Egykor pezsgő város, ma háborús övezet. Egyetlen évtized alatt hatalmas változáson ment át ez a valamikor oly virágzó terület.

Nem rég még pezsgő idegenforgalmi látványosság volt, tele középkori épületekkel és gazdag kulturális örökséggel, nem mellesleg pedig Szíria egyik legnagyobb és a világ egyik legrégebb óta folyamatosan lakott városa. 2006-ban felkerült az Unesco világörökségi listájára, mint az "Iszlám Kultúra Fővárosa".

A 2011-ben kitört szíriai polgárháború miatt több százezer ember halt meg és nagyjából 4.8 millió hagyta el az országot. De annak a 275.000 lakosnak, akik az ostrom alatt lévő Aleppoban ragadtak, a menekülés nem opció. 

Egész negyedek állnak romokban, de a szűnni nem akaró harc még mindig lángol a kormánypártiak és a felkelők között. 

"Az emberek állandó bombázás közepette és félelmben élnek". 

"Düh és elkeseredettség járja át a várost".

Néhány helyen olvastam, hogy humanitárius vészhelyzet közeleg. A helyzet az, hogy már jó ideje történik. Az emberek a földi pokolban élnek, ijedtek, félnek és csapdába estek. Nincs hova menekülni. 

Úgy tűnhet, mintha egy posztapokaliptikus film díszletei között járnánk. De ez Aleppo jelenleg. Már amennyi megmaradt belőle.

Az alábbi képek mind 2011 előtt készültek. Álljanak itt a remény és egy emberhez sokkal méltóbb kor mementóiként. 

2009

1997

2006

2006

2006

2007

1996

2010

2006

2002

2006

2010

2010

2004

2006

2010

2006

2010

2010

2010

2010

2007

2007

2010

Azt hiszem már mindannyian életünkben legalább egyszer belefutottunk a nyilvános szoptatás témájába. Néhány hónapja történt az az eset, mikor egy szoptató anyát kiküldtek a nyugatis mekiből. No, több sem kellett az anyák társadalmának, másnap tucatnyian lepték el a gyorséttermet kellően éhes babájukkal. Azóta gondolkozom ezen a dolgon és pont a múlt héten csöppentem bele egy ilyen veszekedés témázgatás kellős közepébe. Én a ''semmi baj sincsen vele" oldalon tettem le a voksom - mondom is, hogy miért. 

Először is, ebben semmi természetes ellenes nincsen. Ne mondja nekem senki, hogy "jaj, ez olyan undi", mert bizony hiába nem emlékszik rá, egyszer ő is így vette magához a tápanyagot. Nem csak úgy kifotoszintetizálta a levegőből. Normális esetben erre nincsen más mód - nincs bajom a tápszerrel, de lehet bármilyen szuper, mégsem ugyanaz- és egyetlen anyának sem kéne rosszul érezni magát vagy elbújni, önkéntes száműzetésbe vonulni mert épp most szült. Ez egy csodálatos időszak, tessék csak kihozni belőle a legtöbbet!

Gondolom azt sem kell bemutatnom, hogy az éhes gyerek bizony sír. Mondhatnám üvölt. Én pedig nem igazán szeretem, ha a kávézóban, ahol túlélésem zálogát veszem magamhoz, egy gyerek bömböl bele a fülembe. Számtalanszor megkaptam az érvet, hogy nő vagyok, ezt ki kell bírnom, meg belém van kódolva, stbstb. Hahó, attól mert nem lóg semmi a lábam között, még én is nyugiban akarom meginni a kávém! Inkább nézem, hogy valaki velem szemben szoptat, minthogy hallgassam az égszakadást. 

Még maga a Pápa is bíztatta valamelyik miséjén a híveket, hogy nyugodtan szoptassanak ott és akkor, amikor akarnak.

Tény és való, hogy ez egy intim helyzet, de néha egyszerűen nem lehet válogatni. Ha éhes a gyerek, enni kell neki adni. Intimitás ide vagy oda.
Fejőgép? Fejjed te, ha akarod, de én nem vagyok fejős tehén.

Mellesleg vannak már olyan, direkt szoptatós anyáknak gyártott melltartók, amik kicsatolhatóak és éppen annyi lóg ki belőle, aminek muszáj. 

