Mit gondolhat magáról egy gondozott gyermek?

Szerintem jól bevált módszer az, ha beleképzeled magad egy-egy helyzetbe, és így próbálod kitalálni, átérezni ki mit érezhet, gondolhat.

Minél kisebb egy gyermek mikor elszakad vér szerinti családjától (bármilyen indokkal is), annál kevésbé sérült mikor hozzád kerül (feltéve persze, ha nem tölt előtte hosszabb időt gyermekotthonban, vagy csecsemőotthonban). A sérelmek, a stressz, a sérülések hónapok, évek alatt rakódnak, halmozódnak mindenkiben, rétegenként. Ezeket feloldani, ugyanúgy csak rétegenként lehet. Minél több réteg halmozódik rád, annál több időt és energiát igényel azok feloldása. 

Idősebb korban, már pár éves kortól mély nyomokat hagynak bennük a történtek. Elválasztják őket attól a közegtől, ami számukra eddig egy biztos pontot jelentett, ezen felül pedig sokaknak szembesülnie kell azzal, hogy szüleik egész egyszerűen NEM AKARJÁK ŐKET!

Te mit éreznél? Mit érzel mikor szakítanak veled, mert már nem akarnak téged? Iszonyatos fájdalmat, megalázottságot, meg nem értést, igazságtalanságot. Keresed az okát,hogy MIÉRT! Ezeknek a gyerekeknek azzal kell szembenézniük, hogy sok esetben a saját szüleik nem akarják őket. Párt bármikor találhatsz másikat, túl tudsz lépni rajta, új életet tudsz kezdeni még akkor is ha örök sebet hagynak rajtad az átéltek....na de új anyát? Új szerető családot? Sokkal nehezebb, elfogadni pedig szinte lehetetlen.

Az önbizalomhiány

Az a gyerek, akinek van önbizalma, birtokában van az egyik legnagyobb ajándéknak, amit a szüleitől vagy nevelőitől kaphatott. Ennek kialakulásában a szülőknek és nevelőknek kiemelt szerepük van, már egészen a születésüktől fogva. 

Ha valakinek van önbizalma, az nem azt jelenti, hogy mindenben tökéletes. Azt jelenti, hogy tisztában van önmagával, a képességeivel, ismeri a határait, ösztönzéssel pedig igyekszik kitolni azokat. Tudja. hogy fontos, hogy értékes, és számít a véleménye.

A gondozott gyermekek szinte 100%-ban önbizalomhiányos gyermekek. Teljesen érthető, hogy onnantól, hogy bekerülnek egy rendszerbe ahol teljes a bizonytalanság, azonnal kialakul bennük, de valószínűleg előtte sem olyan közegben nevelkedtek, hogy reális legyen az önismeretük, önképük. Egy gyermek önképét a számára legfontosabb személyek határozzák meg, hogy milyennek látják őt (ide tartoznak a szülők, a nevelők, a rokonság, a testvérek, az óvónők). Az is meghatározó, hogy milyen a kapcsolata a gyermeknek a számára meghatározó emberekkel. Éppen ezért szinte evidens, hogy egy gondozott gyermek eleve egy olyan hátránnyal indul, ami gátolja az ő önbizalmának kialakulását. 

Egy kis segítség az önbizalom kiépítéséhez

4 alapvető eleme van az egészséges önbizalom kialakításának

1. Önismeret

Az önismeret nem csak azon múlik, hogyan alakul egy gyermek sorsa, hanem attól is függ, mennyire sikerült őt erre megtanítani.  Miben jó, miben nem, mivel érdemes próbálkoznia, mivel nem. Minden gyermek más és más, más készségekkel, képességekkel, más egyéniséggel, amit minden esetben tiszteletben kell tartanunk. 

Sokan önkéntelenül is elkövetik azt a hibát, hogy a nevelt gyermeket ugyanolyan foglalkozásokra, sportokra íratják be mint a saját gyermekeket, pedig nem biztos, hogy az nekik a megfelelő.  Nem szabad ugyanolyan elvárásokat támasztanunk mindegyik gyerekkel szemben, legyen szó akár két testvérről, vagy saját és nevelt gyermekről. 

Ne sajnáljuk az időt a beszélgetésre. El fogja tudni mondani már egészen kis korában is, mi az ami érdekli, amit szeret és mi az amit nem. Nem abban kell erősítenünk és biztatnunk amit mi gondolunk jónak, hanem abban amiben ő is szeretne jó lenni. Nem mellesleg, ha meg tudja fogalmazni miket is szeret/ne, az önismerete is fejlődni fog.

