Magda Hellinger – Maya Lee – David Brewster: A nácik ismerték a nevem
Ára: 4999 helyett - 30% kedvezménnyel - 3500 ft
Megrendelhető: ide kattintva
1942 márciusában a huszonöt éves óvónőt, Magda Hellingert és közel ezer másik fiatal nőt az első zsidók között deportálták az auschwitzi koncentrációs táborba.
Az SS egyes kiválasztott foglyokat bízott meg a blokkok vezetésével, a mindennapi feladatok megszervezésével és lebonyolításával, a többiek felügyeletével. Magda is ilyen funkcionárius lett. Folyamatosan a saját bőrét vitte a vásárra: próbált minél több életet megmenteni – ha csak egyetlen napra is –, és közben nem kerülni az SS figyelmének középpontjába, mert ha lebukik, az a halált jelentette volna. Kulcsfontosságú kapcsolatokat épített ki a felügyelete alatt álló nőkkel, sőt Auschwitz leghírhedtebb náci főtisztjeivel is; végül belső ereje, bölcsessége és túlélési ösztöne révén képes volt felülemelkedni a táborok borzalmain és kegyetlenségén. Három évet töltött koncentrációs táborban – túlélte, és számtalan nő köszönhette neki az életét. Történetét – kiegészítve – a lánya vetette papírra.
Magda Hellinger – Maya Lee – David Brewster
A nácik ismerték a nevem
Kiadó: I.P.C.
Kiadás éve: 2024
Oldalszám: 352
Kötés: Keménytáblás
ISBN: 9789636358471
Ferenc József osztrák császár és magyar király ifjúkori naplóját első ízben veheti kézbe a magyar olvasó. Kiadásunk több forrásszöveget foglal magában. Első része a kilencéves főherceg és idősebb öccse, Ferdinánd Miksa 1839 őszén tett alsó-ausztriai utazásáról szóló beszámoló, amelyet valószínűleg szülei számára készített. Ezt követi a tulajdonképpeni napló, amely 1843. augusztus 18-án, Ferenc József tizenharmadik születésnapjával indul, amikor V. Ferdinánd császár és király ezredessé és a 3. dragonyosezred tulajdonosává nevezte ki. Az eleinte naponta, később változó intenzitással vezetett feljegyzések segítségével 1848. március 13-ig, a bécsi forradalom első eseményéig követhetjük nyomon a hamarosan egy egész birodalom irányításának feladatát megkapó főherceg életét.
„A nevem Cara Romero, és azért jöttem ebbe az országba, mert a férjem meg akart ölni.”
Angie Cruz
„Emlékezetem csupa árny, elmém zavaros.”
Irodalmi szenzáció Horthy Jenő naplóinak kiadása, valamint kiadatlan leveleinek és kötetben meg nem jelent írásainak gyűjteménye.
„Tegnap este felnéztem a holdra, és azon tűnődtem, vajon te is a holdat nézed-e. Most, amikor a lahóriakat hol erre, hol arra az oldalra sorolják, vigasztal a tudat, hogy ugyanaz a hold világítja be mindkettőnk éjjelét. Hogy mindegy neki, a Delhi vagy a Sáhálámí kapu, egy mecset vagy egy templom felett ragyog, nem olvasta a Koránt, sem a Gítát. Bizonyára lesznek még gyönyörteli napok a megosztottságon túl is, ahol nekünk is lesz helyünk. Egy hely, ahol a jázmin megmarad. Egy ég, e felett az ég felett, ahol a szél, szamír felemelkedik, hogy elérje a mennyeket, firdauszt. Egy hely, ahol egybe forrhatunk.”
Ő az írónő, az 1990-ben született Aanchal Malhotra.
