A farsang izgalmas időszak gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt. Készülnek a jelmezek, sülnek a fánkok, szépül a lakás.

Idén szeretnénk a farsangot még izgalmasabbá tenni, ezért rajzpályázatra hívjuk alkotó kedvű csemetéiteket!

e87002e8-9cdf-4dc3-bca7-bf7f87fdf2a4.jpeg

A rajzpályázat témája: a kedvenc farsangi jelmezem.

A részvételhez nem kell mást tennetek, mint lerajzolni álmaitok jelmezét bármilyen eszközzel (ceruzával, filctollal, zsírkrétával, festékkel stb.) és az elkészült alkotásokat eljuttatni hozzánk.

Elsősorban óvodás korú gyerekek rajzait várjuk, de az életkor és más személyes adatok megadása nem feltétele a részvételnek.

c193e1d9-d07b-4dab-bfa1-1f1d67632172.jpeg

A rajzpályázat 2022. február 4-13-ig tart.

A rajzokat február 13-án 19 óráig várjuk.

Eredményhirdetés: 2022. február 13-án 20 órakor.

15c9cd2e-9143-4463-a268-60529d6497d1.jpeg

Szuper nyereményekkel is készültünk a pályázó gyerekeknek, köztük tacsis jelmezzel, receptkönyvvel, egyedi táskával, szivárványmandalával, mesekönyvvel és hozzá illő kutyusos könyvjelzővel.

További részleteket itt találtok.

Szeretettel várjuk a gyerekek farsangi rajzait!

Címkék: játék táska álarc könyvjelző jelmezbál rajzpályázat jelmez esti mese rajzverseny receptkönyv farsangi álarc családi játék farsangi jelmez Mese Könyv Farsang Mesekönyv egyedi táska táska gyerekeknek Mesélés kicsi tacsi kalandjai Állatos mese farsangi rajzpályázat Farsangi mese kutyusos könyvjelző kutyás könyvjelző receptkönyv gyerekeknek kutyás játék kutyusos játék kutyás jelmez kutyusos jelmez

Egyik nap sétálás közben egy kis, lila virágot találtunk a kislányommal az út közepén. Valaki kihúzta gyökerestül, így hervadtan, elhagyatva feküdt ott. A kislányom kérésére hazavittük és elültettük a virágoskertben. Sokáig úgy nézett ki, hogy minden gondoskodásunk ellenére sem marad meg.

Ez a történet ihlette legújabb mesémet:

 

Kicsi Tacsi kalandjai - Virág

 

Kicsi Tacsi és Anya Tacsi bevásárlásból tartottak hazafelé. A zöld kosárka, amibe a vásárolt holmit vitték, igen nehéz volt, Anya Tacsi már alig várta, hogy hazaérjenek vele. Kicsi Tacsi azonban úton-útonfélen megállt felszedni egy szép kavicsot, megcsodálni egy színes virágot, megbámulni egy elsuhanó madarat vagy pillangót.
- Nézd, Anya Tacsi, ott egy katicabogár! - kiáltott fel boldogan Kicsi Tacsi. - Pont a házunk felé repül!
- Induljunk gyorsan utána, hátha utolérjük! - javasolta mosolyogva Anya Tacsi.
Már épp továbbindultak volna, amikor Kicsi Tacsi észrevett valamit nem messze tőlük, az úton. Közelebb ment. Egy kis, lila virág volt az, szárastul, levelestül, gyökerestül. Elhagyatva, hervadtan feküdt a földön.
- Nézd, Anya Tacsi, egy virág!
- Ó, vajon hogy került ide, az út közepére? - tűnődött Anya Tacsi.
- Hazavihetem? - kérdezte reménykedve Kicsi Tacsi.
Anya Tacsi beleegyezően vakkantott egyet a kicsinyének:
- Vau! Otthon elültetjük a virágoskertünkben. Hátha akkor új erőre kap!
Kicsi Tacsi úgy emelte föl a földről a virágot, mintha a világ legdrágább kincse lenne. Óvatosan vitte egészen hazáig.

