Lehet, hogy tényleg fájt ez a kérdés annak a fiúnak.
A Magyarázat mindenre című film már a hazai vetítése előtt ismertté vált. Nemcsak azért, mert a Velencei Filmfesztiválon fontos díjat nyert, hanem mert híre ment, hogy közéleti kérdésfelvetései valamennyiünk helyzetére, akik ebbe az országba születtünk, rezonálnak. Ennek az előre is fölkavart hatalmas érdeklődésnek az ismeretében is komoly meglepetés volt számomra, hogy tegnap este, amikor jó ismerősökkel megnéztük a filmet a Művész Moziban, jóformán gombostűt sem lehetett leejteni a teremben, akkora teltház volt. Újabban rendszeresen járok moziba, legalább ötven filmet láttam az utóbbi pár évben, de ekkora tömegre egyetlen vetítésnél sem emlékszem.
Örülök, hogy ilyen sokan kíváncsiak erre a filmre. Ugyanis Reisz Gábor művét — a megnézés után akár jót, akár rosszat gondoljon róla az ember—valóban látni kell.
Nem árulok zsákbamacskát: engem teljesen magával ragadott ez az alkotás, és mindenkinek csak azt tudom mondani, nézze meg, szívesen elmegyek akár vele, hogy újra lássam. Ez a film a NER-ről, a korról, 2020-as évekbeli életünkről készült legélesebb látlelet, amit valaha láttam.