Kommunikáció szakon végeztem – kész, beismertem. A Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Karán szereztem a BA diplomámat és akármilyen büfé szaknak is nevezik, én sokat tanultam. Na nem annyira a képzés alatt (bár a vizsgaidőszakok mindig intenzívek voltak), a tanultak értékére inkább csak utólag jöttem rá, amikor már automatikusan azonosítottam a non-verbális kommunikáció jeleit és le tudtam fordítani az emberek viselkedését.

A szavak ereje

A saját önismereti utamhoz pedig talán a legtöbbet az olyan apróságok megfigyelése tette hozzá, mint hogy milyen szavakat használok a leggyakrabban. Amikor ugyanis felismertem, hogy mekkora hatással vannak gondolkodásmódunkra, és hogy hogyan befolyásolják a hangulatunkat, elkezdtem tudatosan megváltoztatni a beszédemet.

Volt például egy viszonylag hosszabb időszakom, amikor folyamatosan azt mondogattam magamnak, hogy “jajj, de béna vagyok”. Az apró botlásaim, falnak neki menéseim, eltört bögrék, kezemet megvágó papírlapok száma, ami addig elhanyagolhatónak volt mondható, hirtelen exponenciálisan megnőtt. Folyamatos lila folttá vált mindkét lábszáram és kénytelen voltam elbúcsúztatni a legkedvesebb bögréim egyikét (több kevésbé kedvenc, de ugyanúgy 10 perces takarítást igénylő mellett).

Aztán egyszer csak leesett, hiszen mindezt én okozom magamnak azzal, hogy megteremtem a saját ügyetlenségemet - a szavaimmal! És láss csodát, amint elhagytam önmagam bénaságát szapuló szokásomat, meglepő módon azonnal nagyobb lett az önbizalmam és kevesebbszer ejtettem ki a tárgyakat a kezemből.

Innentől kezdve még gondosabban figyeltem meg mind a gondolataimban, mind az élő beszédemben használt szavakat, és egyre több összefüggésre jöttem rá. Sok kifejezésemmel, negatív paradigmáim ismételgetésével eleve korlátoztam önmagam. Ugyanis az agyunk roppant „logikusan” működik.

Az agyad logikája

Ha azt mondod neki újra és újra, hogy „sosem voltam jó a matekban” vagy „mindig is kövér voltam”, az agyad igazzá teszi számodra a szavakat. Vagyis továbbra sem leszel jó matekban és nagyon nagy erőfeszítések árán fogsz csak tudni súlyt veszíteni.

Ezt a folyamatot hívjuk kognitív disszonanciának, vagyis az agyad van olyan jófej, hogy valósággá akarja tenni mindazt, amit mondasz neki - legyen az, akár jó, akár rossz. És ugyanezért van az is, hogyha épp most vett egy Nissan Micrát a családod, akkor hirtelen mindenhol csak ezt a típust veszed észre, habár előtte nem is tudtál a létezéséről.

Egyszerű és logikus, igaz? A legjobb az egészben, hogy ha ezzel a tudással tisztában vagy, akkor nagyon gyorsan fel is tudod használni úgy, hogy az álmaidat segítse, ne pedig visszahúzzon. Vagyis, hogy NE Te magad legyél a saját belső ellenséged!

Szóval… szeretnéd megnövelni esélyeidet a boldog és sikeres életre? A válasz gyaníthatóan egyértelmű. Andrea Gardner, Change your words című könyve és a saját magamon is bevált tesztek alapján a következő 5 tippet érdemes a mindennapjaid részévé tenni. Apró változások, mégis hatalmas hatással lesznek a hozzáállásodra és boldogságodra! És így a környezetedre is!

1. Beszélj lassan, duplázd meg a hatást

Drámai hatása lehet a lassabb beszédnek. Először is, ha lelassítod a szavaidat, több időt adsz magadnak, hogy valóban átgondold a mondandódat. Másodszor pedig, könnyebb lesz Téged megérteni. Pillanatnyi szünetet hagyni a szavaid között – ahogy az előadók is teszik – segít dinamikusan kihangsúlyozni a lényeget és emlékezetessé teszi az üzenetedet.

(Nekem ebben Nagypapám segített a legtöbbet, mert a mai napig is, ha nem beszélek elég lassan és artikuláltan, azonnal elkezd bosszankodni rajta és forgatja a szemét. Hatásos! :))

2. Fordítsd pozitívvá a negatívat

Akár magaddal, akár másokkal beszélgetsz, figyelj arra, hogy lecseréld a negatív jelzőket, szavakat, pozitívakra. Nemcsak Te fogod jobban érezni tőle magadat, de boldogságot és pozitív érzéseket vált ki abból is, akihez beszélsz és így segít elérni az eredményt, amiben reménykedsz.

3. Figyeld meg, hogyan fejezed ki magad egy-egy adott témakörben

A legrelevánsabb elakadások a pénzhez, a párkapcsolatokhoz és az egészséghez kötődőek. Olyan sok paradigmát hozunk magunkkal eleve, hogy amikor elkezdjük tudatosan megfigyelni a szavainkat, akár rá is bukkanhatunk, honnan erednek. Az "én csak addig nyújtozkodok, amíg a takaróm elértől" kezdve a "minden pasi csak AZT akarján" át egészen a "ezt én nem engedhetem meg magamig" mind-mind olyan korlátozó mondatok, amiket feloldva és lecserélve igazi paradigma váltáson mehetsz keresztül.

Például egy coaching keretében felvettük az egész beszélgetésünket, hogy a coachingosom hallhassa saját magát, ahogy a párkapcsolatokhoz áll. Érdekes volt megfigyelni, hogy utána mennyivel tisztábban látta az elakadása okát.

4. Használj „DE” helyett „ÉS”-t

Az egyik leglimitálóbb hatással bíró kötőszavunk a de, hiszen az utána következő szavak egyenértékűek egy kifogással, hogy miért nem vagyunk képesek a cselekvésre. Próbáld ki a következő cserét:

“Szeretnék egészségesebb életmódot élni, DE utálok edzeni” - már meg is magyaráztad, hogy így értelmetlen akár belekezdeni is, hiszen bukásra vagy ítélve.

“Szeretnék egészségesebb életmódot élni, ÉS utálok edzeni” - ezzel a szimpla cserével a mondat hangsúlya megoldás-központúvá vált és változtatásra ösztönöz. Érzed a különbséget? Próbáld ki, ha következő alkalommal a de kötőszót használod! ;)

5. Gyakorold a magabiztos beszédet

Bár nem mindig vagyok oda a “tettesd, amíg úgy nem lesz” gondolatért, de ebben az esetben kifejezetten szoktam ajánlani, hogy merj gyakorolni! Nyugodtan válassz egy, a komfort-zónádon belül eső környezetet, ahol bátran mersz egy kicsit hülyét csinálni magadból - hiszen esélyes, hogy először úgy is fogod érezni magad. Majd gondolj a példaképedre, a kedvenc sportolódra, előadódra, akit már hallottál magabiztosan előadni - és bújj egy kicsit a bőrébe!

+ 1. Edison története

És végül, hallgasd meg az egyik kedvenc történetemet, amiben a szavak nem csak egyetlen gyerek, de a mi életünket is megváltoztatták. :)

Tetszett a cikk? Kedveld a Facebook oldalamat még több inspiráló bejegyzésért és önismereti tippért!

Míg az előző generációk még könnyedén a szőnyeg alá söpörték a lelki és fizikai problémáikat, a mi generációnk körében egyre inkább divattá válik az önismeret és a jóga szőnyeg (vagy csak a nadrág?). Ha Nálad is szokássá vált a reggeli meditáció beiktatása és a könyvesboltokban a kedvenc részleged a pszichológia / életmód / ezotéria szakasz, akkor ez a cikk Neked szól. (Meg nekem! ;))

Létezik a túl sok önfejlesztés fogalma?

“Az önismereti könyvek fantasztikus források, de hiszem, hogy van az a pont, amikor már túl sokat olvastál belőlük,” - állítja Nathalie Theodore terapeuta. “Ha valaki az egyik könyvet a másik után olvassa el útmutatást remélve, azt jelentheti, hogy nem találja a választ a kérdéseire, vagy hogy nem képes a saját nézőpontján kívülről látni a valóságot. Ebben az esetben egy coach vagy terapeuta elfogulatlan szemszögének bevonása egyéni konzultáció keretein belül kifejezetten sokat hozzáadhat az önismereti folyamathoz.”

Hozzám is számtalan olyan kérdés érkezik a követőimtől, hogy úgy érzik, már mindent megpróbálták, mégis újra és újra ugyanott találják magukat számtalan önismereti könyv elfogyasztása után is. Mit tanácsolok ilyenkor nekik?

A ló túloldalán sem találod meg a szivárványt

Az én életemben is volt egy olyan szakasz, amikor egyértelműen túl sok információt vittem be könyvek és csoportos tréningek formájában, mégis az eredményeken ez nem látszott meg. Így visszatekintve már tisztán látom, hogy hol rontottam el:

hiányzott a megvalósítás!