4a871c4d-308d-4cdc-ae1e-326dd11477cd.png

Mikor hazaértek, Anya Tacsi kipakolta a kosárból a vásárolt holmit, utána fogta az ásót és egy kicsi lyukat ásott vele a virágoskertbe. Kicsi Tacsi beletette a virág gyökerét a lyukba, aztán együtt betemették.
- Így. Most már csak meg kell locsolni! - mondta Anya Tacsi.
Kicsi Tacsi szaladt is a locsolókannáért, vizet töltött bele a kerti csapból és megöntözte a frissen elültetett virágot.
Kicsi Tacsi minden nap meglocsolta a virágoskert összes növényét, köztük a kis, lila virágot, és várta, egyre csak várta, hogy kiviruljon. Eltelt egy hét is, de a szirmai és levelei még mindig ugyanolyan kókadtak, hervadtak voltak, mint amikor megtalálták.
Egyik nap Apa Tacsi fütyörészve szedte a málnát a bokorról, mikor megakadt a szeme kicsinye szomorú ábrázatán.
- Mi a baj? - kérdezte kedvesen.
Kicsi Tacsi a virágoskertre mutatott.
- A lila virág… még mindig nem érzi jól magát…
- Mutasd csak! - Apa Tacsi közelebb ment és megvizsgálta az erőtlenül lógó szirmokat és leveleket. - Tudom, hogy nagyon ügyesen gondoskodsz a növényekről, Kicsi Tacsi! - dicsérte meg Apa Tacsi, majd azt kérdezte: - Mit gondolsz, tudnál ennek a kis virágnak még több szeretetet adni? Az biztosan segítene neki, hogy jobban érezze magát!
Felderült erre Kicsi Tacsi arca, mert már tudta, mit kell tennie. Hozott magának egy kis széket és odaült a lila virág mellé. Megsimogatta, megszeretgette, megölelgette, pont úgy, ahogy a szülei szokták őt. Közben sokat dicsérte, kedves szavakat suttogott neki. Aztán elénekelte az összes dalt, amit csak ismert. Amikor Kicsi Tacsi kifogyott az énekből, hozta a kedvenc mesekönyveit és azokból mesélt a virágnak.
Így telt el az egész nap.
Mikor elérkezett az este és vele a lefekvés ideje, Kicsi Tacsi elbúcsúzott a lila virágtól szép álmokat kívánva neki. Megígérte, hogy holnap újra találkoznak.
Másnap reggel Kicsi Tacsi első gondolata a virág volt. Kiugrott az ágyból, és már szaladt is megnézni, hogy van.
Már messziről látszott, hogy a lila virág csak úgy ragyog a reggeli napfényben. Szirmai és levelei is teli voltak élettel, erővel, egészséggel. Belőle lett a virágoskert legpompásabb növénye!
Mikor Kicsi Tacsi meglátta, milyen jól érzi magát a virága, hatalmas örömet és boldogságot érzett. Elhatározta, hogy ezután is elhalmozza majd szeretetével, de nem csak a kis, lila virágot, hanem az összes állatot és növényt, akivel csak találkozik.

A kis, lila virág azóta nagyon jól érzi magát nálunk, mára már szépen elszaporodott, és a virágoskertünk dísze lett.

87a9df37-7610-460b-b72e-92d1d0ddf2a6.jpeg


További mesékért keressétek fel honlapunkat, vagy Facebook oldalunkat:

www.kicsitacsi.hu

https://www.facebook.com/kicsitacsikalandjai/

Címkék: szeretet esti mese Mese Könyv Virág Virágoskert Mesekönyv szeretet ereje Növény Mesélés kicsi tacsi kalandjai mesélj otthon Nyári mese Állatos mese

Szilaj, a zabolátlan vadló

 2021.07.08. 18:08

A héten új animációs film került a mozikba Szilaj: Zabolátlanok címmel.

Szilaj neve sokak számára ismerős lehet, hiszen néhány évvel ezelőtt rajzfilmsorozat formájában követhettük nyomon a vad musztáng és kislány barátja, Lucky kalandjait.

A Móra kiadó jóvoltából pedig már könyvekben is találkozhatunk a szereplőkkel.

Hatéves kislányom szenvedélyesen rajong a lovakért, ezért nem volt kérdés, hogy beülünk a moziba az új mesefilmre, végignézzük a sorozatot és elolvassuk a meseregényeket is.

Szilajjal való ismerkedésünket végül a Lucky naplója című könyvvel kezdtük.

4fe1b79f-a258-4e68-a8e1-70601bd9c280.jpeg

A regény elején Lucky véletlenül összetöri a nagynénje, Cora néni kedvenc levendulaillatú habfürdőjét tartalmazó üvegcséjét, így - hogy venni tudjon neki egy másikat - munkát kell vállalnia a nyárra. Néhány sikertelen próbálkozás után a barátnőivel kitalálják, hogy nyári tábort szerveznek a városka gyerkőcei számára, hogy ezáltal egy kis pénzhez jussanak.

Eddig még rendben is volt a történet, izgatottan vártuk a folytatást, főleg azt, hogy végre a lovak is szerephez jussanak.

Ám ekkor megjelenik a negatív hős Lucky unokatestvére, Julian személyében, és innentől kezdve állandó áskálódások, veszekedések és piszkálódások jellemzik a művet.

Ez már nem tetszett annyira, ugyanis elvitte a fókuszt arról, ami szerintem a lényeg kellett volna, hogy legyen: a lovakkal való kalandról.

Végül persze minden jóra fordul, az unokatestvérek is kibékülnek és Cora néni is megkapja az új kristályüvegcséjét - mégis egy kis keserű szájízt hagyott maga után a könyv.

