Rettegés éjszakája Vol.3
Imádom a Siklósi Várat. Itt élek, sok szép elmék fűz hozzá, minden rejtett kis zugához. Épp ezért, amikor csak tehetem, elmegyek az itt szervezett programokra. Sajnos a rettegés éjszakáján csak most először tudtam részt venni. A koncepció az, hogy szabadtéri mozi keretében, a váruvarban levetítenek egy horror filmet ami után a vendégek bemehetnek a vár amúgy lezárt részeibe, ahol mindenféle dologgal ijesztegetik őket.
Aki ismer, az tudja, hogy nagy horror film rajongó vagyok. Rengeteg ilyen műfajú filmet láttam már...a most vetített Démonok között 2 is köztük van. Bevallom, mivel fáradt voltam pár percre ezért be is szundítottam a film egy részén. Na de ami utána jött... Nem gondoltam, hogy így be tudok parázni!
Jól összerakták a műsort. Szentgyörgyváry Péter várkapitány beöltözve, 3-5 emberenként engedett be minket. Ez jól ki volt találva, mert egyedül besz**nál, ha többen volnátok, akkor nem lenne ilyen izgalmas. A véres hentestől a hordágyon fekvő, nyöszörgő félholtaktól kezdve a kerekes széken lassan gurulgató fickón át az innen-onnan felbukkanó, elédugró, majdnem rádeső, vagy zomibként mozgó emberekig, a letakart és hirtelen felülő hulláig, vagy a furcsa, 2 copfos "kislány"-ig volt itt minden. Tényleg olyan helyeken voltam, ahol eddig még sosem. Kietlen, építési területre hajazó folyosókon, szakadt nájlonnal elzárt helyiségekben. Nekem az egész egy elhagyott, romosodó elmegyógyintézetre hajazott, melynek folyosóján, termeiben az egykori hullafoltos lakók itt ragadtak, hogy minket ijesztegessenek. Sikerült! Sosem tudhattad, hogy egy bábut, vagy épp egy élő személyt látsz, aki eltűnik, majd megjelenik a pislákoló neonfényben. A füstös, porral kevert fényben még egy üres keres széket látsz gurulni, távolabb tőled... majd mikor már közelebb érsz, a villódzó lámpafény ismét felvillan, és ugyanebben a székben már egy ijesztő alak gurul feléd fehér kényszerzubbony félében. A hangulatot fokozzák a folyosóról nyíló, sötét termek, ahonnan tompa sikolyok, gyereksírás szűrődik ki, vagy egy megvilágított bútordarab, egy tébolyult nevetés, vagy egy kislány dúdolása borzolja a kedélyeket.
Szóval csak haladtunk előre, miközben olyanokat visítottam, mint talán még soha. Egy idő után már szóltam, hogy muszáj épp nekem elöl mennem? Mégis csak 2 férfiember is volt köztünk (bár megnyugtatlak titeket, utolsóként sem az igazi) Azt sem tudtad, merre kell menni tovább. Miután a kettyós "kislány" kishíján szívmegállást okozott, hiába kérdeztük, merre tovább, fél percre sem esett ki a szerepéből, csak nézett tovább a tébolyult fejével. Lassan be is értük az előttünk lévőket, vagy az utánunk lévők értek utol minket? Már nem is tudom... de kis csapatunk úgy döntött, az utolsó 1-2 sötét terembe már nem megy be. Utólag már bánom, de miután már fizikailag is kezdtem érezni a félelem jeleit magamon (pulzusom gyors lüktetése a fülemben, kiszáradt torok, szapora lélegzet) ott és akkor így tűnt jónak.
Szóval hatalmas gratula a szervezőnek, és a rémisztgetőknek, akik egy fél percre sem estek ki a szerepükből. Azért két építő jellegű hozzáfűznivalóm lenne:
1.) A vetítővásznat lehetne egy picivel feljebb tenni, mert ahogy Gino majálisán is elhangzik, "jók a programok, csak sok itt a köcsög". (És itt most nem arra gondolok, akinek pisi miatt fel kellet állniuk, és 10 mp-re belelógtak a képbe).
2.) Hosszú várakozás. A film alatt "felvett" felspannolt állapot hamar elillan, ha az ember másfél órát vár, hogy bejusson a műsorra (mondjuk megérte, de akkor is). Ha ezidő alatt bejátszanának 5-10 perces, izgalmas rövidfilmeket, vagy (akárcsak hanganyaggal) bejátszanának olyan ijesztő történeteket, amik a várhoz köthetők, akkor gyorsabban repülne az idő, és nem punnyadna be a jónép a hosszú várakozás után. Bár én rögtön felébredtem, mire bejutottunk. De hallottam, hogy a korábbi években épp a hosszú várakozási idő miatt, a film után jópáran elmentek, nem vártak a műsorra.
No de! Nagy pacsi a várkapitánynak, a szervezőknek és a vár dolgozóinak. Kösznet a jegyszedőknek, a büféseknek, mindazoknak, akik elkészítették a díszletet, összerakták a műsor elemeit, hozzáadták a fény és hangtechnikát. Köszönet a mentősöknek, és a tűzoltóknak is, hogy vigyáztak ránk.
Ha Siklóson jártok, ne hagyjátok ki! Szuperjó a program! Egyrészt kaptok egy szabadtéri, nyáresti, pattogatott kukorica illatú mozi feeling-et. Másrészt izgalmas, hogy egy olyan vár ódon falai közt bolyonghatsz, amit már 13. században kezdtek el építeni, és olyan helyeken barlangolhatsz a sejtelmes, félelmetes folyosókon, amik amúgy a látogatók előtt le vannak zárva. Ha pedig itt éltek, kötelező program, persze csak ha bírod a borzongást.... Az én lelki világomnak bőven elég volt...
A képek netes képek. Valahogy abban az állapotban nem jutott eszembe, hogy fotózzak. Végig Kriszta barátnőm kezét szorogattam...