Talán Te is ismered az indiai tanmesét, amelyben egy indiai hercegnő az apjától kapott gyűrűvel felkeres egy bölcset, azzal a kéréssel, hogy olyan bölcsességet véssen a gyűrűbe, amely a szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban óvatosságra inti. Amikor visszakapta a gyűrűt, egyetlen szót talált rajta: “ELMÚLIK”. Míg ez a szó valóban vigasztaló és bátorító egyszerre, Isten gyermekeiként nekünk van egy még nagyobb reménységünk, és ez az Úr Igéjében örök igazságként jelenik meg

Az adventi koszorú mellett mostanában többet látok olyan várakozást megjelenítő alkotásokat, ahol a Szentestéig tartó 24 nap körkörösen, egy-egy lépéssel közelebb hozza a várva-várt Messiást.

Szerintem ez hűen szemlélteti, hogy a várakozás közben akkor jutunk közelebb a célhoz, ha mozgunk, készítjük a szívünket Jézus földi megjelenésének megünneplésére. Hiszem, hogy mi is útkészítő nemzedék vagyunk, és az a feladatunk, hogy készítsük a szívekben az utat Jézus második megjelenésére az Ő dicsőséges visszatérésére. Az Ézsaiás 40-ben Isten szava így biztat minket:

Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat Istenünknek a kietlen tájon át! Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! 

Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az Úr maga mondja ezt. 

Egy hang szól: Kiálts! Én megkérdeztem: Mit kiáltsak? Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az Úr szele. – Bizony, csak fű a nép! Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad.

Ez az a szózat tehát, amit kiálthatunk, amiben megállva biztosak lehetünk, hogy Isten útja a pusztában készül és halad. Az Ő Igéje soha nem múlik el, minden helyzetben vigasztal, felemel, bátorít és megvidámít. 

Advent második vasárnapján a reménység gyertyáját gyújtjuk meg az adventi koszorún. Legyen a szívünkben az a melegség és remény, hogy Jézus szava igaz, nem kell félnünk, mert Ő jön, közeledik.

Mi pedig lépjünk előre, egy-egy lépést Felé és Ővele, hogy egyre közelebb kerüljünk Hozzá. Áldás!

Advent első vasárnapján olyan gondolatokat osztok meg Veletek, amelyek már régen megfogalmazódtak bennem, de valahogy nem sikerült a blogszerkesztő közelébe jutnom....

Lehet, hogy már találkoztál azzal az év eleji szokással, hogy egy-egy igeverset vagy szót kérsz el az Úrtól, ami végig kíséri, jellemzi az új esztendőd. Én is minden évben imádkozok és kérek útmutatást, igét; így volt ez idén is: ELÉG – ez a szócska valóban velem volt és van, pozitív és negatív hangsúlyaival együtt. Úgy érzem, hogy mindkét féle módon kimondtam, éreztem ebben az évben. Valóban megértettem, megéltem a következő igeverseket:

„Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” (Máté 6:34)

 „De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.” (Zsoltárok 127:2) 

„Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között ELÉGedett legyek.” (Filippi 4:11) 

Valóban eleget adott az Úr idén is – nem szenvedtem hiányt semmiben. Amit nem kapok meg arra valószínűleg nincs is szükségem.

Neked mi az, amiben érezted az Istentől kapott elégedettséget?

Ugyanakkor egy harciasabb szellemben is próbáltam, próbálok megálljt parancsolni az aggódásnak, a tehetetlenség csalóka érzésének. Elég a sátáni hazugságokból, elég az önvádból és a csüggedésből! Elég a halogatásból és a félelemből! 

Neked miből volt eleged ebben az évben?

Az a csodálatos dolog, hogy valahányszor kiöntöm a szívem, elpanaszolom embernek, Istennek a gondjaimat, már a nagy siránkozás közepette érzem, ahogyan a Szentlélek közbeavatkozik és foglyul ejti a gondolataimat. Ha egy kicsit is figyelek a csendes szóra az mindig Isten felé vezet és terel! Mert Ő elég nekem, sőt, több, mint elég!