Aki lovakkal és kalandokkal teli, szórakoztató szünidei olvasmányra vágyik, az lehet, hogy - hozzánk hasonlóan - csalódni fog Lucky naplójában. Akinek viszont tetszett a mozifilm vagy a sorozat, mindenképpen adjon egy esélyt a könyveknek is! Lehet, hogy számára felejthetetlen élményt nyújtanak majd.

Címkék: regény meseregény musztáng vadló Mese Könyv Mesekönyv lovas mese Szilaj Nyári mese Állatos mese Lucky naplója

In memoriam Lucinda Riley

 2021.06.21. 13:53

Június 11-én reggel a családja körében elhunyt Lucinda Riley, több nagy sikerű könyv szerzője. Fiatal volt, mindössze 55 éves. Pár hete még videóüzenetben szólt az olvasóihoz, azt ígérvén, hogy “A hét nővér” című sorozatának lesz egy nyolcadik kötete is. Nem látszott rajta, mennyire beteg.

Az észak-ír szerzőtől eddig tizenhárom könyv jelent meg magyarul, a tizennegyediket idén októberre ígérte a General Press kiadó. Mindegyik regény megérne egy blogbejegyzést, mindegyik méltó lenne rá, hogy vele emlékezzünk az írónőre. A választásom ezúttal a Pillangószobára esett, aminek az egyik - de nem egyedüli - oka, hogy ezt olvastam tőle legutóbb.

1692c721-3ab4-47b2-bead-fff677b23568.jpeg

 

 

A Pillangószoba főszereplője, Posy, egy nagyon kedves és szerethető hölgy, aki egy hatalmas vidéki házban él Angliában. Az ő életét követhetjük nyomon a regény lapjain egészen 7 éves korától, az írónőtől már megszokott stílusban: hol a jelenben járunk, hol a múltban. Érdekesek és izgalmasak mindkét idősík eseményei, és - ahogy az lenni szokott - a nagy titokra, ami mindent megváltoztat, és minden eseményt más színben tüntet fel, csak az utolsó lapokon derül fény.

Posy imádja az édesapját, aki azonban a második világháború idején életét veszti. Kedvenc közös időtöltésük a lepkevadászat. Apja halála után Posyt a nagymamája neveli fel, majd mikor férjhez megy és gyerekei születnek, visszaköltözik abba a vidéki házba, ahol a korai éveit töltötte a szüleivel és ahol az ominózus pillangószoba is van, ami számára is meglepő titkokat rejt…

Vajon ismerhetünk-e tökéletesen egy másik embert, még ha az illető a szülőnk, a gyermekünk vagy a párunk is?

Szerethetünk-e valakit akkor is, ha olyat tett, ami számunkra elfogadhatatlan?

Számomra ezek voltak a regény nagy kérdései.

Lucinda Riley írásai olvastatják magukat. Valahogy a leghétköznapibb eseményeket is úgy tudja leírni, hogy az olvasó falja a sorokat, és egész nap azt a pillanatot várja, amikor végre újra a kezébe veheti a könyvet.

A Pillangószobát pont aznap fejeztem be, amikor az írónő elhunyt. Ez különösen emlékezetessé teszi számomra ezt a regényt, amit különben nagyon szerettem olvasni. Persze Lucinda Riley-val nehéz melléfogni, rosszat még nem olvastam tőle. Talán az Angyalfa tetszett legkevésbé, mert nagyon ellenszenvesnek találtam a szereplőket, de ma már örülnék annak is, ha igazi gonosz karaktereket alkotna, csak élne még és írna…

Címkék: regény lepke 20. század Könyv Pillangó Lucinda Riley Pillangószoba

Fábián Janka: Cholera-napló

 2021.06.14. 13:35

1831-ben kolerajárvány pusztított Európában. Oroszországból indult és igen rövid idő alatt elérte Magyarországot is. Itthoni áldozatai közül talán a nyelvújító Kazinczy Ferenc a legismertebb.

Az akkor élt emberek értetlenül álltak e betegség előtt. Nem ismerték a kiváltó okát, a terjedésének módját, és - néhány, később inkább károsnak bizonyult szeren kívül - nem találtak rá gyógymódot sem.

A betegek közel fele nem élte túl a gyilkos kórt.

 

A kolera

A kolera egy hányással, hasmenéssel és súlyos emésztőrendszeri görcsökkel járó betegség, amely akár pár óra leforgása alatt is képes végezni áldozatával.

Robert Koch-nak köszönhetően ma már azt is tudjuk, mi okozza ezt a szörnyű kórt: egy Vibrio Cholerae nevű baktérium, amely elsősorban szennyezett vízzel és nyers élelmiszerekkel terjed.

