A Pszichorendelés előadásairól már jól ismert Böhönyey Márta és Tóth Melinda közös munkájának története egészen az egyetemi éveikig nyúlik vissza: a duó számos műhelymunkát készített el együtt tanulmányaik során, s az összhang azóta is töretlen közöttük. 2015 márciusában elindították #HurráHétfő című előadássorozatukat, az első alkalom sikerét rengeteg teltházas este követte. A páros azonban szerette volna, ha minél több emberhez eljutna az a tudás, amelyet az előadásokon és a terápiás alkalmakon átadnak az embereknek, ezért úgy döntöttek, könyvet írnak – méghozzá igazán rendhagyót! Első közös művük “Mira. Így váltsd meg a világod!” címmel került a boltokba, mely újszerű módon mutatja be az általuk alkalmazott terápiás elméletet.  

Áprilisban jelent meg az első könyvetek, “Mira. Így váltsd meg a világod!” címmel, melyben nem szokványos módon vezetitek be olvasóitokat a terápiák világába. Bemutatnátok nekünk a könyv felépítését?

Melinda: Szerettük volna újszerűbb formában bemutatni azt a terápiás elméletet, amelyet munkánk során alkalmazunk. A könyv első része gyakorlatilag egy regény, melynek főhőse körül zajlik az élet. Mira egy harmincas csaj mindenféle párkapcsolati, családi és munkahelyi problémával, aki egyszer csak elkezd pszichológushoz járni, az ő életén keresztül láthatunk bele abba, hogy mi is történik egy terápián. A könyv második részében pedig azt a terápiás elméletet mutatjuk be példákkal, tippekkel megvilágítva, melyre a főhősé is alapul.

Márti: Laikusok számára írtuk, de olyanoknak is érdekes lehet, akik már jártak terápiára, így ismerik az elméletet. Azt tapasztaljuk, hogy a klienseink is kapnak egyfajta többletet tőle, valahogy jobban átérzik a közlendőnket egyrészt azáltal, hogy külső szemlélőként látják a saját problémáikkal párhuzamos helyzeteket, másrészt amiatt is, mert így ki-ki a maga tempójában tudja magáévá tenni az olvasottakat. Erre a hatásra egyébként mi nem is számítottunk, de örültünk neki.

A könyv bemutatóján említettétek, hogy szeretnétek, ha minél nagyobb réteghez eljutna ez a tudás, amit át akartok adni, azonban nem mindenki engedheti meg magának, hogy pszichológushoz járjon. Vannak a könyvben olyan apróbb gyakorlati trükkök - tippek, amit az ember maga is tud alkalmazni vagy beépíteni a mindennapjaiba, akkor is, ha nem tud eljárni terápiára?

Melinda: Vannak benne ilyenek, de a terápiát soha nem tudja egy könyv helyettesíteni. Ez arra jó, hogy gondolatébresztő legyen, akár egy-két apróságot már magának is megoldjon az ember. A mélyebb vagy több területre kiható problémák esetében jó, ha kéznél van egy pszichológus, mert ő külső nézőpontból, objektíven tud rávilágítani arra, amit saját magunk nem feltétlenül veszünk észre, épp azért, mert ezek automatizálódott beidegződések, így gyanútlanok vagyunk.

Márti: Gyakorlatilag hasonló kérdések vannak boncolgatva a könyv végén, mint amiket mi felteszünk egy terápián. A különbség az, hogy személyesen azokra a félrecsúszásokra is fel tudjuk hívni a figyelmet, amelyek abból adódnak, hogy az ember a maga szubjektív szűrőjén keresztül látja a saját problémáit. De a könyv így is informatív lehet sokaknak.

Mit gondoltok, mi teszi különlegessé a Ti megközelítéseteket?

Márti: Nem nagyon létezik a mi könyvünkhöz hasonló - félig regény, félig szakmailag megalapozott értelmezési keretet és eszközöket is nyújtó, laikusoknak szóló szakirodalom. Van olyan szakmai könyv nyilván, amiből mi annak idején felkészültünk a vizsgáinkra, de az nem egy széles közönségnek íródott.

Melinda: Egyébként még pszichológus körökön belül sem olyan ismert, amit népszerűsíteni szeretnénk: a sématerápia, holott összehasonlító vizsgálatok azt mutatják, hogy jelenleg ez a leghatékonyabb a pszichés problémák legszélesebb körének kezelésében.

Márti: Az új kliensek sokszor arról számolnak be, hogy sok pszichológus csak bólogat, esetleg leminősíti őket, és nem igazán adnak egy értelmezési keretet, azaz egy olyan képletet, amivel önállóan tudnák a saját problémáikat megoldani.

Az általunk képviselt módszer pont arra jó, hogy az ember a saját pszichológusává tudjon válni, és ne legyen arra ráutalva, hogy minden egyes - látszólag, de csak látszólag egymástól független - problémájának megoldásához szakember segítségét kérje.

