David Doubilet lenyűgöző képei a víz alatti világról

2016. szeptember 27. Mai Manó Ház

1954-ben a Camp Lincolnban táborozó gyerekek számára a nyolcéves David Doubilet teljesen jelentéktelen gyereknek tűnt. Egy kicsit szégyenlős volt, nem kifejezetten barátkozós és egyértelműen nem volt oda az íjászatért, hegymászásért és lovaglásért. A legtöbb dolog, ami lenyűgözte a többi gyereket, Doubilet számára jelentéktelen volt. Kis idő elteltével, valószínűleg egyszerűen bosszúságból, az egyik táborvezető adott neki egy búvárszemüveget, és azt mondta neki, hogy tegye be a fejét a víz alá. Senki sem gondolta volna, hogy ilyen mély és életre szóló benyomást fog tenni rá az Adirondack-hegység kristálytiszta vizű tava, amely nem kínált sokkal több látnivalót, mint a fodrozódó víztükrön keresztülszűrődő fény játékát a tó homokos fenekén és egy ijedős naphal kísérteties alakját.
Az 1946-ban, New Yorkban született Doubilet így folytatja a történetét:
„Tetszett a naphal. Tetszett a fény. Teljesen lenyűgözött a víz alatti fénynek a látványa. Gyerekként asztmás voltam, de a vízben nem okozott semmi problémát a légzés. Órákon keresztül lebegtem a vízen a stég végében, és csak figyeltem. Az egyik gyereknél volt egy U.S. Divers búvármagazin, azt bújtam állandóan, és arról álmodoztam, hogy egy nap ténylegesen képes leszek a víz alatt lélegezni. Amikor hazatértem a New Jersey-beli Elberonban lévő otthonomba, a szüleimtől kaptam egy maszkot, egy pipát és egy pár békalábat. Ez lett az életutam.” 

Mai bejegyzésünkbe a Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtár állományában is megtalálható David Doubilet: Water Light Time című könyvének képeiből válogattunk.

dd001.jpgFotó: David Doubilet: Zöld teknős, Marutea Atoll, Francia Polinézia, 1996

17 éves koromban megvettem az első Rolleimarin-házas rendszerem, és a fotóim jelentősen javultak. De zavart, hogy minden képem úgy néz ki, mint egy Douglas Faulkner fotó. Nem mintha másolni akartam volna a stílusát, de a fényképezőgéppel tényleg csak egyféle fotót lehetett készíteni: négyzet alakú képet közepes távolságból, nagyjából gömb alakú lényekről. Én valami mást akartam, és mivel a házból ki-be lehetett tenni a szűrőket, visszatértem a fekete-fehér filmhez, és a korrekciós szűrők segítségével próbáltam javítani a kontraszton a kívánt területeken. Ez segített, hogy jobban megértsem a víz alatti fény természetét, és mivel tekercsenként csak 12 képkocka állt rendelkezésemre, egyre tudatosabb fotóssá váltam. Amikor kijött a Rolleimarin III, közelképek készítésére alkalmas Rollinar lencsék voltak benne, ami azt jelentette, hogy némiképp kitágult a látóterem, és a színek is élettelibbé váltak. De még mindig csak 12 kép volt, vakus megvilágítással. Napjaink fotósainak, akik a digitális fotózás által nyújtott végtelen lehetőségeken kívül nem is ismernek mást, ez egy szinte elképzelhetetlen művészeti forma. - nyilatkozta David Doubilet, a leghíresebb búvárfotós, aki 1971 óta a National Geographic méltán híres fotográfusainak csapatát erősíti. 

dd002.jpgFotó: David Doubilet: Raja Ampat, Indonézia 

dd003.jpgFotó: David Doubilet: Barracuda raj, Pápua Új Guinea, 1987 

dd004.jpgFotó: David Doubilet: Ajakoshal, Lord Howe Island, Ausztrália, 1996 

dd005.jpgFotó: David Doubilet: Rája, Nagy-Kajmán sziget, Karib-tenger, 1990 

dd006.jpgFotó: David Doubilet: Nagy-korallzátony, Ausztrália

dd007.jpgFotó: David Doubilet: Cetcápa, North-Cape, Ausztrália, 1990

(forrás: alertdiver.comuk.phaidon.com,  lens.blogs.nytimes.com)

A víz alatti fényképezés történetének legelső színes fényképét kilencven évvel ezelőtt, 1926-ban készítették a Mexikói-öbölben. A magnéziumrobbanással megvilágított tengerfenéken egy nagy nyugat-atlanti ajakoshal (disznó csattogóhal) is látható, a különleges fotóról és a kép készítésének körülményeiről ITT olvashatsz.

Ajánlott bejegyzések:

Ugrás a lap tetejére
süti beállítások módosítása