 

A gyógymód

A korabeli orvosok sok gyógymóddal megpróbálkoztak, viszonylag kevés sikerrel. Ezek közül a gyógynövényes tinktúrák és az ecetes borogatások még a jobbak közé sorolhatók, ha meg nem is gyógyították a beteget, talán nem rontottak jelentősen az állapotán. Nem úgy, mint a Magisterium bismuthi, vagy a külsőleg-belsőleg fertőtlenítésre használt klórmész, amelyeket széles körben használtak, de nagy mennyiségben való alkalmazásuk később inkább ártalmasnak bizonyult.

Vajon hány beteg halálát okozta ténylegesen maga a kolerabetegség, és hány emberét az alkalmazott, de alkalmatlan gyógymód? Ezt már soha nem tudjuk meg…

image_50401537.JPG

A kisregény

Fábián Janka legújabb műve, a Cholera-napló a 19. századi kolerajárvány idején játszódik. Főszereplője, Zsini - becsületes nevén Gruber Georgina - a kolerajárvány kitörésének napjától egészen a betegség lecsengéséig naplót vezet, melyből megismerhetjük a 19. századi budavári cukrászda-tulajdonos (Zsini apja) és az ő családjának mindennapjait a karantén idején.

Zsini, hogy a bezártság unalmát enyhítse, napjai nagy részét szobája ablakában tölti és a kinti eseményeket figyeli, majd mindent leír a naplójába. Látja az elnéptelenedett utcákat, a betegekhez siető orvosokat és a fehér lepelbe csavart halottakat is.

Betegség, halál, gyógyulás.

Döbbenet, félelem, fájdalom és frusztráció.

Számunkra is oly' ismerős érzések, helyzetek ezek, melyeket a regénybeli Gruber család tagjai is átélnek a pusztító járvány hónapjai alatt.

Fábián Janka kisregénye valóban kicsi és könnyű, ha a könyv nagyságát és az írás terjedelmét (160 oldal) nézzük. Azonban a tartalmát és mondanivalóját tekintve nagyon is komoly mű. Igaz, helyt kap benne az írónőtől megszokott, elmaradhatatlan szerelmi szál, mégis, aki igazi romantikára vágyik, az csalódni fog. Ennek a könyvnek ugyanis egyértelműen a “leghalálosabb hasmenés”, vagyis a kolera a valódi főszereplője.

 

Felhasznált irodalom: Hetven rejtély az orvostudomány világából, Atheneum, 2011.

Címkék: regény történelem szerelem kisregény kolera karantén 19. század kolerajárvány Magyarország Könyv Buda Fábián Janka maradj otthon Itthon maradunk cholera-napló

Megérkezett a nyár, és vele együtt a szúnyogok is. Szerencsésnek mondhatom magam, mert engem nem szeretnek, a kislányomat viszont annál inkább!

Így hát - cseppet sem meglepő módon - a végeláthatatlan vakarózások, a szúnyogcsípés-számolgatások és -kenegetések ihlették ezt a nyári mesénket. Meséljétek szeretettel!

 

Kicsi Tacsi kalandjai - Szúnyogcsípés

 

Forró nyári nap volt. A Tacsi család az egész napot a hűvös Tacsiházban töltötte. Csak estefelé merészkedtek ki, amikor már kellemesebb volt az idő.

- Vacsorázhatnánk a teraszon! - javasolta Apa Tacsi.

Anya Tacsi beleegyezően vakkantott egyet:

- Vau! Nagyon jó ötlet!

Anya Tacsi finom bundáskenyérrel örvendeztette meg a családot. Körbeülték a kerti asztalt és jóízűen falatozni kezdtek.

Egyszer csak halk zümmögés ütötte meg a fülüket. A következő pillanatban Kicsi Tacsi apró szúrást érzett a pocakján. Odakapott. Egy éhes szúnyog próbálta megcsípni épp, de Kicsi Tacsinak sikerült elkergetnie.

20d8bb78-53e4-479f-8de8-cb9a993923bc.png

Ám egyre több és több szúnyog érkezett, és végül már nem győzték elhessegetni őket. Összeszedték hát a vacsorájuk maradékát, és bemenekültek a Tacsiházba.

Odabent Kicsi Tacsi vakarózni kezdett. Először csak a pocakja viszketett, aztán már a mancsa is, majd a háta, a farka vége és az orra hegye... mígnem Kicsi Tacsi úgy érezte, hogy minden porcikája ég, szúr, viszket.

- Jól összecsipkedtek a szúnyogok! Máris bekenjük! - nyugtatgatta kicsinyét Anya Tacsi.

Anya Tacsi hozta is a csodabalzsamját, ami szinte minden bajra gyógyír volt, és egyenként kenegetni kezdte a piros dudorrá nőtt szúnyogcsípéseket Kicsi Tacsi testén.

- Egy, kettő, három, négy... - számolta Anya Tacsi, miközben fehér kenőcsöt tett a piros dudorokra. Végül tizenhét csípést számoltak össze Kicsi Tacsin.

