Puritán környezetben nőttem fel, de mindig nagy hatással voltak rám a szép, régi tárgyak.

Gyerekkorom meghatározó élménye Annus néni, aki alkalmanként vigyázott rám, ha a szüleimnek az óvodai időn túli elfoglaltságuk volt. A tálalószekrényében lakó parányi csészék tojáshéj vékonyságúak voltak, átderengett rajtuk a fény, és a süteményt angyalkás tányérban kaptam. Mert Annus néninél mindig volt sütemény, vagy legalább is néhány fajta házi keksz, amelyek fémdobozokban illatoztak.

3.jpg

Amikor saját háztartásom lett, sokszor megfordultam régiségkereskedésekben, olykor vettem is egy-egy apróságot, nem sejtve, hogy rajta vagyok a lejtőn… S ahogy múltak az évek, egyre szaporodtak a porcelánok.

Egy barátunk arra biztatott, hogy ne dísztárgyak legyenek, hanem funkcionálisak, használjuk őket nap mint nap. Nehéz volt a gondolkodásunkon ekkorát fordítani, de amint elkezdtünk reggelente az antik csészékből kávézni, teázni, megváltozott az életünk íze is. Ünnepies lett minden alkalom. Nem mondom, hogy sosem törött el belőle egy sem, de alig. Valahogy az ember másképp nyúl hozzá, mint a tucat-tárgyakhoz.

A Balaton-felvidéken van egy vendégház, ahol mindenki a kedve szerinti, szebbnél szebb antik porcelánból ehet, ihat. Megismerkedtem a háziakkal, és egy olyan szemlélettel, ami példa lehet a vendéglátásban: ezek a tárgyak értünk vannak, hogy szebbé tegyék a hétköznapjainkat. És lőn…

Nem lett belőlem igazi gyűjtő, de némelyik darabot jobban szerettem a többinél, ezek pedig a XIX. századból való angol és francia fajanszok, a szecesszió előttiek és a századfordulósok. 

Egyszer egy pecsét után keresgéltem a neten, és rátaláltam egy ugyanolyan darabból készült porcelán ékszerre. Egy új világot nyitott meg a számomra ez a találkozás. Azzal szembesültem, hogy sokan és sokféle módon készítenek törött porcelánból ékszert.

torottek_csorbak.jpg

Nagyon felvillanyozott, hogy így új életet kaphatnak a valaha volt kedves tárgyaink. Úgy gondoltam, magam is kipróbálom. Azóta megtanultam egy elkészítési módot, és boldogan készítem az apró kis medálokat, de szívesen alkotom meg a mások által elképzelt formákat is.

Oláh Kati