Vagy ha meg is volt, nem tartottam fent elég ideig, hogy komolyabb hatást érhessek el általa.

Mert egy jóga óra, egy meditáció, egy napló írás, egy egyéni konzultáció, egy egészséges étkezés, egy nap, amikor szeretem magam - őszintén, még a semminél is kevesebbet ér.

Hiszen ilyenkor úgy érzed tettél valamit, de mindössze az önámításban fejlődtél teljesen hasztalanul. Hogyha ugyanis nem tartasz ki, nem teszed valódi szokássá az önfejlesztést, akkor továbbra is egy helyben fogsz topogni, annyi különbséggel, hogy időnként lesz egy ‘fancy inspo’ posztod az Instagramodon a legújabb zöld smoothiedról...

1. tipp: Válassz ki EGYetlen dolgot!

Tudom, hogy számtalan önismereti tippet, könyvet, módszert, tanácsot és ajánlást olvastál és hallottál már, akár olyanoktól is, akikről messziről látszik, hogy még egyszer sem merészkedtek valójában a jóga szőnyeg közelébe.

És tudom, hogy amikor hirtelen jön egy nagy adagnyi lendület, egyszerre akarsz mindent a magadévá tenni - DE NE TEDD!

Válassz ki EGYetlen dolgot a végtelenül hosszú listádról, még akkor is, ha most csábítónak tűnik a halmozás ötlete.

2. tipp: Tedd szokássá!

Az én EGYetlen dolgom anno a napló írás volt, mert segített benne, hogy az állandó zizegő elmémet, a folyamatosan kritizáló Ego-lányomat lecsendesítse és rendet tegyen a sorok között. Szó szerint, hiszen írás közben sokkal nehezebb elkalandozni a linearitásából kifolyólag. (Magyarul, hiába jut eszedbe 1000+1 panasz és gondolat, először befejezed az egyik mondatot és csak utána tudod megkezdeni a következőt. ;))

Az írás szokássá tételéhez annyit tettem, hogy kiiktattam a kifogásolható tényezőket, vagyis az ágyam mellé tettem a füzetemet és egy tollat, hogy ne kelljen plusz energiát erre szánnom esténként. Amint megláttam a füzetet, azonnal tudtam, hogy eljött az én időm, és még akkor is írtam pár sort, ha már hulla fáradt voltam. Túl egyszerűvé tettem ahhoz, hogy igazi kifogást találhassak.

(Ötlet még: Állíts be ébresztőt! Tedd minél közelebb! Készülj elő a reggeli teendőre már este!)

3. tipp: Ragaszkodj hozzá!

Ha már nem okoz kihívást maga a gyakorlat, ha már könnyedén végre hajtod napi szinten, akkor könnyű azt hinni, hogy kész is vagy. De bizony az önismeret nem így működik, hiszen örökké tartó folyamat.

Most már lassan 16 éve foglalkozok önfejlesztéssel, 4 éve napi szinten és most érzem, hogy még mennyi mélység rejlik bennem, ami megismerésre vár.

Szóval ragaszkodj a szokásodhoz, akár érzed a változást, akár nem. Ha nem, annál inkább!

+1. tipp: Élvezd az eredményt és lépj szintet!

Furcsa módon, néha ez a legkérdésesebb pontja a megvalósításnak, mert nehéz megérezni, hogy mikor van az akkor. :)

Az írással én például úgy vagyok, hogy amikor nagyon “zizeg” az elmém, akkor kell! Ha nem találom a választ a kérdésemre, akkor kihagyhatatlan! Ha túl sokszor érzem magam negatívnak, vagy hisztisnek, akkor kötelező! Ha mélyebbre akarok ásni, akkor biztos, hogy a napjaim szerves részévé teszem! Ellenben, amikor boldog vagyok, akkor más eszközömhöz nyúlok.

És igen, ennél a pontnál érintem az új eszközök, gyakorlatok bevonását is, amivel körforgássá tehetjük az előző 3+1 pontunkat.

Éljen a hatékony önismeret, éljen a pozitív függőségünk! ;)

Szeretettel ölellek,

Anna ♥

Sefl-Love Coach és a Modern Istennők Kézikönyvének írója

Tegnap este vasalás közben éppen a szokásos Szex és New York örökérvényű sorozatot néztem sok x-edik alkalommal, amikor a következő mondatra kaptam fel hirtelen a fejemet, majdnem odaégetve Ádám ingét a kezem alatt:

„Én is szeretlek. De magamat még jobban szeretem.”

A ’megérdemlem szint’

Ha valaha is láttál akár csak egy részt is a Szex és New Yorkból, akkor tudod, hogy Samantha nem az önzetlenségéről és a nagylelkűségéről ismert – legalábbis, hogyha férfiakról van szó akkor biztos nem. Ettől függetlenül ebben a mondatában pont az a fajta önzőségi szint bukkan fel, amit Self-Love Coachként minden Nőnek át szeretnék adni.

Ez a fokú egoizmus ugyanis egyet jelent a ’megérdemlem szint’ egészséges jelenlétével, ami egy valóban boldog, két teljes értékű, saját életéért 100%-os felelősséget vállaló felnőtt kapcsolatának alapját adja.

Hogyan ismerheted fel ’megérdemlem szintedet’?

Amikor a következő mondatok – vagy az ezekhez közelítő gondolatok – a belső monológod szerves részei és őszintén tudsz azonosulni velük: „Megérdemlem, hogy boldog legyek. Megérdemlem, hogy szeressem és elfogadjam magam. Megérdemlem, hogy szeressenek. Megérdemlem a törődést. Megérdemlem az Énidőt. Megérdemlem a csendet. Megérdemlem, hogy mindenből a legjobbat kapjam.”

A szentté avatásod esélye

Az önfeláldozást és a mártírkodást lehet, hogy őszintén tisztelték a középkorban, amikor még volt rá esély, hogy az értelmetlen halálodért szentté avatnak, de ma már 1. semmi esélyed erre, 2. nem akarsz inkább boldog lenni?

Tudom, hogy nagymamáinktól, sőt, sokszor a saját anyukánktól is az önfeláldozás az alapbeállítás, amit kislányként megtanulunk. Az én életemben például mindennél jobban imádott Nagymamám volt a mártírkodás legnagyobb alakja, aki csupán a romantikus regényekben élte meg az álmait. Inkább arról mesélt a legapróbb részletekig, hogy a legújabb Nora Roberts könyv főszereplője milyen nehézségeket, majd természetesen szenvedélyes és viszonzott szerelmet élt át, mint hogy kimozduljon a zárt valóságából.

Szerintem a legtöbbször kiejtett mondata a “majd máskor” volt, amivel újra és újra elhalasztotta a boldogság legkisebb lehetőségét is.

Miért hagyod (el) magad?

A szeretteid előtérbe állításáról és a miattuk való visszalépésről egy másik cikkben mesélek Neked, most maradjunk az eredeti témánál - miért maradsz benne egy önromboló kapcsolatban?

Szerinted nem jár Neked ennél több? Szerinted Te csak a harmadik szereplőként férhetsz bele egy eredetileg páros játékban? Szerinted Neked meg kell alkudnod az egyedül töltött hétvégékkel és a magányos Karácsonyokkal? SZERINTED TE CSAK ENNYIT ÉRDEMELSZ?

Az én történetemben, amikor a harmadik szerelő skatulyájába fértem bele nem egy másik nő, hanem a munka állt. A munka, a stressz levezető iszogatások, a baráti kiengedések, az ügyfelek és a megrendelések, mindig, de mindig elém kerültek a rangsorba - és én sokáig hagytam.

Hagytam, sőt, felvettem a mindig házsártos hárpia szerepét, mert máshogy nem figyeltek oda rám. És egy idő után el is hittem, hogy ez vagyok én. A mindig hátrahagyott, a mindig zsörtölődő, a mindig elhanyagolt, aki így valóban nem is kellhet senki másnak.

És fájt ez az új énkép, ami bár nem tetszett, de hordtam, mert nem mertem elhinni, hogy van ennél jobb is. Hiszen nézz szét magad körül! Hányan élnek boldogtalan kapcsolatban? Hányan válnak el? És mennyi, de mennyi kapcsolatban jelenik meg a 3. fél, vagy ilyen vagy olyan formában.

Hogyan is bízhatunk így abban, hogy van ennél jobb?

Pedig hinned kell - magadban!

Sokszor igazából nem is azért vagyunk boldogtalanok, mert a helyzetünk, a körülményeink szomorúak, hanem mert nem érezzük, hogy miénk a döntés.

Úgy érezzük, hogy csak sodródunk az árral, és nincs befolyásunk az életünk alakulására. Legtöbbször még mi magunk is tápláljuk a kilátástalanságunk érzését, hiszen “nem akarjuk a másikat megbántani”, “ennél úgysincs jobb”, “sőt, mi van, ha ennél csak rosszabb lesz”. Inkább kívülre mutogatunk, bízva benne, hogy ez majd feloldja a bennünk tomboló reménytelenséget, pedig inkább csak felerősíti azt.