- Pöttyös lettem, mint a dalmaták! - nevetett fel Kicsi Tacsi, amikor végignézett magán. És valóban, a csodabalzsam fehér pöttyöket hagyott Kicsi Tacsi barna szőrén, mintha nem is tacskó, hanem egy mesebeli, pöttyös kölyökkutya lett volna.

Közben Anya Tacsi is vakarózni kezdett.

- Most én kenem be a te csípéseidet! - mondta Kicsi Tacsi. Nyomott egy adag csodabalzsamot a mancsába, és kenegetni kezdte vele az anyukáját. Közben ugyanúgy számolta a csípéseket, mint korábban Anya Tacsi az övéit. - Egy, kettő, három, négy... nyolc, nincs is több?! Csak nyolc?

- Úgy látszik, engem nem szeretnek annyira a szúnyogok, mint téged! - nevetett Anya Tacsi.

A csodabalzsam gyorsan hatott, enyhítette a viszketést. Így Kicsi Tacsi és Anya Tacsi hamarosan abba is hagyta a vakarózást.

Ekkor Apa Tacsi jelent meg az ajtóban, megállás nélkül vakarózva. Először a csodabalzsamra, majd Kicsi Tacsira és Anya Tacsira nézett, és reménykedve megkérdezte:

- Az én csípéseimet is bekeni valaki?!

Kicsi Tacsi és Anya Tacsi egyszerre nyúltak a csodabalzsamért és együtt bekenték Apa Tacsi mind a tizenkét szúnyogcsípését.

 

További mesékért keressétek fel honlapunkat, vagy Facebook oldalunkat:

www.kicsitacsi.hu

https://www.facebook.com/kicsitacsikalandjai/

Címkék: anyaság esti mese Mese anyának lenni Mesekönyv Szúnyog Mesélés kicsi tacsi kalandjai mesélj otthon Szúnyogcsípés Nyári mese Szúnyogos mese Állatos mese

Pünkösd jégesővel

 2021.05.29. 16:52

Kalandosra sikerült a pünkösdünk, ugyanis épp a szolnoki rokonokat látogattuk meg, amikor ránk szakadt az ég - jégeső formájában.

Legalább fél órán át zuhogott, és mikor véget ért, lapátolni lehetett a jeget az udvaron. Szedtünk is belőle egy nagy pohárral és azon viccelődtünk, bele merjük-e tenni a koktélunkba.

Végül nem voltunk elég bátrak hozzá.

5fc11166-0c3d-455c-b4b5-c2fb81cdb749.jpeg


Ebből a kalandból született legújabb mesém, mely a Jégeső címet kapta.

Meséljétek sok szeretettel!

 

Kicsi Tacsi kalandjai - Jégeső

 

Pünkösd vasárnapján Nagyi Tacsinál ebédelt a Tacsi család.

Nagyi Tacsi Kicsi Tacsi kedvencét főzte: csontlevest és halrudacskákat krumplipürével.

Miután belakmároztak a finom ebédből, következett a csendes pihenő.

Kicsi Tacsi lefeküdt az ágyikóba, Nagyi Tacsi pedig mesét olvasott neki. Hamarosan mindkettejüket elnyomta az álom.

Amíg Kicsi Tacsi és Nagyi Tacsi az igazak álmát aludta, sötét fellegek gyülekeztek a ház fölött. Hamarosan eleredt az eső, de Kicsi Tacsi és Nagyi Tacsi csak aludt tovább.

Egyszer csak hangos kopogás hallatszott az ágy melletti ablakon.

KOP-KOP-KOP

Kicsi Tacsi felriadt álmából. A kopogás tovább folytatódott.

- Nagyi Tacsi, valaki kopog az ablakon! - Kicsi Tacsi ébresztgetni kezdte a nagymamáját.

Nagyi Tacsi álmosan nyitotta ki a szemét.

- Mi történt? - kérdezte.

- Valaki kopog az ablakon! - mutatott Kicsi Tacsi az ablakra, majd a fülére tapasztotta a mancsát. - Nagyon hangos!

Nagyi Tacsi kikászálódott az ágyból és az ablakhoz lépett. Azonnal meglátta, mi okozza a kopogást. Elmosolyodott.

- Csak a jég az! Jégeső esik odakint. Gyere, nézd meg!

Kicsi Tacsi odament az ablakhoz és ámulva bámult ki rajta. Olyan volt, mintha esne az eső, de a talajt kerek, fehér jégdarabok borították. Kicsi Tacsi még sohasem látott ilyet.

Fél órán át zuhogott a jégeső Nagy Tacsi házára és a környékre. Mire elállt, mindent beborítottak a pici jégdarabok.

- Megnézhetem a jeget? - kérdezte Kicsi Tacsi.

