Kedves Olvasók!

A Mindenkiszingli blog egy időre pihenőre megy.

Sok izgalmas témát dolgoztam fel, és igyekeztem mindig egyedi látásmóddal bemutatni 21. századi társas kapcsolatok formáit, valamint annak átalakulásait. Szerettem volna megkérdőjelezni azt a nézetet, hogy a szingli csak a gyermektelen, karrierista nő lehet. A szingliségnek rengeteg formája van, és a kifejezést nem kell lekorlátoznunk egy adott jelentéstartalomra. A szerelmet és a kötődést többféleképpen meg lehet élni, mert nem vágyunk mindannyian önmagunk feláldozására vagy egy klasszikus holtomiglan-holtodiglan életformára. Ma már szabadabban dönthetünk arról, hogy kivel és hogyan szeretnénk megélni az érzelmeket és a szexualitást.

A Mindenkiszingli blog története ez volt, de azt is szeretném megosztani veletek, hogy habár itt nem jelentkezem új cikkekkel, a témákból nem fogytam ki. Egy új blogon folytatom tovább az egyedülállók élethelyzeteit érintő témákat, méghozzá az egyedülálló szülők sokszínű kapcsolati vágyairól, és azoknak új irányvonalairól. Marad a szokásos szókimondó stílus, de a hangsúly a gyerekes újrakezdőket érdeklő témákon lesz.

Köszönöm, hogy eddig velem tartottatok! Várlak titeket az új blogon: egyedulalloszulok.blog.hu

Single Pink Lady

Nem igazán szoktam odafigyelni a Valentin-napra, mert szerintem vagy minden nap szeretünk valakit, vagy máskor se, és a szerelem ünneplésére a hétköznapok a legjobbak, de persze én is látom, hogy ilyenkor elkerülhetetlen a párral rendelkezők kirakatba tétele. Viszont a Bálint napot még le lehet tudni a barátság ünnepének is, sok szingli köszönti fel ilyenkor azokat az embereket, akik fontosak számára, de akikhez nem fűzi romantikus érzelem. A házasság hete azonban már végképp betesz.

Hagyományos felfogás szerint attól fogva, hogy két ember együtt él, de legkésőbb akkor, ha már össze is házasodtak, közös kasszán lesznek egészen a házasság végégig. Vagyis elvileg nem dönthetnek a saját pénzükről, mert már nincs saját pénzük, csak a párnak van vagyona, bevétele, adóssága, és így tovább.

A klasszikus elképzelés azt diktálja, hogy akit szeretünk, és akivel együtt akarunk maradni, azzal előbb-utóbb egy fedél alá kell költöznünk. Össze kell bútoroznunk, fel kell adnunk a függetlenségünket. A jóléti társadalmak megjelenése előtt nem volt általános, hogy emberek sokasága egyedül éljen: csakis a tehetősebbek engedhették meg maguknak az önálló lakást. Még a legényemberek és a kisasszonyok is valakivel éltek, vagy az eredeti családjukkal, vagy egy bérelt szobában, társbérletben, és így tovább.

Nyugaton, főleg a tengeren túl viszonylag új szokás terjed: harmincas, negyvenes éveikben járó, jól szituált szinglik már eleve úgy keresnek partnert, hogy nem szerelem, összeköltözés, házasság és közös vagyon jár a fejükben, csak egy dolog: a közös gyerek.

Az idei karácsony nálunk a Mando és Baby Yoda jegyében telt. Már a tavalyi is, de mivel most aztán tényleg be voltunk zárva (nem rohantunk nagyszülőkhöz), a Star Wars mese megoldotta az ünnepi hangulatot. A Birodalom visszavág óta nem tetszett ennyire a réges-régi messzi galaxis...

Az illusztráció alkotója: Sydney Sabbota, University of Michigan (A kép forrása: Studybreaks.com)

Megszavazták. Nem, mintha bárkit meglepett volna. Mindenesetre az az amerikai nő, Joy Wright, akinek a történetét nemrég olvastam, itthon esélytelen lenne arra, hogy gyereke legyen. A hölgy ugyanis leszbikus. A történet elején még szingli is volt. Nem akart egyetlen férfival sem ágyba bújni annak érdekében, hogy gyereke legyen, így maradt az inszemináció.

Szinte minden ismerkedésnél előkerül manapság, kinek milyen az előélete. Mikor veszítette el a szüzességét, hány komoly kapcsolata volt, miért ért véget a legutóbbi (ha egyáltalán véget ért), mit szeret az ágyban és így tovább.

Szegény, sosem ment férjhez – szoktuk hallani a mondatot. És elképzeljük azt a rettenetes magányt, ami a vénkisasszony tantinak jutott. Ilyenkor még azt is hozzáképzeljük, hogy soha nem is szerette egyetlen férfi sem, nem volt szexuális élete és biztos borzasztóan bánja, hogy nem született gyereke. Így nem lesz, aki rányissa az ajtót, aki meglátogassa a kórházban, aki felhívja, hogy megkérdezze, mi újság.

Sokan hiszik, hogy azok, akik nem vállalnak gyereket, az életük valamely pontján meg fogják bánni ezt a döntésüket. Lehet, hogy csak idős korukban, mikor nem lesz kihez szólniuk. Lehet, hogy előbb. De rengeteg ember meg van róla győződve, hogy a teljességhez elengedhetetlen, hogy gyerekünk szülessen. Főleg az a hiedelem tartja magát nagyon erősen, hogy a nők biológiai órája folyamatosan ketyeg és olyan nincs, hogy valaki TÉNYLEG ne akarjon gyereket.