100% felelősség, 100% szeretet

Mi is a megoldás? Ha végre merjük kezünkbe venni az életünk irányítását és felvállaljuk, hogy mi vagyunk a felelősek a sorsunk alakulásáért. Innentől kezdve, ha maradunk, akkor a helyzet elfogadása mellett döntünk. Ha megyünk, akkor pedig a nyafogást elhagyva a változtatás mellett tesszük le a voksunkat.

Hogy vágjunk bele? Kezdjük el megerősíteni magunkat! Nálam mindez a Boldogság-receptem 10 lépését öleli fel, ami egyet jelent többek között a takarítással, az edzésre járással és a bakancslista írással. Én ezeken keresztül kerülök közelebb magamhoz és vagyok képes tisztábban látni a helyzetet. Ha mindezt megtettem, már sokkal inkább tudom, hogy képes vagyok rá, és sokkal jobban bízok magamban, hogy innentől kezdve bármit szeretettel fogok tudni megoldani.

Szeresd magadat jobban, szeresd magadat eléggé ahhoz, hogy merj lépni, merj felelősséget vállalni és merd a boldogságot választani!

Szeretettel ölellek,

Anna ♥

Sefl-Love Coach és a Modern Istennők Kézikönyvének írója

Emlékszem, amikor felvettek az egyetemre, mennyire biztos voltam benne, hogy innentől kezdve egyenes út vezet előre a siker és a boldogság felé. Hiszen annyi filmet láttam és annyit álmodoztam erről kislány koromtól kezdve! Tudtam, hogy amint belépek az egyetem kapuján, amin annyit dolgoztam, hogy bekerüljek, onnantól kezdve majd magával ragad az áramlat és a végén majd úgy hagyom el az alma-máteremet (ezt a szót sem használtam még soha...), mint egy kész, tudatos, gyönyörű Nő. Hát, nem így történt!

Amikor rájössz, hogy mi a valóság

A valóságban ugyanis az egyetem sokkal több választ, mint amennyi kérdést adott. Összezavart a kismilliónyi lehetőségével, a számtalan opcióval, amik mind-mind mások és mégis annyira hasonlóak voltak. Ott álltam egy hónap híjján 19 évesen és csak abban tudtam reménykedni, hogy nem egy olyan utat választok, amin aztán örökké beragadok és véletlenül se olyanná válok, mint annyiszor vizualizáltam.

Hogy ezt kivédjem, egy akkor okosnak tűnő döntés mellett tettem le a voksomat: inkább nem döntöttem.

Annyira féltem a véglegességtől, attól, hogyha egyszer rosszul választok, azt soha többé nem tudom kijavítani, hogy továbbra is - durva túlzással élve - csak kívülről néztem végig az eseményeket.

Mivel tudom, hogy nekem mennyit jelentett volna, ha valaki akkor megosztja velem a saját tapasztalataimat és legalább egy kicsit megpróbál terelgetni, így elkészítettem egy mini videó-sorozatot arról az 5 + 1 dologról, amit máshogy csinálnék, ha most lennék gólya/egyetemista. Lássuk is, mind az 5 + 1 pontot!

1. Teremtsd meg a rendszert az életedben!

Bár nem állítom magamról, hogy szuperül tudok rendszerben gondolkozni, de a rendszer megteremtését az mindennapjainkban olyan szinten esszenciálisnak tartom, hogy mindegy hány éves vagy, mindegy milyen szakaszát éled az életednek, hogyha az alapokat megfelelőlen leraktad, akkor onnantól kezdve tripla olyan hatékonyan tudod ráépíteni az egyéb fontos elemeket.

Én ezt elrontottam, és nem is kicsit, az egyetem első éveiben, és azóta is hajlamos vagyok rá, amint valami nagyobb változás bekövetkezik az életemben. De most már tudom, és egyre gyorsabban törekszek rá, hogy meglegyenek a fix pontok a napirendemben, amik egyfajta origóul szolgálnak minden másnak.

A videóban pluszban még azt is elmesélem, hogy hogyan is függ mindez össze a nem kívánt plusz 7 kilóval! ;)

2. Csatlakozz egy közösséghez!

Az egyetem, főiskola így visszanézve inkább szólt a kapcsolatépítésről, mint a tanulásról. Ami persze nem azt jelenti, hogy nem hasznosítom az egyetemi órákon elhangzottak legalább 10%-át ( :p ), de ennél sokkal jelentősebb arányban vannak jelen az életemben a megőrzött barátságok. 

Amit a félelmeim miatt viszont kihagytam az nem más, mint a közösséghez, szervezethez való csatlakozás. Hogy miért ne tedd, elmesélem a videóban! 

3. Engedd el az érzelmi kapaszkodókat!

 Az érzelmi kapaszkodó az a személy (vagy társaság), akikkel nem szívedből, nem szeretetből tartod a kapcsolatot, hanem sokkal inkább azért, mert biztonságot adnak.

Amikor felkerültem Pestre, akkor hirtelen minden és mindenki új volt, és balzsamként hatott a lelkemnek minden olyan kapcsolat, akik tudták, hogy ki vagyok.

4. Merd kipróbálni magad a gyakorlatban!

Hogyha megfigyeled, a legtöbb pont, így a 4. is azért történhetett meg velem - és számtalan más gólyával -, mert inkább a félelmet választjuk a szeretet helyett. Inkább a komfort-zónánkban maradunk, ahelyett, hogy fel mernénk vállalni önmagunkat.

Nálam a gyakorlatkeresés is ebbe a kategóriába esett bele... Féltem, hogy a gyakorlat örökre szól. Féltem, hogy csak elveszi az időmet minden mástól. Féltem, hogy kimaradok miatta valamiből. Féltem, hogy béna leszek. Féltem, hogyha egyszer választok, az meghatározza az egész életem további menetét... 

Pedig mennyire hiábavaló volt!

5. Ismerd meg életed legfontosabb személyét!

Önismeret, önismeret, önismeret!

Én túl későn és túl felületesen kezdtem bele, pedig annyi mélységtől és felesleges kerülőtől megkíméltem volna a segítségével magam, most már látom. :) Mégis, ez az a pont, amit sosem késő elkezdeni és mindegy, hogy mivel kezdesz, mert mindenképpen adni fog, ebben 1000%-osan biztos vagyok! ;)

+1 Hidd el, tényleg mindennél fontosabb az egészséged!

Mikor kicsi voltam, azt hittem ez szuperöreges dolog, hogyha valaki azt kívánja, csak legyen egészséges, mert az mindennek az alapja. Hát... elég korán, már 19 évesen rá kellett jönnöm, hogy mennyire alábecsültem ezt a kijelentést. Én ugyanis szupergyorsan leromboltam az addig minden nagyobb betegséget simán legyűrő immun-rendszeremet, konkrétan kevesebb, mint fél év alatt.

Pár szó összefoglalásként...

Semmit sem bánok! Mélységesen hiszek benne, hogy minden pontosan úgy történt, ahogy történnie kellett, és ha visszamehetnék, sem változtatnék meg az égegyadtavilágon semmit!

Imádom azt, ahova eljutottam, és mindezek a tapasztolások nélkül most nem lehetnék az a Nő, akivé váltam. Ennek pedig része mind az 5 + 1 pont, amit elrontottam. 

Egy viszont biztos: mindig hittem benne, hogy az okos ember / tudatos Nő, a másik hibájából tanul. ;) Ezért is készítettem el a videó-sorozatomat, ezért is osztom meg Veled mindazt, amiért én annyira hálás lettem volna az egyetemista éveim alatt.

Ha tetszett, oszd meg másokkal is, hogy minél többen élhessék meg minél felszabadultabban az egyetemi, főiskolás éveiket! ;) 

A legnagyobb szeretetemmel ölellek,

Anna ♥

Self-Love Coach és a Modern Istennők Kézikönyvének írója

“Az élet végtelen körforgásában, ahol most vagyok, minden tökéletes, egész és teljes.” - Louise L. Hay

Egy csodálatos Nő és fantasztikus Tanító, Louise L. Hay augusztus 30-án távozott a Földről. Talán Ő volt az első Mentorom Anyukámon kívül, aki tisztán és érthetően “mesélt” nekem a könyveiben és a hanganyagaiban az önszeretet fontosságáról. Bár személyesen sosem találkoztam Vele, tudom, hogy nélküle nem lennék az és nem foglalkozhatnék azzal a hivatással, ami igazán én vagyok.

Bár a halál sosem pozitív esemény, amikor először olvastam a hírt egy gyors sokk után nagyon mély hála öntötte el a szívemet. Hála, mert tudom, hogy a 90 éve alatt Ő valóban megélte minden napját és képes volt több millió embernek példát mutatni a saját életén keresztül. Lehet ennél többet kívánni egyáltalán?

Ha igen, akkor kívánom, hogy a tudása, ereje és lelki szépsége rajtunk keresztül még évszázadokig fennmaradjon.

