Fogalmam sincs, milyen lehet menekülni. Fogalmam sincs, milyen lehet, nem hazajönni, kitiltva lenni a hazámból, soha sem látni a régi otthonomat, a régi utcákat, tereket, ahol gyerek voltam, és nem megölelni a szüleimet, barátaimat, mert nem lehet.
Én nem tudtam itt hagyni ezt a kis országot, az ilyen-olyan hatalmon lévő vezetésével, a hülye politikájával, vagy a ragyogó politikájával, vagy a lehetetlen történelmével, egyszerűen nem bírtam. ...
Mese volt. Mese, mint számtalan dolog az életemben, mert ma már tudom évtizedeken át egy fura mesevilágban éltem, ahol azt hittem mindenki herceg és hercegnő, királyfik érkeznek fehér lovon, minden meseszerűen zajlik és persze a vége is minden mesének egy heppiend. Ebben az életkor nem számít. Ha valaki egy mesében él, annak mindegy, hogy húsz, harminc vagy ötven éves.
25 éves voltam, számtalan csalódáson túl és azt gondoltam, révbe kell ...
Magyarok. A világ minden táján ott vagyunk, nekem volt szerencsém néhányukat Ausztráliában megismerni.
Megismerve őket, nem csak a tények, de a lelkük is ott „állt” előttem és megannyi sors, lelket gyötrő apró részlete jutott eszembe, amikor írom ezt a könyvet.
És egy pár sor ide is:
Amikor már sokkal vidámabb időkben, ott tébláboltam az ausztrál élettérben, a számomra ízetlen ...
Ugyanis ebben a lakásban, a kis 47 nm-es wekerlei mézeskalácsházikóban élt a Hunyadvári család, lányukkal, Erzsikével, aki később 18 éves korában Puskás Ferencné lett. Ennek a lánynak, becenevén "Csörének", udvarolt Puskás.
A lakásban akkoriban egy előszoba, WC, egy ...
Sűrű hét volt. 2023. február 16-án a könyvbemutató és 18-án már a Klubrádióban KUN ZSUZSA műsorában.
Hosszú évek óta szombat reggelenként a szokásos szöszmötölés, rendrakás és takarítás közben a Klubdélelőtt az a műsor amely kíséri a fenti teendőket.
A szerkesztő-műsorvezető közvetlensége, és felkészültsége mellett a vendégek, a legváltozatosabb témák sora az, amiért soha ki nem hagynám a műsort.
És most én is vendége ...
2023. február. Enyhe tél, bár összehúzott gallérral sétáltam az Üllői úti könyvtárba, ahol az "IRÁNY ÓPERENCIA! " következő könyvbemutatóját, illetve közös beszélgetéssel egybekötött könyvismertetőjét tartottuk.
Jó hangulat, jó emberek, a kerületi Televízió és a könyv. Mind ott voltunk.
Az, hogy sem a fényviszonyokra, sem a világos ruhák neonban való csodás látványára nem gondoltam egy dolog... a Kispest Tv az eseményről készült ...
Képek? Olyan zavarban voltam eleinte, - magam sem értem - hogy elfelejtettem teljes csoportképet kérni valakitől. Így lettek amolyan gyors, csak a vége felé készült amatőr képek. Azonban ez semmit nem rontott az eseményen.
Az esemény szövege szerint:
A könyv nyomtatott formában is elérhető:
Írj emailen: hekovacs17@gmail.com
Keress a facebookon:
https://www.facebook.com/kovacs.hedi.7
Kovács Hédi
Kis súlyfelesleg. Hétvége, Duna parti telek, este. Láblengetek, karlengetek, körbefutom, ugrálok, lihegek. Kutya se lát!
Kiderül, hogy a kutya lát! A szomszédé.
Érdeklődve lesi a sarokból, ki ez a kétlábú és miért liheg . Egy vakkantás nélkül les, néha fújtat egyet és holnap a szomszéd kutyájának elugatja, van itt egy kétlábú, aki rohangál pedig nem kergetik, ugrál pedig nem akar elérni semmit, és liheg pedig egy árva másik kétlábú sincs a ...
Lehet erről pátosszal és pátosz nélkül, lehet giccsesen és irodalmian, de érzések nélkül soha.
Mi is lényegében az anyaság érzése?
Egy elmosódott kép a monitoron, milliméterekben mért álom, a legkönnyebb teher a világon, a legszebb sírás és a legszebb szolgálat kezdete a földön.
Az első visszavonhatatlan felelősség , az első mosoly neked, az első sírás hozzád, egy tekintet, ami csak a tied és csak benned bízik.
Aggódással ...
Egy pillanat csupán és itt a várva várt síszezon. Minden buzgó "téli" nő és "téli" férfi a padlásról, a pincéből, a nagyiéktól, Jóska bácsiék verandájáról előbányássza a sígönceit és hajrá előre!
