Rögtön egy másik helyiségnévvel kezdem: Rotoura, a kihagyhatatlan!-így áll az útikönyvben. Délután el is látogattunk ide, egyenesen a városka központjában álltunk meg, szombat van, parkolási díjat kell fizetni. Jó, ha az ember mindent úgy fogad el, ahogy van. Felkészültünk, hogy megnézzük a maorikról, az őslakókról szóló múzeumot, de a helyszínen derült ki, hogy bizonytalan ideig bezárva tartják, átépítik az épületet. Rotoura semmi élményszerűt nem nyújtott. Úgy döntöttünk, Rotourát, mint körzetet fogjuk értelmezni, amibe Wai-O-Tapu is beletartozik...így már Rotoura kihagyhatatlan!

Wai-O-Tapu látogatóközpont 

Oka van annak is, hogy a múzeum kimaradt. (most mit mondjak?) A délelötti élményeinket legalább jobban el tudjuk mélyíteni. (A mai napi beszámolómban időben visszafelé megyek, ez az irány a blogolvasónak nem szokatlan: a frissből a régebbi felé). A délelőtti képek, amit megosztok, nem photoshoppal készültek! Valóban ilyen, sőt ilyenebb volt minden!

Két vulkánkitörés következményei (700 és 1870 évvel ezelőttről). Az útról letérni nem szabad. A fortyogó víz 70-100 fokos. A látvány változatos, a víz gazdag formákat kreált, gőzölög, bugyog, különböző színekben és szagokban, hígan, vagy lerakódva a kőzetekre. (Arzén tartalma miatt, talán jobb, ha inhalálásra nem írja fel az orvos). Néhány madár kísérletezik, hogy a hidegebb részből igyon. Biztosan leadják egymásnak a drótot, mert egyetlen madár sem közelít a veszélyes zónához. A környék tele hasonló gejzírrel, az út mellett autózva, ezek után már a távolból is értelmezni tudjuk az itt-ott feltörő gözfelhőket. Egész egészségipar épül erre: iszapkúra, szappan, kozmetikum, relaxálást kínáló gyógyfürdők. Még nem próbáltuk egyiket sem. Viszont vettünk meleg pulóvert. (Minden szükséges túra holmi nagyon nagy választékban, jó áron beszerezhető).