Mesél a győri levéltár

Győr Megyei Jogú Város Levéltárának blogja

750 év levéltári őre

2021. november 21. 12:22 - Mesél a levéltár

Bana József, a győri levéltár igazgatója

"A győri levéltár mindent tudó igazgatója hamarosan leteszi a lantot és távozik annak az intézménynek az éléről, melynek huszonnyolc évvel ezelőtti újjászületését végigasszisztálta. Bana József felnőtteknek és fiataloknak mutatta meg, hogy a várostörténet nem csak régi, poros könyvekből áll."

Interjú a Kisalföld napilap online felületén:

https://www.kisalfold.hu/kultura/helyi-kultura/a-het-embere-bana-jozsef-hetszazotven-ev-leveltari-ore-11596931/?utm_source=facebook&utm_medium=social&utm_campaign=kisalfold&fbclid=IwAR1euFC3zxS2scPuAcTc_zc36ZP9lUetHvraw1FqEoq8sivP64XwtxGMrVE

7484855dsc1120-scaled.jpg

 

Szólj hozzá!

Akiket a benzin gőze megcsapott

2021. október 14. 10:55 - Mesél a levéltár

A Győri Automobil és Motor Club

gyamc_evkonyv_borito_1.jpg

A 19. és a 20. század fordulóján indultak a világhódító útjukra a belsőégésű motorok és az ezekkel hajtott járművek. Az első személyautót Győrben – egy FIAT-ot – a kórházigazgató, dr. Petz Lajos vásárolta, míg két esztendővel később Sándori Ferenc vaskereskedő egy német NAG büszke tulajdonosa lett.

elso_autotulajok_gyorben.jpg

Az 1920-as évek végére már jócskán megszaporodtak az ilyen típusú járművek (370 személygépkocsi, 252 motorkerékpár, valamint 146 teherautó és egyéb belsőégésű motor hajtotta jármű) a városban, ezért többen a közösség tagjai közül szükségesnek érezték egy az autósokat és motorosokat összefogó klub életre hívását.

Így 1929. szeptember 28-án került sor, amikor megalapították a Győri Automobil és Motor Clubot.

1929_megalakulas.jpg

Az alakuló ülést a Royal Szálló Gobelin termében tartották meg, amelyen összesen negyvenöt, helyi és országos szinten is elismert személy jelent meg. A mintegy tíz éves működésüknek és közösségi tevékenységüknek köszönhetően Győr bekerült az Európát átszelő Transzkontinentális Útvonaltervbe, így itt láthatták vendégül az akkori Nemzetközi Automobil Egyesületet.

Számos autós szépségversenyt, motorkerékpár-versenyt, csillagtúrát és ügyességi versenyt rendeztek meg évente, amelyek közül több országos, sőt nemzetközi hírnevet vívott ki magának. Így nem is csodálkozhatunk azon, hogy számos európai, de tengeren túli hasonló egyesületek tagjait is vendégül látták ezeken az alkalmakon. Külön hangsúlyt fektettek tagjaik képzésére, az új technikai vívmányok bemutatására. A klub azonban tíz év működés után megszűnt.

Páratlan fotóalbumukat Győr Város Levéltárára hagyták, a képekből szemezgetve betekintést nyerhetünk a korszakba és egy picit azok életébe, akiket a benzin gőze megcsapott.

Bagi Zoltán Péter

 Forrás: Takács János: Győri Automobil és Motor Club. Győr, 2012.

A képek Győr Város Levéltárából, a GYMAC fotóalbumából származnak:

 

Szólj hozzá!

Nyitott Levéltárak Győrben is!

2021. június 25. 09:22 - Mesél a levéltár

Győr-keresztek, a vaskakas legendája és a valóság, a városi kiváltságlevelek a királyi kiváltságok 750. évfordulója tiszteletére

A 2021. június 26-án, szombaton nyíló kiállítás egyik fénypontja 1594-es "török levelek", amelyek a pannonhalmi vár feladásakor keletkeztek. A török- és magyar nyelvű levél felmutatói szabad elvonulást kaptak az ostromot követően. A dokumentumok a XIX. elején kerültek a város birtokába.

A Múzeumok éjszakája programsorozat keretében Győr Város Levéltára is várja a látogatókat kiállításokkal és érdekes előadásokkal.

Címünk: Győr, Rákóczi Ferenc utca 1., a régi városháza.

Időpont: 2021. június 26. szombat, 16.00-22.00 óráig

Belépődíj: 300 Ft

Egy alkalommal 50 fő vehet részt a meghirdetett programokon.
A maszk használata, valamint a védettségi igazolvány bemutatása a bejáratnál kötelező.

toroklevel1594.jpg

Szólj hozzá!

Kincseink - sorozat 7.

2021. június 18. 08:41 - Mesél a levéltár

Kis minisorozatunkban Vajk Borbála segítségével bemutatjuk azokat a középkori okleveleket, amelyeket levéltárunk őriz, és amelyek Győr legrégebbi dokumentumai közé tartoznak.

 

1394. április 10.