2. Bizalom és biztonság 

Minden gyermek számára az egyik legfontosabb tényező az állandóság, a kiszámíthatóság, ez ad számára biztonságot. Már egészen újszülött kortól fontos, látszik ez abból is, hogy mekkora különbség van egy olyan csecsemő között, akinek van napirendje, megszokott napi rutinja, és egy olyan baba között akinek nincs. Sokkal kiegyensúlyozottabbak azok a babák, gyerekek akik megkapják ezt a biztonságot.

Vonatkozik ez a nevelésre is. Ami következetes kell, hogy legyen, szabályokkal, határokkal.

Tudnia kell, hogy bízhat bennünk, számíthat ránk, szeretjük őt, fontos nekünk. Az érzelmi biztonság alapjait nem minden gondozott gyermek hordozza magában. Sok esetben ezt kiépíteni a nevelőszülő feladata. 

3. Társas kapcsolatok

A baráti és egyéb társas kapcsolatok nagyon nagy mértékben befolyásolják egy gyermek önbizalmát. Ahogy már korábbi cikkemben írtam, én éppen emiatt nem engedem, hogy a fiaim használják a közösségi oldalakat még ebben a korban. Nagyon nagy hatással van rájuk ilyenkor a környezet, mások véleménye, kritikája, 

Legtöbb esetben azok a gyermekek, akik önbizalomhiánnyal küzdenek, sokkal nehezebben illeszkednek be, segítenünk kell szocializációjukat. 

4. A sikerben való HIT

Biztassuk a gyermekeket , ösztönözzük őket arra, hogy csinálják amit szeretnek. Fontos, hogy tudják, elérhetik a kitűzött céljaikat! Értékeljük erőfeszítéseiket, akkor is, ha nem sikerül azonnal elérni a célt. Építsük azt, amit eddig vagy nem építettek benne, vagy már leromboltak. 

Miből veheted észre, hogy a gondozott (vagy akár saját) gyermeked önbizalomhiányos? Néhány példa:

- nehezen barátkozik, nehezen megy neki a beilleszkedés

- nem szeret egyedül lenni, nehezen válik el tőlünk 

- elhúzódik a társaságtól, félre vonul

- magába zárkózik, nem kapcsolódik be a társasági tevékenységekbe

- nehezen hoz döntéseket

- semmit sem szeret önállóan csinálni, mindenbe igyekszik belevonni téged

- fontos számára, hogy mit gondolnak róla mások, vagy akár te mit gondolsz róla

- szorongó

- ha nehézségbe ütközik hamar feladja, nem hiszi, hogy meg tud küzdeni vele

-ha megkérdezed milyen jó tulajdonságai vannak vagy alig, vagy egyáltalán nem tud mondani semmit

- minden változástól tart, fél mindentől ami új vagy szokatlan.

Hogyan erősíthetjük a gyermek önbizalmát?

- Tartsuk őt tiszteletben! Éreztessük, hogy számít nekünk, figyelünk rá (akkor is ha épp a 20. rajzát mutatja, hogy mit gondolsz róla)!

- Erősítsük pozitívan! Ne a hibákat és a helytelen viselkedést hangsúlyozzuk, hanem a jó tulajdonságait! Dicsérjük, dicsérjük, dicsérjük!

- Ha hibázik ne őt minősítsük! Magyarázzuk el miben hibázott, hogyan kellene legközelebb! 

- Hagyjuk, hadd próbálja ki magát új helyzetekben, bízzunk rá kisebb feladatokat!

- Bátorítsuk önálló kezdeményezéseit, gondolatait! 

-Ne legyenek irreális elvárásaink felé! Nem csak az eredmény számít! 

- Álljunk mellette, érezze, hogy bármit is csinál,mi akkor is szeretjük!

- Legyünk türelmesek! Ha ügyetlen, vagy hibázik ne büntessük, bátorítsuk!

A nevelőszülők egyik legnehezebb feladata az, hogy azoknak a sérült gyermekeknek az önbizalmát, akik hozzájuk kerülnek, megerősítsék. Kialakítsák a gyermek egészséges önképét, amely hozzásegíti ahhoz, hogy értékes felnőtté válhasson! 

Köszönöm, hogy Velünk tartotok!

https://www.facebook.com/neveloanyu/

@neveloanyu 

Pussz Nektek

NevelőAnyu