Éppen ezért össze is gyűjtöttem a 20 legkedvesebb idézetemet Tőle, amik önmagukban is egy teljes meditációt vagy előadást érdemelnek. Raktározd el őket, hogy amikor szükséged lesz rá, elővehesd és megtölthesd vele a szívedet.

1. Az önismeret megmutatja a problémáid megoldásához vezető utat

“Ahhoz, hogy rendet rakjunk a fejünkben, előbb meg kell néznünk, mi van benne.”

2. Te irányítod a gondolataidat. A gondolataid teremtik a valóságodat. Milyen valóságban akarsz élni?

“Minden egyes gondolatunk a jövőnket formálja. Ha ez igaz, akkor szeretnéd, ha bekövetkezne, amit éppen gondoltál?”

“Forgass olyan gondolatokat a fejedben, amelyek jókedvre derítenek. Tégy olyan dolgokat, melyektől jó lesz a közérzeted. Barátkozz olyan emberekkel, akik növelik az önbizalmadat. Táplálékod mindig előnyére váljon a testednek. Lépteid kövessék belső ritmusodat.”

“Nem a gondolataid tehetetlen áldozata vagy, hanem sokkal inkább a saját elméd mestere.” - Ideje úgy is viselkedned."

“Nézd meg a ‘problémákat’ az életedben. Majd kérdezd meg magadtól: Mik azok a gondolatok, amikkel ezt teremtem magamnak?”

“Minden egyes negatív gondolatomnak annyit mondok: ki. Semmilyen embernek, helynek vagy dolognak nincs többé ereje felettem, hiszen én vagyok az egyetlen gondolkodó az elmémben. Én teremtem a saját valóságomat és mindenkit benne.”

3. Önmagad szeretete mindennek a kulcsa

“Az élet csak arra vár, hogy megnyíljunk csodái előtt, hogy érdemesnek érezzük magunkat mindarra a jóra, amelyet számunkra tartogat.”

“Amikor sóvárogsz a szerelemre, ez annak jele, hogy nem kapsz szeretetet és megbecsülést a számodra legfontosabb személytől - saját magadtól.”

“Emlékezz vissza, mennyit kritizáltad magad az évek során - és nézd meg, nem működött. Most próbáld meg elfogadni magad és nézd meg mi történik."

4. Bízz az univerzumban, a legjobbat akarja Neked!

“Van valami, ami sokkal becsesebb és fontosabb számunkra, mint a pénz, s ami nélkül nem tudunk élni. Hogy mi az? A lélegzés. Életünk legértékesebb szubsztanciája a belélegzett levegő. Mégis, amikor kifújjuk a levegőt, teljesen biztosra vesszük, hogy lesz következő lélegzetünk. Ha nem vennénk megint levegőt, három percig sem bírnánk ki. Márpedig ha az Erő, amely megteremtett bennünket, elegendő lélegzetet adott életünk végéig, akkor hogy is ne bízhatnánk az életben, hogy a rendelkezésünkre bocsájt minden mást, amire szükségünk van. Ha rábízzuk az életre, hogy gondoskodjon rólunk, és minden apró-cseprő problémánkról, akkor a stressz elpárolog. Ne pazarold az idődet negatív gondolatokra vagy érzelmekre, mert azzal csak még több részed lesz abban, amit nem akarsz.”

“Minden rendben van. Minden az én boldogságomért történik. Ebből a helyzetből is a legjobban fogok kijönni. Biztonságban vagyok. - Ez a mantra csodákat fog teremteni az életedben.”

5. Probléma vagy kihívás?

“Az a dolog, amit a legnehezebb megtenned, ami a legnagyobb ellenállást váltja ki belőled, egy előtted álló újabb lecke.”

“Amikor valamilyen egészségügyi kihívással nézel szembe, az Élet arra invitál, hogy szeresd magad. Más szavakkal, nem számít, hogy mi a probléma, az egyetlen válasz: önmagad szeretete.”

6. Vállald a felelősséget a saját életed alakulásáért és lépj ki végre az áldozat szerepből!

“Ha úgy határozunk, hogy magunkat tehetetlen áldozatnak, helyzetünket kilátástalannak tekintjük, a Világegyetem támogatni fog bennünket ebben az elképzelésünkben, és már el is vesztünk.”

7. A Te döntésed mit hozol ki a mai napból!

“Minden nap egy lehetőség. Úgy döntök, hogy a mai napom csodálatos lesz.”

8. Adj hálát, hogy hálás lehess!

“Észrevettem, hogy az univerzum szereti a hálát. Minél gyakrabban vagy hálás, annál több minden érkezik az életedbe, amiért hálás lehetsz.”

9. Képes vagy meggyógyítani önmagadat!

“Benned van az erő, hogy meggyógyítsd magad, ezt tudnod kell. Túl sokszor gondolunk arra, hogy tehetetlenek vagyunk, pedig nem. Az elménk ereje mindig a mi kezünkben van. Nyugodtan és tudatosan használd ezt az erőt!”

“A szeretet a legnagyobb gyógyító erő, amit ismerünk. A szeretet még a legmélyebb és legfájdalmasabb emléket is képes meggyógyítani, mert a szeretet elviszi a megértés fényét még a szívünk és elménk legsötétebb sarkába is.”

10. Bocsáss meg és szabadítsd fel önmagad!

“A megbocsátás valójában önmagadnak szól, hiszen általa felszabadítod magad. Kienged a börtönből, ahova saját magadat zártad be.”

Louise L. Hay, köszönöm, hogy itt voltál, köszönöm, hogy tanítottál, köszönöm, hogy továbbadhatom a szavaid, köszönöm, hogy egy időben létezhettem Veled.

Ismered az írásaid? Neked van kedvenc könyved, idézeted Tőle? Ha igen, gyere, kedveld a Facebook oldalamat és oszd meg velünk, ami Neked a legtöbbet adta. :)

A legnagyobb szeretetemmel ölellek,

Anna ♥

Self-Love Coach és a Modern Istennők Kézikönyvének írója

Az Önbizalom Erősítő Edzőtábor előző részében végigvezettük a gondolatmenetet, hogy miért is hasznosabb a női magazinok számára, ha az önismeretet mindössze egynyári kiegészítőként, vagyis határidővel véget érő projektként próbálják meg eladni, ahelyett, hogy az örökkével ijesztgetnék az olvasóikat.

Az én Olvasóim viszont ennél már számtalan szinttel magasabban járnak, így biztos, hogy Te is egyetértesz Coco Chanel Kollár Annásított változatával, amikor azt írom, hogy:

“A divat változik, az önismeret marad"

Az önismeret egy olyan kiegészítő, ami felerősíti az önbizalmadat, a magabiztosságodat és az önértékelésedet. Semmi sem öltözteti annál jobban a Nőt, mint ha igazán ragyogónak érzi magát a bőrében - kívül ÉS belül is!

Ismered az érzést, amikor reggel a tükörbe belenézve hirtelen nem is érted, hogy került a helyedre egy kócos kis boszorkány? És másnap, éppen ugyanabból a tükörből, hogyan mosolyoghat Rád vissza egy igazi Istennő?

Pedig ezekben az esetekben egyetlen egy dolog változott, és az bizony nem a tükör volt, és bármilyen meglepő is, nem is az arcszerkezeted. (És nem, nem lehet egy nap alatt 5 kilót hízni, csak mert az edzés helyett a pizzát választottad, még akkor se, ha meg mernél esküdni rá! Hidd el, nem egyszer ellenőriztem! :D)

A következő dolgok viszont valóban eltorzíthatják a tükörképed (pontosabban azt, ahogyan Te látod magad):

• előző nap valami olyat tettél, ami nem egyezik az ideális Énképed értékeivel (pl. pizza, véletlenül eltört bögre, lekésett határidő)
• elfáradtál, kimerültél vagy nagyobb stressznek vagy kitéve és emiatt az Ego-lányod, a belső kritikusod nagyobb fokozatra kapcsolt, mert érzi, hogy nem tudsz ellene védekezni
• valaki olyat mondott Rólad, - vagy legalábbis Te úgy értelmezted - ami megbántott és most félsz, hogy igaza van.

Ezeket a tényeket és helyzeteket viszont csak akkor tudod megfelelően értékelni, majd felül emelkedni rajtuk, hogyha megfelelő tudatossági szinttel és önismerettel rendelkezel.

A nagy TITOK a legapróbb lépésekben rejlik

Ismét egy klasszikus tőlem, amire kismilliószor hivatkozok a coachingjaim és az előadásaim során, sőt, szerintem a könyvem minden második oldalára is elhintettem gondolatmorzsaként, hogy ki ne kerülhesd.

Mint ahogy az előző cikkemben is írtam, az emberek többsége a nagy Titkot és az egyszeri megoldást hozó varázspirulát keresi, ami azonnal megszabadítja minden gondjától és bajától. A gondok és bajok, mint a tücskök és bogarak, azonban szabadon élik az életüket és hajlamosak kényükre-kedvükre visszatérni.

