Rossz az idő, ilyenkor jön a múzeum! 

Vidéken vagyunk, a terveinkben szereplő látni-kell-múzeum, Rotorua bezárt, viszont a TAUPO MUSEUM nyitva. Ez egy nagyon barátságos múzeum, Taupo város kikötője felett, egy kis dombon, mellette a könyvtár épülete. Két markáns részre osztható a látott anyag. Az egyik részben kortárs, helyi művészek munkáit mutatja. Teszi ezt egyrészt művészeti vásárként, meglehetősen vegyes anyaggal, másrészt egy újrahasznosított anyagokból készült kiállítás formájában. A másik részben pedig, néprajzi gyűjtemény látható. Betelepülők és a maorik kultúrája, külön termekben. 

Újrahasznosítás, környezettudatosság a levegőben
A háromdimenziós, mindenféle újrahasznosított anyagokkal, fotókkal, fonalakkal, csontokkal dolgozó Jane Penton, helyi jelentős kiállítóművész és terapeuta munkái nagyon tetszettek. Soha nem hallottam róla, de örülök, hogy megismerhettem.

A pokol tornácán
Az eső alábbhagyott. Délután folytattuk az alvó vulkánok bejárását. Miben különbözött a mai program a tegnapitól? Miért van az, hogy a mai ajánlott látogatási időt csökkentettem, miközben a tegnapit a kétszeresére is növeltem. Miért zavartam le a teljes utat egy óra alatt? Bevallom, berezeltem. (Ezt a többiek hála, nem vették zokon.) Tegnap nyugi volt, olyan, mintha egy geológiai csoda-múzeumban sétálnánk: lenyűgöző képződmények, káprázatos formák és színek, kordában tartva (mint a kiállításon a tárlók, pontosan, mindig ugyanazon a helyen állnak a csodálni valók.) A mai gejzír-források a bizonytalanságot fejezték ki; a bárhonnan, bármekkora erővel, akár a talpamnál, lehet közeli, vagy távoli hely, előtörhetnek. Ez nem az ember kontrolláló szerepéről szólt. Itt a természet dönt. Szerencsére csak bugyborékolt, pöfögött, szuszogott, de ma is békés volt. Azért, mert így döntött