Ha úgy érzed, hogy eleged van ebből az évből, csak gondolj erre az atyai biztatásra:

„De Ő ezt mondta nekem: >Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz<”. (2Korintus 12:9)

Az erőtlenség valójában Isten erejének ad teret, és valójában csak Ő tudja azt, hogy mi az amire szükségünk van, mi az, ami elég!

Advent első vasárnapján a hit gyertyájának fénye és melege költözzön a szívetekbe, és teljetek be azzal a megelégedéssel, amely csak az Istenben, Istennel töltött időben lehet a Tiétek! 

Vannak olyan témáid, netán kedvteléseid, amelyekről sokat olvasol, informálódsz, képeket vagy videókat nézegetsz? ’Kreatív keresztényként’ jónéhány képet, videót láttam már arról, hogyan kell trükkösen rajzolni, ügyesen festeni vagy találékonyan felújítani egy kisbútort. Sokszor le is mentem a nekem tetsző dolgokat, hogy majd egyszer én is kipróbálom vagy megcsinálom…

Az Úr tudja, hogy számomra fontos az alkotás, és tudom, hogy kezdeni akar velem valamit ezen a területen. Egy alkalommal a Bibliában Jakab levelét olvastam, amikor a Szent Szellem megelevenítette az Igét számomra ebből a szempontból. Hogyan függ össze az Úrral való kapcsolat és a kreatív cselekvés?

Remélem Titeket is ugyanúgy bátorítanak ezek a gondolatok, mint engem.

 Amikor csak hallgatok

’Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt.’ (Jakab 1:23)

Amikor hallom a Szent Szellem bátorítását, hogy folytassam a szolgálatom, találjam meg a helyem az Ő testében, vegyek részt az Ő kreatív munkájában, valóban sokszor lelkesen nekiállok az ötletelésnek, terveket szövök, belefogok valamibe. Azonban ugyanolyan gyakran elfog a csüggedés, elmegy a kedvem. Rögtön támad az érzés, hogy nem vagyok elég jó, nem színvonalas, amit csinálok.

Ha nem táplálom az Úrral való kapcsolatom, hamar elfelejtem, hogy mit is kellene csinálni, és marad egy csomó megvalósítás nélküli ötletem, tervem, félkész alkotásom.  Rájöttem, hogy nézelődni, hallgatni nagyon is kényelmes dolog, bátorító és ösztönző, mégis ürességet és hiányérzetet okoz, ha nem követi a cselekvés.

Amikor cselekszem

’De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete.’ (Jakab 1:25)

Az Istennel megtapasztalható szabadság tudja feloldani azt a feszültséget, ami az elbizonytalanodás ellenszere – az Ő Igéje ad erőt, hogy kitartó legyek, hogy ne érdekeljen a világ véleménye, hogy Isten számára értékes vagyok és számít, amit csinálok.

Arra sarkall, hogy igenis gyakorlatban próbáljam ki az ötleteket, finomítsak, változtassak rajtuk. Miközben cselekszem, egyben gyakorlok is, egyre jobban emlékszek a fogásokra, technikákra – a gyakorlat teszi mestert -  elv valóban működik. A cselekvés, tevékeny megvalósítás lehet fáradságos, de megéri, mivel sikerélményt és készterméket, gyümölcsöt hoz. Érzem a hálát, hogy Isten megadta az erőt és jókedvet a munkához.

Amikor érzed a Szent Szellem késztetését, noszogatását arra, hogy megtedd, amire látásod van, amiről Istentől hallottál, légy bátor és erős: a cselekedet boldoggá tesz, mert Isten nem hagyja, hogy megszégyenülj. Neki az számít, hogy jó kapcsolatban légy vele.

Mindannyian keressük az Ő arcát, útmutatását – legyél tevékeny megvalósító, és így a hited a cselekedetekkel együtt él tovább. Légy áldott!