László bíró és Győr királyi városrészének hatósága ítélkezik pápoci Miklós deák, Győr régebbi bírája és a néhai Bőmarkú Miklós unokaöccsei, Szakállasi Péter fiai, Lőrinc és Miklós győri káptalani városrészbeli polgárok közti, Bőmarkú Miklós győri várbeli két telke elzálogosításával kapcsolatos perben. Többszöri halasztás után a hatóság maga elé rendelte a feleket végső ítéletre. Lőrinc és Miklós három pátens oklevelet mutatott be, melyek közül Győr királyi városrész hatóságának és a győri káptalan 1389. augusztus 14-én kelt oklevelei szerint pápoci János fia László a saját és fivére, Miklós deák nevében kiegyezett Szakállasi Péter fiaival, Lőrinccel, Miklóssal és Jánossal, Bőmarkú Miklós unokaöccseivel néhai Bőmarkú Miklós minden tartozásáról és más ügyeiről oly módon, hogy Lőrinc, Miklós és János a győri várban lévő Andától vásárolt és Miklós bíró üres telke melletti fél telket Miklós deáknak és János fia Lászlónak adták, ezenfelül két részletben 50 dénár kifizetését vállalták. A győri káptalan 1389. november 20-i okleveléből kiderül, hogy Lőrinc, Miklós és János az 50 dénárt teljes egészében kifizették pápoci János fia Lászlónak, amelyről utóbbi nyugtatta őket. Ezek után Győr királyi városrész hatósága Lőrincet és Miklóst visszahelyezi jogaiba, pápoci Miklóst pedig rágalmazás bűnében elmarasztalja és vérdíja, 100 márka kifizetésére ítéli.

7.JPG

1 komment

Árulásért (?) kivégzés - 1595. június 15.

2021. június 15. 08:00 - Mesél a levéltár

FIGYELEM! Felnőtt tartalom!

Győr városa 2021-ben ünnepli a 750. évfordulóját annak, hogy V. István király (1270–1272) a győri királyi vendégtelepeseknek a székesfehérvári polgárok szabadságait adományozta. Az évfordulós eseményeknek egyik kiemelkedő rendezvénye lesz, hogy 2021. június 20-án felavatják a városháza előtt felállított Győr-keresztet. A Győr-keresztek Európa-szerte való felállítását II. Rudolf német-római császár és magyar király rendelte el annak megünneplésére, hogy a várost 1598. március 28-ról 29-re virradó éjszaka az Adolf von Schwarzenberg és Pálffy Miklós vezette keresztény had visszafoglalta a törököktől.

hardegg-alairas.jpg

A Bécs és Alsó-Ausztria védelme szempontjából stratégiai fontosságú Győrt 1594. szeptember 29-én adta fel a győri Obrist, Ferdinand Graf zu Hardegg, és megmaradt zsoldosaival kivonult az erősség falai közül. Hardegget és a kudarcban szintén felelősnek tartott Niccoló Perlint Mátyás főherceg szinte azonnal fogságba vetette, és megindult ellenük az eljárás. A hadbírósági tárgyalás eredménye nem is lehetett kétséges. A Fuggereket Bécsből 1595. június 15-én tájékoztatták arról, hogy aznap (csütörtökön) 8 órakor a Burg udvarán kihirdette a halálos ítéletet az erre kijelölt hadbíró. Az imát követően Hardegg egy hosszú, félelem nélküli és „szerény” beszédet tartott. Ám ennek a tartalmát a szöveg írója nem tudta lejegyezni, mert nem lehetett teljesen hallani azt. Ezt követően Perlin ítéletét is felolvasták, őt is bűnösnek találva a város feladásában.

Az elítélteket a bécsi városőrség és az ottani lakosság átkísérte az Am Hof térre, a jezsuita templom előtt már felállított és fekete vászonnal bevont emelvényhez. Itt Hardegg három szolgálójával, akik a per alatt is szolgálták, valamint egy evangélikus pappal, aki lelki vigaszt nyújtott a számára, felment az építményre és egy újabb beszédet tartott. Ebben kérte zsoldosainak szabadon bocsátását.

hardeggkivegzes1595.jpg

Ezt követően levette és szolgáinak átadta kabátját és gallérját. Letérdelt egy fekete bársony párnára, fekete bársony sapkáját szemére húzta és jobb kezét egy tőkére helyezte. A hóhér és segédje egyszerre sújtott le: előbbi a fejét, utóbbi jobb kézfejét vágta le könnyedén és gyorsan. A holttestet Hardegg szolgálói egy koporsóba helyezték, majd egy fekete szövettel bevont hatlovas szekérrel hamarosan elszállították.

Míg Hardegg igen hősiesen viselkedett, addig – a beszámoló szerint – Perlin egészen másként tett. Amikor ugyanis az emelvényre lépett, igen csüggedtnek tűnt és kegyelmet kért magának. Csakhamar azonban letérdelt, ám hóhér sújtásának a pillanatában annyira kifordult, hogy az első csapást elvétette és az állkapcsát találta el. Ezután a második vágást már az emelvényen fekvő testre mérte, de ekkor sem sikerült a fejet a törzsről teljesen levágnia. A saját kudarcától megrémült hóhér leugrott az emelvényről, míg a kivégzést megtekintésére összesereglett nép egy része is futni kezdett, ami miatt igen nagy tumultus keletkezett. Végül Perlin szétvagdalt testét szintén koporsóba fektették és elszállították.

