Egész jó dolog volt Real Madrid szurkolónak lenni május 26-án.
A csapat sorozatban harmadik, összességében tizenharmadik BL-serlegét hódította el, a Liverpoolt a játék minden elemében felülmúlta a Real, ráadásul Gareth Bale meglőtte a sorozat döntőjének legszebb gólját, egy olyan találatot, amely még az éppenséggel a vonal mellett ácsorgó Zinedine Zidane 2002-es Leverkusennek lőtt kapásgólját is beárnyékolja. A La Decimotercera feledtette a szezon közben jelentkezett problémákat, a Leganes elleni kupakiesést, de még azt is, hogy a Barca 17 pontot vert a Királyiakra. Kit érdekelt ez, mikor minden valamirevaló európai futballnemzet – a spanyolt leszámítva – legkiemelkedőbb csapatát verve nyerték meg öt év alatt a negyedik Bajnokok Ligája trófeát? Ez az ünneplés ideje.
Azonban ez a mámor tartott a nagyjából a kupa magasba emelését követően fél óráig. Ezt követően szempillantás alatt terjedt a hír, még a legkisebb Facebook oldalon is pillanatok alatt kikerültek Cristiano Ronaldo győzelmet követő szavai: „Nagyszerű volt a Real Madridban játszani.”
A Madridisták ekkor kapták az első horgot az arcukba, ami rögtön kijózanító erejű volt, hiszen CRISTIANO RONALDÓRÓL VAN SZÓ. Azonban az élet úgy látszik szereti a Bud Spencer filmeket, hiszen a bunyó folytatódott. A következő pofon Gareth Bale-től jött, aki szintén arról beszélt, hogy meglátja mi lesz a jövőben. Ronaldo után a klub legdrágábban vásárolt játékosa, Bale is dobbanta? Ez már-már krízishelyzettel ér fel.
A győzelem másnapjától fogva napokig rossz fényt vetett a legfrissebb madridi sikerre a Ramos-Salah incidens, de az első olyan csapás, amitől földre került minden Habfehér lélekkel megáldott ember, az május 31-én érkezett. Nagyjából délelőtt 11 környékén jött a közlemény, hogy azonnali sajtótájékoztatót tartanak, a Marca pedig perceken belül szellőztette meg, hogy Zidane dobbant. Délben nemcsak a Madrid szimpatizánsai, de kis túlzással az egész futballvilág szeme a spanyol fővároson volt. Zidane szokásához híven talpig úriember módjára jelent meg – Marco Materazzi e sorokat olvasva a mellkasát simogatva húzza mosolyra a száját -, majd bejelentette, hogy ennyi volt a madridi kaland számára.
Távozott a Realtól az az edző, aki kevesebb mint két és fél év alatt 9 trófeát nyert, aki sosem vesztett párharcot a BL egyenes kieséses szakaszában, aki sosem kapott háromnál több gólt egy meccsen, aki sosem vesztett döntőt a csapattal és – talán a legfontosabb -, aki képes volt a tekintélyét megőrizni mindvégig az öltözőben.
Zidane tehát lelépett, Ronaldo még nem hivatalosan, de lényegében a zidane-i útra tért, Bale-ről pedig semmi hír, de még inkább aggodalomra adhatott okot, hogy az edzők piacán a felhozatal elég silány volt. Szabad volt az Arsenaltól frissen távozó Wenger, házon belül ott volt Guti, a Conte-Sarri talján duó jövője sem volt biztos és a felsorolás nagyjából véget is ér. Persze az, hogy egy edzőnek éppen van munkája vagy sem, az mit sem számít, ha a Real Madrid hívja, így töménytelen mennyiségben ömlöttek a pletykák Pochettinóról, Löwről, Allegriről, csak azon csodálkozom, hogy az NB 2-vel megelégedő Várhidi Péterről nem.
Valóban nem számított az elő szerződés Florentino Pereznek, az akkor Oroszországban lévő és a spanyolokkal a címre készülő, szerződéshosszabbítását nemrégiben aláíró Julen Lopeteguit hozta el a Madridba a megalomán elnök.