Ja, amúgy meg nem tudom kinek mondok újat, de feltalálták már a kendőt. A legtöbb esetben, ha valaki nem otthon szoptat - és sokszor még akkor is - egy valamilyen kendővel/anyaggal/pelenkával takarja le a folyamatot. Ja, hogy egyeseket az is zavar, hogy tudják mi folyik a kendő alatt. Annak a jótanácsom az, hogy ne nézzen oda! Ha kilturáltan csinálja egy anya, nincsen ebben semmi taszító. 

Mára virradóra azzal lett tele az internet, hogy Bella Hadidnak bizony mellbimbó piercingje lett. Az indok elvileg az, hogy többen a személyiség teljes hiányával vádolták meg, amit ő eme magától értetődő cselekedettel cáfolt meg. Hiszen mindannyiunknak ez lenne az első gondolata, nem? (Vagy mégsem?) Vajon hősnőnknek sikerült így némi személyiséget kiizzadnia magából? 

Szerény véleményem szerint egy ilyen cselekedet nem tanúskodik másról, mint jó adag kétségbeesett bizonyítási vágyról. Nem is beszélve arról, hogy mennyire fájdalmas és felettébb taszító egy mellbimbó piecing, nem is beszélve, ha a viselője nőnemű lény. Lánykánk nemhogy cáfolta volna imígyen a pletykákat, hanem csak olajat öntött a tűzre.
Valaki, akibe szorult némi önálló gondolkodás, bizony nem vesztegeti az idejét mások véleményére, nem akar mindenáron tucatnak egyedinek látszani , hanem egyszerűen túllép a mindenki dolgába orrukat beleütő, ami él és mozog azon puszta jóindulatból ítélkező korlátolt embertársain.

Dehát, nem ritka tett ez a modell-társadalomban. Néhány éve Bella világi barátnője, Kendall Jenner örvendeztetett meg minket azzal, hogy közszemlére tette kamaszos lázadásnak szánt piercingjét. Hát igen. Nincs is jobb módja annak, hogy a világ tudtára adjad milyen különleges egyéniség vagy, hogy kilyukasztatod valamelyik mellbimbód. Esetleg mindkettőt.

Első randin irány az uszoda! Egy esetleges terhesség esetén pedig már a vaspótlás is kapásból meg van oldva!

 Na jó, ne olyan csodát várjunk, mint amilyeneket Jézus Krisztus tett, hanem valami sokkal profánabbat, sokkal hétköznapibbat. Egyszerűen mosolyt csal az arcunkra, miközben gyönyörködteti a szemünket. Valami olyasmit, ami feltűnően hiányzik a nagyvárosok benzinszagú beton rengetengéből. És mindezt hogyan? Művészettel. Ugyanis Dani művész. Rajzol és fest napi szinten. Na, ne valami nagyüzemi dologra tessék gondolni, hanem csak úgy egyszerűen, egy vonallal, otthon, a szobájában. Furcsa, groteszk figuráin keresztül bepillantást kaphatunk egy szellemileg sérült fiú világába, oda, ahova másképp nem tudnánk eljutni.

Van itt méhecske, kutya, cica, véznaujjú maki. Dani hatalmas zoológiai tudást gyűjtött össze állatos könyvektől roskadozó könyvespolcairól. 

És hogy jön a képbe az anyukája, Kesserű Andrea?
Úgy, hogy ő pedig Dani műveit felhasználva divatot teremt, mivelhogy szakmája szerint divattervező. Mégpedig nem is akárhogy teszi ezt! Hulladékplexi és újrahasznosított szemüveglencse felhasználásával gyártja észkereit és táskáit, melyeket a világ minden tájáról vásárolnak már, és ajánlják egymásnak nők és férfiak egyaránt.

Sikerük titka? 

A történet személyessége. Felsőgödön gyártanak mindent, nem mellesleg teljesen kézzel. Nem is lehetne az eljárást gépesíteni, meg amúgyis, ezek a dolgok, épp emiatt különlegesek. Gyakorlatilag így, kettecskén hozzák létre ezeket a lenyűgöző és divatos tárgyakat. 

A naív figurák és élénk színek kettőse garantáltan feldobja a kegyetlen hétfő reggeleket. Ha képtelen is lennél mosolyt kiizadni magadból a láttukra, garantáltan meg fogod bámulni, ha szembe jön veled az utcán.

Amúgy meg, ha kedvet kaptál egy kis magasművészethez, akkor a Wamp Dizájnvásáron vagy a www.kesseru.com/kesha.html címen még további munkáikból válogathatsz.