Kondor Vilmos könyve jó alapanyag, mégis egy nagyon gyenge adaptációt kaptunk. A díszlet és a kosztüm remek, de aki korhű ruhákat és helyszíneket akar nézni, menjen múzeumba.

1936. Budapest. Meghalt Gömbös. Egy lányt meggyilkolnak. Mégsem történik semmi. Senki sem kezd nyomozásba, egyedül a bűnügyi újságírót, Gordon Zsigmondot zavarja a tétlenség. Alámerül a pesti éjszakában, és kideríti ki a gyilkos.

A Budapest Noir - Kondor Vilmos (külön cikket érdemelne az ő kiléte) könyve, bár nem tökéletes, nagyon hangulatos olvasmány. Na, abból semmit sem sikerült átemelni a filmvászonra. Pedig a könyvben a noir és a 1936-os Budapest feltételezett légköre is visszaköszön.

A noir jellegzetes eszközei megvannak a filmben. A sok cigi füst, az éjszakai árnyékok, a magányos detektív (Gordon Zsigmond), a femme fatale (Vörös Margó) és az angyali nő (az áldozat), de ezek csak papírmasé figurák. Nem sikerült ezeket összeilleszteni egységesen. Kicsit olyan, mintha azt várnák négy keréktől, egy sebességváltótól, egy kormánytól amit egymás mellé pakolt a szerelő, hogy ez majd valahogy összeáll egy autóvá. Hát nem. 

A 1936-os Budapestről nem tudunk meg semmit. Ennek talán az az oka, hogy míg a könyvben a város utcáin sokat jár-kell Gordon Zsigmond, ehhez képest a filmben szinte alig, ellenben van a rengeteg belső felvétel, ahol van, hogy a korhű díszletet sem találják el. Erre a legjobb példa Vitéz Szőllősy András (Kulka János) lakása, amely egyértelműen a 60-as, vagy inkább a 70-es évek divatja szerint volt bebútorozva.

A fényképezés tragikus. A kamera alig mozdul meg, a képek statikusak, nem ütik meg a spanyol szappanoperák szintjét sem. Ja, és üzenem a készítőknek, hogy  nem attól lesz valami noir, ha a szereplők cigaretta füstöt fújnak a kamerába. Ez csak külsőség.

A filmnek nincs hangulata. A zene elveszik ebben a moziban. A jelenetekben nincsen feszültség. Nem tud a néző izgulni a szereplőkért. Ez a forgatókönyv és a párbeszédek hiánya. Vagy a gyengén rendezett jelenetek hibája, erre jó példa az autósüldözés, amit beleerőszakoltak a filmbe, inkább vicces, mit izgalmas, sőt inkább szánalmas. 

A színészek küzdenek a szörnyen megírt szöveggel. Néha magázzák, majd minden különösebb ok nélkül ugyanazok már tegezik egymást. Kolovratnik Krisztián fizimiskára jó lenne Gordonnak, de a forgatókönyv, egy pöcsfejet kreált a könyvben még alapvetően szimpatikus zsurnalisztából. Ugyanez igaz Krisztinára (Tenki Réka), akit a regényben kedvelsz, itt viszont a hideg ráz tőle. Na és hogy drukkoljon az egyszeri néző az unszimpatikus hősöknek? Sehogy. 

Összegzés:

Nagyon drukkoltam a filmnek és sajnos gagyi TV-film lett a végeredmény.

35%