Bár a szülők, illetve az óvó - és tanárnénik/bácsik ősidők óta az állatmeséken keresztül próbálnak morális üzeneteket eljuttatni a gyerekekhez, egy új tanulmány szerint ehhez emberi szereplőkre van szükség. Mi a helyzet az emberi tulajdonságokkal felruházott állatszereplőkkel, és az embereket hogyan ábrázoljuk helyesen? Van, amit a Disney végre jól csinál? A Jégvarázst  például a pszichiáterek is ajánlják, de van még hova fejlődni a szereplők sokféleségének terén. 

Nincs az a róka, holló, nyúl, vagy teknős, ami akkora hatással lenne a gyerekekre, mint az emberek, akikkel azonosulni tudnak, legalábbis a Torontói Egyetem kutatásának eredménye szerint - derül ki a The Guardian cikkéből. Bár a beszélő állatok nagy szerepet játszanak a gyerekek irodalmában (Micimackó, Vuk, Mazsola és Tádé, stb.), egy 2002-es, szintén kanadai áttekintés szerint 1000 könyvből több mint 500 szól állatokról, ennek pedig kevesebb, mint 2 százaléka ábrázolja őket reálisan, a többiben emberi tulajdonságokkal ruházták fel őket - többek között nyilván abban a hitben, hogy így könnyebb azonosulni velük. A kísérletvezetők szerint számos okunk lehet arra, hogy meséljünk, de ha a cél az, hogy erkölcsi leckét tanítsunk a gyerekeknek, akkor a tanulságot érdemes hozzáférhetővé tenni a gyerekek számára azzal, hogy az emberi karaktereket használunk. És igen, törekednünk kell a szereplők, és az általuk képviselt szerepkör sokféleségére.

Emberi állatmese - A Fantasztikus róka úr (Wes Anderson, 2009)

Csak a realisztikus mesék tanítanak

A kutatók száz 4-6 éves gyereknek olvastak fel különböző könyvekből: az első arról szólt, hogy egy mosómedve megtanulja, hogy jó megosztani másokkal azt, amink van. A második könyv ugyanezt a történetet foglalta magában, azonban az illusztrációk állatok helyett embereket ábrázoltak. A harmadik könyv csak kontroll volt - ebben különféle magokról írtak. Mielőtt a kutatók felolvastak volna a könyvekből, a gyerekek választhattak 10 matricát maguknak. Ezután azt mondták a gyerekeknek, hogy egyiküknek sajnos nem jutott matrica, és javasolták, hogy a szegény, meg nem nevezett társuknak ajánljanak fel párat a saját matricájukból, és csúsztassák egy borítékba, amikor épp nem figyelnek a kísérletvezetők. 

A kutatás, melyről a "Developmental Science" nevű újságban publikáltak, a következő eredményt hozta: azok a gyerekek, az emberi hősökről szóló történetet hallották, sokkal nagylelkűbbek voltak azoknál, akik a mosómedvés verziót hallgatták végig, míg a kontroll mese és a mosómedve-sztori hallgatói között azonban nem volt különbség - egyik csoport sem volt adakozó. a korábban említett kanadai kísérlet egyik vezetője úgy fogalmazott, hogy a kisgyerekek szívesebben alkalmazzák azt a viselkedésmintát, amit realisztikus történetekből tanulnak. 

Miújság a Disney-vel?

A Disney rajzfilmeknek mindig is fontos szereplői voltak az állatok, már Mickey egértől kezdve; ha nem éppen róluk szólt egy történet (101 kiskutya, Macskarisztokraták, Suzy és Tekergő), akkor mellékszereplőként tűntek fel. Ilyenek például Hamupipőke egerei, Mulán sárkánya, Maugli Baluja és Bagirája.  Disney-t számos alkalommal ihlette meg az irodalom – itt A dzsungel könyve, az Alice csodaországban, A kincses sziget és a Párizsi Notre Dame rajzfilmadaptácóira gondolok, valamint a Grimm – és Andersen mesék adaptációira.

Az előbb bemutatott tanulmány a bizonyíték arra, hogy a mese tanulsága nem kiveszi a gyereket a világból, hanem erőt ad neki ahhoz, hogy a világ pozitív tendenciáival azonosuljon, nem beszélve arról, hogy "a gyerek azt tudja meg, hogy a végén ő fog győzni, a legkisebb királyfi, akire senki sem gondolt" - írja Vekerdy Tamás Gyerekekről felnőtteknek c. könyvében. A főhőssel való azonosulás segíti a gyermeket abban, hogy meg tudja érteni az őt körülvevő világot, és egy történeten keresztül harcoljon - vagy béküljön ki vele.  