Mi sem kellett az újabb balhéhoz, a Spanyol Labdarúgó Szövetség begőzölt, a vébé előtt úgy rúgták ki az árulónak bélyegzett Lopeteguit, mint macskát szarni, majd a fél világ, de a spanyolok ellenszenve ismét a fővárosra fehér felébe irányult, hiszen elhappolták a spanyol szövetségi kapitányt, ezzel indulatokat generálva az öltözőbe, s azon kívül is.
Az ügy részleteibe, megítélésébe teljesen felesleges belemenni, az viszont tény, hogy a spanyol válogatottal rendkívül bíztató, ambiciózus játékot mutató, viszont klubszinten komoly eredményekkel nem rendelkező vezetőedzőt hoztak Zidane helyére. Habár Lopetegui jó számokkal rendelkezett a spanyol utánpótlás-válogatottak kapitányaként, - Az U21-gyel például 19 meccs alatt 18 győzelmet ért el -, de a Portónál megbukott, másfél év után kirúgták a luzitánok sztárcsapatától.
A portugálok oroszországi kiesését követően (06. 30.) a napokat percekben élő madridi szurkolók rémálmáig július 10. 16:34 percig kellett várni, ekkor jött ugyanis a Real Madrid hivatalos közleménye Twitteren, amelynek témája Cristiano Ronaldo volt, majd a várakozásoknak megfelelően a klub honlapjára vezető linken bejelentették CR távozását, ami szinte együtt járt Gareth Bale biztos maradásával.
Akkor még csak kósza hírfoszlányok voltak, hogy a portugál nem találta jó ideje a megfelelő hangot Florentino Perezzel, a napokban pedig erről nyíltan beszélt, hogy pontosan emiatt távozott a Blancóktól. Ez az ellentét pedig nagyban befolyásol(hat)ta a Real Madrid nyári átigazolási politikáját, hiszen nem érkezett Galaktikus igazolás.
A blogon elég sokat (s)írtam arról, hogy ez így vékony lesz, kell egy Galacticó, viszont Perez nem akarta azt üzenni a világnak, de még inkább nem Ronaldónak, hogy az ötszörös Aranylabdástól függne a klub, ez a keret nélküle és egy új, százmilliós igazolás nélkül is a világ legjobbja képes lenni.
Sokáig még támadót sem akartak igazolni, de az Atletico ellen elbukott Európai Szuperkupa után világossá vált, hogy a Benzema-Bale-Mayoral triumvirátus nem biztos, hogy elég lesz május végéig, így hazahozták a lyoni száműzetésében klasszis teljesítményt nyújtó Mariano Díazt - az már megint más kérdés, hogy a lehetséges 11 meccsből 1 alkalommal volt végig a pályán és ez volt az egyetlen alkalom, amikor kezdett.
A dominikai csatár mellett akciósan lecsapott Perez a világbajnokság Aranykesztyűsére, a régóta kergetett Thibaut Courtois-ra, Carvajalnak a Sociedadtól Odriozola személyében vetélytársa hozott, valamint az „új Neymar” is megérkezett Spanyolországba, a 18 éves Vinícius Júnior személyében. Lepasszolták ez idő alatt Hakimit, Mayoralt és Theo Hernándezt, illetve Mateo Kovacic sem szép szavakkal ment el egy év londoni kölcsönjátékra.
Az elmúlt években valóban konszolidálódott a Real Madrid átigazolási politikája, a 2000-es évekhez képest pedig merő ellentétben van, de nézzük a tényeket, hogy milyen következményekkel járt a 2018-as játékoskeringő:
-A kapusposzton teljesen feleslegesen teremtődött versenyhelyzet, hiszen Keylor igazán magabiztos volt, néhány hibát prezentált, de legalább kétszer ennyi emberfeletti bravúrt is bemutatott. Borítékolható volt, hogy Courtois nem a padra érkezik, Navast ezzel madridi karrierje során másodszor veszik semmibe – dereng még mindenki De Gea és a fax sztorija, ugye? -, miközben hajszálnyi túlzással világklasszis teljesítményt rakott le az asztalra, a társakban pedig ez a húzás semmiképpen sem pozitív érzéseket váltott ki.