Hogyha az ember lánya minden gondjánál csak a varázspirulára támaszkodik, akkor valóban leélheti az életét egyfajta delíriumos állapotban, azonban sosem lesz képes felfedezni a benne rejlő igazi értékeket, amiket a probléma megoldása során ismerhetett volna meg. Persze a való világban a pirula nélkül egyébként is csak annyit tehet, hogy megtanulja, hogyan tagadja le a valódi álmait (pl. szenvedélyes szerelem, energikus egészség, motiváló karrier, stb.), adhatja le az igényeit és fásulhat bele a végtelenül szürke, minden ragyogást nélkülöző komfort-zónájába.

Nekem meg ilyenkor a szívem facsarodik össze.

Amikor csak hiszed, hogy látod, de valójában...

De olyankor is egy kisebb világ dől össze bennem, amikor találkozok a Nővel, akinek látszólag megvan minden összetevője, amitől Ő lesz A NŐ, aki után a férfiak megfordulnak, a többi nő pedig olyanná akar válni, mint Ő. És amikor leül velem szembe, elmeséli, hogy mindezt a külső rajongást nemcsak, hogy nem észleli, de nem is hiszi el, hiszen Ő egy értéktelen senkinek érzi magát, aki messze nem felel meg a saját elvárásainak (se).

Hogy őszinte legyek, mióta elkezdtem Coachként dolgozni, teljesen máshogy látom az Insta-lányokat. Nem azt mondom, hogy időnként nem imádkozok érte, hogy csak egyszer legyen olyan kocka hasam, mint nekik, de már tudom, hogy nem éri meg.

Mert legtöbbször pontosan ezek a gyönyörű, irigylésre méltónak tűnő Nők ülnek az asztalom túl oldalán, ők írják az üzenetek nekem, hogy hogyan szerethetnék meg végre magukat.

A nyár (és az élet) legszexibb kiegészítője: az önismeret

A válaszom az összes kérdésre az önismeret, egy nagyon fontos kitétellel:

Nem máskor, nem majd, hanem ITT és MOST!

A legtöbben éppen úgy, mint a téli időszak után megmaradt úszógumit, ugyanúgy próbálják meg elleplezni a magabiztosságuk hiányát is. Csak itt a fekete, optikailag karcsúsító ruhák helyett marad a kínos nevetés, a belülről állandóan égető bizonytalanság és a meg nem élt pillanatok.

Valóban azt akarod, hogy ez a nyár is így teljen el? Vagy végre hajlandó vagy tenni magadért, a felszabadult nevetésedért, a varázslatos nyár estékért, a maradandóan boldog pillanatokért valamit?

Végre itt egy újabb lehetőség - mert hidd el, az univerzum állandóan bombáz velük, csak a legtöbbször észre sem veszed vagy félreérted őket - hogy változtass a helyzeten és második bőrödként hordhasd a magabiztosságod.

Ehhez pedig ‘mindössze’ annyi dolgod van, hogy egy új szemüveg helyett, ami még a szemedet sem védi meg az UV-sugaraktól, maximum kellően eltakarja az arcod, hogy elégedett legyél vele - az ÖNISMERETET választod.

Egy Self-Love Coach 1. számú tippje

Teljesen mindegy, hogy életed melyik területét érzed most a legproblémásabbnak. Legyen szó akár párkapcsolati vagy munkahelyi válságról, esetleg olyan elakadásokról, amik az egészségedet vagy a testedhez való hozzáállásodat érintik, mindig minden esetben keresd meg a megoldás középpontját és azt kezd el megerősíteni.

Ez pedig nem más, mint - TE magad vagy!

Hiszen, amint elkezdesz az önbecsüléseden, a világhoz való hozzáállásodon, a gondolkodásmódodon változtatni, azonnal meg fog változni minden és mindenki más is körülötted. Az önismereteden dolgozva fejlődik az önbecsülésed, magasabb lesz az önbizalmad és tisztábban fogod látni a megoldásokat. Plusz, olyan új lehetőségeket fogsz észrevenni, amiket probléma-fókuszú elmével képtelen lennél.

Éppen ezért, mutatom is Neked a nyár legnyerőbb képletét.

Te + nyár + önismeret = Modern Istennő

Hogyha egészen idáig eljutottál az Önbizalom Erősítő Edzőtáborban, akkor ez nemcsak azt jelenti, hogy elköteleződtél az önismeret mellett, hanem azt is, hogy hajlandó vagy egy nagy IGEN-nel még egy lépést tenni a magabiztosságod felé.

Gratulálok, egyszerűen fantasztikus vagy! :)

Én pedig semmiképpen sem akarlak cserben hagyni, hiszen tudod, hogy nekem a küldetésem, hogy olyan gyönyörű Nőknek segítsek kihozni önmagukból a legboldogabb és legmagabiztosabb Énjüket, mint amilyen TE is vagy!

Éppen ezért...

Készítettem Neked...

EGY KÜLÖNLEGES NYÁRI ÖNBIZALOM ERŐSÍTŐ CSOMAGOT!!!

>>> KATTINTS A KÉPRE! <<<

Már annyira vártam, hogy végre leránthassam róla a leplet és, hogy őszinte legyek, piszok büszke is vagyok magamra, mert nem vagyok túl jó a titoktartásban, de remélem, hogy egyetértesz benne, hogy most megérte! :)

Kattints ide és lepődj meg az árán is, ugyanis egy olyan ajánlatot állítottam össze Neked, amiből a Fröccsteraszon 2 pohár Aperol Spritzet és 1 Nagyfröccsöt tudnál meginni. Vagy a Starbucksból 2 nagy Karamelles Frappuccinot és 1 Menta teát tudnál választani. Vagy a barátnőddel kettesben megnézhettek egy 3D-s mozifilmet. Esetleg vehetnél belőle egy könyvet... Oops...

Szóval kattints, lepődj meg (légyszi!), kötelezd el magad az önismeret mellett ééés

ÉLD MEG ÉLETED LEGSZEXIBB NYARÁT!

A legnagyobb szeretetemmel ölellek,

Anna ♥

Self-Love Coach és a Modern Istennők Kézikönyvének írója

U.i.: Hogyha pedig a hallgatás és az olvasás mellé még egy Aperol Spritzet is elkortyolgatsz a tengerparton, az biztosan bekerül a nyár legcsodálatosabb pillanatai közé. Ha így lesz, mindenképpen várom róla a fotót! ;)

>>> NYÁRI ÖNBIZALOM ERŐSÍTŐ CSOMAG / Istennő Különkiadás <<<

Magazinok címlapjai, online cikkek milliói és trénerek ezrei harsogják teljes mell szélességgel, hogy úgy fogadd el magad, ahogy vagy. Feltételek nélkül szeresd meg azt a Nőt, aki vagy és akkor majd minden a helyére kerül a világban. Plusz, jutalomként magadhoz vonzod álmaid pasiját, vágyaid karrierjét és mindent, amit csak kívánni tudsz.

Igen ám, de van erre, akár egyetlen példa is, aki egyik pillanatról a másikra minden hibájával együtt képes volt VALÓBAN elfogadni önmagát és aztán megvalósította a bakancslistája minden pontját?

Közben ott áll az ember lánya, aki keresi a kiutat a jelenlegi helyzetéből és egyszerre kap a null-kalóriás diéta felé, hiszen az Instagram-lányok is ezt követik, tervezi meg a heti edzésrendjét, amit már az első nap sem tart be, és igyekszik mindezek mellett - vagy inkább ellenére - eleget tenni az önszeretet felhívásának.

Határidős önszeretet és életmódváltás 

Tudom, hogy sokszor érzed úgy, hogy nem hozod ki magadból a benned rejlő lehetőségeket és az önbizalom hiányod miatt, nem mered megélni a pillanatokat, de ígérem, hogy ez a cikk segít lerántani a leplet arról, hogy mi is az elakadásod egyik legfőbb oka. És hidd el, ezekkel az érzésekkel nem vagy egyedül, ahogy az előző részben meg is írtam Neked.

A különféle diéták és edzéstípusok esetében is megfigyelheted, hogy azokat kapja fel a legszívesebben és terjeszti a média a világ minden szegletébe, amiknek könnyen megragadható nevük és záros határidejük van. Például 90 napos diéta, 3 hetes tisztítókúra vagy edzések között a mindentípusú 12 heted edzéstervek (a Google 0,41 másodperc alatt 32.800 találatot dob ki erre a keresésre…).

És hallottál már arról, hogy egy új szokás megalapozásához 21 nap szükséges? Vagy 30? De én olvastam már 42-őt és 60-at is.

Számok, határidők, betartásra váró kész receptek, amiket az ígéretek szerint elég csak szó szerint követni és önbizalommal teli, kockás hasú, csodaNő leszel.

De vajon az önismeretnek és az önbizalom elérésének valóban lehet határidőt adni?

És a határidőn túl mi történik?

