Szimatolás az irodalom, a gasztronómia és a turizmus világában

Könyvtacskó

Írók, gasztronómiai, turisztikai attrakciók - Felfedezőúton Japánban IV.

Murakami Haruki és Tokió

2017. augusztus 22. - Szabolcs282

37_2.jpg

Vitán felül áll, hogy Tokió minden értelemben Japán legfontosabb városa. Ennek fényében, és tekintettel Japán sok ezer éves történetére meglepő, hogy csak a XV. században alapították, csak az Edo-korban (1603-1867) lett jelentős város, és csak Meiji (1852-1912) uralkodása óta császári székhely.

Kezdjük néhány számmal:

- Tokióé 38 millió lakossal a világ legnépesebb, 13.000 négyzetkilométeren elterülő agglomerációja. (A legnagyobb területű magyar megye, Bács-Kiskun 8500 km².)

47.jpg

Város, ameddig a szem ellát. Forrás: www.ehabweb.net

- Tokió 10 millió lakossal a világ 18. legnépesebb városa.

48.jpg

Ember, ember, és még több ember.

- Tokió a világ 4. legfontosabb bankközpontja.

49.jpg

- Tokió 8 millió fővel a világ 20. leglátogatottabb turisztikai célpontja.

1_122.jpg

- Tokió 2 repülőtere, a Narita és a Haneda évente 109 millió utast fogad. Utóbbi 73 millióval a világ 4. legforgalmasabb légikikötője.

36_2.jpg

Forrás: keywordsuggest.org

- Tokió egyik pályaudvara, a Shinjuku, amely csak egy a sok nagy közül, napi 3 millió utassal a világ második legforgalmasabb vasútállomása. (A MÁV az egész országban szállít naponta 300.000 embert.)

34_2.jpg

Egy a 17 metró-, és 16 HÉV-vonal közül. 

51.jpg

Itt tessék eligazodni! Nekem két hét után is nagyon kellett figyelnem, pedig jó tájékozódó vagyok.

- Tokió legmagasabb épülete, a 634 méteres Sky Tree a második legmagasabb a világon.

32.jpg

- A 333 méteres Tokyo Tower tévétorony már csak a 69. világranglistán, de építésekor, 1958-ban a világ legmagasabb tévétornya, második legmagasabb épülete volt, és még mindig a világ legmagasabb acél tartószerkezetes építménye.

31_1.jpg

Fotoshopnak tűnik, pedig tényleg ott áll.

20150402_182055.jpg

Ez már tényleg fotoshop, de a torony is áll, és én is ott voltam…

dscn1881.JPG

Felhőkarcolók, ameddig a szem ellát. Ez Tokió. Első pillantásra építészetileg nem különbözik Ázsia, vagy Észak-Amerika bármelyik metropoliszától. Az okokról Kiotó kapcsán már írtunk: A japánok évszázadokig fából építkeztek, így a történelmi belvárosok tűzvészek, illetve a II. világháborús bombázás áldozataivá váltak. Tokiót nem a néhány megmaradt vagy újjáépített buddhista, illetve sintoista templom, hanem a miénktől nagyban eltérő kultúra és tradíciók teszik érdekessé, amelyek az utcákat járva lépten-nyomon szemet szúrnak.     

51_1.jpg Az előző felvétel a tokiói városháza (képen) kilátóteraszáról készült, ahonnan belátni az egész várost. A nyitva tartás hosszú, így éjszakai felvételeket is lehet készíteni, ráadásul az egész ingyenes! Ezért inkább innen nézelődtem, mint a Sky Treeről 10 euróért.

templom_1.jpg

Templomegyüttesek részben eredetiek, részben újjáépítettek. Háttérben pedig a 634 méteres Sky Tree. A kép jól jelképezi Tokiót és egész Japánt: Hagyomány és modernitás kéz a kézben.

dscn1907.JPG

Kokyo, a japán császár, a tennó („az ég ura”) rezidenciája Tokió belvárosában. Maga a palota vizesárokkal körülzárva, a kíváncsi szemek elől fákkal védve fekszik. Háttérben pedig a belváros felhőkarcolói. Modern és hagyományos ismét egymás mellett. 

dscn1856.JPG

Egy átlagos szombaton egy átlagos tokiói utcában. A világ technikailag talán legfejlettebb társadalmának tagjai népviseletbe bújnak és valamifajta körmeneten vesznek részt. Azt azonban tudni kell, hogy a japánok hitélete sokkal inkább spirituális, mint egyházi dogmákon nyugvó. E mellett a buddhizmus és a sintoizmus nélkülöz minden fajta, a katolikus egyházhoz hasonló hierarchizált szervezetet.

dscn1897_2012.JPG

Tokió kevés nyugati stílusú történelmi épületének egyike, a város fő, de nem legforgalmasabb pályaudvara. Az Amszterdam Centraal mintájára épült, ahogy erről egy korábbi, a japán vasúttal foglalkozó cikkünkben már írtunk a Könyvtacskón.   