Teljesen szíven ütött a fenti felszólítás, amikor először hallottam egy dicsőtő dalban. A gondolat így folytatódik: Az ablakon túl minden ember - Csak a te fényedre vár - Emeld fel kezed a mennyig - Hangod szálljon fel hozzá - Dicsérjétek teremtmények - Mert csak Ő, ki méltó rá.

A Szent Szellem tovább szőtte a dal üzenetét: „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. (…) Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” (Jakab 1: 22, 2:17)

Van egy kis képem, egy képkeretben egy gombostűre tűzött brush-footed butterfly – ecsetlábú pillangó. Milyen szomorú látni egy ilyen szép tarkalepkét üvegfal mögött, egy élethű, de nem élő mását egy csodálatos teremtménynek. Magamat is ilyennek láttam egy ideje, így hát megvizsgáltam a kreativitással kapcsolatos hitemet is. Van-e hozzá cselekedetem? Mit teszek azért, hogy Isten elvégezze bennem és általam az Ő munkáját? Rájöttem, hogy változtatásra van szükségem. Isten Szelleme szelíden szólt, hogy itt az ideje, hogy engedelmesen tegyem az Ő akaratát. Hiszem, hogy cselekednem kell, hogy élővé és kipróbálttá váljon a hitem, amely szerint Isten jó és jót akar nekünk. Arra hívott el, hogy Őt dicsérjem, és minden testvéremet szeretettel hívjam az Ő jelenlétébe.

Több időt szeretnék Vele tölteni, minőségi időt, csendben, alázatosan, gyerekesen. Azért imádkozom, hogy töltsön be örömmel és hálával, hogy ne a körülmények tartsanak fogva, mint egy bezárt pillangót. Az Úr arra teremtett, hogy felül tudjunk kerekedni a látható világnak és a láthatatlanban megtaláljuk Őt, aki a Békesség Istene és miénk lehet az Isten békessége!

Az Atya arra biztat engem és Téged is, hogy nem kell mozdulatlanul lenni, csak túlélni a világban, hanem az a feladatunk, hogy repüljünk és tetteinkkel dicsőítsük Őt!

Törj ki és légy szabad! Hogyan? Azzal, hogy engedelmeskedsz a Szent Szellem vezetésének! Benned is ott a Fény, Te is tudsz világítani ebben a sötét és egyre sötétedő világban. Akár egyedül indulsz neki, akár támogató barátok, testvérek vesznek körül a gyülekezetben, az biztos, hogy Isten, Szent Szellem Veled van! Lehetsz szárnyaló pillangó, „aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje Őt.” (Kolossé 3: 10)

Isten szeret Téged és feladata van a számodra! Átadta és a mai napig adja az Ő üzenetét, örömhírét, amit el kell mondanod! Nem lehetsz csendben tovább! Légy áldott!

Májusban egy újabb alkotós kihívás apropóján kezdtem el gondolkodni a káosz és a rend ellentmondásán. A kihívás a ’Messy May’ (Maszatos Május) elnevezést kapta, utalva arra, hogy az alkotás közben szabadságunk van arra, hogy maszatoljunk, nyomokat hagyjunk, és a készítési folyamat nem mindig eredményez tisztaságot. Ugyanakkor sokszor frusztrál engem is, ha az eszközök, festékek, papírok stb. között nem találok valamit; úgy érzem, hogy fontos lenne a rend. Megfér-e valahogyan az alkotás szabadsága és maszatolása a rendezett asztallal?

Rendteremtés

Abban biztos vagyok, hogy az Úr szereti a rendet; Ő az, aki rendszereket alkotott az élővilágban, az egész világegyetemben. Az emberi szervezet meghatározott rend szerint működik – gondoljunk csak az emésztőrendszerre, vérkeringésre, légzésre: mind egy Isten által alkotott, nagyon pontos és precíz rendszerben szolgálnak minket.

„Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.” (Zsoltárok 139:13-15)

Ugyanakkor az Isten olyan kiszámíthatatlan – és nem dobozolható be, vagy skatulyázható be, Ő a kreativitás Atyja és tettei sokszor meglepnek minket.

„Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.” (Ézsaiás 55:9)

Ezek alapján lehetséges, hogy a rendszerezés nem árt a kreatív alkotásnak sem? Így hát pont a ’Maszatos Május’ havában kerítettem sort arra, hogy rendbe rakjam az íróasztalomat, és azt a sok-sok alapanyagot, amit összegyűjtögettem az alkotáshoz. Egy-két dolog, amit sikerült rendbe szednem, és ami talán másnak is segíthet a rendezkedésben:

1. a scrapbook és egyéb papírokat kategorizáltam, és külön lefűző fóliába tettem. Ilyen csoportosításban vannak: fekete-fehér; virágos; random fotók (ezek újságból kivágott képek); kék; matricák, tortacsipke; szöveges (szépen írt idézetek, szlogenek szintén újságokból); csajos; natúr; átlátszó; vastagabb kartonok…
2. vettem egy egyszerű rendszerező polcot: 3 része van, az alsó részre kerültek a ragasztók és lyukasztók, gémkapcsok és jegyzetlapok. A középső polcon jelenleg festékek sorakoznak. A tetején a sniccerem, szalagok és washi dekortapaszok kaptak helyet.
3. A nagyobb helyet foglaló rajzeszközöket, csomagolópapírokat az íróasztal alsó polcaira ’süllyesztettem el’. Fontos, időről-időre ellenőrizni a termékeket, nehogy megromoljanak, beszáradjanak stb.
4. A rend kedvéért beszereztem egy vágóalapot; ez azért hasznos, mert elhatárol egy részt, ahol szabadon vághatok, ragaszthatok, festhetek, és nem piszkolom be az íróasztalt sem.
5. Alapszabállyá tettem, hogy mindent használjak, amit csak megveszek – nem kell mindenből sokat felhalmozni, még ha jó áron van, akkor sem. Igyekszek újra hasznosítani is; olvasd el korábbi cikkem a környezettudatos kreativitásról.

Nem állítom, hogy most már teljes a rend és minden mindig ugyanoda kerül vissza, de azt gondolom, hogy egy ’rendszerezett káosz’ mégiscsak támogatja a kreativitást és serkenti az alkotói kedvet. Te mit gondolsz erről?

Jézus megdicsőülése után a tanítványok odamentek Jézushoz és megkérdezték tőle, hogy ki a nagyobb a mennyek országában. Jézus éppen egy kisgyermeket hozott közéjük és akkor mondta: „Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek (Csia fordításában: meg nem fordultok), és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” (Máté 18:3)

Biztos vagyok abban, hogy Jézus valamiért fontosnak tartotta a gyermekeket, olyat látott bennük, ami egyenesen a mennyek országába segíthet belépni. Gyereknapon hálát adok a gyermekekért, a saját gyermekemért, azokért a dolgokért, amiket már most is tanultam tőle, s ezek, úgy érzem, valóban segítenek abban, hogy a mennyek országát jobban megértsem és meglássam.

A gyermeki hit

Egy szerető családban a gyerek elhiszi, hogy a szülei mindig gondoskodni fognak róla. Nem aggódik a felől, hogy mit eszik, vagy mibe öltözködik. Hite valóban feltétlen bizalom és a reménylett dolgok valósága.

 A gyermeki bátorság

A gyerekek eredendően bátrak – szinte vakmerők; sok dolgot szívesen kipróbálnak. Lelkesek és energikusak – és nem csak az életkorukból adódóan. A rájuk törő félelmet teljesen le tudja csillapítani a tudat, hogy a szüleik megvédik bármilyen bajban őket.

Elmélyült figyelem, belefeledkezés

Ők könnyebben képesek arra, hogy a nekik tetsző dolgokra teljes figyelmüket odaszenteljék, órákig elmerülnek egy-egy tevékenységben – ezt nevezik a ’flow’ állapotának. Dalolásznak, színeznek, önfeledten léteznek.

