Fény és vászon

2017. május 26. 09:29 - Kiko

Jack Sparrow részeg és élvezi

Az új Karib-tenger kalózai kedves nosztalgiával tölt el, de több bibi is van vele.

Ez a franchise is felült a reboot hullámra. Nem újdonság, elvileg ez most a trendi. Egy kis vérfrissítés vagy felvarrás, és máris tartja a stúdió markát a lóvéra. A negyedik rész egyértelműen a leggyengébb volt ebben a sorozatban. Így a Miki egér főhadiszállásán, a Disney fejesei jogosan gondolhatták, vissza kell térni a gyökerekhez. Az eredmény felemás lett. 

A történet eléggé hasonlít a korábbiakhoz, hiszen azokból lett összegyúrva. Itt is egy csapat holt kalózról kell leszedni az átkot, és közben meg kell menteni Jack Sparrow (kapitányt), aki nem igazán van formában, mert még mindig, vagy már megint részeg. Ebben a kalandban, segítségére van egy fiatal tudós lány, és egy fiatal tiszt, aki az apjának tett ígéretet akarja megvalósítani. 

Kezdjük a gyengeségeivel: a forgatókönyv. Oké, sokan dolgoztak rajta, de ez sajnos érződik a végeredményen. Elsőként Terry Rossio kezdte püfölni a klaviatúrát, majd Ted Eliott is beszállt mellé a munkába, de Rossio menet közben kiszállt, végül, helyére szerződtették, Jeff Nathanson-t. És ne felejtkezzünk meg arról, hogy egy ilyen filmes projektnél nem az írók mondják ki az áment, a producer Jerry Bruckheimer és a főszereplő Johnny Depp is beleszólhatott a történet alakulásába. Az eredmény: a sok bába közt elveszett a gyerek.

A sztori kiszámítható, nincs benne semmi extra. A karakterek felépítése nem túl sikeres, leginkább két dimenziós papírfigurák, a motivációk valahol a rumos üveg alján maradtak (tisztelet a kivételnek, de erről később). Vannak elvarratlan szálak, pl.: a boszorkány miért jön be a képbe, és utána miért tűnik el, szerintem még az írók sem értenék miért is került bele egyáltalán a könyvbe ez a rész. A dialógusokat inkább hagyjuk. A karakterek minden második percben azt sulykolják Poszeidón szigonya minden átkot felold. Szóval a párbeszédeken lehetett volna még dolgozni.

De akkor mi van nekünk pozitívum? A hangulata megidézi az első részt. A zene és a látvány nagyon jó, vannak jól eltalált poénok és egy jó főgonosz. Salazar kapitány karaktere Javier Bardem alakításával üdítő kivétel a papírmasé figurák között. Ismét tökös ellenfél, akinek még a háttér története is rendben van.

Mellette Jack Sparrow (kapitány) is kiemelhető minden ripacssága ellenére még mindig szerethető. Az első rész frissességét ne várjuk, de szórakoztatónak még mindig szórakoztató. De azért ne magasztaljuk Johnny Depp-et az egekig, tőle is többet vártunk, divatosan szólva az eddigi filmekben már kimaxolta ezt a szerepet. Remélem írnak neki még valamikor egy olyan történetet, amikor Jack karaktere túlléphet a saját árnyékán. Valószínű lesz erre lehetősége a következő részben, bár kétlem, hogy a Disney be merne vállalni egy ilyen húzást. Így marad Jack az alkesz kalóz, viszont ahhoz, hogy egy sorozat friss maradjon szükség van újításokra, bizakodva várom, mikor kockáztat a Disney, és mikor engedi el az erre a filmre is jellemző biztonsági játékot.

 

Összegzés:

A film hangulata jó, a cameo-knak örülhetünk, de nem tud az ember elvonatkoztatni a hibáktól.

55%

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lumiere-galaxis.blog.hu/api/trackback/id/tr6912541021

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Fény és vászon
süti beállítások módosítása