Bagi Zoltán Péter

Képek:

1. Ferdinand Hardegg aláírása

2. Hardegg és Perlin kivégzése (forrás: Zeitung aus Wien den 17. Junij Anno MDXCV, Wie Graff Ferdinand von Hardeck gewesener Oberster zu Raab wegen auffgebung derselben Vestung beneben Colonel Perlin Oberster über die Welschen Kriegsleute zu Wien für der Keyserlichen Burgt in offenem besessenem Kriegs Recht zum Tod verurtheilt und darauff gerechtfertig worden ist)

1 komment

Aki százhúszat nyom fekve - Bagi Zoltán Péter portré

2021. június 10. 13:56 - Mesél a levéltár

A Győri szalon Mutasd a könyvespolcod, megmondom, ki vagy sorozatának 11. része

''A történelem nem halott dolog'' - Blogunk szülőatyja, állandó szerzője, Bagi Zoltán Péter főlevéltáros a Győri szalon vendége volt. Az alábbi interjút annak szerzőjének engedélyével közöljük.

Történészként kutat, egyetemen oktat, és a Győr Megyei Jogú Város Levéltára főlevéltárosa. Mi a szerepe ebben a Dörmögő Dömötörnek? Hogyan jöhetnek szóba a történelemtudományban más tudományok elméletei? Hogyan teremt egyensúlyt a mindennapokban a mágikus realizmus? Miért nem halott dolog a történelem? Többek között ilyen kérdések is szóba kerülnek mostani beszélgetésünkben.

bagi-zoltan-peter02.jpg

Emlékszel még az első meghatározó könyves élményeidre?

Diszlexiás és diszgráfiás voltam, kevertem a betűket, emiatt nem volt túl sok sikerélményem az olvasásban. 1984 januárjában, amikor egy nagyon súlyos betegséggel bekerültem a debreceni kórházba, szembesültem azzal, hogy nincs más időtöltés, csak a könyv. Hazakerülve a kezembe akadt a Magyar mondák a török világból és a kuruc korból (Lengyel Dénes), ami nagy élmény volt, ráadásul feledtette, hogy küzdök az olvasással, mert sok rövid történet van benne. A történelmi dolgok iránt már korábban is vonzódtam. A gyerekeknek szóló újságban, a Dörmögő Dömötörben például voltak kivágható papír magyar és török vitézek, amelyeket jancsiszöggel össze lehetett állítani, mozgott kezük-lábuk, így párbajt vívhattak. Teszem hozzá, hogy ovis koromban láttam először az Egri csillagok című filmet is, és nagyon tetszett.

 

A munkádból kifolyólag most mégis sokat olvasol, de szórakozásként jut-e időd könyvekre?

Az olvasás olyan, mint a kenyér, mindennapi szükséglet. Otthonról is ezt hoztam. Természetes, még ha elalvás előtt csak pár sort olvas is az ember, legyen az skandináv krimi vagy kortárs magyar. Egy időben nagy kedvencem volt a dél-amerikai mágikus realizmus. Marqueztől például a Száz év magány meghatározó volt számomra. Ugyanígy Bulgakov művei is. A Mester és Margarita, a Kutyaszív, az Ördögösdi – kifacsart szürreális történetek ezek, de szeretem, hogy meghökkentenek. Ugyanezért Mario Vargas Llosa is a kedvencem, a Kölykök című novelláskötete, az Édenkert a sarkon túl, a Pantaleón és a hölgyvendégek, mindegyik teljesen lebilincsel. A kortárs magyarok közül Esterházy megkerülhetetlen a családom miatt. Emellett, mivel Balmazújvárosban nőttem fel, Veres Pétert muszáj volt olvasni ugyanúgy, mint a Soós Imréről szóló regényt, Müller Péter Részeg józanokját. Az utóbbi időben Bartis Attila A nyugalom című műve tetszett a legjobban. Átható volt számomra a fájdalmas, kiábrándult melankóliája.

 

Mit szeretsz a hőseidben?

Azt, hogy ugyanolyan esendő emberek, mint én. Egyikük sem tudja megoldani a problémáját, de próbálják a legtöbbet és a legjobbat kihozni magukból. Végül persze kénytelenek kompromisszumot kötni, vagy megbékélnek a helyzettel.

 

Hogy viszonyulsz a történelmi regényekhez?

Nem nagyon kedvelem, mert közben mindig azon jár az agyam, hogy mennyi benne a valóság és mennyi a fikció. Ennek ellenére van egy-kettő, ami megtalált, például Spiró György Fogság című regénye. Nem egy könnyű és rövid olvasmány, de Uri figurája megragadt, olyan volt, amivel álmodtam éjszakánként, amibe bele tudtam helyezkedni. Az Én, Claudius és a Claudius, az isten és felesége Messalina (Robert Graves) sokszor forgott a kezemben, mert élvezettel olvasgattam a kedvenc részeket elalvás előtt. A leghosszabb nap és a Messze volt a híd Cornelius Ryantől dokumentumregények, de nagyon szerettem, utóbbit vagy 35-ször olvastam, reménykedve, hátha más lesz a vége. Ez egy különös őrület a részemről.