Nincs az a szezon, amikor eszembe ne jutna két nevezetes símalőröm.
Egy kedves hímnemű meghívásra - később sem a hímnemű, sem a meghívás nem tűnt olyan kedvesnek - Dolny Kubin lankáin vettem első síleckémet, és ez sok évtizedre ...
Jól van, állom, jöjjön, aminek jönnie kell! Volt már divat a tenisz, a lovaglás, a síelés, felzárkózott a bringa is a sorba!
Tudom, a magára valamit adó ember, a zöldövezetben élő ember, a flaszteren élő városi ember, a vidéki ember, szóval sokféle ember bringázik nap mint nap. Utóbbi, a vidéki ember, sok éves hagyományként nagy részben azért, hogy eljusson A-ból B-be .
A többiek sokféleképpen sportolnak a nyeregben. Az egyik csoport ...
Kispesten II. Világháborús, 250 kilós brit légibombát találtak, a Bozsik stadion átépítése során. Ezen az április végi vasárnapon hatástalanítják.
Rögtön Anyu jutott eszembe. A háborúban, pincében megbújva éltek Kispesten. Nagymamám, Anyu 8 éves kislányként és az öccse, néhány hónapos baba.
Nagyapám munkában. Kispest a háború idején, így például 1944-ben több alkalommal is kapott a bombákból, a közeli gyárak miatt, de ahogy Anyu ...
Van ez a cipőkérdés. Mert az mindig kérdés. Kérdés, hogy mit veszek ma fel? Mit veszek ma meg? Ezt miért vettem meg? Elég nagy ez nekem? Nem szűk ennek az orra? Nem magas ennek a sarka? Nem túl lapos ez? Bírom-e majd hosszú távon? Mi az a hosszú táv?
Lehet a téma lapos, férfiaknak kissé magas, de muszáj írni erről a cipőkérdésről!
Életem első igazi saját vétele, egy fehér-piros nagykockás, bőr felsővel ellátott fatalpú klumpa volt . Ma is ...
"Vidám vasárnap!" Azaz Lupa ( Magdi szerint a „Bunda”) felé félúton.... már megint a nosztalgia.. .
Hajrá, csak fiatalosan, gyalog, mint régen. Budakalász és a Duna-part sokat emlegetett fertálya. Fertály- másfél óra alatt ki lehet jutni! Utóbbi 10 évben találtak itt már vaskori, meg római kori, meg a fene tudja milyen kori leleteket. Ha kicsit jobban beásnak, engem is megtalálnak. Vagy azt, aki én voltam akkor! Ezt most én tárom fel. Túra indul, fel a ...
A "Lupával szembeni Lupán", mi egy ikertelek kisebbik felét vettük meg, a Duna-partról a falu irányába lejtő utcában, annak is a végén.
Édesapám, aki híres volt fantasztikus üzleti érzékéről, akkor a még tucatszámra fellelhető telkek bármelyikét megvehette volna, például olyanokat, melyeket a kisebb árvíz röhögve elkerült, a nagyobb vizek meg sűrű bocsánatkérés közepette gyorsan eltakarodtak róla.
Apukám mégis kiválasztotta az egyik ...
Mikor megismerkedtem életem egyik meghatározó férfijával, fogalmam sem volt arról, hogy mi az opál . Opálos tekintetről már hallottam , lehet láttam is valami opálszerű követ valahol, valamikor, de semmi egyéb. (Sok másról sem volt fogalmam, pedig ha az ember lánya megismerkedik egy férfival akkor sok mindent tudni KŐ! )
Tudjuk, a tarhonyát fáról szedik, a nokedlit bányásszák, de, hogy az opál honnan bújik elő fogalmam se volt. Aztán egyszer csak hol ...
Van két ország.
Monogámia, a bézs-színű, a letisztult hely, ahol mindenki egy életen át szeret, és ahol mindenki még hisz a „mindig”-ben, ahol mindenki azt gondolja és úgy érzi, vagy határozottan állítja… örökkön örökké… te és én... mi ketten... ez a jelszó!
Itt a másik.
Poligámia
Csupa szín, lüktetés és őrület, végeláthatatlan szenvedély, érzelem, és érzékiség, az őrület határa… ám ha csitulni kezd, …jön a ...
A kertkaput nyitva hagyta, hogy könnyebben bejuthassanak...
Lassan vége lett a napnak, sötétedett. Kinézett az ablakon, "Hol vannak már?", gondolta. Kissé hűvösebbnek érezte az időt, dobott még a kandallóba. Megágyazott, aztán idegesen kisétált a kertkapuig.
Összehúzta vállán a kendőt és hosszú ideig meredt a távolba. Állta a hűvöset, várta őket, már jönniük kellene!
Nagyon fázott, ezért visszasietett a házba. A kertkaput nyitva hagyta, ...