Ez az elmélet pont abban segít, hogy a kliens fel tudja tárni azokat a gócpontokat, melyek látszólag különböző területeken mozgatják viselkedését.

Melinda: Ez is volt a célunk a könyvvel, hogy az olvasó nagyjából meglássa, minek kell ideális esetben egy terápián zajlania és ha az ő szakemberénél nem ez történik,akkor váltani tudjon.  

Tulajdonképpen egyfajta életvezetésnek is nevezhető ez a módszer?

Melinda: Azt szeretnénk elérni, hogy olyan legyen pszichológushoz járni, mint ahogy fodrászhoz, vagy fogorvoshoz is elmegyünk: természetessé váljon, hogy ha az ember jobban meg akarja érteni a saját működését és javítani szeretne a közérzetén, akkor felkeres egy pszichológust.

Márti: Egyáltalán nem kell hozzá „bolondnak” lenni. Mindenkinek legalább egyszer jó lenne eljutni egy hozzáértő szakemberhez az élete során. Kisebb-nagyobb sérülései sok embernek vannak, még ha nem is vesszük észre, például ezek húzódhatnak meg életünk visszatérő problémái mögött. Ha kisebb a baj, akkor sem fölösleges a terápia. Egyrészt nem egy egységes végeláthatatlan procedúrába csöppenünk, hanem a kezelés személyre szabott, kisebb gubanc esetén rövidebb. Ám nagyon nem mindegy, hogy részt veszünk-e benne vagy sem. Minőségileg más jól értve a reakcióinkat tudatosan kiküszöbölni, hogy önkéntelenül magunk alatt vágjuk a fát, ha csak egy kicsit is, mint ha kihagytuk volna a terápiát és csodálkozva tapasztalnánk, hogy megint a szokásos csávában vagyunk.

Általában negatív tartalmat párosítanak ahhoz, hogyha valaki pszichológushoz jár. Ti hogy látjátok, változott-e ennek a megítélése az emberek fejében az utóbbi években az önfejlesztő könyvek elterjedésével?

Melinda: Változik. A pályánk elején attól féltünk, hogy csak női pácienseink lesznek, pedig férfiakhoz is akartunk szólni. Most teljesen megoszlik a nemek aránya ötven-ötven százalékban. 20-40 év közötti közé tehető az átlagéletkora azoknak, akik felkeresnek minket, ők már kevésbé előítéletesek a pszichológushoz járás kapcsán.

A könyvetek főhősének egy olyan karaktert szerettetek volna megteremteni, aki egy közülünk, és együtt lehet vele érezni. Hogyan építettétek fel a karakterét?

Melinda: Mindenkiből és senkiből egyben. Nem igazán konkrét emberekből, inkább konkrét problémakörökből, egy-egy karakter sok apró megnyilvánulásából, nehézségéből vagy épp erősségéből lett összegyúrva.

Márti: Úgy tűnik, ez nagyon jól sikerült, mert sokan ismernek saját magukra Mirában.

Melinda: Olyan eset is előfordult a könyv írása közben, hogy új páciens érkezett – és elkezdett egy hasonló történetet mesélni, mint ami a könyvben már szerepelt. Ilyenkor siettünk megnyugtatni, hogy ha majd kézbe veszi a Mirát, ne gondolja, hogy őt írtuk bele. Illetve ezért került be a könyvbe az a sor is, hogy a mű csak a képzelet szüleménye. 

Nem okozott nehézséget, hogy ne vesszetek el a lehetőségekben vagy, hogy túl sokat akarjatok belesűríteni a karakterbe?

Melinda: Magába a karakterbe nem, de az elején a könyvbe akartunk túl sokat belesűríteni. Volt egy nagyon bonyolult ötletünk, aminek mindenféle játék és teszt elemei is voltak.

Márti: Ezeket a vadhajtásokat aztán lenyesegettük és utána már csak a lényeg maradt.

A könyvbemutató előadásotokon említettétek a sémákat is, amelyek meghatározzák és befolyásolják az emberek gondolatait. Szerintetek melyek ma ezek közül a leggyakoribbak?

Márti: Olyanok vannak, amelyek nálunk gyakoribbak, de ez valószínűleg összefügg azzal is, ahogy mi állunk a világhoz. Sokan járnak hozzánk olyanok, akik nagyon maximalisták a maguk területén. A cikkeinket nagyon alaposan írjuk meg, ezért hosszabbak és tartalmasabbak, mint egy közösségi oldalon látható átlag tartalom, akinek van hozzá türelme és van rá igénye, hogy végigolvassa, az valószínűleg olyan ember, aki szintén magasra teszi a lécet. Többen vannak még, akik önfeláldozóan, „terézanyásan” működnek, ez nem tudni pontosan mivel függ össze – de valahol pszichológus betegség is a másokon való segíteni akarás, időnként akár saját magunk háttérbe szorításával.