 

Mi jellemző a házi könyvtáradra? Van valamilyen rendszer? Milyen könyveket gyűjtesz?

Szegeden van a lakásunk, ahol kb. 1500 kötet található, a többit egy garázsban tartom, főleg szakmai anyag, fénymásolt dokumentumok, és volt egy nagy 1950-es évekig visszanyúló gyűjteményem történelmi folyóiratokból, ami a balmazújvárosi Semsey Andor Múzeumba került, hogy ne álljon használatlanul, kutatásra ajánlottam fel. A Gutenberg-galaxis totálisan beszippantott, imádok könyvesboltba járni, de már elértem a fizikális korlátaimat, nincs több helyem.

 

Szegeden végeztél történészként, tanítottál is az egyetemen. Hogyan jött a levéltárosság? Hogyan kerültél Győrbe?

Az egyetem után és a doktori iskola közben, azért, hogy megéljek, a Csongrád Megyei Levéltárban kezdtem dolgozni, csak később kerültem ide. Győrbe leginkább az vonzott, hogy egy olyan korszakkal foglalkozom, amelyben Győrnek meghatározó szerepe volt, ez egy komoly lehetőség. Bécs közelsége is fontos, hiszen járok oda kutatni.

 

A szellemi fáradtságot hogyan tudod ellensúlyozni?

Ilyenkor jólesik valami könnyedebb, valami szellemi rágógumi, mondjuk egy Attenborough-féle természetfilm. Többször láttam például A mutánsok bolygója hatrészes japán természetfilmet. Ilyenkor beugranak olyan ötletek például, hogyan tudok a történészi munkába más tudományágakból bevált dolgokat, gondolatokat, nézőpontokat becsempészni, mint például a nyelvészetből a hullámelmélet, vagy a biológiából a konvergens evolúciós elmélet. Mindig találok egyezési pontokat. Futással vagy meccsnézéssel is lazítok. Gyerekkorom óta nagy szerelem a jégkorong. Édesapámmal mindig a cseh válogatottnak szurkoltunk, akik a nagy Szovjetunióval szemben rendszerint alulmaradtak. De nem tartom magam fanatikusnak. Én a Pittsburgh Penguins-nek, a nagyobbik fiam a New York Rangers-nek szurkol.

 

Előadóként sok karriertörténetet megismerhetnek az érdeklődők általad. Hogyan választod ki, hogy ki kerüljön fókuszba? Mi fog meg egy-egy élettörténetben?

A fejlődéstörténet izgat. Ez egyrészt gyerekkoromban gyökerezik. Történelem tanár bácsimnak köszönhetően végül nem erdész lettem. Az ő nappalijukban lógott egy családi tabló, rajta egy mondat: „Találkozunk minden nap”. Ez nagyon megfogott. Rögtön megéreztem a képek mögött az emberi történeteket. Egyébként a mai napig is szeretek tablókat böngészni, a kép mögé „nézni”, sorsokat kitalálni. Érdekelnek az egyéni életutak, a személyiség fejlődése. Másrészt a mikrotörténetben is létezik egy olyan szegmens, amit személy szerint nagyon szeretek, amikor az egyén szemszögéből tekintünk végig az eseményeken, egy-egy sorsfordító eseményt. Dolgozom egy 13 karriertörténetet tartalmazó munkán, amelybe a korszakomból főleg olyan figurákat választottam, akik elsőként vagy egyedüliként indítottak karriert a családjukban a Habsburg Birodalom haderejének kötelékében. Olyanok, mint Tilly, vagy a győri hős Schwarzenberg, de ott van Giorgio Basta, akit a kelleténél negatívabban ítél meg az utókor.

 

Mit gondolsz, a történelem mennyire halott dolog? A régmúltat élővé lehet tenni, és közel lehet hozni a fiatalokhoz?

A történelem nem halott dolog, folyamatosan velünk él, befolyásolja a mindennapjainkat, a gondolatainkat, az egész társadalmunk felépítését, a hozzáállásunkat egy-egy kérdéshez, akár világméretűhöz is, persze sok esetben főleg passzív módon, inkább egy látens tudás, ami segít az értelmezéshez. 2015-ben egy barátommal elindítottuk a missiles.blog.hu oldalt, elsősorban a saját magunk szórakoztatására. Kiderült, hogy sokkal több embert érdekel, mint amire mi számítottunk. Több mint egy éve nem írtunk rá újat, ennek ellenére 330 ezer látogatója volt az oldalnak. Ezek az írások a fiatalokhoz is szólnak. Ha érdekes témákat vetünk fel, érdekesen és érthetően tálaljuk, akkor arra felfigyelnek. Eszembe jut, hogy az 1980-as években dr. Erőss Pál televízióban futó műsora, A jogi esetek is hihetetlenül népszerű tudott lenni. Talán az első és legfontosabb, hogy az ember magának tisztázza, miért fontos az, amivel foglalkozik, mi valójában a célja. A pandémia alatt indított, a könyvtár által rögzített online előadásaim a Levéltári délutánok sorozatban is nagy látogatottságnak örvendenek. Érdemes meggondolni, hogy az internet egy teljesen új léptéket hozott ebbe a tudományágba is. 2014-ben még nagy dolog volt, amikor Szegeden a doni áttörés évfordulójára online módon tudtunk vendégelőadókat bekapcsolni, de mára ez már akár mindennapos gyakorlat is lehet. Az oktatásban is hasznosíthatók ezek az anyagok.