„Ha állandóan azt látják a gyerekek, hogy az anyák vannak a gondoskodó és törődő szerepekben, az apák pedig az anyagi stabilitásért felelnek, akkor kialakul bennük az a kép, hogy milyen szerepek várhatóak el végső soron egy férfitől vagy egy nőtől” - fogalmazza meg a kutatócsoport jelentésében. Ha a gyerekek, kiváltképp a lányok folyamatosan olyan ábrázolással szembesülnek, ahol a nők tere az otthonra szűkül le, és a férfiak tartják el, a törekvéseik és a függetlenség iránti vágyuk el lesz némítva” - írja De Witt és kutatócsoportja egy, a Salon Magazinban megjelent tanulmányában.

Sarah M. Coyne pedig amerikai gyermek-pszihológus 2016-os tanulmányában számolt be arról, hogy a szülők biztonságosnak ítélik meg a „hercegnő-kultuszt” miközben jobban tennék, ha mérlegelnék, hogy ennek hosszútávon milyen hatása lesz a kislányukra. Kutatásai során kiderítette, hogy azok a gyermekek, akik Disney hercegnő-meséken szocializálódtak, kevésbé mernek koszosak lenni, és „fiú”-játékokkal játszani, tehát ragaszkodnak ahhoz, hogy minden esetben „hercegnősek” legyenek, azaz olyan nők, akiknek nőiesnek kell lenniük, a „nőiesség határan belül” kell tudniuk érvényesülni.

Hófehérke (1937) első dolga egy számára ismeretlen házban

Jégvarázs: a terapeuták ezt ajánlják

Szerencsére haladunk a rajzfilmeken belüli nemi egyenlőség korszaka felé, amikor a Disney mesék nem engedik, hogy újratermelődjenek a társadalmi egyenlőtlenségek a gyerekek gondolkodása miatt.  Ilyen történet például a Merida, a bátor (2012) és az Aranyhaj és a nagy gubanc (2010), illetve természetesen a Jégvarázs (2013). A Skandináviában játszódó történet egy testvérpárról szól, a szorongásos depresszióval küzdő, varázserejét egész életében rejtegető Elsáról, és húgáról, a pozitív és játékos Annáról. Kettejük közül eleve csak Anna keresi a szerelmet, de többször is bizonyítja, hogy Elsa a legfontosabb számára, hogy értékrendjét nem dobja el egy férfi kedvéért. Elsa az erős, önmagán diadalmaskodó főszereplő prototípusa, akinek egyáltalán nincs szüksége párra ahhoz, hogy érvényes legyen a története. Nem véletlen tehát, hogy ilyen grandiózus marketing épült a Jégvarázsra; még most is tele vannak a szereplőkkel a játékboltok és a ruhaüzletek polcai. Ezzel a történettel a kislányoknak végre nem kártékony azonosulniuk.

Emellett a Jégvarázs rajongótábora (több tízezer Twitter felhasználó) követeli, hogy a film második részében Elsának barátnője legyen és ne barátja, ezt pedig a „GiveElsaAGirlfirend” címkével szeretnék elérni. a 2018-ra várható folytatásban nagy eséllyel tehát az első leszbikus kapcsolat kibontakozásának lehetünk majd tanúi egy Disney rajzfilmben, derül ki a 24.hu interpretálásában.

 Ahogy Yalda Uhls és Mariam KiaKeating, amerikai pszihiáterek fogalmazták meg a CNN-nek, a Jégvarázs sikere többek között abban rejlik, hogy a kisgyerekek számára a családi kötelék, különösen a testvéri összetartozás nagyon fontos, és szeretnek hallani róla, azonosulni vele. Ezen kívül ebben a történetben egyáltalán nincsenek ijesztő szörnyek és boszorkányok, míg a régi hercegnő-filmekben mindig voltak; ezek a rémisztő teremtmények pedig gyakran rémálmokat idézhetnek elő a gyerekeknél. 

a Jégvarázs (2015) még mindig hibátlan külsejű szereplőkkel operál

Van még hova...

Természetesen a Jégvarázs sem tökéletes. A lányalakok itt is hibátlanok és vékonyak, míg a férfialakok izmosak, magasak és jóképűek; érthető, hiszen a gyerekek is a szépséget és az esztétikumot fogyasztják szívesen. Ugyanakkor már 3-4 éves korban elkezdődik a negatív testkép berögződése a gyerekekben, ami később súlyos testképzavarhoz és mentális betegségekhez vezethet szélsőséges esetben, és kellemetlen, hogy erre a rajzfilmek is ráerősítenek (Sarah M. Coyne, 2015).

A rajzfilmek fejlődése természetesen nem jelenti azt, hogy ne lenne még rengeteg probléma, amit orvosolniuk kell: sokmillió gyermek nő fel ezeken a meséken, ez pedig nagy felelősséget jelent. Igenis ideje több etnikumot, gendert és személyiségtípust bemutatni a mesékben, hogy a világon a lehető legtöbb kisgyerek tudjon azonosulni a történetekkel, hogy a perspektívájuk kitáguljon és ne beszűküljön például a Disney-rajzfilmek hatására.