Katonás jó reggelt kívánt hajnalok hajnalán, egészen pontosan 03:30-kor a telefon ébresztője. Mi tagadás tudtam volna még horpasztani, de a vak sötétben hamar kinyíltak a csipák.
Az első érzés most nem az volt, hogy óóó már megint rohadt korán kell kelni, hanem bazzeg, este már a célban lehetek, akár! Ennek fényében robbantam ki az ágyikóból, de talpra állva éreztem, hogy egy hangya kukival se lettek jobbak a bokáim a négy óra alvást követően. Felszisszentem.
Mindegy, ez már ilyen marad. Egy törölközővel letöröltem a maradék kenőcsöt, amit nem szívott fel a bőröm, miután vastagon bekentem minden jósággal. Nyomkodtam az ujjaimmal, végigsimítottam az Achillesem... hát rohadtul meg voltam ijedve, hogy fog-e menni ez így a maradék ...

Ettől a résztől fosott szerintem mindenki, aki áttekintette a .gpx-et, de hogy ez a valóságban mit jelent majd az csak a helyszínen megfáradtan lehetett kideríteni, mert azért nem mindegy, hogy null állapotban, vagy 700 kilométerrel és közel 7500 szinttel a lábakban veselkedünk neki az adott feladatnak. Amikor agyaltunk a magyar kollégákkal, hogyan osszuk be a távot/szinteket arra jutottunk, hogy maradunk a klasszik tervnél. Ez azt jelentette, hogy pontosan annyi távot és szintet kellett letekerni, mint az alcímben jelzett híres osztrák egynaposon, amin ráadásul voltam 2016-ban . Belegondoltam az akkori élményekbe, ott 18.30 körül értem a célba, kora reggeli indulással. Igen ám, de az 9 grammos üres biciklivel történt, ráadásul kipihenve, erőtől ...

Kifizettük a szállás összegét - 25€ per kopf - a szőke hajú házinéninek, majd körbevezetett minket a kétszobás 4 ágyas helyen. Elmondta mi merre hány méter, erre a fürdő, arra az emeleten van két ágy. Serényen bólogattunk, hogy oké-oké, köszönjük szépen, de így 10 óra magasságában mennénk már egyet tusolni, aztán meg jöhet a csucsu. Kedvesen elmagyarázta, hogy sajnos van egy kis rumli a konyhában, mert most lett kész a pakolással, mosogatással, de megnyugtattuk, hogy eszünk ágában sincs most nekiállni főzőcskézni. Különben is, olyan fasza friss szendvicset kaptunk Nikicáéktól pecsételés közben, amilyen finomat ezek után egy helyen sem ettünk, pedig a 'Pekara' nevezetű helyeket alaposan megszemléltük belülről, gyomrunk ...

Miután félreállítottak minket Nikicáék a benzinkúton felsorakoztunk a tényleges rajthoz.
Jó hangulatban egy bon voyage kíséretében csatoltuk be a pedálokat, hogy célba vegyük az első kötelező ellenőrző pontot, amely a track legészaknyugatibb csücskét jelentette. Még egy utolsó csekk, hogy a helyén van e brevet kártya, egy végső hörpintés a gyorsan megvett reggeli kólából és indulhatott a menet.
Lacival ketten egymás után indultunk el, és csakhamar felvettünk egy számunkra kényelmes utazótempót. Mind a kettőnknek van wattmérője a bringán, úgyhogy megbeszéltük, hogy váltott vezetéssel simán el leszünk egymás mögött, aztán alakul, ahogyan alakul.

...

Kénytelen voltam három kőkemény esztendőt követően klaviatúrát ragadni, hogy kiírjam magamból legfrissebb bringás eseményen való részvételemet. 2019 óta nem sok minden folyt le a Dunán, mindössze munkahelyet váltottam, új városba költöztem és lement(?) egy világjárvány...

De hol is kezdjem? Ja persze, a bemutatásnál és a miértnél.
A B-HARD brevet eseményt azt követően szemeltem ki magamnak miután sikeresen teljesítettem a PBP-t. A Párizst négy évente rendezik, hasonló erősségű és távú kihívás keresgélése közben bukkantam rá még 2019 végén az akkor még 1000km-es teljesítmény túrára, amelynek első kiadása '20 Júniusában zajlott le. Sajnos nélkülem. A '21-es év sem hozott sikeres részvételt, mert a Covid-protokoll ...

Ajajj, hát már az alcímben spoilereztem egy nagyot, de tényleg kezdem a lényeggel.
Intenzív, 2016 óta tartó teljesítmény túrázós "karrierem" eddigi legnagyobb csúcspontjára érkeztem el 2019 augusztus derekán, hiszen bő 83 óra alatt sikerült letekernem a 19. alkalommal, 4 évente megrendezendő, óriási hagyományokkal rendelkező 1200 km hosszú és 12.000 méter szintemelkedést tartalmazó kerékpáros teljesítménytúrát. A bejegyzés ezen pontján kb. meg is állok az önfényezéssel, hiszen nem arra szeretném kihegyezni, hogy mekkora atomkirály bringás csávó lennék, hanem egy picit szeretném jobban bemutatni - kendőzetlenül - a saját szemüvegemen keresztül az eseményt illetve ahogyan a 2015-ös teljesítők tették, a későbbi indulóknak ...