 

Egyre népszerűbb, hogy a közösségi médiában népszerűsítik emberek a hivatásukat. Mi erről a véleményed?

Egyetértek azzal, hogy minden korosztályt azon a felületen, formanyelven kell megszólítani, amelyen leginkább kommunikál. Így például a 19-20. sz. fordulóján az újságok és a ponyva volt az, ami majdnem minden emberhez el tudott jutni, és alakította a világról kialakult képét. Tudatos döntés a részemről, hogy személy szerint nem vagyok rajta a Facebookon. Ennek ellenére mégis sokat szerepelek, hiszen a Győr Megyei Jogú Város Levéltára oldalán heti rendszerességgel többször is publikálunk. Győr 750 éves évfordulójával kapcsolatban indítottunk két sorozatot Heti Fuggerhírek Győrről és Győr története hétről hétre a levéltári forrásokban címmel. Külön öröm, hogy egy blogot is el tudtunk indítani Mesél a győri levéltár címmel, ami egy-egy alkalommal kikerül az Index blokk szekciójába, de már a főoldalon is szerepelt. Ez az eredmény azért sem elhanyagolható, hiszen ezek marginális témák, nyilván nem olyan nagy az olvasottsága.

bagi-zoltan-peter01.jpg

Szerinted mitől jó egy történész?

Woody Allen szavaival: „Akkor, ha százhúszat nyom fekve.” De komolyra fordítva a szót akkor, ha meglehetősen problémaérzékeny, nem szelektál a forrásai között, és elfogadja azt is, ha az alapkoncepciójában végül tévedett. Próbálja magát függetleníteni a saját időszakától, és attól, hogy ki mit mondott és írt addig az adott témáról. Nekem nagyon sokat segített, hogy a hivatalos iratokon túl másokat is megnéztem, visszaemlékezéseket, naplókat, levelezéseket. Ezek is megmutatják a valóság egy arcát, gyakran egy egészen más nézőpontot tárnak fel. Nem egy párhuzamos valóságot, mert az igazság mindig egy, csak az oda vezető utak különbözőek. És minél több nézőpontból vizsgálódunk, annál inkább esélyünk van arra, hogy a lehető legpontosabban rekonstruáljuk a valóságot.

 

Mi az, amire igazán büszke vagy?

Szerintem szakmailag még nem készítettem el azt a munkát, amire igazán büszke lehetnék, de valószínűleg a halálos ágyamon is ezt válaszolnám, mert én borzasztóan elégedetlen vagyok magammal. Ez nem önbizalomhiány, hanem a bennem élő kritériumrendszer diktálja. Ennek képtelen vagyok megfelelni, de újra és újra nekifutok. Persze vannak olyan munkák, melyekkel elégedett vagyok, és számos ösztöndíjat is (Köztársasági, Habsburg, Collegium Hungaricum, Bolyai stb.) nyertem, a Bolyait már másodszor, ez ritka eset, erre kifejezetten büszke vagyok. Valójában a kudarcaimat jobban viselem, mert tudom, hogy ki kell javítanom őket, és mindig tanulok belőlük. Büszke vagyok arra is, amit otthonról hozok. Sok minden nem mondható el rólam, viszont borzasztóan kitartó vagyok, akár egy sakkozó. Ez a szuperképességem. Nagyon szeretek egyedül lenni, és képes vagyok sokáig egy helyben ülni iratokat tanulmányozva, végigvinni a kitűzött feladatot. Ez persze ugyanakkor átok is, például egyszer egy héten keresztül fordítottam, kutattam, hogy végül aztán egyetlenegy lábjegyzet megszülethessen. Bennem van, hogy a dolgok végére járjak.

SzaSzi

Fotók: Vas Balázs és Pozsgai Krisztina

Szólj hozzá!

Járványok Győrben

2021. május 28. 16:13 - Mesél a levéltár

1. rész - Pestis

Több mint egy éve olyan szavak határozzák meg közbeszédet, mint a világjárvány, pandémia vagy social distancing (közösségi távolságtartás). Bár a COVID-19 pusztítása nap, mint nap megrendíti az embereket, fontos tudnunk azt is, hogy védőoltások (vakcina) híján a korábbi korokban egy-egy kór megjelenése, elharapódzása még nagyobb problémát jelentett.