A regény hátterét az 1980-as évek Törökországa, a katonai junta hatalomátvétele utáni félelemmel terhes időszak adja. A Trabzon környéki hegyi tanyák népe keserves elszántsággal igyekszik kiigazodni az események zűrzavarában. A Fekete-tengeri régió havasi fennsíkjait régmúlt időkön kesergő, fájdalmasságában is felemelő hangon öleli körbe a pásztorfurulya, az ősi kaval dallama. Alkonyatkor hallgatag, szilaj csordapásztorok néznek farkasszemet a többezer méteres hegycsúcsok mögött lebukó nappal. Ezen a vidéken az asszonyok csókja sárga havasszépe illatú, és egy kisfiú szíve most készül megszakadni az első szerelemtől. Éjszakánként farkasüvöltés veri fel a fennsík csendjét, fütyül a szél a zsindelytetőkön, mialatt botladozva fut a hóban a cigarettát kolduló falu bolondja. Az öreg Kut bá falába kísértetiesen kopog a csöndben, ahogy lassan biceg a dzsámi előtti tér felé. Az egyetlen ember a faluban, aki „látta Németországot”, így nagyobb tisztelet övezi, mint amekkora a legmagasabb gyertyánfa lombja. A cifra káromkodásokkal kivarrt, babonáktól szorongatott szegénységnek búcsút intve egy fiatal élet megindul fölfelé a meredélyen, hogy mindenki és minden ellenére kikovácsolja a saját szerencséjét. A szerző ebben az autofikciós regényében drámai képekben eleveníti fel az íróvá válása útján megtett legelső lépéseit.
1944-ben az alig tizennyolc éves Mathilde beleszeret az elzászi falujukban állomásozó francia csapat marokkói tisztjébe, Amin Belhadzsba. Mathilde, aki úgy érzi, hogy a háború megfosztotta fiatalságától, unalmas, szürke életre kárhoztatta, a romantikus regényekből megismert szenvedélyre, érzéki örömökre, kalandokra vágyik. A felszabadulás után követi férjét a francia protektorátusba, Marokkóba, amely ábrándjaiban a felhőtlen kék ég, a ragyogó napsütés, az illatos virágok és zamatos gyümölcsök földje. Ám csalódnia kell, egészen másmilyen valóság vár rá, új hazája hamarosan az elveszett illúziók országává változik számára. A fiatal pár Mekneszben telepszik le, ahol a franciák lakta Újvárost láthatatlan, ám annál leküzdhetetlenebb határ választja el az araboknak otthont adó óvárostól. Míg Amin ádáz munkával igyekszik az örökül kapott terméketlen, köves földből virágzó majorságot teremteni, addig a pénztelenségtől, kirekesztettségtől és magánytól szenvedő Mathilde egyre elkeseredettebben próbálja megtalálni a helyét ebben az etnikai, társadalmi és vallási konfliktusokkal terhelt világban, ahol voltaképpen mindenki idegen, mindenki „mások országában” él: a francia telepesek éppúgy, mint a bennszülöttek, a katonák éppúgy, mint a földművesek. És mindenekelőtt a nők, akik az évszázados hagyományok, szokások, szabályok rabjaként élik az életüket a férfiak országában. A lázadás, a robbanás elkerülhetetlennek tűnik…
José Suárez nem átlagos gyerek. Egészen pontos elképzelései vannak a jövőjéről, ám a körülményei korlátként magasodnak előtte. Nincs, aki hinne abban, hogy képes valóra váltani az álmait, mindaddig, míg el nem követ egy végzetes hibát. Szerelmes lesz abba, akitől távol kéne tartania magát.
Az 1860-as évek elején III. Napóleon francia császár különös tervvel állt elő: elhatározta, hogy a polgárháborúba süllyedt Egyesült Államok gyengeségét kihasználva francia fennhatóságú monarchiát alapít Mexikóban, és ezzel visszaállítja a dinasztikus Európa tekintélyét az Újvilágban. A köztársasági rendszert felváltó új császárság élére a fiatal osztrák főherceget, Ferenc József öccsét, Habsburg Miksát szemelte ki, aki naiv idealizmusa és saját küldetéstudata által vezérelve – és a francia diplomácia játszmái által alaposan megtévesztve – végül elfogadta a felkérést, és a baljós előjelek ellenére feleségével, Carlota belga hercegnővel az oldalán átkelt az Atlanti-óceánon, hogy Mexikó trónjára ülhessen.
Tanulmányainkból tudjuk, hogy Ferenc József császár öccse volt, és Mexikó császáraként a köztársaságiak kivégezték - amint azt Manet híres képén meg is örökítette.
akiről tudta, hogy gyengéd szálak fűzik a testvéréhez, mire Ferenc József rögvest megadta az engedélyt a bemutatóhoz - bután leleplezve ezzel egyúttal titkolt érzelmeit is.