A Tsukiji Halpiac Tokió azonos nevű, belvárosi kerületében található. Már írtunk róla, hogy a japán konyha legfontosabb alapanyaga a hal. Ezért nem meglepő, hogy a világ legnagyobb halpiaca Tokióban található, ahol évente 615 ezer, tehát naponta a 2200 tonna hal és tengergyümölcse cserél gazdát. A halpiac megnevezés félrevezető, mert zöldség- és gyümölcskereskedők is jócskán akadnak.

A Tsukiji története a XVI. századba nyúlik vissza, amikor a császár a tokiói udvart hallal ellátó oszakai kereskedőnek megengedte, hogy a megmaradt árut a város lakosságának értékesítse. A piac 1935 óta működik a mai helyén. Ezért az épület meglehetősen rossz állapotban van. Az új piac építését, mint számos állami, önkormányzati beruházást az utóbbi időben, botrányok övezik. Az új létesítménynek már 2014-ben el kellett volna készülnie a főváros Koto kerületében. Az átadásra a mai napig nem került sor. Az építkezésre ugyanis egy egykori gázgyár területét jelölték ki, holott a szakértők az első pillanattól figyelmeztettek a területen a talajszennyezettségére. A városvezetés legyintett. Tavaly, az egyébként is éveket csúszott átadás előtt pár héttel közölte az állami egészségügyi hatóság, hogy a talaj olyan mértékben szennyezett, hogy élemiszerkereskedelemről, illetve a használatba vételi engedély kiadásáról szó sem lehet. A régi épület omladozik, a méregdrága új használhatatlan, a kereskedők dühösek, a politikusok egymásra mutogatnak. Mintha nálunk történne mindez! Még szerencse, hogy a szakhatóság teszi a dolgát – tehát mégsem Magyarországon vagyunk… 

20150403_080927.jpg

Nem műanyag. Ez a tonhal pár órával korábban még a Csendes-óceánban úszkált. A fénykép a Tokiói Halpiacon készült – a város talán legnagyobb idegenforgalmi attrakciójáról van szó.

fischmarkt.jpg

A Tsukiji nagyforgalmú, működő, nagybani halpiac, és nem skanzen. A régi szép időkben a kíváncsiak jó korán felkeltek, hogy legkésőbb 6-kor a piacol legyenek, élvezzék az atmoszférát, tátsák a szájukat és fényképezzék a látottakat. Az idővel egyre növekvő számú, targoncák és teherautók között bóklászó turista nem csak zavarni kezdte a kereskedőket, de a balesetek is elszaporodtak. Ezért néhány éve már csak vezetéssel lehet a piac nagybani részét bejárni. Ami továbbra is szabadon látogatható, és a későn kelőknek is némi látványosságot nyújt, de mindenek előtt kulináris élményt ígér, az a piac lakosság számára nyitva álló része, és haléttermei, „lacikonyhái”. Az árak jóval kedvezőbbek, mint a belvárosi éttermekben, de arra ne számítsunk, hogy fillérekért ehetünk kaviárt, vagy tonhalsteaket.     

 

dscn2667_1.JPG

A japán sörről, és a szigetország lakóinak alkoholintoleranciájáról volt már szó. A képen az ország legnagyobb sörgyártójának, az Asahinak a központja látható. Ahogy arról már szintén írtam, cég fukuokai telephelyén egy gyárlátogatással egybekötött sörözésen is részt vehettem.

33_2.jpg

A város legtöbbet fényképezett kereszteződése, Shibujában. Akkora a forgalom, hogy átlósan is fel van festve a zebra. A városrész a nyolcvanas évek eleje óta rendkívül népszerű a fiatalok, művészek, szabad gondolkodásúak körében. A fiatal Murakami is élt itt, és minthogy regényei gyakran önéletrajzi ihletésűek, sokszor játszódnak történetei ebben a tokiói kerületben. A városrész liberális szellemiségét mutatja, hogy a kerületi önkormányzat 2015-ben, nemcsak Japánban, de egész Kelet-Ázsiában elsőként engedélyezte az azonos neműek párok házasságkötését. A döntésnek alapvetően szimbolikus jelentősége van, mert a házasságok csak a kerületen belül váltanak ki joghatásokat. Misima Jukio kapcsán már írtunk a Könyvtacskón a japánok homoszexualitáshoz fűződő különös viszonyáról: A japánok különválasztják a szexualitást a párkapcsolattól; az előbbivel kapcsolatban nyitottak, vagy inkább közönyösek, mindenki azt csinál, ami jól esik neki. Így lehetséges, hogy a több ezer éves japán történelemben mindössze néhány évig volt a férfiak közötti szexuális kapcsolat büntetendő (a XX. század elején, miután német mintára „modernizálták” a japán büntetőjogot). A párkapcsolatok megítélése viszont jóval konzervatívabb; máig meghatározó a nézet, hogy a férfi csak a nővel élhet együtt. Homoszexuálisok emiatt szükségszerűen arra kényszerülnek, hogy kettős életet éljenek.  

dscn2543.JPG

Rengeteg az üzlet, a hatalmas a forgalom.