Érdekes és érdemes visszatekintenünk, milyen módszerekkel próbálták megfékezni a korábbi korokban Győrben a pestist. Az első adatunk – ami sajnos kevés – arról, hogy a városban ez a kór felütötte a fejét, 1508-ból származik.

plan_von_der_vestung_raab_in_ungarn.jpg

1629-ben is pestisjárvány dühöngött a városban. Mivel a bakteriális eredetű betegség ellen nem állt rendelkezésre gyógyszer, így csak a terjedését lehetett lassítani. Ennek érdekében adott ki Hans Preiner (Breuner) győri Obrist rendeletet, hogy – az imádság mellett – a városban (viszonylagos) tisztaságot és jó levegőt teremtsen, ami az egyik alapvető teendő járványhelyzetben. A rendeltben foglaltak szerint a lúgokkal dolgozó céheknek (szíjgyártók, vargák, tímárok, szűcsök, szappanfőzők és gyertyacsinálók) el kellett hagyniuk a várost, és mesterségüket csak a védműveken kívül gyakorolhatták. Portékáikat azonban nyugodtan árulhatták a városban. A mestereken kívül a háztulajdonosokat is arra kötelezték, hogy udvaraikat és házaik elejét tisztítsák meg a felhalmozódott szeméttől és trágyától, és azt hordjanak ki a védműveken kívülre.

„Annak okaert Tysztünk és hyuatalunk vezérlésébül hadgiuk s parancholliuk, hogy mind az teöb ió renben állapodott Varosok s mind penigh ez veghaznak regh io szokása szerint kegtek mingiarast, mindenfele Mester embereknek, Ugimintt Szyartoknak, Wargaknak, Thymaroknak, Zwechieöknek, Zappanfeözeöknek, Giergtia chinaloknak, és minden egieb hasonló lughzo mestereknek, kiknek nehéz biödeös illatjukkal az leveghő eegh inkab megh uesztegeteodik ereosen megh paranchiollia, hogy myndenek az eő lugosokatt az Várasbul minden halladék nélkül tüstént ky Vigiék es az Varason kyuül giakoroliak abbely mesterségekéit, nem tilalmazuán senkiit az ittben való Varrastul és arulástul hasonlóképpen az Mester embereken kyuül egiebekis mindenek hazoknal és Uduarokon való biodeös ganeytt, azon szerint házak eleytt ky tiszttychiak es horgyak.”

A magyar és a német borbélyoknak (sebborbélyoknak) maguk közül kellett egy-egy személyt választania. Ezeknek a személyeknek házról-házra kellett járniuk és látogatniuk a betegeket. Ha úgy ítélték, hogy valakit megtámadott a ragály, azt a személyt a városon kívülre kellett vitetniük és – lehetőségekhez mérten – gyógyítaniuk. A házát pedig rögtön le kellett pecsételniük, azaz karantén alá kellett helyezni.

jarvany2.jpg„Annak feöleötte myngiárt az barbel mesterek keöziöl egy mester Valasztassek, ky az választott nemett mesterrel egiut, az betegekéit látogassa és Nézze, ha afféle deögleletes betegséghben fekszyke auagy nem, es ha mellyett affélét találnak azt mijngiart az varason kyuül bizonios helre ky vytessenek, holott fekiögiek es giogittassek, hogj egyebek tiöle ittben megh ne deögeollyenek, az hazatt penygh myngiárt be pechietelliek.”

A céhtagokon és a kiválasztott borbélyokon kívül az Obrist a lakosokat is felelőssé tette a ragály elleni védekezésben. A rendeletben kötelezték a gazdákat, hogy ha a családon belül felüti a fejét a járvány, kötelesek voltak elöljáróiknál ezt bejelenteni, illetve arról is be kellett számolniuk, kikkel találkoztak az elmúlt időszakban (kontakt-kutatás). Amennyiben a lakos nem jelenti be betegséget, úgy a szomszédja volt erre kötelezve. Ha pedig egyik sem teljesítette kötelességét, úgy szigorú büntetésre számíthattak éppen ugyan úgy, mint a borbélymesterek által elhelyezett pecsétet a karantén idejének lejárta előtt feltörők.

„Annak feöleötte aztis eros büntetésünk alatt megh hyrdettessék házonkéntt, myhelen valamelj háznál afféle deögeös Nyaualiaban leuő ember auagj giermek találtatik, az ház gazdaya ottan megh yelenchye eleotte jaroianak, es az az latogatokal megh nezese es az varashol az rendelt helyre ky Vytesse. Hol penygh az gazda el titkolna, az szomszedy effélékre uygiazuán meg yelenchiék: melliett ha sem az gazda, sem szomszédok megh nem jelentenek auagj el tytkolnak es jeouendeöben ky hyrhedyk, affélék kemény büntesünkett el nem kerölyk, hasonlóképpen azokis igen megh biöntetődnek, Valakyk hazokon való pechyetett ideő eleőtt le merik szakasztanny es hazokott feolnyttnya.”

jarvany1.jpg

A következő nagy pestisjárványra a városban 1709-ben került sor. Ekkor a lakosok közül több ezren vesztették életüket a ragály miatt. A fekete halál Győr közigazgatására is hatással volt, hiszen ez évben június 7-től december 10-ig nem ült össze a tanácsülés. Ekkor a szoros karantén miatt a városból történő be- és kiutazást is megtiltották (maradj otthon). Néhány évvel később a gyilkos kór újra felütötte a fejét a városban 1712 őszén-telén. Emiatt a Győrben fogva tartott Korponai Jánosné Géczy Juliannát ( ismertebb nevén a Lőcsei fehérasszonyt) Óvárra vitték át és ott folytatták le perét 1713 márciusában.

