A mai Kickstarter társas kampányai véleményem szerint úgy kezdődnek, hogy összeáll pár unatkozó grafikus, 3d modellező, elkészítenek pár rohadt ütősenj kinéző figurát, és mellékesen kitalálnak hozzájuk valamilyen középszerű játék mechanikát. Sajnos egyre több olyan játékba futok bele, ami hatalmas, szigorú “minikkel” operál, de a játékmenet túlbonyolított, vagy épp unalmas, repetitív és hasonlók. De mindig adok esélyt az ilyen játékoknak, hátha.. Egy ilyen próba lett a Black Rose Wars, magyar keresztségben a Fekete Rózsa Háborúi.

A hexalabirintus.

A helyszín Torinó, az 1400-as évek végén, de lehetne bármelyik fantasy univerzumban. A Fekete Rózsa köré épített labirintusban kell megküzdenünk egymással, hogy a végén, jó Hegylakó módjára csak egy maradhasson. Minden karakter egy eleve nagy hatalmú mágust alakít, akik a mágia egy bizonyos aspektusára (tűzmágia, nekromancia, jóslás stb…) fókuszáltak.

Varázsló "meeting".

Ezeket az erőket mágiák formájában tudjuk a felszínre hozni, a játékban ezekből építjük a paklinkat. Az induló alap mágiáinkhoz gyorsan újakat szerezhetünk, és indulhat is a fogócska a hexákból felépített labirintusban. Minden körben frissíthetjük, variálhatjuk csereberélgethetjük mágiáinkat minden osztályból, tehát igen színes repertoárt lehet összehozni. Érdemes figyelni a kombókra is, jó pár varázslat felerősítheti egymást ha jó sorrendben aktiváljuk őket.

A nem kevés kártya, paklikba rendezve.

Rakhatunk le csapdákat, aktiválhatjuk a szobák képességeit, és a lényeg: idézhetünk szörnyeket, akik az oldalunkon harcolnak. Na és itt van a játék nagy ereje, mert itt aztán van variáció, főleg ha egy bővített KS-es packot vettünk. Csontváz harcosok eshetnek neki szarvas démonoknak, isteni oltárok verekedhetnek pokolbéli lényekkel. Egyszerre maximum három lényünk lehet, de ha valaki nem tetszik idézhetünk helyette újat.

"Minyonjaink"

Mind eközben telik az idő, jár a hold, és különféle holdállások más és más eseményeket, küldetéseket adhatnak nekünk. És persze a Fekete Rózsa is lépeget, vele is számolni kell.

A pontjelölő tábla, küldetés és szörnylapokkal. 

A játék komplex, de gyorsan tanítja saját magát. Sok mindenre kell odafigyelni, de egyik elem sem bonyolult. Mi ketten játszottunk vele, és két főre kicsit hatalmas a táblakép. Mindenhol kártyák, mindegyiknek húzó és dobó paklija van, pörög az idő, vannak küldetések amiket érdemes megcsinálni, de közben ott vannak a szobák amiket fel kell fedezni, meg az ellenfél mágusa, és a lényei.

Karakterlap a bekészített varázslatokkal

Oda kell figyelni a mágiáinkra, hogy az adott pályán, adott időben melyik kombináció a megfelelő. Ráadásul minden mágiának két variációja is van, mind más-más helyzetre. Irgalmatlan sok token, amiknek nem mindig éreztük szükségességét. De a minik nekem bejöttek, egy sima wargame-ben, kockákkal nagyon adnám őket. Tudom, hogy mostanság a kocka valamiféle ellenség lett, és a szerencsét ki kell gyomlálni a modern társasokból, de nekem a kockák pörgése kell egy jó rpg érzéshez.

A minik közelebbről

A játék nekünk nagyon pörgött, a Fekete Rózsa nagyon sok pontot szerzett eseményeknél, nem volt sok idő tetvészkedni, ami nem feltétlenül gond. De úgy érzem ez is inkább négy főnél hozza elő értékeit. 

A játék mindenképp érdekes, komplex, de sok újdonságot nem tartogat, görcsösen akar tokenekkel, kártyákkal megoldani mindent, ami néhol nehézkessé tette számomra.

A makró lencse azt mutatja nálam, hogy tízből egy erős hatos lett a BRW.

