és rosszul kezelték az új szituációt. Nézzük meg példának a kontragóljainkat.

Látni kell azért, hogy itt a Napoli védelme és középpályája is több rossz döntést hozott és későn reagált. Ilyen lehetőségekre a BL-meccseken nem hinném, hogy számíthatunk. Nézzük a harmadik gólunkat, ott még élesebben kijön, hogy nagyon kevésen múlott, hogy ők vihetik kedvező helyzetben a labdát a védelmünkre, vagy mi kontrázhatunk.

Jól látható, hogy a Napoli játékosai közül többen is igen gyenge napot fogtak ki, ami érthető motiváció szempontjából és így messzemenő következtetéseket azért nem lehet levonni, ugyanakkor örömteli, hogy kegyetlenül lefocizunk egy gyenge napot kifogó Napolit, mivel eddig lehetett akármilyen gyenge az ellenfél, nekünk is inkább a szenvedés jutott. Az egyéni teljesítményeink hatalmasat javultak. Tonali uralta a középpályát (79%-os párharcmutató, 77%-os passzpontosság és egy gólpassz) és tavalyi formáját idézte, Krunic 11 labdát olvasott le, míg Bennacer mindenhol ott volt és én a második gólunk asszisztját is neki adom Giroud-val megosztva. A védelem és Maignan parádés volt, Kjaer is a sérülése előtti időket idézte és Calabria is. Diaznak jól állt a jobbszél, mesés cseleket mutatott be az első gól előtt és szép gólpasszt adott. Reméljük sikerül megtartani, bár erre egyre kevesebb az esély a hírek szerint. Reméljük bosszúból elhozzuk Asensiót a Realból. Giroud ma inkább a mezőnymunkából vette ki a részét, de nagyon kellettek a visszafutásai, tulajdonképpen Leao helyett sokszor ő védekezett, és volt, hogy a tizenhatosunknál csúszott be. Leao pedig szintén a tavalyi és őszi önmagát idézte. Meggyőződésem, hogy nem azért, mert újra 4-2-3-1-ben léptünk pályára, hanem mert a válogatott szünet alatt egyrészt betalált és gólpasszt adott, másrészt a háttérben a hírek szerint közel van a megegyezés a hosszabbításról. Ez a két dolog biztosan jótékony hatással volt rá, de a Giroud általi tehermentesítése is jó húzás volt Pioli részéről. Más kérdés, hogy mennyire tartható ez hosszútávon Giroud szempontjából... De aki számomra a legkellemesebb meglepetés volt ezen a meccsen, az a belga gyalogkaukk, Alexis Saelemaekers volt. Ha így folytatja, akkor gyalogkakukkból cselkirály lesz, mert most zseniális dolgokat mutatott: a gólja mellett 5 sikeres csel fűződik a nevéhez, ami nagyjából 5x annyi, mint egy régebbi meccsen. Mintha Pioli varázsporral hintette volna be a srácokat, akkora volt a különbség a két héttel ezelőtti udinei meccs és a nápolyi fellépés között.

Egy dolog volt ami azért így is felbosszantott: miért erőltetjük Bakayoko szerepeltetését?! 4–0-nál igazán lehetett volna hozni az egyik fiatalt, Pobegát vagy Vranckx-t, de még a Primaverából is előbb beteszek valakit, mint Bakayokót. Remélem ez valami mesteri fondorlat része, aminek a végén Bakayoko lövi majd a győztes gólunkat a BL-döntőben. Egyéb végkimenetelek esetén visszanézve is érthetetlen lesz számomra, hogy miért egy már sokszor kirúgott középpályást hozunk be ahelyett, akire hosszútávon számítunk és lehet benne potenciál. Bakayoko meg az első labdaérintéséből ziccerbe hozta Raspadorit. Visszatérve a csapatra, bíztató volt a játék és főleg az egyéni teljesítmények javulása, mert nem elég, hogy csapatként elinduljunk, egyénileg is mindenkinek lépkednie kellene előre. Amiben bízhatunk, hogy a tavaszunk Pioli alatt hagyományosan jól sikerül. Reméljük a vasárnapi győzelem is egy hosszú és jó sorozat kezdete volt. Elhihetjük, hogy ennyire jók vagyunk? Az áprilisi meccsek eldöntik.

Először is mindenkinek gratulálok, aki nagyobb veszteségek nélkül lehozta ezt a meccset és az azt követő estét. Gondolok itt infarktusra, agyvérzésre, családi patáliára és kocsmai verekedésre. Ez a meccs még a legnyugodtabb milanistából is könnyen kihozhatta volna bármely előbb említett negatív utóhatást. Arról eddig nem volt szó, hogy egy BL-győzelemmel akarjuk kvalifikálni magunkat a következő kiírásra, de lassan ezt is ki kell mondani. Ez valami nagyon harmatos teljesítmény volt újfent.