 Gyűjtögetés

A gyerkőcök sokszor térnek haza kincsekkel – egy-egy kavics, virágszirom vagy toboz is hatalmas érték a szemükben. Olyan jó, hogy ők meglátják az egyszerű dolgokban a szépséget, hogy számukra valóban igaz, hogy a legjobb dolgok ingyen vannak.  

 Találékonyság, képzelet, játék

Emlékszel, milyen büszke voltál, amikor a gyermeked megoldott valami problémát, például felérte a villanykapcsolót, vagy megtanult biciklizni? Amikor a kisgyerek kitalál egy új játékot, épít valami újszerűt, nem érdeklik a szabályok, szabadon szárnyal a képzelete. Mindenféle dolgot felhasználnak, újra hasznosítanak. A játék számukra munka, rengeteget tanulnak belőle és fejlődnek.

Sebezhetőség

A sok-sok gyermeki tulajdonság azonban sebezhetővé teszik a kicsiket. Sokszor rossz élményeket is megélhetnek, és sajnos nem minden gyermek él szerető, biztonságot adó családban. Olyan sokféle módon lehet kárt okozni egy gyermeki lélekben, ami keménységet, haragot, más negatív következményt hozhat.

A felnőttek világában egyre inkább nem odaillővé válnak az egykor cuki dolgaik. Természetes, hogy megkomolyodnak, de Jézus mégis arra inti a tanítványait, minket, 'nagy felnőtteket', hogy legyünk gyermekiek, forduljunk meg, és kövessük Őt.

Engem is újra és újra arra bátorít, hogy vállaljam be a sebezhetőség kockázatát, és legyek újra gyermeki: akinek a hite magától értetődő, bátor, elmélyülten tölt időt Istennel, aki a Vele való kapcsolatban egyszerű, ám tartalmas bizonyságokat gyűjtöget. Találékonyan használja a képzeletét, tud játszani és komoly lenni, amikor kell.

Neked mi az, ami a gyerekekben csodálatos, és Istent dicsőíti? Miért vagy hálás a gyermekeidért? Ne feledjétek Ti magatok is:

„Legyetek olyanok, mint a kisgyermekek!”

Egy tavaszi napon kinéztem az ablakon. Három gesztenyefa lomkoronájára láttam rá, amelyeken éppen ott virítottak rózsaszínes, fehéres halmokban a gesztenyevirágok. Aztán megpillantottam egy egyszerű kis feketerigót. Csak ült ott, és nem csinált semmit. Én meg térültem, fordultam, hajat mostam, szárítottam, és megint kinéztem az ablakon. A kis rigó még mindig ugyanott volt, ugyanazon az ágon és továbbra is csak létezett – látszott, hogy nem sietett sehová, ráérősen pihent a fa ágai között.

Jézus biztosan nem véletlenül hozta fel a madarakat, amikor az Úr gondoskodásáról szólt:

„Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket.” (Máté 6:26)

Imádkozom, hogy mindannyian legyünk olyan nyugodtak, mint az a feketerigó, aki akár órákig ül egy ágon, nem gondolkozik, agyal, hogy mit kellene csinálni, hogy kellene megoldani az életet jó előre. Napról napra Isten gondviselésében repül és pihen, létezik.

Gyakori inspirációs forrásaim a fák – sokszor, amikor firkálok, valamilyen faág vagy falevél bontakozik ki a kusza vonalak közül. A Bibliában is sokszor látjuk a fát, mint motívumot, jelképet. Gazdag jelentéstartalma van, számtalan formában és módon megjelenik.

Gondoljunk csak az első zsoltárra: „a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.”

Ilyenné lesz az, aki az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Számomra nagy tanulság és fontos emlékeztető, hogy a Bibliát olvasni mindig tápláló, akkor is, ha nem értem, miért pont egy bizonyos részhez vezetett Szent Szellem. Elengedhetetlen az Igét magunkba szívni, ahogy egy fa az éltető vizet és ásványi anyagokat. Az Ige, az élő Ige éltet minket.