 Ha érdekelnek másféle tartalmaim, akkor követhetsz erre-arra:

https://www.youtube.com/@makronaplo

https://www.instagram.com/makronaplo/

Taksony a második a sorban, amit be szeretnék mutatni, mint sokak által ismert kincs Budapest környékén. Persze személyes kötődésem is van hozzá, itt lakik barátnőm, tehát félig meddig haza is járok ide. Budapesttől nagyjából tíz kilométerre fekszik, sokan járnak ide nyáron pecázni, csónakázni. De azért vannak itt más érdekességek is, ezeket mutatom be most. 

Taksony, mint település is herzig kis község, a felújított Marestli-tó például kellenes sétáló helyszín, ahol a helyiek még pecázni is szoktak.

De most inkább a környező természetet mutatnám be, ugyanis van pár kifejezetten érdekes túraútvonal és látnivaló, ami miatt megéri az egyik hétvégi napon Taksonyba jönni.

Taksony mellett fekszik a Ráckevei (Soroksári) Duna-ág, mely a Duna egyik hosszabb leágazása, így a taksonyi rész közel van a Csepel-szigethez is.

A Duna-ág egy szakasza madártávlatból

Itt található egy érdekes kis tanösvény, melynek rövid neve a Taksony-Szigeti Duna Mellékág Tanösvény. Taksony fő utcájától gyalog sincs messzebb tíz percnyi sétánál. 

Azt mondják, babakocsival is végig lehet menni rajta. Egy terepjáró verzióval magabiztosan :) Nyáron felújítás alatt állt a fahíd-hálózat, remélhetőleg idén nyárra már teljesen használható lesz megint. Pár főbb állomásnál fából faragott madarak, szépen illusztrált táblák fogadnak minket.

A fahíd néha elég vadregényes helyeken vezet át.

A tanösvény végigvezet a mellékág egy rövid szakaszán, ahol olvashatunk a környék élővilágáról, és pár helyen le is fordulhatunk a parthoz, ahol kacsák, hattyúk és sok más élőlény is felbukkanhat.

 Hattyúcsalád legkisebb fejű tagja figyel minket

Vadkacsa kukucskál a susnyásból

A vízpart és környéke

Rengeteg szitakötő röpköd a víz közelében, különböző méretben és színekben.

A szomszédos mezőkön is sok rovar éldegél.

A vasúti síneken túl, Taksony mögött kiterjedt mezőség található, melyen sokszor találkozhatunk vadnyulakkal, őzekkel, fácánnal és még sok "vadállattal". Nem feltétlen könnyű séta, főleg tűző napon, de egy kellemes időt kifogva jó túrahelyszín lehet.

Taksony és Dunaharaszti egymáshoz közeledése madártávlatból. 

A két település határán egy csatorna húzódik, egy átkelővel. Ha ott sétálunk, érdemes arra is lefordulni. Ez inkább egy csavargós, kibicajozunk a haverokkal típusú hely, de tavasszal, kora nyáron tudja szép arcát mutatni a környék. A "Csati", ahogy a környékbeliek nevezik, egy nagyszabású terv része volt, ami összekötötte volna a Dunát a Tiszával. A terv elakadt, talán tíz kilométer épült meg a csatornából. A mostani aszályos idők újra előhozták a csatorna ügyét, tehát lehet, hogy ismét elkezdődik a munka.

A csatorna átkelő alsó nézetben.

Aki teheti, nézzen ki bátran Taksonyba és környékére. Nincs messze Budapesttől, a Duna-ág és környezete elég vadregényes tud lenni egy túrához, akár az egész családnak.

Egy rövid videót is készítettem Taksonyról:

 Ha érdekelnek másféle tartalmaim, akkor követhetsz erre-arra:

https://www.youtube.com/@makronaplo

https://www.instagram.com/makronaplo/

Azt nem mondhatom, hogy a Harry Potter könyveken nőttem fel, bőven húsz felett voltam, amikor először olvastam a Bölcsek kövét. Azonnal magával ragadott a történet, a karakterek, persze az is segített, hogy imádtam olvasni, és mindig is nagy fantasyrajongó voltam. Játék vonalon régebbi PC-s kiadásokkal játszottam, de ott nem jött be annyira (talán a legújabb be fog) társasjátékban pedig a Roxforti csatát nyomtuk végig. Aztán egyik karácsonykor a kezünk ügyébe került a Sötét varázslatok kivédése, és szinte csak azzal játszottunk, és szinte mindig előkerül, ha módunk van rá. 

