Két év szünet után szeretném ismételten felvenni a fonalat itt a blogon, és megoszatni pár élményt, tapasztalatot, és érdekes információt a városról, amelyben immár majdnem három éve élünk. Ez a bejegyzés már nagyon régóta érett bennem, de a végső lökést egy pár napja megjelent Index cikk adta. Erre a cikkre fűzöm fel a mostani mondanivalómat, és ígérem, a következőre nem kell két évet várni.

Február 3.

2012 óta ez az a nap, ami egyfajta új kezdetet szimbolizál. Hatodik éve ezen a napon egy picit elgondolkodom azon, hogy milyen lenne az élet, ha azon a gyönyörűnek induló reggelen nem úgy alakulnak az események, ahogy.

Hat éve ment csődbe a Malév, az első igazi munkahelyem. Szokásossá váló éves beszámoló következik.

Közel-keleti életünk során először használtuk ki a légitársasági munka egyik legnagyobb előnyét, és dolgozói jeggyel elutaztunk pihenni. Első utunk Kuvaitba vezetett. Miért éppen Kuvaitba, és miket láttunk? Erről szól ez a képes bejegyzés.

Nyakunkba vettük a sivatagot, és elindultunk az ország észak-keleti részén fekvő Hatta városába. Maga az út is gyönyörű, vörös sivatagon és kopár sziklás hegyeken keresztül kanyarogtunk, míg eljutottunk eddig a különleges, a régi arab világ hangulatát árasztó kisvárosig. Képes beszámoló következik.

Harmadik rész. Kezd egészen komikussá válni a történet. Miért tartunk a harmadik résznél? Miért tart az egész lassan fél éve? Svájcban 15 perces folyamat volt, amiből 10 perc sorbanállás volt. Dehát ez a Közel-Kelet. Mondjuk ha létezik ilyen, akkor annak a Svájca. 

Most, hogy egy hetet Budapesten tölthetek hajszálpontosan fél év kint-tartózkodás után, az első kérdés mindenki részéről az, hogy "Na milyen kint az élet?". És akár hiszitek, akár nem, ez pont nem az a kérdés, amin gondolkodni szoktam, vagy normálisabban készültem volna rá. Az ember azt hiszi, könnyű egy ilyet megválaszolni. De nem. Nekem egy hét alatt sikerült egy épkézláb választ találni.

Dubai Marina, a város egyik legfelkapottabb negyede

Sokan kérdezték, hogy mi a helyzet a jogostványommal. Először is jól esik a sok visszajelzés, nagyon szépen köszönöm. Másodszor, aki azt hiszi, hogy végeztem a folyamattal mostanra, hiszen pontosan kettő hónap telt el az előző bejegyzés óta, az nagyon nagyot téved. Jogosítvány csere, második rész. 

For those, who think life in Dubai is boring, I would like to share a conversation I had the other day with an internet service provider. There is always room for laughter they say, and looking back it was indeed very funny. Then and there however... 

Aki valaha is látott Harry Potter filmet, annak talán van sejtése róla, hogy mi az a merengő. Egy olyan tárgy, amibe az ember egyszerűen elraktározhatja a gondolatait, amikor azok szinte túlcsordulnak a fejében, de bármikor előveheti őket, amikor úgy érzi, éppen arra a gondolatra van szüksége. Néhány évtizeddel ezelőttig ilyen volt a fehér papír és a tinta, az emberek kifejezhették gondolataikat az írásban, ami talán megkönnyítette, a velük történtek feldolgozását. Persze a merengő csak egy kitalált, fantasztikus tárgy, amelyről sokszor álmodtam, hogy milyen jó lenne egy ilyen, de most a laptop és az itteni írás funkcionál egy amolyan modern-kori merengőként, mert azt hiszem a dubaji élet sok újdonságát nem tudnám megemészteni, ha ezeket a gondolatokat nem tudnám kiírni magamból.

Egészen különösen meghitt meglepetésben volt ma részem. A karácsony mindenkinek mást jelent, máshogy, más napokon, más tradíciók mellett ünneplik. Nekem a karácsonyhoz a család mellett a hideg idő, nagy pelyhekben eső hó, és forraltbor tartozik. Na ezekből egyik sincs itt Dubaiban.