Anyukámról tudni kell, hogy általában mindig igaza van, így érdemes hallgatni a véleményére. Éppen ezért, akármikor akarok új edzésformát kipróbálni, amitől természetesen nemcsak belső, de külső változást, formálódást is várok, mindig fülemben cseng a tanácsa: “figyeld meg, hogy néz ki az edző és, ha Te is olyan testet és kisugárzást akarsz magadnak, akkor kövesd, amit mond.”

Mint ahogy az Önbizalom Erősítő Edzőtábor 1. részében olvashattad, én nemcsak az edzőimet, de az összes tanítómat is így keresem meg. Olyanok mellett teszem le a voksomat, akikkel valóban tudok azonosulni. Akik ismerik, hogy milyen érzés a mélyben lenni, hiszen lehet, hogy még mélyebbről indultak, mint én. ÉS! Akik hitelesen képviselik a mondanivalójukat a mai napig is!

És ebben benne is van a mondat második fele, amit a magazinok szalagcímei mindig elhallgatnak.

Az önismeret rögös útja

14 évesen kezdtem el önismerettel foglalkozni hobbiszinten, ami egyet jelentett azzal, hogy faltam a könyveket és egy-egy mélyebb gondolatot megbeszéltem Zitával is, a legjobb barátnőmmel, hogy Neki mi a véleménye. Nem egy komoly felismerésem volt, elsők között a lezáratlan körökkel és azok energia elszívó hatásával kapcsolatban.

De ennél mélyebbre nem mentem.

2011 volt az az év, amikor odáig jutottam, hogy ennyi már nem volt elég. Éppen Londonban töltöttem az Erasmusom a London College of Fashion mester szakán, ahol az egész iskolában összesen 13 Erasmusos diák volt. Bár felső fokú angol nyelvvizsgával mentem ki, mégis hihetetlenül féltem megszólalni, mert aggódtam, hogy nem lesz tökéletes a kiejtésem és a nyelvtanom. Az akkori barátommal pedig olyan szinten megromlott a viszonyunk, hogy inkább már azt kívántam, bár finoman véget érne, mint hogy így szenvedjünk mind a ketten.

Egyedül voltam, az önbizalmam a béka feneke alá került, a jövő képem pedig nem tartott tovább, mint a haza menetel időpontja. Mindeközben hihetetlen nyomás volt rajtam, hogy minél inkább ki tudjam használni a fantasztikus tudást, amit álmaim képzésén megkaphatok. Volt olyan nap, amikor hajnal 5-ig néztem a sorozatokat, csak hogy ne kelljen a valósággal foglalkozni… 

Szóóóval nem voltam a toppon semmilyen szinten sem. De ekkor megérkezett az életembe az akkori megmentőm, Brian Tracy!

Őt hallgattam a metrón, a buszon, a Hyde Parkban, a menzán és Ő volt az esti mesém is. Úgy szívtam magamba a gondolatait, mint egy angyali kisszivacs. Azonnal beszereztem egy füzetet és elkezdtem leírni a gyakorlatokat. Elkezdtem megvalósítani minden egyes tanácsot, amit csak kiejtett a száján és kezdtem egyre jobban lenni.

Aztán haza jöttem és visszaestem. Nem is értettem, hogy hova tűnt hirtelen az a lendület és motiváció, amit addigra magamba csepegtettem. Újra összejöttünk az akkori barátommal, visszamentem az akkori egyetemre és vártam, hogy majd csak beérik Brian Tracy hatása, hiszen, ahogy javasolta 21 napon keresztül követtem az utasításait.

Tudod mit csináltam? Meghallgattam újra és végigcsináltam újra, amit mondott. Majd beiratkoztam egy 1,5 éves önismereti képzésre és közben kétszer végighallgattam Louise L. Hayt is. És elolvastam az összes létező könyvet, amit ajánlottak.

Majd 2013-ban újra mélyre kerültem, egy újabb szakítás, egy újabb költözés, az egyetem befejezése és a munkaerő piacra való megérkezésem után. De nem hagytam abba az önismeretet.

Ekkorra már megvolt a saját, ezerszer is letesztelt Boldogság-receptem, és tudtam, hogy a mélypontok egyre rövidebbek. A pozitív megélések időszakai pedig egyre magasabbak, sőt, ekkorra már oda is eljutottam, hogy megismertem a legmagabiztosabb és legboldogabb Énemet - és imádtam!

Tudtam, hogy képes vagyok megvalósítani az álmaimat, mert egyre hosszabban sikerült a belső Istennőm rezgésszintjén maradni. És ez olyan energiát adott, hogy a mai napig sem tud meghátrálásra kényszeríteni, akármilyen akadály is kerül az utamba.

A gondolat második fele

Ezek után meg fogsz lepődni, de arra kérlek, hogy:

Úgy fogadd el magad, ahogy vagy. Feltételek nélkül, teljes szeretettel.

DE! (És ez egy nagyon fontos de, így kiemelem.)

De ennél a pontnál NE ÁLLJ MEG!

Az elfogadás ugyanis csak az alap, egy kiinduló pont, ami semmiképpen sem összekeverendő a ‘maradj is benne a kellemes és biztonságosnak tűnő komfort-zónád kereteiben’ gondolatvilágával. Az elfogadás mindössze egy startvonal, ahonnan rajtolva sokkal gyorsabban és könnyedebben veheted fel a legmagabiztosabb Éned alakját. 

A magazinok pedig ezt hagyják ki, és emiatt válnak a címszalagjaik - hogy írjuk azt szépen, hogy orbitális? - óriási, Nők millióit megtévesztő hazugsággá.

Hiszen ezek a Nők nem véletlenül esnek egyik 21 naposból a másik 90 naposba. Érzik, hogy ez nem a teljes igazság és igyekeznek legalább próbálkozni, mert valójában, mélyen legbelül tudják, hogy ez nem az az élet, amit nekik szántak.

És igazuk van.

Akkor most merre tovább?

Tudod miért nem az élethosszig tartó “diéták” és önismereti folyamatok szerepelnek a magazinokban? Mert az senki sem akarná megvenni.

Hiszen milyen ijesztő gondolat már az, hogy örökké csinálni kell valamit?

• Akkor vajon mi a megoldás?
• Hol van az Arany Középút?
• Hogyan ne pánikoljon be az ember lánya, ha egy ekkora folyamatot lát maga előtt egyben - és valaki (én) azt állítja, hogy ezen az élete minden napján dolgoznia kell?
   

Ne aggódj, az Önbizalom Erősítő Edzőtábornak ez csak a 2. része volt, holnap érkezik a 3. rész, ahol minden kérdésedre és még annál is többre választ kapsz!

Addig is a legnagyobb szeretetemmel ölellek,

Anna ♥

Self-Love Coach és a Modern Istennők Kézikönyvének írója

U.i.: Ha szeretnél értesülni az Önbizalom Erősítő Edzőtábor következő részéről is, akkor kövess Facebookon! ;)

Az Önbizalom Erősítő Edzőtábor 1. részében megosztom Veled, hogyan váltam azzá a magabiztos Nővé, sőt sokkal többé, mint akiről kislányként csak álmodoztam és aki most minden nap hálát ad azért, hogy álmai életét élheti.

Álmaim Nője - nem én voltam 

Mikor kislány voltam, élt egy kép a fejemben a Nőről, akivé válni akarok. És furcsa módon, minél idősebb lettem, annál inkább éreztem úgy, hogy egyre csak távolodok tőle.

Ez a Nő bátor volt és határozott - én ellenben állandó bizonytalanságban és döntésképtelenségben éltem. A Nő magas volt és törékeny testalkatú - velem szemben, aki 166 centimmel az átlagosak közé sorolhatom magam, a melleim (nem panaszkodom, de…) pedig ellehetetlenítik a törékenység látszatát is. A Nő kellemes mosollyal az arcán lebegett végig a céljai megvalósítása felé - míg nekem ötletem sem volt, hogy mit is akarok igazán. A Nő beleszeretett a Nagy Őbe, akivel azonnal összhangba kerültek és közösen tervezték a jövő képüket - az én kis őim inkább arra tanítottak, hogyan álljak ki magamért és hogyan heverjek ki egy szakítást. A Nő tudta és 100%-ig megélte a szexualitását - ezt inkább nem is részletezem, hogy hány alkalommal soroltam magam háttérbe a kis ők mellett ezen a területen…

Kislányként tisztán élt bennem a Nő képe, szinte le tudtam volna festeni a legkisebb rezdülését is, olyan pontosan megálmodtam. És olyan pontosan vágott újra és újra arcon a felismerés, amikor belenéztem a tükörbe - ez a Nő egyáltalán nem én vagyok!

Nem csoda, hogy újabb és újabb mélypontok következtek, hiszen az ideális és az aktuális énképem közel és távol nem egyezett semmiben, ami komoly önértékelési problémákhoz vezetett.