Hogy mitől ilyen jó számomra ez a játék? Talán sikerül átadjam ezzel a bemutatóval.

Ez a játék konfrontatív, arról szól, hogy megszivassuk, kiüssük, megátkozzuk a másik játékost. Erre egy alappakli, egy random állatsegítő és rengeteg megvásárolható kártya áll a rendelkezésünkre.

A játék elején választunk (mi random szoktuk ezeket) házat, állatot összeállítjuk a 10 lapból álló induló paklinkat és mehet a párbaj.

A tábla kész, kártyák, figurák a helyükön, indulhat a párbaj!

Mindenki a saját körében kiosztja a sebzéseit, gyógyításait, aktiválhatja a szövetségeseit és vásárolhat új szövetségeseket, tárgyakat vagy varázslatokat. Fontos: mindig csak öt lap lehet a kezünkben, amihez persze húzhatunk továbbiakat, és a körünk végén ki kell üríteni a kezünket, nem lehet átvinni lapokat a következő körre.

A kezünket felduzzaszthatjuk a lehető legnagyobbra, de a körünk végén mindent fel kell használni!

Tehát ha egy rontás azt mondja, hogy ebben a körben nem sebezhetünk és nem is gyógyulhatunk, nem raktározhatjuk el a jó kis sebzést okozó varázslatunkat. Persze van mód kikeresni tárgyakat a dobópaklinkból, megsemmisíthetünk nem tetsző vagy feleslegesnek vélt lapokat, vagy át is adhatjuk őket a másik játékosnak.

Látszik tehát, hogy rengeteg interakció van a játékosok között, rengeteg pakli épülhet, nincs egyforma játék, mindegyik más és más. Egyik kevésbé tetsző része a játéknak (számomra) , hogy ha túl szerencsés a másik fél az elején, és felhúz pár olyan lapot, amivel telszórja a paklinkat rontásokkal, vagy erős szövetségest tud beszerezni, nagyon nehéz, néhol lehetetlen felzárkózni. Ilyenkor nyögvenyelőssé és küszködőssé válik a játék, én ebben a helyzetben inkább feladom, és mehet az új meccs. Ha közel kiegyensúlyozott az erőviszony, jó kis adok kapok tud összejönni, hatalmas paklikkal, rengeteg szövetségessel.

Vehetünk könyveket, amiket külön pakliból húzhatunk.

Mindenre van megoldás a játékban, minden lapnak van valami ellenpólusa, semlegesítője, csak nyilván fel kell húzni, meg kell venni. A szerencse ott van a játékban bőven. Ha rendre nem a te körödben kerülnek a piacra a jobb lapok, és mindet a másik tudja megvenni, vagy a random eldobatással rendre a legjobb lapokat dobod el, akkor fel tud húzni a játék. De ez minden szerencsefaktoros játéknál így van, ezt el kell fogadni. 

Akik szeretik a versengős, egymást támadó, szivató játékokat, és a Harry Potter világát, azoknak egy a játék be fog találni. Persze a tamatika kimerül a filmből vett arcokkal a lapokon, meg pár ismerős névvel, varázslattal. 

A játék pörgős, nem egy óra a kipakolása, egy párbaj el tud húzódni, de azért 30-40 perc alatt le lehet rendezni.

 A játék a makro lencsém szerint 9 pont a 10-ből.

Ha érdekelnek másféle tartalmaim, akkor követhetsz erre-arra:

https://www.youtube.com/@makronaplo

https://www.instagram.com/makronaplo/

Negyven éve élek Rákoskeresztúron, a „nyóckerből” költöztünk ide szüleimmel. Ezt a panellakást, ahol élek most is, úgy kaptuk meg, hogy akkor még élt a nagyanyám, aki velünk jött volna, tehát négy főre utalták ki. Ő aztán még azelőtt meghalt, hogy kikötöztünk volna így hárman tudtuk birtokba venni ezt a csodát. Emlékszem, pont szilveszterkor költöztünk be, tehát az újév már új helyen indult számomra.