A pestisjárványok eltűnését követően a 19. században a Magyar Királyság és Győr lakóit újabb pusztító ragály fenyegette: a kolera. A királyi helytartótanács már 1830 decemberében összeállított egy részletes utasítást azért, hogy a cári Orosz Birodalomban dühöngő epekórság (Cholera morbus) járvány átterjedését meggátolják. A betegség azonban Ugocsa vármegyén keresztül betört a Magyar Királyságba, ahonnan 1831. június 13-án jelentették az első megbetegedést. Győrött pedig az úgynevezett külső tanács Ecker János vezetésével az 1831. július 8-i ülésén foglalkozott a kolerahelyzettel és a királyi helytartótanács utasításával, amelynek eredményeként létrehozták az „egészségre ügyellő bizottságot”.

De ez már egy másik történet.

Bagi Zoltán Péter

1 komment

Szigeti kuruc-veszedelem

2021. május 14. 10:36 - Mesél a levéltár

Vak Bottyán győri kudarca

800px-ii_rakoczi_ferenc_manyoki.jpgA Rákóczi-szabadságharc időszakában (1703–1711) a kuruc hadvezetés többször is kísérletet tett a Dunántúl elfoglalására. II. Rákóczi Ferenc első alkalommal Károlyi Sándort kérte fel erre a feladatra abban bízva, hogy a kulcsfontosságú országrész megszállásával lehetőség lesz arra, hogy a Bécs irányába törő francia-bajor hadsereggel egyesüljön. A mezei generális, majd 1704. március 1-től altábornagy zömében lovas csapatai 1704 januárjának elején keltek át a befagyott Dunán, kihasználva, hogy a folyópart védelmére a Győrből kirendelt erők nem voltak elegendőek. Károlyinak sikerült is a Dunántúl jó részét Rákóczi hűségére vonnia, ám a területet nem tudta megtartani miután a gróf Siegbert von Heister tábornagy vezette császári-királyi erők 1704 márciusának a végén ellentámadásba lendültek és egyszerűen kiszorították onnan.

Rákóczi csapatai azonban csakhamar, 1704 májusának a második felében visszatértek ebbe az országrészbe. A háromszoros túlerőben lévő, Forgách Simon tábornagy és dunántúli főgenerális vezette kuruc erők a Győr melletti Koroncónál 1704. június 13-án mégis vereséget szenvedtek a Heister seregétől.

A Dunántúl elleni újabb támadásra 1705 őszén került sor, amikor Louis de Herbeville tábornagy hadával Erdélybe nyomult be. Az országrész ekkor védtelenné vált, amit Bottyán János generális-főstrázsamester ki is használt. Néhány egységével 1705 novemberében átkelt a Dunán és decemberre – néhány hely kivételével, mint például Győr – elfoglalta a Dunántúlt. Győzelme részben ellensúlyozta a zsibói vereséget (1705. november 11.) és Erdély elvesztését.

Bottyánnak az ezt követő két esztendőben sikerült megtartania a döntő összecsapást kerülő, portyázásokra és rajtaütésekre épülő taktikájával a kétszeres túlerőben lévő ellenséggel szemben a vidéket. Az így kialakított helyzetének köszönhetően 1707. június 23-án váratlanul megtámadta Győrszigetet és Győrt, a császári-királyi csapatok dunántúli kiinduló bázisát.

Bottyán az erősség és környékének szemmel tartásával telekesi Török Istvánt bízta meg. Portyázó kurucai június közepe táján rajtaütöttek egy, az erősségből Óvár felé tartó császári-királyi csapatra, és fogságba ejtettek egy rác strázsamestert. Vallomásából kiderült, hogy Győrszigetben két rác lovas és egy német gyalogregiment egységei vannak elhelyezve. A Rába, a Rábca és a Mosoni-Duna által körülölelt települést azonban csupán földsáncok és cölöpgátak védelmezték. Bottyán tehát elhatározta, hogy a rendelkezésére álló három talpas és egy lovas regimenttel rajtaüt a Győrszigetben álló ellenséges erőkön, ezzel is gyengítve a dunántúli császári-királyi had erejét és esetleg nagy zsákmányt szerezhet. A jeles hadtörténész, Markó Árpád 1934-ben megjelent cikkében azt fejtegette, hogy Bottyán a győrszigeti rajtaütéstől azt remélhette, hogy esetleg körülzárhatja a várost nagy zsákmány megszerzésében bízva.

bottyan_janos_dorre_tivadar_rajza.jpgBottyán tehát csapataival június 22-én Abdáig nyomult előre, ahol kettéosztotta erőit. A győri helyismerettel rendelkező Wolfart (Bolfart) Ádám vicecollonelust küldte előre a Révay Imre supremus colonellus regimentjének gyalogosaival, hogy a Rábcán gázlót keressenek. A rajtaütés fő erejét ez a néhány kompánia adta. Csapatai többi részét pedig hátvédként és tartalékként Abda és Pinnyéd között állította fel.