A madarak és fák napjának apropóján menj ki a természetbe egy kicsit, olvass Bibliát, lásd meg az Isten gondoskodó szeretetét, érezz rá a Vele való kapcsolat életadó erejére! Légy áldott!

A húsvéti ünnepekre készülve minden évben tapasztalom, hogy a tojás, nyuszi és csibe figurák teljesen elnyomják, elhalkítják a húsvét igazi jelentését, jelentőségét. Egyik nap egy 'bármi lesz, az lesz' rajzolás közben egy kakas fej formálódott ki a vonalakból, aztán gyorsan és látványosan elkészült a teste is. Mikor kész lett a rajz, elgondolkodtam, hogy végül is egy kakas tényleg szerepel a húsvéti eseményekben: Péter árulását leplezi le, kukorékolásával az igazságra döbbenti rá a tanítványt, aki oly gyorsan elfordult Mesterétől. 

Lukács evangéliumában olvashatunk egy fontos részletet:

"Péter azonban ismét tagadta: „Ember, nem tudom, mit beszélsz.” Még beszélt, amikor hirtelen megszólalt a kakas. Ekkor megfordult az Úr, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, amikor azt mondta neki: „Ma, mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.” Aztán kiment, és keserves sírásra fakadt." (Lukács 22)

A kakas hajnali rikkantása ráébresztette Pétert, hogy hiába fogadkozott, az első adandó alkalommal elárulta azt, aki megváltoztatta az életét, akivel 3 évig egy úton haladt. 

De a kakas szava nem a végső sípszó volt a meccs végén - Péter, bár elszomorodott és bűne következménye üldözte egy darabig, Jézus nem mondott le róla. János evangéliumában olvassuk, amint Jézus helyreállítja Pétert, sőt, megbízatást ad neki: hogy legeltesse a juhait, az Ő nyáját.

Ebben a húsvéti időszakban, úgy érzem az Úr arra hív, hogy bátorodj fel: akármennyire is távol érzed magad Tőle, vagy valamilyen bűn terhel, Jézus nem mond le rólad! Érted halt meg, a bűneidet vette magára, azért, hogy szabad lehess! Ezért emlékezünk Rá Húsvétkor, ezért lehetünk hálásak örökké a megváltásért! 

A Kreatív_ITI blog 2020-ban indult el, és tavaly júniusig minden hónapban írtam bejegyzéseket, készítettem interjúkat keresztény művészekkel. Azonban olyan sokféle személyes üggyel kellett szembe néznem (költözés, új munkahely), hogy nem maradt időm, energiám a következetes megjelenésre. Éreztem, hogy keresztényként is milyen nehéz megtalálni az utam. Az Úr Igéje lámpásként állt előttem, de mégis, néha úgy éreztem, hogy csak a sötétben tapogatódzom. Eltévedtem, elfáradtam az útkeresésben. Szomorúan teltek el a hónapok azzal, hogy félénken visszahúzódtam, nem végeztem azt, amivel Isten megbízott. Az Úr egy csendességre, várakozásra intett, és ma már bizonyságként mondhatom el, hogy mindvégig Ő vezetett és tanácsolt a bonyolult helyzetekben.

DE ISTEN … a vigasztaló ellenvetés

A csendességben, várakozásban töltött idő alatt megtapasztaltam az összetört cserépedény életérzést. Hasznos akartam lenni, valamit tenni másokért, segíteni, aktívkodni – és észre sem vettem, hogy miért nem megy. Ahogy telt-múlt az idő egyre inkább úgy éreztem, hogy nem vagyok már hasznos, nem teszek meg eleget a munkámban, a családomban, magamban. Eljutottam arra a pontra, amikor felfogtam: mindez azért van, mert összetörtem – egy törött edény vagyok, akinek szüksége van a segítségre! 