Képtelen voltam döntéseket hozni a jövőmmel kapcsolatosan, így egy csomó lehetőséget kihagytam. Hosszú hónapokig húztam a szakítást, habár már rég nem voltam szerelmes és a jövőképben sem voltam biztos, csak azért, mert féltem, hogy ennél jobb kapcsolatom úgysem lesz soha. Ledöbbentően sokat játszmáztam és igyekeztem érzelmi zsarolással elérni a céljaimat, mert féltem, hogy különben senki sem foglalkozna velem. Hiába vettek körül csodálatos barátok, végtelenül egyedül és szerencsétlenül éreztem magam.

A nem is olyan egyértelmű áttörés

Aztán elérkezett az a 3 nap. A 3 nap, amiről múlt kedden meséltem Neked (kattints ide, ha nem olvastad) és amire azóta is sorsfordító esetként tekintek. Pedig nem egyszeri eset volt és nem is az utolsó. Mégis, akkor, ott, az otthoni ágyamon ülve, mélyen magamba süllyedve egy olyan pontjára jutottam el az önbizalom hiánynak és az önsajnálatnak, hogy addig sírtam, amíg egyszer csak el nem fogytak a könnyeim. Sírás nélkül, néma csendben ülni pedig a lehető legijesztőbb forgatókönyv volt, amit akkor el tudtam képzelni.

Mit tehettem hát? Felálltam és arcot mostam.

Emlékszem arra a meghökkenésre, ami bennem volt. Hiszen nem változott semmi, nem világosodtam meg, nem lett hirtelen önbizalmam, nem értett meg hirtelen valaki olyan szinten, amire szükségem lett volna. Igazából nem történt semmi és mégis valami alapjaiban változott meg. 

Tudod, hogy miért?

Pontosan amiatt, mert a 3 napos mélység sem segített semmit. Szóval cselekedni kellett, különben a másik választási lehetőségem az lett volna, hogy örökké otthon maradok a szülői házban.

Az első botladozó lépések

Szóval cselekedtem. Első lépésként csak megmostam az arcom és hagytam, hogy a Húgom felvágjon nekem néhány őszi barackot. Aztán lezuhanyoztam és bekapcsoltam a laptopom. Aztán előkerestem azokat az önismereti könyveket, amiket már olvastam, vagy olvasásra vártak, mert tudtam, hogy valahol elrejtve ott van bennük a válasz, amire nekem szükségem van.

És ez a cselekvési sorrend éppen akkor, éppen arra volt jó, hogy ne az ágyamon ülve, a fal felé fordulva forduljak egyre mélyebben beleásva magam az önsajnálatba.

Aztán ezt a listát továbbfejlesztettem a következő 3 - vagy ki tudja mennyi - napom után, és akkor született meg a Boldogság-receptem, amit valószínűleg már Te is olvastál.

Hónap hónapot követett, amíg meg nem érkezett egy olyan 3 napom, ami inkább már csak 1 volt. Mert akkorra már felismertem, hogy minél hamarabb cselekszem, annál hamarabb leszek újra boldog és magabiztos, az a Nő, aki szeretek lenni. És ez az 1 nap, így vált újabb fordulópontjává az életemnek.

A felismerés

Ezen a napon, amikor éppen elkezdtem volna sajnálni magam, rájöttem, hogy nincs miért. Hogy minden egyes panasz, félelem és bizonytalanság mögött tények sorakoznak, amik azt bizonyítják, hogy egyáltalán nincs igaza az Ego-lányomnak, a belső kritikusomnak.

Ezen a napon jöttem rá arra, hogy azzá a Nővé váltam, akiről kislányként álmodoztam - csak még sokkal többé.

Ez a Nő, aki ma is vagyok, se nem törékeny testalkatú, se nem hosszú combú és a hasa sem kockás. Ez a Nő nem Párizsban dolgozik egy luxus divatcégnél, ahol folyamatosan lépked egyre fentebb a ranglétrán. Ez a Nő nem utazta be a világot és napozott yachton az Égei-tenger közepén. Ez a Nő nem az első szerelmében találta meg a Nagy Őt, és nem alapított korán családot, ahogy kislányként tervezte.

Tökéletesség helyett magabiztosság

Ez a Nő egyáltalán nem tökéletes - annál sokkal több. Ez a Nő Én vagyok.

Szeretem, akivé váltam, mert magamon viselem azoknak a 3 napoknak (és hosszú éveknek) a sebeit, és tudom, hogy hozzátartoznak a fejlődésemhez. Szeretem, hogy képes voltam kilépni nem 1, nem 2, hanem 3 olyan kapcsolatból is, ami családalapítással végződhetett volna és már biztosnak tűnt, hogy helyettük a bizonytalant válasszam - és ezáltal megtalálhassam a kis ők helyett az Igazit, a Vőlegényemet, aki minden nap motivál, aki mellett megélhetem a szerelmet és aki valóban komolyan gondolja, hogy együtt éljük le az életünket. Szeretem, hogy addig kutattam a tökéletes munka után, amíg ki nem mertem mondani, hogy coachinggal akarok foglalkozni. Ez a munka, ez a szakma és a Ti fejlődésetek tett azzá a Nővé, aki már nem tudja tovább tökéletesíteni a vizualizációs tábláját, mert minden egyes nap az álmai életét éli.

Mit viszel magaddal a történetből?

Ha még nem ismersz olyan régóta, akkor lehet, hogy ennél a pontnál szakad el Nálad a cérna, és lépsz ki a cikkemből, ami egyszerű dicsekvésnek tűnhet. Ha ismersz, akkor viszont tudod, hogy nemcsak a dolgok rózsaszín oldaláról szoktam áradozni, hanem éppen úgy megosztom Veled a mostani mélységeket is, mint ahogy a régmúlt árnyoldalait is felvállalom.

Azért, mert visszanézve pontosan tudom, hogy a mélypontok és az ezekből való újabb és újabb felállás vezetett ahhoz, hogy azzá a magabiztos, tudatos és az életét imádó Nővé váljak, aki ma megmutathatja Neked, Te hogyan érheted el mindezt.

Neked meddig kell még várnod?

Hogyha azon a 3 napon, vagy inkább azokban az években elém toppan az Őrangyalom és  azt mondja nekem, hogy "Anna, láttam a jövőd és hidd el, meg fognak valósulni a legcsodálatosabb álmaid is" - megkönnyebbültem volna.

Most engedd meg, hogy egy kicsit beleugorjak az Őrangyalod szerepébe azt mondjam Neked:

“Hidd el, ha minden nap teszel érte egy apró lépést, ahogy én is csak annyival kezdtem, hogy megmostam az arcom, akkor a jövőd még annál is szebb lesz, mint amilyennek most megálmodtad.”

>>> Nézd meg a videómat is, ahol megosztok Veled 1-2 plusz részletet is!

2 nap múlva, szerdán, érkezek az Önbizalom Erősítő Edzőtábor 2. részével és ígérem, akkor még tisztábban fogod látni az előtted álló utat.

Addig is a legnagyobb szeretetemmel ölellek,

Anna ♥

Self-Love Coach és a Modern Istennők Kézikönyvének írója

U.i.: Ha szeretnél értesülni az Önbizalom Erősítő Edzőtábor következő részéről is, akkor kövess Facebookon! ;)

Az esetek 90%-ban olyan dolgok, helyzetek miatt aggódunk, amik sosem fognak bekövetkezni. Mi mégis képesek vagyunk az energiánk jó részét rááldozni, hogy azon gondolkozzunk, mi lesz akkor majd, ha... Természetesen utólag visszanézve már könnyű nevetni saját magunkon és kijelenteni, hogy milyen felesleges volt emésztenünk magunkat, de mit tehetsz az ellen, hogy ez újra és újra bekövetkezzen? 

Az aggodalom-rombolás 4 lépése

1. lépés: A tudatosítás

Olyannyira megszoktuk már, hogy folyamatosan hallgatjuk a belső monológunkat, hogy sokszor észre sem vesszük, milyen eshetőségen pörög az agyunk. Csak rágjuk, rágjuk belül a nem létező problémát, de mintha sose érnénk a végére. Időnként belesápadunk, időnként kiver minket a víz, miközben a különböző lehetséges forgatókönyveket vesszük sorra, de mint ahogy a rajzfilm figurák képtelenek elállni a feléjük tartó robogó vonat útjából, úgy mi is inkább csak hagyjuk, hogy magával sodorjon minket az aggodalom-áradat.

Éppen ezért olyan fontos az 1. lépés, ami nem más, mint hogy tudatosítod önmagadban: "ez egy felesleges aggodalom, csak az időmet és az energiámat veszi el a jelen pillanattól. Valószínűleg sosem fog bekövetkezni, amitől félek, így elengedhetem."

A probléma felismerése, már fél megoldás - tartja a mondás, és én teljesen egyetértek vele.

2. lépés: Szembenézés a legrosszabb lehetőséggel

Amikor aggódunk, általában lehetséges végkimenetelek ezreit vesszük végig fejben, azonban van egy fontos lépés, amit általában kihagyunk. Nem nézünk szembe a legrosszabbal! Hogyan tehetjük ezt meg?