- Persze! - felelte Nagyi Tacsi és együtt kimentek a kertbe. Anya Tacsi és Apa Tacsi is velük tartott. Megnézték, mit hagyott hátra maga után a jégeső.

Még mindig rengeteg jég volt mindenhol és az esővíz patakokban hömpölygött a ház körül.

133b8f98-9268-4715-921b-b54a9f61fde4.png

Kicsi Tacsi felemelt a földről egy jégdarabot.

- Ez hideg! - kiáltotta, de nem dobta el a jeget, inkább nézegetni, szagolgatni kezdte. A jégdarab hamarosan elolvadt a mancsában.

Aztán Apa Tacsi hozott egy piros poharat, teleszedte jéggel, majd viccelődve azt kérdezte:

- Mit gondoltok, mit csináljunk a sok jégből, jeges kávét vagy limonádét?

 

További mesékért keressétek fel honlapunkat, vagy Facebook oldalunkat:

www.kicsitacsi.hu

https://www.facebook.com/kicsitacsikalandjai/

Címkék: jégeső esti mese Mese Szolnok Mesekönyv Pünkösd Mesélés kicsi tacsi kalandjai mesélj otthon

Hívatlan látogató

 2021.05.22. 09:35

Történt egyszer, hogy a kislányom hajnalban felébresztett, ami még önmagában nem lenne furcsa, hiszen szinte minden napom így indul. Ami viszont különlegessé tette ezt az esetet az az volt, hogy köszönés helyett izgatottan közölte velem: épp most látott egy pillangót repkedni a szobában!

Hittem is neki, meg nem is, elvégre túl sötét volt még ahhoz, hogy tisztán lehessen látni, mi van a szobában, és akár álmodhatta is. De a kislányom váltig állította, hogy tényleg látott egy pillangót, úgyhogy mikor kivilágosodott, elkezdtük keresni a lakásban a hívatlan látogatót.

Ebből a kalandunkból született meg aztán a mese, mely az Éjjeli lepke címet kapta. Meséljétek szeretettel!

 

Kicsi Tacsi kalandjai - Éjjeli lepke


Kicsi Tacsi mindig hajnalban ébredt. És miután felébredt, mindig felébresztette Anya Tacsit. Anya Tacsi ilyenkor fáradtan nyitotta ki a szemét, majd szinte azonnal be is csukta, és próbált aludni tovább.

Nem volt ez máshogy azon a hajnalon sem, amikor Kicsi Tacsi halk neszezésre ébredt. Már kezdett ugyan világosodni, de a hálószobában még félhomály volt. Kicsi Tacsi körülnézett a szobában. Addig-addig meresztette a szemét, amíg meg nem látta, honnan jön a hang. Egy pillangó szárnycsapásai keltették a zajt, amint keresztülrepült a szobán.

- Anya Tacsi, ébredj! - Kicsi Tacsi izgatottan keltegette anyukáját.

Anya Tacsi fáradtan kinyitotta az egyik szemét, majd gyorsan be is csukta.

- Korán van még, kicsinyem...

- De láttam egy pillangót! Itt bent, a szobában!

Erre nem csak Anya Tacsi, de Apa Tacsi is kinyitotta a szemét.

- Komolyan?!

- Egy pillangót? - kérdezték szinte egyszerre.

Kicsi Tacsi a szekrény felé mutatott: - Igen. Arra repült.

Anya Tacsi elhúzta a függönyöket, így a kelő napocska fénye bevilágította a szobát. Körbenéztek, de nem látták a pillangót. Anya Tacsi benézett a szekrénybe, Apa Tacsi pedig az ágy alá, de néhány kóbor porcicán kívül semmit sem találtak.

- Lehet, hogy egy éjjeli lepkével van dolgunk?! - morfondírozott Apa Tacsi. - Azok röpülnek éjjel, a sötétben, és bújnak el nappal...

- Akkor nem is fogjuk látni többé? - szomorodott el Kicsi Tacsi.

- Dehogynem! Előcsalogatjuk! - kiáltotta elszántan Apa Tacsi. - Csak valami finom, édes csalétek kell hozzá!

Kicsi Tacsi szaladt is a konyhába és elővette a édességes dobozát. Volt benne sok finomság: csokik, cukrok, kekszek, drazsék. Egy kígyó alakú, színes gumicukrot választottak, amit Apa Tacsi fellógatott a lámpára. Édes illata azonnal betöltötte a lakást.

9968cd5c-f576-4e2f-87de-48abbd6d4db1.png

- Most már csak várnunk kell estig! Ha tényleg éjjeli lepkével van dolgunk, csak sötétedés után bújik elő. - jelentette ki Apa Tacsi és ment is a dolgára. Anya Tacsi is ment a dolgára. És mivel Kicsi Tacsinak nem volt semmi más dolga, leült és várta, egyre csak várta, hogy a pillangó előbújjon a rejtekhelyéről.