Az Úr velem volt összetört állapotomban is; megtartott, bátorított, csendesen magához vont. Arra intett, hogy az önérzetemet, a büszkeséget tegyem le és mindent adjak oda Neki. Amikor megtértem a lustaságból és a céltalanságból, az Úr felajánlotta az újratervezést - nem engedte, hogy elnyomjon a szomorúság, sőt! Bátorított arra, hogy induljak úttalan utakra, próbáljak ki új dolgokat, és dicsőítsem Őt! Úgy éreztem, hogy a törött darabokat újra össze akarja illeszteni, és újra használni akar – megtörve, repedésekkel, sebekkel a lelkemben. Olyan csodálatos az Isten szeretete és atyai gondoskodása - tanításokkal, igékkel, régen látott barátokkal, a Szent Szellem erejével újra betöltötte az életem, és újra felépített! Halleluja! 

Egyedül nem megy(ek)

Azonban még mindig egyedül éreztem magam a vágyammal, hogy minél többeknek adjak bátorítást és az Isten kedves üzenetét, miszerint Neki tetszik a kreatívitással, alkotással történő dicsőítés. A Szent Szellem rávezetett, hogy ez a szolgálat nem egyszemélyes küldetés – ezt csak csapatban lehet és érdemes csinálni, így a szívemre helyezte, hogy bővítsem ki a blog ’működési területét’. Hiszen itt is igaz az elv, amit legtöbbször a házastársakra szoktak alkalmazni: „jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, föl tudják segíteni egymást. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki.” (Prédikátor 4:9)

A Kreatív_ITI blog mostantól Kreatív_ITI_Kör néven fog tovább működni!

„Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok. Még a mezei vadak is dicsőíteni fognak engem, a sakálok és a struccok is, mert vizet fakasztok a pusztában és folyókat a sivatagban, hogy inni adjak választott népemnek, a népnek, amelyet magamnak formáltam, hogy hirdesse dicséretemet.” (Ézsaiás 43:18-21)

Hiszem, hogy az alkotás, a művészeti tevékenység egy olyan úttalan út, amelyet mi is kitaposhatunk és felfedezhetünk! A zenés, hangszeres dicsőítés, az emberi énekhang Isten számára nagyon kedves! A Róla szóló irodalmi művek, versek, novellák és színpadi művek is közelebb visznek hozzá! A képzőművészeti eszközök is egyre inkább felhasználásra kerülnek bizonyos pedagógiai módszerekben, amellyel pl. a gyerekeket viszik Istenhez közelebb.

Arra hívlak, hogy fedezzük fel együtt a Teremtő, Alkotó Isten dicsőségét! Isten a Te személyes életedet szeretné gazdagítani, a Vele való időtöltés egy újszerű tevékenységével! Nekem is újra el kell indulnom az Úton - én megyek..ki jön?! :)

Nem is olyan régen részt vettem egy online konferencián, ahol természetesen a kreativitás állt a középpontban. Az előadók sokféle rajztechnikát és festési módszert mutattak be, amelyek egyszerűek, mégis nagyon inspirálóak voltak a számomra. Szinte minden alkotó kiemelte: felejtsük el a tökéletességre való törekvést, hiszen a maximalizmus olyan szinten képes megkötözni a kreativitás kifejezését, hogy az ember inkább bele sem fog az alkotásba. Sokan elképzelnek egy tökéletes képet, végeredményt, amit szeretnének elérni, és már a munkafolyamat közben elkedvetlenedhetnek, ha nem úgy alakul a művük, ahogyan azt előre elképzelték a fejükben. Ebben a bejegyzésben olyan gondolatokat és ötleteket osztok meg Veled, amelyek segítenek elbúcsúzni a tökéletesség követelményétől.

A tökéletesség és az összehasonlítgatás

Sajnos magam is beleesek az összehasonlítgatás csapdájába, amikor mások munkáit nézegetem, akár a Pinterest-en vagy az Instagramon. „Én nem tudok ilyen szépen rajzolni, festeni…csak pazarlom az időmet erre… nem is vagyok tehetséges, akkor minek próbálkozzam egyáltalán.” – igen, ezek gyakran az én gondolataim. Amikor látom, hogy a befutott és sikeres alkotók milyen szépségeket készítenek, elbátortalanodok, közben pedig tudom, hogy a feladás nem megoldás. Mindenkinek megvan a maga útja, amit be kell járnia – Isten mindenkinek más módon tanítja meg, amit meg kell tanulnia. Azok az alkotók, akiket úgy irigyelnek, sokszor rengeteg gyakorlás, kudarcérzés és újrakezdés után értek el egy olyan szintre, ami most olyan szépnek és tökéletesnek tűnik.