A környék teljesen más volt gyerekszemmel, mint a Diószegi Samuel utca, ahol eddig laktunk. Oké panelrengeteg, meg nyáron befülledt meleg, de a környék, na az legalább jól bejárható volt. A Rákos-patak a közelben volt, ott volt a Népkert, a Nyúldomb, akkor még álltak a parasztházak is a Pesti úton, így az egésznek kicsit (nagyon) vidék hangulata volt. A Rákos -patak és környéke mindig is egy csoda volt számomra, számtalanszor végig jártam, a „vízeséstől” az akkor még álló valamilyen vegyi üzemig, ahonnan rendszeresen folyt a patakba valami habzó cukiság. Na meg ott volt a „vegyi tó” is, ami vonzotta a gyerekeket. Sajnos fulladtak is bele rendszeresen a meggondolatlanul bele merészkedők.

Tehát titkok, kalandok minden felé, és a mostani fejemmel is szívesen járom be az ismert, és kevésbé ismert részeit. Erről csináltam egy kis válogatást, főképp a nem kerületieknek, mert ők jó eséllyel ismerik ezeket a helyeket.  Nyilván nem mindenhol jártam, nem is ismerek minden jó helyet, de igyekeztem az élővilágra fókuszálni, a különlegesebb helyekre. 

 A már említett „Vegyi tó” és környéke.

Mostanság kacsák lakják leginkább, de a vízben apró halacskák is leledzenek, akikre rendszeresen járnak ki pecások, kik mértanilag egyforma távolságra ülik körbe a tavat, és nézik mereven a tó felszínét. Nem tudok olyan időpontban kimenni, hogy egy idősebb úr ne legyen ott mindig, ugyanazon a helyen.

 Kacsacsalád a tó parton totyog

A tó mellett kiterjedt hajléktalantanya is sátrat vert, szerencsére sok zűrt nem csinálnak, egyszer nem szóltak be, pedig jöttem-mentem arra a kamerával elég sokat.

Természetvédelmi terület "bejárata"

A Rákos-patak környéke rengeteg természétvédelmi területnek ad otthont. Nem is tudtam, hogy így egymásba érnek a különböző védett zónák. Rákosmentét szándékozom bemutatni, de óhatatlanául átcsúszok néha Kőbányára, vagy Mátyásföldre is. Mátyásföld felé volt egy hatalmas (gyerekszemmel) szeméttelep, amit mostanra felszámolhattak, mert nem találtam.

Rákosmenti Vadászok Egyesületének lese

A "vadon"

De elsétáltam a Rákosmezejére, a Felsőrákosi-rétekhez, felkerestem pár eldugott „magaslest”, ösvényt, néhol kifejezetten vadregényes helyeken kellett átvergődjek.

 Lovak legelnek

A környéken lévő lovarda rengeteg lóval büszkélkedhet, sokuk szabadon legel a pusztaságban, jópáran elkerítve legelésztek. Nyáron a lovasiskola növedékeivel is összefutottam párszor, kik lassan ügetve járják a lovakkal a megszokott útvonalaikat.

 Még több ló legel

Elhagyva a Rákos-patakot, felülve a 46-os buszra eljutunk a Naplás-tóhoz, és csatolt részeihez. Kicsit előbb leszállva az Erdei bekötőútnál, eljuthatunk egy magasleshez, vadetetővel, és onnan kicsit sétálva a kilátóig. A kilátóból pazar kilátás nyílik a környező területekre, többek között magára a Naplás-tóra is.

A Naplás-tó madártávlatból

Naplás-tavi kilátó

Tűzgyújtó hely

A 46-os busszal a másik irányban eljutunk a Helikopter lakóparkig, ott szálljunk le az Újmajori utcánál! Itt rálelhetünk egy erdei tanösvényre, melyet érdemes bejárni, mert érdekes dolgokba ütközhetünk. ilyen például egy felújított lövészárok, egy harckocsi árok, de egy tüzérségi megfigyelő állomás is. Persze senki ne gondoljon hatalmas katonai komplexumokra, inkább érdekes kis történelmi mementók ezek.