Tedd fel magadnak a következő kérdést, majd írd le a válaszodat:

Mi a legrosszabb, ami megtörténhet?

Azáltal, hogy kimondod és leírod az aggodalmaid mélyét, szembenézel vele és elismered, hogy valóban van rá esély, hogy megtörténjen. Meglepő módon ilyenkor éppen azt a terhet veszed le a válladról, ami eddig nyomta, csupán azáltal, hogy kiengeded a fényre és nem tartod többé a sötétségben.

3. lépés: Megoldások összegyűjtése

Miután kihoztad a szőnyeg alól a problémát, a legrosszabb eshetőséget, ideje végigvenni, hogy mit tehetsz ellene. Mik azok a módszerek, lehetőségek, amik segítenek elkerülni a bekövetkezését?

Például, hogyha utálsz prezentálni, de tudod, hogy a következő meetingen muszáj lesz, hiszen a Te projekted lesz a főszerepben, akkor mit tehetsz az ellen, hogy elbénázd és ezáltal negatív megítélésben legyen részed a cégnél?

• Készítsd el minél hamarabb a prezentációt.
• Nézesd át egy szakmailag megbízható kollégáddal.
• Gyakorold az előadásod szövegét.
• PRO-TIPP: Menj el egy prezentációs technikákat oktató gyakorlati képzésre, hogy soha többet ne kelljen emiatt aggódnod.

4. lépés: Cselekvés

Nem meglepő módon az utolsó lépés a megvalósítás. :) Hiszen, hogyha tudod, hogy mi a legrosszabb forgatókönyv, tudod, hogy mit tehetsz ellene, hogy bekövetkezzen, akkor már csak annyi a dolgod, hogy meg is teszed mindet.

A felelősség vállalása és az életed irányításának kézbe vétele ijesztő lehet, azonban valójában az egyetlen megoldás, ami a boldog és elégedett élethez vezet.

Szóval, most Te jössz! Papírt, tollat vagy üres Word-dokumentumot elő! Aggodalom rombolásra fel!

Szeretettel ölellek,

Anna ♥

Self-Love Coach

Forrás:

• Brian Tracy - Phoenix szeminárium
• Kollár Anna - Modern Istennők Kézikönyve

“Hogy rohan az idő!”

“Hihetetlen, hogy máris eltelt egy év!”

“Semmire sincs időm, pedig alig haladtam valamire!”

“Mintha csak most lett volna, pedig már több, mint 10 éve történt.”

Ismerősek ezek a mondatok? Talán Te is szoktad használni őket?

Tény vagy vélemény?

Az elmúlt években rengeteget foglalkoztam a paradigmákkal és az önkorlátozó hiedelmekkel, de elsősorban ezeknek a lerombolásával. Vagyis, hogyan tudunk megváltoztatni egy berögzült negatív gondolatot, amit alapigazságként fogadunk el, pedig nem visz minket előre, nem segít minket az utunk során.

Egy nagyszerű módszer erre a következő vizsgálata: tény vagy vélemény az állítás, amit beépítettünk az életünkbe.

Habár erre egy külön fejezetet szánhatnék - és ígérem, fogok is írni erről egy cikket, a könyvemben, a Modern Istennők Kézikönyvében pedig valóban külön részletezem - most mindezt az idő rohanásának vonatkozásában fogjuk górcső alá tenni. A kérdés így szól:

Tény vagy vélemény, hogy rohan az idő?

A válasz pedig egyértelmű: vélemény. Hogyan állíthatom ezt ilyen biztosan? Vártál már buszra vagy metróra, amikor késésben voltál? Mindössze 3 percet kellett várnod, de mintha az idő kitágult volna és az a 3 perc, mintha egy egész óráig tartott volna. Vagy emlékszel, milyen érzés volt, amikor a tanárod felelés előtt a naplót böngészte, hogy kit válasszon aznap? Minden másodperc új értelmet nyert. És hogy pozitív példák is kerüljenek a sorba, idézd fel az utolsó csókodat a Szerelmeddel, vagy egy igazán jóízű baráti beszélgetést! Mintha egy saját tér-idő kontinuumba kerültetek volna, és az idő vagy elröppent vagy épp ellenkezőleg, annyi minden fért bele 1 órába, mintha az egész életetek megtárgyaltátok volna.

Hogyha pedig az állításunk, miszerint az idő rohan / gyorsan telik, mindössze egy vélemény, az azt jelenti, hogy viszonylag könnyedén megváltoztathatjuk. Mutatom is hogyan!

1. Fogadd el, hogy vélemény!

Tavaly novemberében nagyon sokat dolgoztam, és úgy éreztem, hogy kezd összenyomni a rengeteg feladat, ami az első könyvem megírásához szükséges. Gyakorlatilag állandó stresszben éltem, versenyt futottam az idővel, és természetesen mindezt gyakran hangoztattam is.

Mivel szerencsére már gyakorlott paradigma-átállító voltam, hamar felfigyeltem arra, hogy mit vált ki belőlem, ha állandóan a rohanó idő miatt panaszkodok. Ráeszméltem, hogy mindez nemcsak, hogy egy berögzült vélemény, egy megszokott szófordulat, hanem egy megváltoztatható paradigma.

Ez egy kiemelten fontos első lépés, hiszen hogyha az agyad nem képes felismerni, hogy neki ez a gondolat árt, hanem mereven ragaszkodik az állításhoz, akkor olyan, mintha árral szemben akarnál úszni. Ellenben azáltal, ha elfogadod, hogy ez nem az igazság, csak annak egy része, akkor máris könnyebbé teszed a magad számára, hogy átalakítsd a gondolkodásmódodat.

2. Állítsd át az idő-paradigmádat!

Máris lerántom a leplet a módszerről, ami meglepően egyszerű. A dolgod mindössze annyi, hogy megkeresed azt a szófordulatot, amire le akarod cserélni a rohanó idő paradigmáját. Az enyém így hangzik:

Milyen tartalmasan telik az idő.

Vagyis a rohanás, a száguldó folyam ellenértékeként a tartalmas kifejezést választottam. Az én szándékom ugyanis nem szimplán az volt, hogy lelassuljon, vagy esetleg megálljon, hanem az, hogy minden egyes nap érzékeljem, ez egy valódi tartalommal, történésekkel megtöltött nap volt.

Most pedig Te jössz: döntsd el, hogyan szeretnéd megélni az idődet.

Tipp: Ha teheted, itt és most írd is le, akár a telefonod jegyzetei közé, akár a naptáradba.

3. Ismerd fel az Ego-lányod és élj tartalmasan!

Természetesen mindezt nem elég egyszer elismételned, hiszen a paradigmád már évtizedek óta az elméd szerves részét alkotja. Sőt, az egód, vagyis ahogy én hívom, az Ego-lányod hevesen fog tiltakozni ellene, hiszen a pozitív változások nem a kedvencei.

Éppen ezért az első hetekben kiemelten fontos, hogy akárhányszor hallasz egy, a rohanó időre vonatkozó gondolatot vagy kijelentést, azonnal fordítsd át, vagyis használd az előbb leírt mondatot, akár magadban, akár hangosan.

Én anno 2016. novemberében kezdtem az átállást és 2017 január utolsó hetére vált teljessé a tartalmas idő fogalma bennem. Eddigre az összes coachingosom, barátom, családtagom, közeli és távoli ismerősöm, akikkel véletlenül összefutottam, tudta, hogy min dolgozok, mivel minden egyes beszélgetésben, amikor elhangzott a rohanó idő, én azonnal lecsaptam és, akár akarta a másik, akár nem, kijavítottam. :))

Egy biztos, olyan szinten bevált, hogy ez az első év, amikor nem azon kesergek, hogy 'uramisten, már mindjárt eltelt az év első fele, most mi lesz'… Hanem sokkal hálásabb vagyok mindazért a rengeteg csodáért és tartalomért, ami megtöltötte az elmúlt 5 hónapomat.

Összegzés

Ha most először olvasol a paradigmákról és az önkorlátozó hiedelmekről, akkor tudom, hogy ez így egyszerre soknak tűnik, sőt, talán még butaságnak is. Azt azonban el tudod képzelni, hogy mennyivel másabb lenne az életed, ha nem éreznéd állandóan lemaradva magad a többiektől, és teljes nyugalommal töltenéd a napjaidat, nem pedig állandó rohanásban. 

Amikor megtöröd egy paradigmád, legyen az bármilyen területen, akár pénzügyekkel, akár párkapcsolattal, akár éppen az idő rohanásával kapcsolatos - egy új valóságot teremtesz magadnak. Egy valóságot, amit olyanra alakíthatsz, amilyet csak meg tudsz álmodni. Ez pedig hihetetlen lehetőség, amivel ha már van rá mód, érdemes élni.

Szeretettel ölellek,

Anna ♥

Self-Love Coach

♥ Tetszett a cikk? Kövess Facebookon és kedveld a cikket! ;)

Forrás: Kollár Anna - Modern Istennők Kézikönyve