-Theo Hernández távozásával a keretben Marcelo maradt az egyetlen balhátvéd, akinek az idei évben a helyettese a 21 éves Sergio Regulión, aki még az imént említett francia bekkhez képest is visszalépés.
-Mateo Kovacic távozásával a keret egyetlen klasszikus box-to-box játékosa hagyta el a csapatot, a helyét átvevő Dani Ceballos pedig teljesen más típusú játékos, ami a gyors támadásépítéseknél érezteti hatását.
-Vinícius pedig szinte a lehető legrosszabbkor csöppent bele a csúcsfutball közegébe. Túl sok feszültség, probléma van a csapat körül, ő nyilvánvalóan nem áll készen 18 évesen egy akkora váltásra, a Castillában pedig még azt a fejlődési ütemet sem kapja meg, mint amilyenre hazájában lehetősége lett volna.
Florentino Perez és munkálkodása, egója vezetett részben ide, de nem érdemes a jelenlegi állapot teljes egészében az elnökre és a vezetőségre kenni, Lopetegui is bőven ludas a dologban:
-Alapvetően Madridban egy spanyolosabb focit akart megteremteni JLO, ami sosem megy egyről a kettőre. Ez hatványozottan igaz volt a jelenlegi Real Madridra, hiszen annak ellnére, hogy a játékosok, de legfőképpen a középpálya alkalmas lenne rá, a csapat emberemlékezet óta nem játszott hasonló stílusban, amit csak tovább nehezített az, hogy egy ekkora változást a világbajnokságot követő idényben akart eszközölni, mikor a játékosok alig regenerálódtak, mikor a csapat magjának sokkal rövidebb volt a szünet. Madridban pedig nincs átmeneti időszak, nincs betanulási idő, rögtön a csúcson kell teljesíteni, minden meccset nyerni kell. Ez túlságosan nagy kockázattal járt, az eredményét pedig már tudjuk.
-A Real rendre egy 4-2-3-1-es/4-2-1-3-as támadóalakzatban játszott, ahol a két belső középpályás előtt játszott Modric. Zidane alatt A 4-3-3-ban Casemiro, Kroos és Modric szinte végig egyvonalban játszottak, míg a Lopetegui által alkalmazott rendszerben az előbb említett kettőnek kellett a korábbi három feladatát elvégezni. Casemiro számára pedig ez a szerep egyáltalán nem feküdt, hiszen sokkal nagyobb pályarészt kellett bejátszania, sok esetben a támadást is építenie, viszont a játékszervező készségei messze nem a legjobbak – de finoman fogalmaztam… -, illetve rendre követ el buta hibákat, amiket az ellenfél arányaiban sokkal nagyobb százalékban volt képes megbüntetni, hiszen sokkal nyíltabb volt a Real két fős belső középpályája egy labdavesztést követően.
-Ha már Modric szóba került, Lopetegui egyik legnagyobb baklövése a horváthoz fűződik. Az idei Aranylabda várományosa szinte ugyanazt a szerepet kapta meg a klubjában, mint nyáron a válogatottban, viszont a klubfutball egy pár fokkal magasabb szinten van, mint a válogatott, így messze nem volt Modric olyan effektív, mint Lopetegui szerette volna. Ezen felül érdemes még kiemelni vele kapcsolatban, hogy az elmúlt 5 évben a középpálya jobb oldaláról, mélységből mozgatta a csapatot, majd fél évtizedet követően, 33 évesen, a világbajnokságot követően 25 napnyi pihenőt követően kellett egy, a pályán fel-alá robotoló szerepet bejátszania. A többi, világbajnokságon nem érdekelt játékosnak május 26 és július 16 között volt ideje kipihenni magát és felkészülni az új idényre, ami pontosan 50 nap, tehát kétszer annyi, mint Lukáé. A szezon elején nem játszott még annyit, érezte Lopetegui és stábja, hogy kell neki még idő, de így sem bizonyult elégnek, Modric gyengébb formája pedig rengeteg pontba került.