A képen feltűnhet egy furcsaság: A megállító táblát tartó ember. Japánban, ahol a munkaerő egyáltalán nem olcsó, ahol rengeteg dolog automatizált, ilyen feladatra foglalkoztatnak embereket? Igen! Mert egy japánnak nincs annál nagyobb szégyen, mint munka nélkül lenni. Ezt tudják a vállalatvezetők is, és a társadalmi szolidaritás jegyében gazdaságilag akár nem rentábilis munkahelyeket biztosítanak azok számára, akik (hiányzó) kvalifikációjuknál, vagy életkoruknál fogva más munkát nem kapnának. Így sikerül biztosítani a munkanélküliek tartósan 5 % alatti arányát. Említettem az öregeket is. Bizony, sok japán nem tudja a nyugdíjas éveit sem tétlenül elképzelni, ezért dolgozik, akár kvalifikációja alatt is. A többségnek nem jelent problémát 70 évesen a vállalatvezetői székből egy taxi volánja mögé ülni, vagy megállító táblát tartani. Japánban a munka sosem szégyen. Annál megalázóbb foglalkoztatás nélkül lenni - tanulhatnánk tőlük!

Ennek ismeretében meglepő, és nagyon atipikus, hogy Murakami ereje teljében lévő főhőse a Kurblimadár krónikájában felmond munkahelyén és a kétszemélyes háztartás vezetésével, olvasással, úszással és a szomszédokkal tereferélve üti el idejét.        

dscn2547.JPG

 Sokfelé megfordultam már a világban, de 40 milliós Tokiónál tisztább várost nem láttam! Mindezt annak ellenére, hogy a kilencvenes években, a metróban elkövetett merénylet óta az egész városban egyetlen közterületi kuka sincs. A japánok ennek ellenére nem dobják el a szemetet az utcán, nem köpik a rágógumit az aszfalra, nem nyomják el a csikket a járdán. Utóbbit azért sem tehetik, mert a közterületeken is csak az erre a célra felállított néhány fülkében megengedett a dohányzás.

46.jpg

Tumultus a metróban. Megszokott látvány a nap minden szakában. Nem is meglepő, hisz csak a metró 6 millió utast szállít naponta. Ebben a vasút (JR) által üzemeltettet HÉV-vonalak utasai nincsenek benne.

44.jpg

Ezen tessék kiigazodni! Szerencsére a kilencvenes évek eleje óta szinte mindenhol látni latin betűs metró térképet is. A tájékozódás ennek ellenére sem egyszerű, hisz 9 metró és 35 HÉV-vonal van! És ami a BKV folyamatos csődhelyzetéhez szokott magyar olvasókat meglepheti: A tokiói tömegközlekedési vállalat nyereséges! De tegyük hozzá, hogy ritka jelenségről van szó; csak a hongkongi társaság tud még pozitív eredményt felmutatni.

dscn1892.JPG

A legnagyobb forgalmú vonalakon csúcsidőben néhány szerelvényen csak a hölgyek utazhatnak. Nem udvariasságról, hanem a nők szexuális önrendelkezésének biztosításáról van szó. A japán férfiak szeretnek ugyanis fogdosódni...

Petrus Szabolcs

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvtacsko.blog.hu/api/trackback/id/tr7912695025

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jager_ 2017.08.23. 07:47:48

Jók a képek. Érdekes a poszt is. Irigyellek, hogy eljutottál oda. A városról több "leg" jó lett volna. Amúgy én azt olvastam: a szűkebben vett város (nem az agglomerácio) 13 millió lakosú, am a teljes agglomeracio 38 milliós amivel Tókió a Földgolyó legnépesebb városa.

sarkany89 2017.08.23. 14:11:57

Pár éve én is voltam Japánban. Imádtam az országot. Tokyoban és Kiotoban jártunk. Kötelezővé tenném, hogy egyszer mindenki menjen el Japánba. Ott élni nem tudnék, de élveztem minden percét és a nyüzsgését. Az nagyon tetszett, hogy kifejezetten sétáló utcák nincsenek, hanem ha úgy döntenek, kijelölnek egyet és székeket, asztalokat tesznek ki. Séta közben hirtelen esni kezdett, az üzletek azonnal reagáltak erre és kitették az esernyő készletüket. 10 napig voltam ott.

vakegér II 2017.09.20. 17:37:52

Érdekes, számomra ismeretlen világ felfedezésélhez ez nagy segítség. Mivel a gasztronómia érdekel, jó lett volna az ételek eredeti megnevezésének közlése, hogy az alapanyagoknak, meg a receptnek utána nézhessek. Ha lesz folytatás, várom a továbbiakat.
süti beállítások módosítása