Sajnos amikor egy Ballo-Touré kezdőként kap lehetőséget, akkor már előre lehet tudni, hogy nagy a baj. Így is lett, pedig a szenegáli csodabalbunkónk még nem is betlizett nagyokat. Helyette Tomori hozta a firenzei és a Salernitana elleni formáját, amihez csatlakozott szinte mindenki. Az átlagos teljesítményt sem sikerült túl sok embernek hoznia: Tonali, Leao és Diaz talán ide sorolható. Ha megnézzük a párharcok mutatóit, akkor ott a Milanból 6 játékos érte el az 50%-ot, míg a másik oldalon 10 ember jutott ilyen magasságokig. Viszonyításképp: a Tottenham ellen mindez 10 Milan-játékosnak sikerült. Amit még kiemelnék, hogy Londonban Saelemaekers mutatója e tekintetben 44% volt, a Salernitana ellen 43%, míg most 33%. Jó lenne megállítani a folyamatot és a következő meccsen a keretbe sem nevezni a srácot. A második kapott gólnál újra balfaszkodott kicsit, nehogy a szünetben meglegyen az ajándékba kapott x. Számomra kezd nézhetetlenné válni a pali, ahogy Rebic is. Kínomban röhögtem ahogy lepattant a már 70 perce pályán lévő Udogie-ről a beállása után 4 perccel.

Rebic mintha valami másik bolygón lézengene hónapok óta, ő folyamatosan tartja a januári formát. Hiba volt a nyáron megtartani, főleg ha valaki még pénzt is adott volna érte. Leaóval kapcsolatban az volt az érzésem, mintha egy hangyányit jobban akarna, mint a legutóbbi meccseken, aztán jött a meccs vége, amikor is a csereként beálló Ebosele leütközte és meg is futotta a bal szélen.

Több kérdést felvet, hogy mi mindig lepattanunk az ellenfélről, és mindig a másikra várunk, de az biztos, hogy akkor sem fizikailag, sem akaratban nem vagyunk a topon. Sajnos egyre több játékossal kapcsolatban azt érzem, hogy mindegy, mit oszt neki Pioli, őket ez már nem érdekli, csak a BL, ahol még nem nagyon jutott senki ilyen magasságokig. Mindezt Pioli is megemlítette nyilatkozatában, amit azért nem szoktunk meg tőle... Egy biztos: túl sok a meg nem értés a játékosok között mind védekezésben, mind támadásban. A másik, hogy ezt a meccset lejátszottuk a háromvédős felállásban úgy, hogy nem volt szárnyvédőnk. Florenzi volt ebben a keretben az egyetlen, akinek ez a poszt jól áll, természetesen ő nem került a pályára.

Védekezésben sajnos minden meccsen többszörös emberhátrányban vagyunk: ha Giroud játszik, akkor vele (de még mindig ő a legjobb opció ebből a szempontból is), most Ibrával, de Origi hatásfoka is a nullához közelít. Emellett van egy visszazárni sokszor elfelejtő Diazunk és egy nem túl motivált Leaónk, aki inkább csak előrefele szeret futni, hátrafele már nem annyira, hogy a tolódni képtelen Saelemaekers-ről már ne is beszéljünk. Szóval az első hármasunkat – mely az első védelmi vonalunk kellene, hogy legyen –,  sokszor nagyon könnyen átjátssza az ellenfél, és így marad egy olyan tengelyünk, akiknek sokszor nehéz feladat elosztani az embereket, mindemellett még sokszor van olyan szituáció is, amikor ketten támadunk ki egy emberre.

A Salernitana ellen is hasonló szituáció után kaptunk gólt, de ami még bosszantóbb, hogy azt is látni lehet, hogy egy jobb ellenfél még könnyebben kihasználja majd azokat a hibákat, amiket az Udinese vagy a Salernitana nem büntetett meg rögtön, csak a többedik odaajándékozott lehetőségeket használta ki.

Bár most a támadásépítésünket nem láttam annyira kilátástalannak mozgások terén (inkább a ki nem kényszerített rossz passzok voltak bosszantóak), mint például Firenzében, azért azon is van mit csiszolni bőven. Hiába adjuk be például a labdákat, ha ott nincs meg sem a számbeli, sem a minőségbeli, sem a magasságbeli fölény. Amióta átálltunk a háromvédős rendszerre 7 gólt szereztünk, ebből 2 gól volt amelyben nem vállalt szerepet Giroud vagy Theo, és a maradék két gólt Messias szerezte, így a tegnapi vérszegény támadójáték nem volt nagy meglepetés.

- Torino 1–0  Gólszerző: Giroud (gólpassz: Theo)

- Tottenham 1–0 Gólszerző: Diaz (Theo kipattanójára érkezve)

- Monza 1–0 Gólszerző: Messias (lecsorgót beverte)

- Atalanta 2–0 Gólszerző: Musso öngól (Theo kapufája pattant be róla, amit Giroud készített le) és Messias (gólpassz: Leao)

- Fiorentina 2–1 Gólszerző: Theo (gólpassz: Saelemaekers)

- Salernitana 1–1 Gólszerző: Giroud (gólpassz: Bennacer)

Jól látható tehát, hogy a nyerő típusú embereink: Theo, Giroud és Messiást is ide kell sorolni most. A többiek közül Leao, Bennacer és Tonali is ilyen jobb napjaikon, de ezek a napok most nagyon távolinak tűnnek. A válogatott szünet jókor jön nekünk, de aztán a Napolihoz látogatunk, így gyorsan össze kell kapni magunkat, ami csak úgy fog menni, ha Pioli tisztázza mit akarunk játszani saját maga és a játékosok számára is.