-A Modric esetében elmondottak pontosan igazak Raphael Varane-ra is, aki rögtön belecsapott a lecsóba, már az Atleti elleni kupadöntőn is 120 percet játszott és azt követően sem pihentették. A francia világbajnok még csak 25 éves, de kár lenne tagadni, hogy ne lenne összefüggés a rövid nyara és a Lopetegui két és fél hónapja alatt elkövetett temérdek hibája között – mellesleg szerintem ezalatt az idő alatt több baklövése volt, mint eddigi 7 madridi éve során.
-A letámadások. Ohh, Zidane alatt a publikum hozzászokott - a BL-ben legalábbis mindenképpen -, hogy a Real letámadása mindig pofás, mindig hatékony, mindig tudták kit kell zavarbahozni, s ez rendre sikerült is. Lopetegui rendszerében Casemirót és a védelmet leszámítva mindenki, egyszerre vett részt a presszingben, amit az ellenfelek rendre két rövid, egyszerű passzal hatástalanítottak és már rohantak is Courtois kapujára. Az eredmény? Elég csak megnézni az El Clasicót.
-A fent említettek mind csak részletkérdések lennének, ha egyetlen dolgot sikerült volna abszolválnia Lopeteguinek, ami nem mellesleg a mindenkori Real Madrid edző legfontosabb feladata. Az öltöző bizalmát megnyerni és megtartani, a tekintélyét megőrizni. Ennek folyamataiban értelemszerűen nem látunk bele, de külső szemmel is nyilvánvaló volt, hogy a fentiek nem sikerültek teljes egészében Lopeteguinek. A spanyol játékosok nagy része kedvelte, kiálltak mellette, a többiek részéről már nem volt olyan feltétlen felhőtlen a bizalom. A madridi öltözőt nem nyerte meg, a klubbal járó teherrel nemes egyszerűséggel nem tudott megbirkózni ilyen rövid idő alatt, így elbukott Julen Lopetegui.
Összességében példátlan mód bőgött le, hat vereséget szedett össze ilyen rövid idő alatt, de mégsem lehet rá azt mondani, hogy rossz edző lenne. Tapasztalatlanként érkezett, kevés ideje volt, a körülmények nem voltak ideálisak, majd közröhej tárgyaként távozott. Kicsit sajnálom, haragudni viszont semmiféleképpen nem lehet rá.
Szerencsétlenségére még olyan problémákkal is szembesülnie kellett, hogy Nacho felnőttkarrierje során első alkalommal játszik huzamosabb ideje formán kívül, vét hibákat, Iscónak váratlanul vakbélműtéten kellett átesnie, Carvajal szokás szerint huzamosabb ideig kidőlt, de Zidane-hoz hasonlóan Asensio elképesztően hullámzó formájával, teljesítményével sem tudott mit kezdeni.
Perez és Lopetegui tehát kezet foghat egymással, a Real idei teljesítménye javarészt a javukra írható, viszont az edző kézfogás után hátára veszi a sátorfáját és továbbáll, míg az elnöknek a semmiből kell elővarázsolnia egy olyan edzőt, aki a padlóról képes mind mentálisan, mind fizikálisan összevakarni a keretet, de egy olyan kaliberű vezéralkatot is elő kell húznia a kalapból a spanyol milliárdosnak, mint Cristiano Ronaldo volt, mivel a portugálnak nem csak a góljai, hanem a munkája, a mentális ereje is hiányzik az idei Real Madridból.
Kemény menet lesz ez következő stábnak, de 2001-ben 9 fordulót követően a Real Madrid mindössze 2 győzelemmel és 9 ponttal állt, az idény végén a kilencedik Bajnokok Ligája trófeájukat zsebelték be, kiejtve többek között a Barcelonát és Bayern Münchent is. Az egyetlen kérdés, hogy ki az, aki képes lesz a világ legnehezebb öltözőjét megnyerni és megtartani?
Facebook oldal link: https://www.facebook.com/kontragol/