Gyalogsági állásrendszer

Sok szenvedést látott harckocsiárok

Külön büszkeség, hogy „felfedeztem” egy méhlegelő névű helyet, amit én vittem fel először a Google Mapsre :) 

 A méhlegelő

Egy legelő méh

Még sok hely van amit érdemes bemutatni, én is ismerek még ilyeneket bőven, de aki tud bemutatásra érdemes, kevésbé ismert, érdekes helyeket, írjon kommentet bátran.

Ez pedig egy rövid videómontázs Rákosmente élővilágáról. A teljesség igénye nélkül.

 Ha érdekelnek másféle tartalmaim, akkor követhetsz erre-arra:

https://www.youtube.com/@makronaplo

https://www.instagram.com/makronaplo/

Mindig is érdekelt a nano akvarisztika, aminek egyik fő oka, hogy a panelházban nagyon kicsi helyen tudok bármit is megvalósítani…

Persze a szűk élettéren kívül azért más dolgok is motiváltak, például a rendszer működőképessé tétele, fenntartása, gondozása. Ugyanis minél kisebb egy rendszer, annál több hiba csúszhat be, annál érzékenyebben reagál a változásokra. 

Volt régebben egy 100 literes tengeri akváriumom, lágy korallokkal, egy királygrammával és két bohóchallal. Beépítettem egy RO készüléket, de annyira rossz volt a víz a panelházban, hogy nem tudtam rendes 0-ás vizet csinálni a géppel se…Algásodott, küszködés lett a vége, pedig élt benne rendesen minden, csak a fenntartása lett volna aránytalanul nagy vesződés. Így sajnos meg kellett váljak tőle. Maradt az édesvizi akvarisztika.

Voltak nagyobb akváriumaim, de aztán valahogy mindig felhagytam velük, pont a nagy hely és idő ráfordítás miatt. Így jöttek képbe a nanok.

Egy 5 literest elkezdtem, szűrés nélkül. Ezt is a túl kemény víz ölte meg, a monte carlok konkrétan szétmállottak benne. Pedig előtte megnéztem a vízműveknél, hogy közepes a vízkeménység, ráadásul a régebbi aksiknák sem volt ezzel gond. Azóta ennyit romlott a víz minősége?  Mindegy, tanultam az esetből, a következő egy 10 literes, akasztós szűrős akvárium lett.

Ez fut most. Vettem víztesztet, jobb talajt, ioncserélt vizet, tehát jobban felkészültem.

Igazi fradi aksi, tehát minden ami zöld ment bele:)

Talajra ismét Montecarlokat raktam:

A fákra, Anubias nana miniket:

Crepidomanes Grape Leaf II-t (ez ritkaság, nem igen kapható boltban, ezeket is mind Lovas Attiláéktól szereztem be, tehát akiket érdekelnek ritkaságok, keressen bizalommal),

Közönséges forrásmohát (Big Willow)

Hátulra pedig Hottoniák kerültek.

Nem titkoltan garnéláknak szánom az akváriumot, de ők majd később kerülnek be, ha beállt a rendszer.

Egyelőre nincs komolyabb gond, vízcserék még sűrűbbek, de később heti egyszer fogok kb 2*3-nyi vizet cserélni.

Nem annyira macerásak a növények, sem co2, sem komolyabb fény egyiknek sem szükséges, persze mindig lehet valami buktató. Következő rész lehet már garnélás lesz, ha úgy ítélem meg, hogy beállt a rendszer.

Ha érdekelnek másféle tartalmaim, akkor követhetsz erre-arra:

https://www.youtube.com/@makronaplo

https://www.instagram.com/makronaplo/

Sokáig M.Á.G.U.S-oztam. Tudjátok… kicsit sárga, (zöld) kicsit savanyú, de a miénk. Na jó… nem akarok igazságtalan lenni, jó volt az:) Pörgött a kocka, írtuk, vontuk, radíroztuk a sérüléseket, sebzéseket, és jól elvoltunk a kis világunkban. Aztán ez elmúlt (társaság híján) és maradt a társasjáték, főképp a barátnőmmel. (nagy kincs az ilyen:))

A kazamatás, várbörtönös témában a Descent (Odalent) teljesen kimaradt, erre nem volt vevő a párom, ahogy a Homályrévre se. Ezek mind összetett, komoly, nagy lélegzetvételű játékok, amikhez már lehet, nekem se lenne idegrendszerem. Már-már lemondtam arról, hogy ismét papír/ceruza alapú kockadobós „dungeon” felfedezésre induljak, amikor előkerült a Papírkazamaták.