A tökéletesség nem létezik

Ugyanakkor a profi művészek és alkotók is mindig találnak kivetnivalót a saját műveikben – aki kellően őszinte, nem mondja, hogy valóban tökéletes a munkája és hibátlan alkotást adott ki a kezei közül. A maximalizmus egy relatív fogalom, mert mindig valamihez képest mond ítéletet – ebben a világban nincs olyan, hogy tökéletes. Inkább fogadjuk el, hogy mindig lesz olyan, aki ügyesebben, szebben old meg egy feladatot, de az sem lesz tökéletes.

Azonban az is igaz, hogy olyan sincs, aki ugyanúgy csinálna meg valamit, amit Te. Az Úr kijelentette: mi „az Ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket, előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk”. (Efézus 2:10) Isten teremtése olyan csodálatos, hogy nincs két egyforma ember, még az ikrek sem tökéletes hasonmásai egymásnak. Ha az erdőben jársz, és látod a fákat, ott sem találhatsz tökéletes fát – mindegyik különleges, egyik erre dől, a másik arra ágazik szerte – mégis meglátszik bennük az egyediség tökéletessége. Baltasar Gracián, egy spanyol prózaíró szerint: „A tökéletesség nem a mennyiségben van, hanem a minőségben. Ami igazán jó, mindig kevés és ritka.” Ünnepeld az egyéniséged, az egyediséged a munkádban és kreatív törekvéseidben, mert az Úr alkotása vagy, és Jézusban Isten tökéletesnek lát Téged.

A teljes tökéletesség a mennyországban vár ránk, „ahol nem lesz halál, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé.” (Jelenések 21:4)

Így engedd el a tökéletességet

A konferencia egyik workshopja arra bátorított, hogy amikor alkotói munkába fogsz, ne legyen a fejedben semmi előzetes elvárás vagy kép, hogy mit szeretnél készíteni. Légy szabad, és kísérletezz a színekkel, formákkal, textúrákkal – nem lehet elrontani, hiszen nincs mit elrontani – egy készülőben lévő mű végtelenségig alakítható. A szóban forgó gyakorlat során több réteg festék, papírkivágás és stencilezett minta került egymásra – a hangsúly a folyamatra került. Egyszerre előkerült belőlem a gyerek, aki csak mindent ki akar próbálni, nem gondolva arra, hogy miből mennyit használ, illenek-e a színek egymáshoz, és hogy mi is lesz az egészből. Szuper és felszabadító érzés volt ebbe a ’flow’ állapotba kerülni, azt hiszem ez a l’art pour l’art (művészet a művészetért) érzés.

Szabad az esés!

Így hát a lényeg, hogy valójában nem számít mennyire érzed, hogy jól csinálod, amit csinálsz – szabad az esés. Nem baj, ha nem tökéletes az alkotásod, senkié sem az. Ha megvan benned a lelkesedés és a kitartás, idővel és gyakorlással úgyis egyre jobban érzed magad a folyamat közben. Pár napja el is kezdtem egy igazi rajzfüzetet, amibe mindenfélét rajzolok, festek. Gyakorlok, és már ennek is örülök. Észrevehetetlenül fejlődik a rajztudásom, a szem-kéz koordinációm. Nem tökéletesek a rajzaim, de fontos mérföldkövei annak, hogy egyre jobb legyek.

Kurt Vunnegut szavaival bátorítalak: „A művészet gyakorlása, bármennyire is jó vagy rossz, egy módja, hogy a lelked növekedjen. Szóval, csináld!”