Melinda: Amik tipikus sémák lehetnek ma, azok a kötődési problémákkal összefüggők, ezekkel különböző formában több Mira szereplő is küzd.

Szerintetek mi lehet ennek a kiváltó oka?

Márti: Mondják, hogy egyfajta borderline társadalomban élünk. Nem annyira definiáltak a határok, hogy hogyan ajánlatos élni, nem biztosítottak az alapfeltételek ahhoz, hogy az ember jól tudjon kötődni. Régebben, amikor kisebb közösségekben éltünk, ez kevésbé jelentett problémát.

Melinda: Jelenleg nem igazán vannak olyan leegyszerűsítő „szabályok”, mint pl. hogy ciki ha nem házasodsz. Minél nagyobb a szabadság, annál jobban el lehet veszíteni a fonalat. Eleve sokkal több ember van körülöttünk, sokválasztásos környezetben élünk, itt van a bőség zavara. Könnyen becsaphat az az illúzió, hogy akit még nem ismerünk, az biztosan tökéletes, így egyszerűbbnek tűnhet átrepülni a következő virágra, mint mondjuk dolgozni a jelenlegi kapcsolatunkon. 

Az írással kapcsolatban is voltak mindig ambícióitok?

Melinda: Idővel lett. Eredetileg csak az volt a tervünk, hogy magán rendelni akarunk, pácienseket kezelni, később kezdtük el érezni azt, hogy jó lenne nagyobb rétegekhez szólni, nem csak ahhoz a pár emberhez, aki személyesen eljut hozzánk. Ebből az elképzelésből jött mind az előadás, mind az írás ötlete. Illetve a cikk jó eszköze volt annak, hogy Facebookon megismertessük magunkat és egyre több embert elérjünk. Kedvelték az írásainkat, ezen felbuzdulva mertünk nagyobb lélegzetvételűt írni.

Márti: Szeretünk is írni. Egymástól függetlenül már gyerekkorunkban próbálkoztunk novellával, regénnyel, versekkel. Grafománok voltunk, ez köszönt vissza a könyvünkben is.

Hogyan tudtátok megosztani egymás között a könyvírás folyamatát?

Márti: Ebben már volt rutinunk, a cikkeinket is közös Google dokumentumba írjuk és mindenféle színnel belejavítgatunk, átfogalmazzuk a másik munkáját. Mindig örvendezünk is neki, hogy milyen gördülékenyen tudunk együtt dolgozni, soha nincs sértődés, ha valaki átír egy mondatot, mert mindkettőnknek az számít, hogy a végtermék megfelelő legyen. Abban a tekintetben egyezik a véleményünk, hogy mi a jó, mit akarunk kiadni a kezünkből, így az csak egy eszköz nekünk, hogy javítgatjuk egymást. Egyébként teljesen képlékenyen alakult az írás. Voltak időbeli eltolódások, Melinda inkább reggel aktív, én pedig este. De olyan nem volt, hogy egyik szakaszt ez írja, a másikat pedig az.

Melinda: A kilencven százalékáról nem is tudjuk, hogy ki írta, mert annyira átfolyt mindkettőnkön és olyan sokat tökéletesítettük, hogy már rekonstruálhatatlan, melyik szó kiből pottyant ki.

Milyen terveitek vannak még?

Márti: A távlati célunk egy pszichorendelő-intézet, ahová mindenféle határterületekről tudnánk gyűjteni magunk köré olyanokat, akikkel együtt lehetne működni, hogy a klienseink problémáit a lehető legkörültekintőbben közelítsük meg. Például emésztőszervi panaszok vagy bőrtünetek hátterében nagyon gyakran húzódik meg lelki faktor, amely kezelésében jó, ha az orvost pszichológus egészíti ki, és fordítva, volt már, hogy mondjuk egy pánikkal összefüggő szédülésről derült ki, hogy azért nem múlik rendesen, mert testi, orvosilag kezelendő ok áll mögötte.

Melinda: Annak is örülnénk, ha lenne valamilyen alapítványi támogatottság emögött, hogy azok is el tudjanak jönni, akik nem tudják finanszírozni a terápia teljes díját.

Márti: Ami már teljesen utópia, hogy jó lenne a közoktatásba is valamilyen szinten beiktatni a pszichológiai nevelést, nem csak olyan mértékben, ahogyan ma megjelenik: egy-egy próbálkozás azért van, de nem feltétlenül jó szakemberek által, vagy nem is szakemberek által. Sok mindennek ott lehet elkapni a grabancát az iskolában, ha ezek a problémák már gyerekkorban kezelésre kerülnének, felnőttként nem kellene évekig vagy évtizedekig hadakoznunk a múlt árnyaival.

Melinda: A rövidtávú célunk pedig az, hogy legyen Mirának egy fiú megfelelője: egy könyv, amiben férfi a főhős, a nemére jellemző tipikus problémákkal.

Márti: Persze emellett más könyvekre is gondoltunk már...

Képek: Pszichorendelés

 (Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)