Ami legelőszőr szembeötlött, az az egységnyi helyen a lehető legtöbb infó koncepciója. Ránéztem a kalandlapra, és azt mondtam: „ mi vaan??”

Barátnőm már kipróbálta egyszemélyes módban, (mert az is van benne természetesen) így az értetlen arckifejezésemet hamarosan felváltotta az érdeklődő, nosztalgikus mosoly.

A játék lényege, hogy minden játékos ugyanazt a kazamatát fedezi fel egy időben, és egyszerre irányítja a tipikus rpg-s csapatot. Harcos, mágus, pap, tolvaj. Egy az életerő, közös a tárgyhasználat, egyszerre mozgunk. De minden tagnak vannak speciális képességei, amik fejlesztéssel oldhatók ki (pl ha a pap eléri a 4. szintet, akkor a dobásoknál előkerülő koponya nem sebzi a kompániát.) A megtett útvonalunkat jelölni kell a térképen, ettől rajzolós a játék.

Továbbá minden csatlós és nagyobb szörny bizonyos hősre izgul, tehát muszáj mindenkit fejleszteni bizonyos mértékig.

Ez egy kimaxolt csapat karakterlapja

A kockák itt is pörögnek, de kicsit másképp, mint a M.Á.G.U.S-ban, vagy az ADnD-ben. Összesen hat kocka van, ezt valaki kidobja és ezen osztozik minden játékos. Mindenki kiválasztja a neki szimpatikus három kockát, és ezekből fejlődik vagy mozog, esetleg sérül, ha koponya jött ki. 

A színek is fontosak, Ezt az adott kaland dönti el a játék elején. Adott karaktert adott színű kockával tudunk fejleszteni.

Lóherénél azt csinálunk, amit akarunk, kivéve a 3 mozgásos kocka, mert arra nem lehet jokerezni. 

Egy komoly ellenségünk van, ez pedig az idő, ami gyorsan pörög és bizonyos pontokon boss harcok szakítják meg a „felfedezést”. Na igen… a felfedezés vagyis annak hiánya. Itt minden nyílt, mindent látunk, tudjuk mire kell gyúrni ha le akarjuk verni a szörnyeket. Ez egyrészt jó, mert lehet tervezni, előre gondolkodni, másrészt a felfedezés, az ismeretlen veszély teljes hiányát is jelenti.

Az adott játék főellenségei

A játék célja a pontszám hajhászás. Mindenért jár pont. Ezek szépen és egyértelműen fel vannak tüntetve a kalandlapon. Mindent úgyse lehet kimaxolni, de vannak stratégiák, amiket érdemes követni a pontszám optimalizálás miatt. Figyelni kell a mínusz pontokra is, ha sokat sérülünk, vagy épp egy tápos képességet választottunk az elején, akkor ezekért levonás jár a végső összeszámlálásnál.

Íme egy befejezett játék küldetéslappal, képeségekkel, filctollas barlangtérképpel, és végső pontozással

Az egyetlen interakció más játékosokkal, a gyémánt vadászat. Minden gyémánt egy betűvel van jelölve, ha valaki felmarkolja az adott körben, akkor még ráhiénázhat más is, ha azonban ez nem sikerül abban a körben, az a gyémánt elveszett, más nem szerezheti meg. És ennyi… másképp nem tudunk hatni a többi csapatra.

Mi előre gondolkodva lamináltuk a lapokat és nem alkoholos filccel rajzolgatunk rájuk. Így a végén elég csak letörölni és máris újra használható.

 A játék meglepően szórakoztató, annak ellenére, hogy egy nagyon-nagyon durván lebutított „dungeon crawler” klón.

Mivel pár játék után már teljesen kézre áll, tökéletes családi játék.  Hangulatos, pörgős (kb 20 perc két főnél) egyszerű a setup, nem foglal nagy helyet stb stb..

Makrolencsémmel megvizsgálva 7 pontot kap a 10-ből.

Ha érdekelnek másféle tartalmaim, akkor követhetsz erre-arra:

https://www.youtube.com/@makronaplo

https://www.instagram.com/makronaplo/