Kicsi Tacsi egész nap le sem vette a szemét a lámpára akasztott gumicukorról. Mikor mégis le kellett vennie a szemét róla, mert például el kellett mennie pisilni, vagy meg kellett ennie az ebédet, megkérte Anya Tacsit vagy Apa Tacsit, hogy addig ők figyeljék, jön-e a pillangó.

Így telt el az egész nap.

Miután megvacsoráztak, lekapcsolták az összes villanyt és hárman együtt, összebújva várták az éjjeli lepkét. Nem kellett sokáig várniuk. A telihold ragyogó fényében hirtelen egy gyönyörű pillangó körvonalai bontakoztak ki. Kecsesen rászállt a gumicukorra, ott egy pillanatra megpihent. Aztán a hold fénye felé fordult és kirepült a nyitott ablakon.

Kicsi Tacsi ámulva nézett utána.

 

További mesékért keressétek fel honlapunkat, vagy Facebook oldalunkat:

www.kicsitacsi.hu

https://www.facebook.com/kicsitacsikalandjai/

Címkék: lepke anyaság esti mese éjjeli lepke Mese anyának lenni Pillangó Mesekönyv Mesélés kicsi tacsi kalandjai mesélj otthon pillangós mese lepkés mese mese lepkéről Mese pillangóról

Mesés tavaszi kalandok

 2021.05.14. 14:54
A tavasz rengeteg kalandot tartogat a gyerekek számára. Nincs ez másként a Pipacsosmezőn sem, ahol Kicsi Tacsi, a pici tacskókölyök él a szüleivel, Anya Tacsival és Apa Tacsival.

 

Cipzár

 

Egy tavaszi napon, Kicsi Tacsi kirándulni megy a szüleivel a közeli erdőbe. Ám egyszer csak valami lepottyan az egyik fáról, egyenesen Anya Tacsi ruhájának cipzárjára...

 

A teljes mesét itt olvashatjátok el: Cipzár

 5a62b3a9-2454-46fe-9a17-c58a3c801b91.png

 
Pitypangkoszorú

 

Anya Tacsi piknikezni viszi kicsinyét a Pipacsosmezőre. Ám nem az elemózsia elfogyasztása az egyetlen kaland, ami a réten vár rájuk, hisz’ lehet még felhőket nézegetni, virágot szedni és koszorút fonni is!

 

A teljes mesét itt olvashatjátok el: Pitypangkoszorú

 57fc6824-f0f6-4f22-a264-2800b008b70c.png

 
Gólyák

 

A Pipacsosmezőre egy ismeretlen gólyapár költözik, nagy felzúdulást okozva ezzel a környék lakóinak.

 

A teljes mesét itt olvashatjátok el: Gyólyák

 5d203cc2-0503-4aab-a8df-de1ff0f7f5e1.png

 
Meséljétek szeretettel tavaszi meséinket!

További mesékért keressétek fel honlapunkat, vagy Facebook oldalunkat:

www.kicsitacsi.hu

https://www.facebook.com/kicsitacsikalandjai/

Címkék: kirándulás anyaság esti mese Mese anyának lenni Mesekönyv Mesélés kicsi tacsi kalandjai mesélj otthon

A tojásvadászat egy kalandos húsvéti játék, amit bárhol játszhattok és pár percre garantáltan leköti a gyerekeket, ráadásul nem igényel túl nagy előkészületet és a lakást sem kell átrendezned miatta.

Így játsszátok a tojásvadászatot:

1. Végy 5-6 db hímes tojást vagy csoki tojást vagy műanyag tojást vagy bármi mást, ami pici, húsvéti és könnyű elrejteni

2. Kérd meg a gyermekedet, hogy csukja be a szemét és ne lessen, amíg elrejted az 1. pontban említetteket

3. Rejtsd el az 1. pontban említetteket úgy, hogy a gyermek meg tudja találni, de azért ne túl könnyen

4. Kérd meg a gyermekedet, hogy keresse meg, amit elrejtettél, azaz vadássza le a tojásokat

5. Élvezzétek az együtt töltött időt!

 

És hogy milyen kalandokat tartogathat még a tojásvadászat, kiderül az alábbi meséből:

 

Kicsi Tacsi kalandjai - Tojásvadászat

 

Húsvét hétfőn Kicsi Tacsi isteni sonkaillatra ébredt. Álmosan beleszimatolt a levegőbe, majd kipattant az ágyából és már szaladt is a konyhába.

– Jó reggelt, kicsinyem! - köszöntötte kedvesen Anya Tacsi. - Ülj asztalhoz, kész a reggeli!

Apa Tacsi már az asztalnál várakozott. Jóízűen megreggeliztek együtt. Húsvéti sonkát, sonkalében főtt tojást és frissen sült kalácsot ettek.

Mikor befejezték az evést, Apa Tacsi felpattant és így szólt:

– Tudod-e, Kicsi Tacsi, mi a szokás húsvétkor?