A támadás menetét egyrészt rekonstruálhatjuk az egykorú Wienerisches Diariumban megjelent jelentésből, amelyet Iller von Wagnereck Obrist-Wachtmeister vitt el a bécsi udvarba. Eszerint az „egyszemű” Bottyán 2000 rebellis huszárral és 2000 talpassal június 23-án éjjel 1 és 2 óra között egészen váratlanul a „győri elővárost, Szigetet megközelítették és egy rettenetes, [a] tatár[okra jellemző] üvöltéssel” megtámadta. A mindkét oldalon sokáig kitartó muskétatüzet követően, noha a császári előőrsök és a Szigetben lakók bátran ellenálltak, a kurucok megmászták a sáncot. Következésképpen az álmukból felriasztott védőket csakhamar az erősség felé szorították. Erre aztán Révay talpasai elkezdték kifosztani a házakat. Meg kell jegyeznem, hogy a már említett Markó-féle tanulmányban azt olvashatjuk, hogy a kurucok egy másik része az Újvárosba tört és széthányta a cölöpgátat.

Miután pedig felkelt a nap, Győr parancsnoka, Bartolomeo Toldo de Beda Obrist kihasználta az alkalmat: negyven muskétással és néhány német polgárral kitört, és a kurucokat nyomban megtámadták két utcában. A két óra hosszán át tartó véres közelharcban kiűzték a talpasokat Győrszigetből. Markó a Wienerisches Diariumban megjelent hírhez képest máshogyan írta le az eseményeket. Szerinte a bástyákon elhelyezett tüzérség támogatásával tört ki Toldo negyven muskétással és a győri német polgárokkal, hogy biztosítsa a Bécsi-kapu előtti hidat. Ezt követően pedig a főtéren (ma Széchenyi tér) felsorakozott mintegy 600 fős őrség is támadásba lendült. Az Újvárosba benyomulva meglepték a zsákmányt kereső kurucokat.

Akárhogyan is történt Bottyán emberei közül kétszázhúszan halva maradtak, a menekülő talpasok pedig a győriek heves muskétatüze elől a Rábcába vetették magukat. Wagnereck szerint mintegy háromszáz holttestet halásztak ki a folyóból később. Mindezek mellett mintegy húsz főt fogságba ejtettek, valamint zsákmányoltak nyolc dobot, egy halom fegyvert és kilenc zászlót. Ez utóbbiakat Wagnereck magával vitte és bemutatta az udvarban. Ezzel szemben Toldo Obrist kitörő csapatából két muskétás és három polgár elesett, valamint tizenegy fő megsebesült. Érdemes megjegyezni, hogy Wagnereck jelentésében nem szerepelnek a rácok veszteségei, amit Markó azzal magyarázott, hogy a császári-királyi parancsnokok „harcjelentéseikben mindig csak a reguláris ezredek veszteségeiről szoktak beszámolni.”

A Wienerisches Diarium a június 29-e és július elseje között Bécsbe érkezett és megjelentett hírei közt egy újabb jelentést találunk a győri eseményekről. Ez megerősítette a győri kuruc vereséget és Wagnereck beszámolójához újabb iratokat csatolt. Eszerint a 2000 talpasból csak kevesen menekültek meg. A vereséget követően Bottyán állítólag megkérette Toldot, hogy ezeket tisztességgel temettesse el. Cserébe ígéretet tett arra, hogy a szívélyességet viszonozni fogja és költségeit megtéríti.

gyor16867.jpg

Emellett ugyanebben a számban azt olvashatjuk, hogy Toldo segítséget kért Óvárról, ahonnan június 27-én a Rabutin dragonyos regiment 300 lovasa érkezett hozzá Graff Obrist vezetése alatt. A győri Obrist így támadásra szánta el magát. A rendelkezésére álló mintegy ezer válogatott lovassal és hetven huszárral, valamint két löveggel június 28-án éjjel elindult, hogy rajtaüssön a kurucok rábaszentmiklósi táborán. Ez az akció azonban már nem járt sikerrel, mivel Bottyán odarendelt hadai addigra már elvonultak.

Érdemes egy rövid tudománytörténeti kitérőt is tennünk az eseményekkel kapcsolatban. Ugyan Bottyán győri rajtaütése teljes kudarccal végződött, az 1950-es években mégis sikerült a vereséget győzelemmé „formálni”. Az 1951-ben megjelent Vak Bottyán című ismeretterjesztő monográfiában a korszellemnek megfelelően a következőket olvashatjuk az eseményekről: „Közben rác foglyoktól megtudja Bottyán, hogy Győr külvárosában [sic!], Szigeten egy gyalogos és két lovas rác ezredet zsúfoltak össze. Szigetet csak silány erődítmények, földsáncok, árkok és cölöpök védik. Nem kerülne nagy áldozatba ennek bevétele. Egy júniusi éjszakán – mikor a rácok mit sem sejtve pihentek szállásaikon – 3000 hajdú nagy csendben megmászta a szigeti sáncokat. A rácoknak annyi idejük sem volt, hogy kiverjék az álmot a szemükből, a bátor hajdúk irgalmatlan kaszabolást végeztek közöttük. Bottyán szinte a győri vár ágyúi alatt foglalt merész ostromállást a várral szemben. A várőrség azonban a nagy fegyverropogásra kicsapott és heves utcai harc után kiszorította Szigetről a kurucokat. A hajdúknak nem volt nagy veszteségük s tetemes zsákmánnyal tértek meg a győri vállalkozásról.”

Bagi Zoltán Péter

1 komment
süti beállítások módosítása