Néha a babanevelés is terhes

Írtam korábban egy bejegyzést arról, hogy le kellett mondanunk a mozizás egy részéről. (Azóta meg már gyakorlatilag teljesen, mióta bezárták a MOM-ot, és nem lehet OV-ben nézni sehol semmit, szóval ez a helyzet megoldódott örökre.)

Elöljáróban: A gyerekünk kezdettől alszik éjjel, jó evő, kedves, barátságos, boldog gyerek, el tud lenni egyedül is, szeret élni. Szerencsénk van vele. De!

Összeszedtem azokat a szokásait a gyereknek és azokat a velejáróit (nálunk!) a gyereknevelésnek, amitől naponta 5 évet öregszem. (Segítségül, kihagytam az olyan dolgokat, hogy ezentúl Anyuka a nevem, meg hogy nem vesznek fel sehova gyerekes nőt dolgozni.)

1. Állandó nyávogás. A gyerek mostanában naponta többször nyávog. Ok nélkül. Nem kommunikálni akar velünk, csak hepciáskdova ordítozik. Nem tudunk neki segíteni, bármit is csinálunk.

2. Nem hagy enni otthon. Ő evett, majd én kezdek enni. Azonnal jön oda hozzám, elveszi a tálcámat, el akarja venni a kést, lerántja az ölemből az egészet (nincs ebédlőasztalunk, hogy ott tudjak enni). Ha falatokat adok, közben is rángatja le a dolgaimat. Ez nyilván személyes érzékenység kérdése, nálam a nyugodt evés fontosabb bárminél (kivéve ugye az unikornisokat). Fiatalkoromban tartotta magát az a nézet, hogy a folytonos felugrálás, a falás a gyomorfekély okozója. Ma már tudjuk, hogy nem, de egyszerűen az agyam nem veszi be ezt az információt a gyakorlatban.

3. Nem hagy enni étteremben. Megetetjük ott az étteremben, majd még a miénkből is kér, gyakorlatilag két étkezést csinál az egyből, mennyiségre. Ez nemcsak amiatt bosszantó, hogy gyakorlatilag a fal felé fordulva eszünk és egyikünknek mindig baba-kompatibilis kaját kell kérnie (nem csípős, nem kismagvas, nem hizlaló). Hanem amiatt is kellemetlen, mert ordítozik mostanában az éttermekben (nem sír, hanem hangosan kurjongat meg nevet), ami idegenek számára - rendkívül érthető módon- egyáltalán nem aranyos.

4. Végigüvölti az összes felöltöztetést. Mindent kipróbáltunk, de semmi sem segít. Énekelünk (ez talán még ront is a helyzeten:D), foglalkoztatjuk, gyorsan vagy lassan csináljuk. Üvölt, hát üvölt. Szerencsére jól szigetelt téglaházban élünk, így legalább a szomszédok nem akarnak megölni minket.:)

5. Tépi a hajunkat. A játszóházi bölcsiben, ahova néha bemegyünk, azt tanácsolták, hogy mondjuk neki, hogy fáj, és vágjunk szomorú arcot. Ez sajnos nem válik be, a gyerek elkezd nevetni azon, hogy jaj, haha, megint grimaszolsz, nagyon vicces. Én nem sajnálom a hajamat, van belőle elég pár parókára is, de idegenek hajának tépése "kicsit" durva.

6. Leveszi Aldric szemüvegét. Ez csak amiatt érdekes, mert annak a pár tízezer forintocskának van helye máshol is, mint hogy újat kelljen csináltatni. Aldric anélkül gyakorlatilag vak, szóval sajnos mindig viselnie kell, a gyerek meg gyors és erős, mint a villám és Hulk Hogan együttvéve.

7. A kábelek. Mindig megtalálja a laptop és a telefon kábeleket. Kihúzza a laptopból, be akarja venni a szájába. Üvölt, ha elveszed tőle, akkor is, ha játékra cseréled ki. Ezekkel nem nagyon van mit tenni, éjszaka feltesszük töltőre a dolgainkat, aztán amíg bírják, bírják napközben.

8. Közösségben viszont tündököl. A játszóház bölcsis részébe néha bemegyünk és ott a gyerekekkel eljátszik (az ő korosztálya), nagyon boldog, kivirágzik. Szeret az utcán, tömegközlekedésen, éttermekben is flörtölni emberekkel, mosolyog, nevet, simogatja a karjukat. Szóval, ő ilyen Janus-arcú kis legény!:)

Valószínűleg Bertie egyszerűen ilyen! Én pl. a mai napig is rendkívül érzékeny vagyok, csak megtanultam uralni az indulataimat és a dühömet. Ma már természetesen nem vágom magam hanyatt az utcán, de szoktam problémázni olyan dolgokon, amin más nem (pl. a magyar egészségügy helyzete, környezetvédelem, férfi-női nevelési szerepek, szegénység), ahogy Aldric is. Talán ebben ránk hasonlít.:)

UPDATE: Gyerekünknek kijött a harmadik foga (az alsó bal és jobb egyes már megvan, most megkapta mellé a bal kettest is), talán ez is okozhatta a nyüszizést.

sir.jpg