Kicsi Tacsi a fejét rázta.

– Hát még sosem hallottál a locsolkodásról? - hitetlenkedett az apukája.

Kicsi Tacsi nem hallott róla, de a maga részéről nem is igen akart részt venni benne, ezért inkább arrébb somfordált és tisztes távolságból figyelte az eseményeket.

10c016d7-4886-49f1-8069-a0d3cd792a8b.png

Apa Tacsi egy kölnit vett elő és belekezdett saját locsolóversébe:

Pipacsmezőn jártam,

Kis csivavát láttam,

Meg akart ugatni,

Szabad-e locsolni?

– Szabad! - vágta rá gondolkodás nélkül Anya Tacsi és odatartotta a buksiját, hogy Apa Tacsi ráfújhasson a kölnivel. - Köszönöm a locsolást!

Anya Tacsi csodaszép hímes tojást nyújtott át Apa Tacsinak a locsolásért cserébe.

– És most várjuk a többi locsolkodót!

Ám ekkor hatalmasat dörrent az ég és esni kezdett az eső, mintha dézsából öntenék.

Szép terített asztallal, sok finomsággal várták a locsolókat, de senki sem jött. És ahogy romlott az idő, egyre kevesebb esély volt rá, hogy bárki is tiszteletét teszi aznap a Tacsiházban.

Hosszú órák teltek el, Kicsi Tacsi pedig már unta a várakozást.

– Játsszunk valamit! - kérte a szüleit.

– Mit szólnátok egy tojásvadászathoz? - kérdezte Apa Tacsi. - Kölyökkoromban nagyon szerettem ezt a játékot.

– Mi az a tojásvadászat? - kíváncsiskodott Kicsi Tacsi.

– Elrejtünk néhány hímes tojást a lakásban, neked pedig meg kell keresned! Rendben?

Kicsi Tacsinak nagyon tetszett ez az ötlet, beleegyezően vakkantott hát egyet:

– Vau! Rendben!

Kicsi Tacsi engedelmesen becsukta a szemét, míg a szülei elrejtették a tojásokat.

– Kész! Indulat a tojásvadászat! - kiáltott fel Anya Tacsi és fonott kosárkát adott kicsinye mancsába, hogy abba tegye a megtalált tojásokat.

Kicsi Tacsi legelőször a lila pöttyös tojást találta meg a játékos dobozában. Másodszor a sárgára festett csillagmintás tojás került elő az ágya alól. Harmadszor a narancssárga csíkos tojás lett meg, ami a virág mellett bújkált a vázában. Végül előkerült a piros hímes tojás is a kamra egyik polcáról.

Kicsi Tacsi büszkén mutatta a kosarában lévő négy tojást.

– Megvannak!

Ám Apa Tacsi a fejét rázta:

– Ez csak négy. Mi öt tojást rejtettünk el. Egy hiányzik, mégpedig a zöld!

– De már mindent átnéztem, és nem találtam meg! - ellenkezett Kicsi Tacsi.

– Keresd csak szépen tovább, kicsinyem! - mosolygott Anya Tacsi.

Kicsi Tacsi újra átkutatta a lakást, de még mindig nem találta meg az utolsó, zöld színű tojást. Kezdett elkeseredni.

Hirtelen szokatlan hang ütötte meg a fülét: csip-csip-csip! Mi lehet ez? És honnan jön?

07059c02-f88f-433b-a8e5-05e92a9ad7ab.png

Kicsi Tacsi követte a hangot egészen a fürdőszobáig. És akkor meglátta honnan jön a hang: a szennyes ruhák között egy ici-pici, sárga kiscsibe ült és keservesen csipogott! Feje búbján még ott volt a zöld tojás héja, amiből az imént kikelt.

– Megtaláltam! - kiáltott fel Kicsi Tacsi boldogan és óvatosan mancsába fogta a kiscsibét.

Anya Tacsi és Apa Tacsi nagyon meglepődtek, amikor meglátták a csipogó csibét.

Kicsi Tacsi térült-fordult, keresett egy dobozt a kis jövevénynek. Kibélelte puha pokróccal. Enni néhány szem kukoricát, inni egy tálka vizet tett a dobozba, majd belerakta a kiscsibét.

– Tessék, mostantól ez lesz az otthonod! - mondta kedvesen és óvatosan megsimogatta új barátja buksiját.

A következő napokban Kicsi Tacsi és a kiscsibe összebarátkoztak, sokat játszottak és még rengeteg kalandban volt részük együtt.

 

Kicsi Tacsi további kalandjait itt olvashatjátok.

Címkék: játék esti mese társasjáték hímes tojás családi játék Mese Húsvét Mesekönyv csoki tojás Mesélés kicsi tacsi kalandjai mesélj otthon Tojásvadászat Húsvéti mese

süti beállítások módosítása